Méter vastag molibdén tükörrel tervezik. Mivel a kissebb energiájú gamma fotonok nem a felületről verődnek vissza (ezt nem értem, de így van írva), a tükör hűtése lehetséges.
Épp a kurvanagy, lehetetlen anyagból készült sugárzó test elkerülése céljából kell a kevesebb gammafoton. Valahogy azok ugyanis nem a felületen keletkeznek, hanem úgy 1 méteres rétegben. Ennek a hűtése (állítólag) technikailag megoldható.
"Egy-egy D-mag esetében ez nem lehetséges, na de mi van, ha kvadrilliónyian vannak egyetlen, közös, korrelált kvantumállapotban?"
Szerintem az, hogy valamely ezekből felépült struktúra (mittudomén He atomok vagy valamiféle párok) közös kvantumállapotba kerülnek, nem jelenti azt, hogy egy kicsit is nőne a fúzió valószínűsége. Ez két teljesen külön dolog. Egy dolog a struktúrák közös állapota, másik dolog az egyedi jellemzők. A lézerben sem lesz a sok fotonból mondjuk egyetlen nagy energiájú foton.
"Kb. 400 négyzetkilométernyi 3000 K-es feketetest tudná kisugározni ezt az energiát."
Ha elöl tükrös hátul fekete, akkor az energia hátrafelé sugárzik el. Ez pedig fotonhajtómű, ami a lehetséges legjobb tömegaránnyal tolja a rakétát. Kár, hogy ilyen rohadt nagyra jön ki a felület.
Rakéta esetében az lenne a jó, ha az "üzemanyag" olyan formában hordozna energiát, ami nem csak hőerőgéppel (a fúziós reaktor is az) lenne mozgási energiává alakítható.
Pl. egy feltöltött akku vagy kondenzátor elektromos energiája közel 100%-ban mozgási energiává alakítható. Természetesen az így tárolható energia sok nagyságrenddel kevesebb mint kellene.
De talán elképzelhető olyan, a magenergia energiasűrűségét elérő tárolási forma, ami fentihez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Vagyis magas fajlagos energia rendezett formában, ami nem csak a hőerőgéppel nyerhető ki.
"Ha ezt valamiképp meg lehetne oldani, akkor reális lenne a csillagközi utazás még ebben a században."
Én ezt sokkal nehezebb problémának tartom. Nem hogy 100 évet,de akár 300-at is kevésnek tartok hozzá. Legalábbis rakétával. Ha valamilyen előre nem lárható teljesen más módszert találnának ki, arra persze nem vonatkozik.
A becslésedet (akármilyen hervasztó is az eredménye) túlságosan optimistának tartom. Pl. nehezen tudom elképzelni, hogy a fúziós energiából 30% egyirányú mozgási energia kinyerhető lenne. A hűtést is gondnak tartom. Mit csinál a hajó a maradék energiával, hogyan lehet megoldani hogy a szerkezet nem melegedjen túl?
Antianyaggal lehetne javítani a tömeg arányon, de még úgy se néz ki reálisnak a dolog.
Ráadásul az Alfa Centaurinál még kell plusz 1000 tonna, hogy a 200 tonnát megállítsa, ezért meg 6000 tonna deutérium kell pluszban, hogy maradjon 1000 tonna a végére. Tehát a lelassításhoz végső soron ötször annyi energia kell, mint a felgyorsításhoz. Persze deutériumból van elég, többszáz milliárd tonna.
Ha párszáz km/mp körüli sebességgel megy az űrhajó, akkor talán le lehet fékezni légkörileg, de akkor több ezer évig tart az út. Nagyobb sebesség esetén meg iszonyú mennyiségű üzemanyagot is kell cipelnie, hogy a hajtóművel fékezzen le.
És hogyan állítják meg az űrhajót? Hasonló esetben már a Fred Hoyle sem vacakolt űrhajókkal az 50-60 éve írt scifijében, az idegenek a távoli csillagról egyszerűen elküldték rádióhullámokon a dns leírását, meg az egyéb információt, és a földi emberek meg összeszkábálták belőle az űrutazót:-)
Nyilvánvaló hogy az Androméda-köd egyik újmagyar gyarmatáról ír nekünk.
"Elfelejtem olykor-olykor, nem tudhat még újmagyarul ez az atom-ókor. Szerencse, hogy beszélhetek így a vénszülékkel, a gondolat átvivő kézi-készülékkel."
esetleg ugyislehetne utazni a csilagoközt hogy az ember tudatát letöltik egyszámitogépre +
vesznek egy dns mintát a testéböl és elindityák a ürhajot a megadot irányba amikor oda ér
a felyletszámitogép korában vet dns böl leklonoza az embert és a korában számitogéprementet tudatot viszatölti a klon testbe igy az astronautának ojanlene mintha 1-2 orája indultvolna el a földröl pedig tübéve és nemisöre gedetvolna söt lehet filyatalablene mint amikor elindult
