Szegény Titus Livius ugylátszik hiába írta az Annaleseit (Ab Urbe Condita), hisz az másról sem szól, csak Róma nemzetképéről. Arról, hogy mi tette naggyá Rómát. A Római Virtus. A gyakorlatisa római észjárás. A demokrácia békés időszkakokban és a választott dictátorok a vészhelyzetekben. Az önfeláldozás (Mucius Scaevola, a Horatiusok, a Gracchusok anyja stb).
Talán az sem véletlen, hogy latin salse dicta tanít minket arra, hogy a történelem az élet tanítómestere (Histotia est magistar vitae).
Az sem véletlen, hogy a hanayatlás korszakában sokan úgy gondolták, Róma azért fog elbukni, mert már nem fordít gondot, hagyományai ápolására.
Azert holmi annales-eket szorgalmasan irtak.
Es és egyáltalán hogy kerül a csizma az asztalra, hogyan lehetne a Római Birodalomnak "nemzetképe"?
Legfeljebb a szenátus tagjainak lehetett nemzetségképe (Gens).
Nagyon izgalmas, mert még arra sem voltak képesek (arra is lusták voltak) a latinok (rómaiak), hogy kidolgozzák, hanem a közép sztoa, főleg ázsiai-görög keverék filozófusai fogalmaszták meg nekik.
Aztán a késő köztársaság és a korai császárság művészei (ne feledjük a történetírás a művészet része akkor még) Livius, Tacitus, Horatius, Verilius stb. fejtegették, terjesztették tovább.
Plautus kora még főleg görög műferdítésekkel operált.
Szóval arra is példa, hogy bizonyos fejlettségi szinten jő el a megfogalmazás igénye.
