Annak idején, jóval a megtérésem előtt beszélgettem a kezelőorvosommal arról, hogy hinni kell-e a gyógyszerekben. Ő határozottan állította, hogy igen. Én meg, hogy nem ezen múlik, hatnak-e. A vitánk apropója az volt, hogy rosszabbul éreztem magam a gyógyszerszedés után, mint előtte. Addig erősködtem neki, míg a végén hajlandó volt elküldeni kivizsgálásra. A szakspecialista egyből látta, hogy a gyógyszer adagolással van a baj. Semmi perc (egy hét) alatt elmúltak a rosszulléteim, és erős javulásnak indultam. Érdekes, tanulságos volt, az orvosom számára is. A végén bocsánatot kért tőlem.
Tudom, a történet nem kapcsolódik közvetlenül a kérdésedhez, csak eszembe jutott.
De amikor valamiért Istent illeti a dicsőség, akkor pont az Isten nevének indokolatlan szájra nem vétele a bűn, és nem az ismert parancsolat. Ilyenkor Isten helyett hitet mondani káromlás.
No és ott van az is, hogy az ember nem akarja hiába felvenni Isten nevét, ezért inkább azt mondja, az Úr, vagy hogy hit, közben persze Istenre gondol. (Nem mindig, persze!)
De most már elbizonytalanodtam azért, mert meg kell vizsgálnom, én használtam-e a hitből való gyógyulás kifejezést, és érthető-e úgy, hogy Isten helyett használtam a hit kifejezést.
Igen és ez egy pozitív bizonyság, sok ilyen kellene, minél hitelesebben!
Hadd jegyezzem meg röviden, hogy akármenyi lenne is azonban belőle a személyes véleményemet nem tudná pozitívba billenteni addig amíg a Hit gyülekezet problémáit nem is itt látom és eddig sem itt láttam.
Ez azonban nem a topik témája és ezért ezt nem fejtegetném.
Én annak ellenére el tudom viselni, sőt örülök a pozitív bizonyságoknak, hogy a véleményem egyébbként nagyon konkrét.-:)
Dehogynem. Nem is gazán tartom jónak a hitből való gyógyulás kifejezést magát sem, mert szerintem Isten gyógyít. Most tekintsünk el attól, amikor valaki annyira hisz abban, hogy meggyógyul, hogy ez elősegíti a gyógyulását, ilyen sok van, nem hívők esetében is. Gondolom, te se erről beszéltél.
Mielőtt ebbe belemennénk, hadd kérdezzem meg, most hívők gyógyulásáról beszélünk? Mert ha igen, akkor eleve hitben járó emberekről beszélünk, nem? Az igaz, hogy Isten kegyelme ott van a hívők életében, és az is igaz, hogy van olyan, amikor Isten kegyelemből meggyógyít valakit hit nélkül, de nem világi, hitetlen, Istenben nem hívő embert. Vagy igen?
Ilyen volt pl. az én dohányzásból szabadulásom is. Isten kegyelemből szabadított meg, de a megtérésem után történt, tehát már hívő voltam.
Kedves Sven, nem gondolod-e, hogy ha valaki azt állítja, hogy az "Úr kegyelméből gyógyult meg", az sokkal több hitről tesz bizonyságot ezzel, mintha a "hitből gyógyultam meg" retorikát alkalmazná?