"Ezt magukat kereszténynek nevező gyógyítók is csinálják" Nekem igazán a lábhuzogatós gyógyitgatás tetszett. :-) Bármi baja volt a szerencsétlennek, levezették abból, hogy egyik lába rövidebb mint a másik. Aztán a "szent" ember ezt kiegyenlítette, és lám az illető máris nem gyógyult meg. Sőt ennek a huzogatós kenetnek még külön neve is volt, csak már nem emlékszem rá:-)
Nem tudom, hogy miért kér bocsánatot pontossan az orvosod, de nem biztos, hogy rosszul mondta.
A gyógyszerekben nem kell hinni, nem ez a jó szó.
A kisérletekben azért kap a kontrollcsoport placebót, hogy a hittől lecsupaszított hatást viszgálhassák és mérhessék.
De!!!
Abban nem árt hinned, hogy az az intézményesített szervezett kompetens a betegséged kezelésben aki eljutatja neked azt a kis bogyót, hogy te bevehesd.
Ez bizonyos értelemben rossz hír azoknak is akik azt hiszik, hogy minden gyógyulás mögött Isten áll.
Ugyanis tegyük fel, hogy Isten maga a gyógyszer hatóanyaga ami ténylegesen gyógyít. Ebben az esetben is kimutathatunk placebóhatást, amely azoknál az embereknél jelentkezik akik nem igazán Istenben magában hisznek hanem az egész azt körülvevő kutykurutyban, szerveződésben.
Az emberek a lehető legkülönbözőbb dolgok miatt gyógyulnak, úgy tűnik legalábbis, a fene se tudja igazából. Gyurcsók Pista bácsi (vagy hogy a tökbe hívják) belenéz a kamerába és virtuálisan gerincre vágja (ja ez mást jelent.-:)) , megműti őket.
Ezt magukat kereszténynek nevező gyógyítók is csinálják, gondolj péládul a Genesis számban is megjelenő Touch the screan!!! mondatra.-:)
De az Evangélium is meglehetősen világossan fogalmaz.
Annak idején, jóval a megtérésem előtt beszélgettem a kezelőorvosommal arról, hogy hinni kell-e a gyógyszerekben. Ő határozottan állította, hogy igen. Én meg, hogy nem ezen múlik, hatnak-e. A vitánk apropója az volt, hogy rosszabbul éreztem magam a gyógyszerszedés után, mint előtte. Addig erősködtem neki, míg a végén hajlandó volt elküldeni kivizsgálásra. A szakspecialista egyből látta, hogy a gyógyszer adagolással van a baj. Semmi perc (egy hét) alatt elmúltak a rosszulléteim, és erős javulásnak indultam. Érdekes, tanulságos volt, az orvosom számára is. A végén bocsánatot kért tőlem.
Tudom, a történet nem kapcsolódik közvetlenül a kérdésedhez, csak eszembe jutott.
De amikor valamiért Istent illeti a dicsőség, akkor pont az Isten nevének indokolatlan szájra nem vétele a bűn, és nem az ismert parancsolat. Ilyenkor Isten helyett hitet mondani káromlás.
No és ott van az is, hogy az ember nem akarja hiába felvenni Isten nevét, ezért inkább azt mondja, az Úr, vagy hogy hit, közben persze Istenre gondol. (Nem mindig, persze!)
De most már elbizonytalanodtam azért, mert meg kell vizsgálnom, én használtam-e a hitből való gyógyulás kifejezést, és érthető-e úgy, hogy Isten helyett használtam a hit kifejezést.
Igen és ez egy pozitív bizonyság, sok ilyen kellene, minél hitelesebben!
Hadd jegyezzem meg röviden, hogy akármenyi lenne is azonban belőle a személyes véleményemet nem tudná pozitívba billenteni addig amíg a Hit gyülekezet problémáit nem is itt látom és eddig sem itt láttam.
Ez azonban nem a topik témája és ezért ezt nem fejtegetném.
Én annak ellenére el tudom viselni, sőt örülök a pozitív bizonyságoknak, hogy a véleményem egyébbként nagyon konkrét.-:)
Dehogynem. Nem is gazán tartom jónak a hitből való gyógyulás kifejezést magát sem, mert szerintem Isten gyógyít. Most tekintsünk el attól, amikor valaki annyira hisz abban, hogy meggyógyul, hogy ez elősegíti a gyógyulását, ilyen sok van, nem hívők esetében is. Gondolom, te se erről beszéltél.