Es abban a pecben mindenki elnemult, szemuk villant a sotetben. Scheisser Csoze kezebol halkan kiesett a papir, es csak alltak ledobbenve.
Mert meglattak azt amit! Egy Drillakilla urhajo!!!!
-Azok a dreiliditák! Az átkozottak!... Ha ők akkor nem gerjesztik gammaszintre a plazma- gömböt, akkor most Krecskov élne!!! - Bateman csak nézte a narancs-kék fényeket, nem is figyelt oda. A manőver így is sikerült, a vakmerő dreilidita elvesztette uralmát a gépe felett és pörögve, forogva kirepült a hipertérbe.
Bateman egy kezet érzett a vállán.
-Megint az jár az eszedben?- Layna volt az. Felébredt a hibernálásból.
- Hagyjuk... Nem érdekes...-legyintett Bateman. A dreilidita flotta közben próbált F-gamma-támadó ékbe szerveződni.- Tudod, van, amit nem tudok elfelejteni! -magyarázta.
Layna lezökkent a székbe...
-Nekem mondod...- sóhajtotta, és bekapcsolta a protonátvető-generátort.Három dreilidita űrhajó robbant fel.
-Tudod, az volt minden baj forrása, hogy Sommerstein playyor akart lenni...ez volt a hiba!
Vörös, villogó fény. Bateman tompán bámult a vezérlőpultra.
- Átkozott zdruk-szakadt fel belőle egy böffentéssel eggyütt- már azt az átkozott löttyöt sem
bírom úgy, mint régen.
Régen. Amikor még fiatal volt. Krecskov, a suli réme... Az ő jó Krecskov cimborája. Két-három
liter zdruk is lecsúszott a torkukon egy ghanax alatt. Krecskov... üvöltve zuhant bele abba a
plazmagömbe.Krecskov... veszteségek.
Remegő kézzel nyúlt a kancsó után. Még egy pohár, és befejezi. Mert menni kell tovább.
Mert várják. Mert fontos nekik. Az ásatások...
Menni kell. Krecskov is ezt tenné.
Mindeközben Bateman fogát összeszorítva harcolt a Transcon bolygó transzszexuális amazonjaival. Azt sem tudta, hogy fiú vagy lány, annyit kellett kardját forgatnia. De ekkor eléállt Tralina, az amazonok vezetője és így szólt:
-Nem tudom, miért kell minket bántanod, hisz mi semmi rosszat nem akartunk tőled, csak a génállománmyod felét, hogy végre mi is azzá válhassunk, amivé akarunk. Már csak egy Y kromoszóma hiányzik boldogságunkhoz!
-De hiszen ti nem is vagytok playyorok! - mondta Bateman, és végignézett az egérfejű, oroszlántestű, tacskólábú amazonon.
-Nézz rám - mondta az amazon - és tudd meg, nekünk már semmi sem árthat. Több millió évi kitartó keresés után megtaláltuk azt, akit kerestünk. Miért nem engeded meg nekünk beteljesülésünk?
-Mert egyetlen Y kromoszóma hiánya is lehetetlenné teheti a nagy 0 hipertérbe való belépésem. Engem várnak playyoraim, hagyj hát utamra menni. Csak egy kevés zdruk-nedvet akartam inni, és a lokátoraim jelezték, hogy itt van zdrukcserje. De titeket nem jeleztek.
Az amazon szeme villámokat szórt és társaira nézett. Azok gombszemükkel csak szomorúan bámultak.
-Menj hát- mondta végül - de egyet ne felejts. A Transcon átka örökké fejeden fog ülni, nem szabadulsz tőle.
Bateman beszállt hajójába, és otthagyta a sok kedvehagyott amazont. Nem tudta, hogy kalandjai még csak most kezdődnek...
Bateman a legfontosabb, ha nem jön, akkor a playyor birodalomnak vége, de én biztos vagyok benne, hogy ezzel ő is tisztában van. Egyelőre az a legfontosabb, hogy jól tartsd a lapátot, mert az eső nem árt neki, de a homok nyomása annál inkább.
***
A szolgáltatónak írok, rosszak ma a vonalak, alig értettem már a hatvanhármast is.
-Lapát!
-Tessék?
-Lapát!Fogd a lapátot,mert egyedül nem bírom tartani!
-Persze add csak!
-Bateman is itt lesz?
-Ő azt mondta,hogy menjünk előre,majd utánunk jön.
-A tévében azt mondták,hogy esni fog...
-Nem hiszem,hogy az zavarná az ásatásokat.
-Rendben ha tudsz valami újat akkor szólj.
-Jó csak induljatok végre!
-Viszlát!
***
-Hatvannégyes!Nem értem tisztán!Hatvannégyes!
-Sommerstein!
-Klatjtor!
-Ezer éve nem láttalak!
Most az egyszer nem hazudott a nőnek.
A hipertérbeli utazás miatt ő már többet élt a hajók fedélzetén mint a lány akit utoljára a Sxan-7-esen látott.
-Szerelmem!Azt hittem már soha nem látlak viszont!
-Tudom kicsim-mondta a tábornok-de hidd el,végig csak te jártál az eszemben!
-Az jó-felelte a lány-Mert,tudod otthon sok mende-monda keringett arrol,hogy ti ott a hajón...szóval sok ideig nő nélkül...én megbocsátottam volna,ha esetleg egyszer-kétszer egy kikötőbeli kaland...ezer év nagy idő!
Nem bírtam volna elviselni,ha kiderül ,hogy ti fiúk ott együtt...
-Jajj Szívem!Mi soha!
-De akkor,hogy lettél tábornok?
***
-Hatvannégyes,nem hallom tisztán!Válaszoljon hatvannégyes!
-Itt Khoarr!Hivójelem Hatvannégy bé cé kettő!
-Itt a bázis,hatvannégyes de jó újra hallani téged!
Te Obrella, ez így nem fog működni, túl sok a szereplő már a kezdésnél, bele fogunk keveredni, hagynod kellett volna az első két szereplőnél, és a többiek meg folytatták volna. Te kis telhetetlen.
Khoarr meghalotta Ahretox hangját, ez felébresztette merengéséből.
Gondolatenergiái segítségével a tábornokot beszippantotta a nagy 0 hipertérbe, ahol a tábornok az összezsugorodott Lojze Sommerstein kezét szorongatta...
...-Hatvannégyes!Hatvannégyes!Hall engem?!
Azt hiszem elvesztettük!A szentségit!
-Viselkedjen Ahretox!Megértem mit érzett,amikor
a bajtársát látta elveszni a hipertérben...
Nyugodjon meg, és bújjon ide hozzám.
-Tábornok!Één neem... én nem vagyok...izé...olyan!
-Ez nem kérés volt katona!Parancsot végrehajtani!!!!
***
Knauzé már éppen elérte a kijáratot, amikor utána szólt Lojze Sommerstein, aki nem kedvelte az idő elött távozókat.
-Knauzé!Hová ilyen sietősen?
-Ez hihetetlen!Nahát,én nem is hittem volna,hogy pont most futunk össze!
A következő pillanatban közel centisre zsugorodtak össze mind a ketten.Persze ők ezt nem vették észre...
***
-Ahretox,meddig várjak még?!
-Nem!Nem és nem!!!
-Hát jó!Akkor most lezsugoritalak egészen picikére!
-Jajj,csak azt ne!Ezt nem teheti velem!
-De igen!Haahahahahahah...
De nem történt semmi.Azaz mégis,csak nem ott és nem akkor...
És már tudták, hogy minden elveszett, mert a playyorokat senki sem állíthatja meg, oly hatalmasak, és a parancsnok már sose tudhatja meg, mit akart mondani klappa a nejéről, mert pillanatokon belül belevesznek a hatalmas 0-térbe, ahonnan még soha senki sem tért vissza.
...Igen,pontosan ezt érezte Khoarr miközben tekintete elveszett a fénysebességgel tovatűnő
milliónyi csillagvilágban.
Pontosan tudta,hogy a lehető legjobban járt el, amikor meghozta döntését.
És ez jóleső érzéssel töltötte el.
Merengéséből egy harsány hang ébresztette fel:
-Parancsnok!-szólt Klappha-Tudtam,hogy itt találom!
Fontos lenne beszélnünk!Tudja akedves neje,és én,
...szóval mi ketten úgy döntöttünk,hogy össze...
Elcsuklott a hangja,mert a monitoron feltünt az amitöl a legjobban tartott...
-Jézusom!-Kiáltottak fel mind a ketten egyszerre
-Playyorok!!!!!!!
