A jelenség magyarázatául éppen azt hozták fel, amit nemrégiben próbáltam felvetni, hogy relativisztikus sebességeknél a világűrben keletkező virtuális részecskékkel kölcsönhatásba lép az űrhajó, ami problémákat okozhat. Mindenféle fénysebesség alatti, vagy fölötti sebességet lehetetlenné tehet.
"Egy dolog biztos: mindenhez képest nem lehet egyforma a foton sebessége, a 109 éves fizika egy téveszme."
Tudtommal a 109 éves fizika nem állítja, hogy a foton sebessége mindenhez képest egyforma. Tudtommal nem állít ilyet. Segíts ki ha ebben tévednék, pl. egy olyan idézettel, amelyből az derül ki, hogy állítja.
Lehet, hogy ugrálnak nálunk fejletteb lények, lehet az elmélet is jó, de ez nem bizonyítja, hogy úgy ugrálnak ahogy feltételezed.
Csak azt nézem, konzekvensek-e a repülésről szóló feltételezések az elmélethez, semmi mást.
Az elmélet alapján úgy látom, hogy a gravitonok nem ütközhetnek, mert akkor a gravitonzápor kvázi gáz, vagy folyadékként működne, a gravitációs kölcsönhatás távolságfüggése másként alakulna, nem hathatna távolra.
Esernyő hasonlat:
Nagyon jó. Eső hullik végtelenül magasról. Ha egy esernyővel (kúp) leárnyékolok egy térrészt, akkor alatta nem fog esni, végtelen távolságig. Tehát a hatás cső (henger) alakú az eltérítő kúp mögött, nem foltozódik be a hiba (folyadék/gázszerű közeg esetén befoltozódna, ezért fontos az ütközés lehetőségének kizárása.).
Úgy látom elméletben sincs lehetőség ezt a végtelenbe tartó anomáliát befoltozni.
Egyrészt a szétszórt (visszavert?) gravitonokat nem lehet összegyüjteni, másrészt ha sikerülne akkor kiegyenlítődnének az erőhatások, tehát nem mozdulna el az űrhajó.
(Zárt buborék nem mozgásképes.)
Nem látom lehetőségét, hogy a kúp mögötti árnyékolt henger alakú térrészben csak az űrhajó gyorsuljon fel, mögötte ugyanúgy "nem esik az eső", tehát minden menni fogy vele, bolygó, csillag, szuprnova szeletke, amit eltalál a cső.
Más:
Ahhoz, hogy működjön a kúpnak féligáteresztőnek is kellene lennie, tehát az elölről érkező fluxust szétszórni, a hátulról érkezőt változatlanul átengedni, ami nem csak a lencse, de az esernyő hasonlatnál is sántít, az esernyőt alulról jobban fújja a szél mint elölről (felülről).
Hogyan alakul az esernyő (kúp)-ot érő gravitonütközések, eltérülések impulzusa? Abból indulhatunk ki, hogy a kölcsönhatás az anyaggal impulzus átadással jár, hiszen ez okozza a gravitációs gyorsulást.
A kúp és a gravitonáram bármilyen kölcsönhatásának is hasonlóképpen kell alakulni, nem látom okát, hogy ha kifeszítünk egy akadályt a gravitonok elé, akkor az úgy el tudja téríteni azokat, hogy semmiféle kölcsönhatás ne jöjjön létre.
A esernyőt is nyomja lefelé az eső, a kúp is inkább "lefelé" fogy elindulni, feltéve, ha az alulról érkező fluxust képes átengedni.
A kúp lényege tehát nem az eltérítésben lenne, hanem a szelektív, irányfüggő eltérítésben, de ennek nem látom a lehetőségét, Maxwel-démon szerű féligáteresztő hártyát kellene kialakítani, ami viszont sértené az energiamegmaradás elvét.
Nem lehet kijelenteni, nem tudni hogyan működnek, csak valószínűsíthető, hogy nem ütköznek úgy mint pl a levegő molekulái egymással. A tükörképi párok kölcsönhatással vannak egymásra, mert ezek a párok stabilak és ezek okozzák a gravitációs nyomóerőt. Nem tudni hogyan, de irtózatos erővel nyomják az anyagot. Ez nem egyszerű ütközés, a makrovilágban nagyon szokatlan módon valósul meg a kölcsönhatás.
A gravitonpárok sebessége nagyon nagy és normálisan egyenes vonalban mozognak. A graviton elemi részecskéknek tömege nincs.
A tér bármely (üres) pontjába minden irányból (nyugalomban) ugyanannyi graviton érkezik és távozik, a (-) végtelenből a (+) végtelenbe. Igen.
Ez a szélárnyék nem kúpszerű.. De igen, kúpszerű. Az egymással szembefordított gravitációs reaktorokat tölcsérszerűen emelik ki a síkból és a hajó a tölcsér csőre felé indul el.
Az árnyékolt térrészben bárhol ugyanolyan hatások (gyorsulás) érik az anyagot, függetlenül az eltérítés helyétől való távolságtól. Hacsak nem ügyeskeded össze valahogy, technikai probléma. De a gondolat logikus, gratulálok.
Egy lencse önmagában nem koncentrál és nem árnyékol..De ez NEM lencse. Olyasmi mint egy kúpszerű esernyő ami félremozgatja előled az esőcseppeket. És az esernyőt másodpercenként hússzor kinyitod.
Ha mégis sikerülne, akkor sem lehetne a gyakorlatban űrhajó mozgatására felhasználni..Technikai probléma. Változatos alakú, a legkülönbözőbb méretű repülő tárgyak, anyahajók ugrálnak a térben, ahol a fókuszálást illeszteni kell a hajó alakjához. Nem állíthatod, hogy nem lehetséges amikor ezrével itt vannak. Engedjük már meg, hogy egy jóval fejlettebb civilizáció sokkal okosabb mint mi.
Még nem tudni, hogy mi történik az elnyelt gravitonokkal..
Az elnyelt gravitonok előszöris melegítik a testet. A Föld magja izzik, a csillagok felhevülnek és a fehér törpék sem akarnak lehűlni.
Mivel a gravitonok alkotják is az anyagot, ezért az elnyelt gravitonok az anyagképződésben vehetnek részt. Lehet belőle például elektron. Vagy proton.
A gravitonok nem ütköznek egymással, egyenes vonalban mozognak.
A tér bármely (üres) pontjába minden irányból (nyugalomban) ugyanannyi graviton érkezik és távozik, a (-) végtelenből a (+) végtelenbe.
Ha két pontot kijelölünk, az meghatározza a végtelenig a mindkét ponton áthaladó graviton áramot (üres térben).
Ha egy tetszőleges zárt síkfelületről eltérítem a gravitonáramot, mögötte rá merőlegesen a felület határolta "szélárnyék" keletkezik. Ez a szélárnyék nem kúpszerű, nem enyészik el.
Az árnyékolt térrészben bárhol ugyanolyan hatások (gyorsulás) érik az anyagot, függetlenül az eltérítés helyétől való távolságtól.
Ebből az következik, hogy ha a Föld felszínétől távolodna ilyen meghajtással egy űrhajó, akkor a Földből is kiragadna egy ugyanolyan átmérőjű cső alakú darabot és az űrhajóval együtt gyorsítaná, a mögötte bármilyen távolságra (végtelenig) lévő további tömegekkel együtt.
Más probléma:
Egy lencse önmagában nem koncentrál és nem árnyékol egyik oldalán sem, ha nem pontszerű (irányított) forrásból érkezik a fény.
Nem lehet olyan lencsét készíteni, ami változatlanul átenged minden rávetülő sugarat, csak az optikai tengelyével párhuzamosan érkezőket téríti el.
Főként nem lehet ezt úgy megvalósítani, hogy csak az egyik irányból legyen lencseszerű, a másikból teljesen semleges.
Ha mégis sikerülne, akkor sem lehetne a gyakorlatban űrhajó mozgatására felhasználni, mert a "lencse" bármilyen (nullához tartó) torzítása esetén is különböző gyorsulásokat szenvedne el az ürhajó a gyorsulásra merőleges felületén.
Magyarul csak tökéletesen homogén "csőben" gyorsulnának a részecskéi azonosan.
Nem csak a lencse miatt nem lehet abszolút homogén gravitonárnyékot létrehozni, hanem a külső környezet miatt sem. Egy nagyobb égitest melett a gravitonsűrűség torzul, ezt a torzítást a lencse milliószorosan erősítené fel, szétszaggatva az ott elhaladó űrhajót.
(Még nem tudni, hogy mi történik az elnyelt gravitonokkal.)
..a tömeg (anyag) nélküli univerzumot nagy sűrűségű graviton fluxus járja át minden irányból?
Igen, pontosan ezt mondom.
A graviton ilyen értelemben független az anyagtól?
Ilyen értelemben talán, de semmilyen más értelemben nem az. A graviton maga az anyag, az egyik elemi részecske. Ő építi fel az anyagot és ő mozgatja. Mozgatja a fotont és pörgeti az elektront, protont (neutron nincs, a neutron mindig egy elektrontóruszba pattintott proton tórusz), miközben alkotja is ezeket a másik elemi részecskével összefogva (ami az elektromos töltésrészecske).
Ezek ketten alkotják az anyagi világot, tehát a graviton az anyagi világ szerves része.
Úgy lehet könnyebben elképzelni, hogy a gravitonsugárzás végtelen, mindenhol van.
Ahol az elektromos töltések vannak, ott vannak az Univerzumok (mert ketten együtt alkotják az általunk hétköznapinak tekintett, barionos anyagot).
Mindkét fajta elemi részecskének van tükörpárja, így vannak négyen. Mind a négy benne van a fotonban.
Űrhajó: nem megritkítani kell a gravitonsugárzást hanem eltéríteni. Elfókuszálni magad elől, oldalra. Így a gyorsító hatás csak hátulról érkezik. A gyorsító hatás akkora lehet, mintha sok tízmilliárd Naptömeg nehezedne a testedre (!!), de nem érzed, mert szabadesésnek minősül.
Ok. Tehát azt mondod, hogy a tömeg (anyag) nélküli univerzumot nagy sűrűségű graviton fluxus járja át minden irányból? A gravion ilyen értelemben független az anyagtól?
(Még nem tudom hol keletkezik és ha elnyelődik folyamatosan, hogyan pótlódik.)
Az űrhajó:
Érdekes dolog lenne, ha sikerülne a grafitonmezőt megritkítani valamilyen módon.
Az az anyag ami ilyet tenne, valami óriási mágnesként magához rántana mindent, tükörszimmetrikusan.
Nem csak az űrhajó felöli oldalon, hanem a túloldalon is ugyanolyan gyorsító hatás lépne fel, de éppen ellenkező irányba, ezért az egész nemigen mozdulna el szerintem, mert mindent elkezdene egyformán vonzani maga felé.
Amúgy remek örökmozgót is lehetne belőle készíteni, ha mégis működik. felemelem a hegyet, leengedem a hegyet, közben energiát termelek vele.
Jó, jó, de ne becsüld le az olvasótársakat, szerintem olyan tíz-tizenöt év múlva már megértik.
togent: ..tehát csupán a kettő különbsége érzékelhető..Igen, ezt akarom magyarázni.
"Mi értelme van feltételezni, hogy nem az egészet nyeli el..?"
Ha az egészet elnyelné, akkor a kis testek és a nagy tömegek ugyanakkora gravitációt gerjesztenének. Mert éppen az előbb említett különbség okozza a gravitáció jelenségét.
Nem akarom cikizni, de Astrojan olvtársunknak egészen saját tézisei vannak az Univerzumról.Annak kialakulásáról, mai működéséről stb.
Einstein, Hawking egy nagy tévedés áldozatai, az nem úgy van, ahogy ők állítják. A graviton az oka mindennek. Aztán pár száz év múlva lehet hogy igazat adnak neki.
Azon túl, hogy az egészet nem értem, ezzel végképp gondom van:
A gravitonszél itt azt jelenti, hogy a tömegek felé több graviton érkezik, mint amennyi belőle kijön. A túloldalról belépő gravitonsugárzás jön kifelé belőle, aminek egy kicsiny része az anyagban elnyelődik.
A részecskék nyelik el? Minden részecske?
Honnan ered, hol keletkezik a gravitronszél, ha elnyelik a tömegek?
A logikai ellentmondás amit látok:
Ha a tömeg egy részét nyeli el a gravitronszélnek, a másik áthalad rajta akkor az éppen szembe megy a túloldalról berékező gravitronnyalábbal, tehát csupán a kettő különbsége érzékelhető. Mi értelme van feltételezni, hogy nem az egészet nyeli el és nem jön ki semmi a túloldalon?
Hát elmegy a könyvig, csak közben a könyv is elment fénysebességgel odébb.
Egy dolog biztos: mindenhez képest nem lehet egyforma a foton sebessége, a 109 éves fizika egy téveszme. A foton sebessége akkor = c (c a Földfelszínen vízszintesen haladó fény sebességének felel meg), ha nem fúj a gravitonszél (= tömegektől távol), ekkor és csak ekkor állandó a foton sebessége. A gravitonszél itt azt jelenti, hogy a tömegek felé több graviton érkezik, mint amennyi belőle kijön. A túloldalról belépő gravitonsugárzás jön kifelé belőle, aminek egy kicsiny része az anyagban elnyelődik.
Ha szembe fúj a szél akkor a foton lassúbb,
ha hátulról fúj a szél akkor a foton gyorsabban halad mint c.
Ha egyik irányból sokkal kevesebb graviton érkezik akkor a tárgyak, részecskék, űrhajók, mormoták sodródnak a gravitonáramlással, mármint azzal amelyik irányban több érkezik.
A foton sem kivétel, ugyanúgy sodródik mint az ágyúgolyó: az ágyúgolyót a Föld felé sodorja a gravitonszél. És lám, a Nap mellett elhaladó csillagfény tényleg a Nap felé sodródik.
Rangoon, nemhogy nem érted, hanem még arról sincs fogalmad miről beszélek, hümm, hümm.
Nem tudsz kilőni hátrafelé egy fotont, hogy impulzust közvetíts általa a hajódnak mert a foton nem tudja elhagyni a hajót, lévén a sebessége azonos veled.
Ezt hogy képzeled el? Világítani se lehet, hiába kapcsolják fel az olvasólámpát, nem megy el a foton a könyvig? Ülnek az űrhajósok az álló fotonok mellett a sötétben? :-)
A teret nem sűrítheted be mert tér nincs. Besűrítheted a levest vagy a kajszilekvárt, de a teret nem, mert az matematikai fogalom. Besűrítheted a hidrogén atomokat vagy molekulákat bár a csillagközi térben ebből elég kevés van, de rakétával esélytelen a csillagok között utazni mert lassú.
A csillagközi utazásra egyedül a gravitáció alkalmas, a gravitációt ugyanis nagyon gyors részecskék okozzák amik elképzelhetetlen nagy erővel nyomják az anyagot. Ezt a sugárzást fókuszálva, magad elől eltérítve a hátad mögül érkező sugárzás azonnal akár 1 milló c sebességre gyorsítja a testedet úgy, hogy ezt észre sem veszed mert szabadesésnek felel meg.
Az energiaszolgáltatás egy pénzdarab méretű fémes anyag, a 115. elem.
mormota: azért nem tudsz tovább gyorsítani fotonnal egy fénysebességgel haladó űrhajót, mert a foton is csak fénysebességgel kullog utánad. Nem tudsz kilőni hátrafelé egy fotont, hogy impulzust közvetíts általa a hajódnak mert a foton nem tudja elhagyni a hajót, lévén a sebessége azonos veled.
A foton mindig fénysebességű, mert csak ennyit tud a DVAG sugárzásban. A foton sebessége csak akkor változik, ha a DVAG "áramlik", magyarul ha az egyik irányban több graviton halad mint vele szemben, ez történik a tömegek közelében és ezt a graviton gradienst éljük meg mi gravitációként.
snvc: nem zúzza szét, mert az elfókuszált gravitonok viszik magukkal, legalábbis a kisebbeket. Ezért is talán, a gravitációs reaktorokat wobbler-szerűen működtetik és nem ugranak egyszerre túl nagy távolságra, egy bolygóba vagy csillagba bizonyára nem lenne üdvös beleugrani.
Ez egy kis logikai bukfenc a saját elveidhez képest is. Szerinted ugyebár a relelm hülyeség, a fénysebesség nem korlát. Akkor miért is nem lehetne fotonhajtóművel 2c-t elérni? Pl. a jelenlegi vegyi hajtóműves űrhajókkal sokkal nagyobb sebességet érnek el, mint a kiáramló gázsugár sebessége.
Nem látom, hogy hogyan lehetne a fénysebességnél gyorsabban haladni.
A gravitáció nem alkalmas, valami térsűrítésről hallottam még, ami nem volt túl meggyőző.
Egy ilyen berendezés mindig nagyobb mint amit manipulálni képes, de ha sikerülne is a teret besűríteni az űrhajó előtt, akkor az űrhajó is éppen annyival "sűrűsödne" be, tehát semmivel nem menne gyorsabban.
Egy fotonhajtómű legfeljebb fénysebességre gyorsíthatna egy járművet. Ezzel a sebességgel nem jutsz el sehova, így nem lehet utazni a csillagok, neadjisten a galaxisok között, de talán így: BL video.
Jól tudom, hogy a csillagközi térben is található némi anyag, főleg hidrogén?
Ha az űrhajó egy tölcsérszerű részecskegyűlytőt tolna maga előtt, akkor egy kis térrészbe lehetne sűríteni a hidrogént (protonokat) és közben megfelelő körülményeket teremtve az egész fotonhajtóműként működhet, a fúzió során keletkező fotonokat hátrafelé irányítva gyorsíthatná a szerkezetet.
Lényegében egy kozmikus torlósugár hajtóművet képzeljetek el, ahol az energiát alapvetően a kiegyenesített TOKOMAK (LIKOMAK)-ban létrejövő fúziós folyamatokból nyerné, tehát nem kellene számottevő üzemanyagot magával cipelnie.
