ha gyümölcsöt, zöldséget, húst eszünk? ha kivágunk egy fát, hogy legyen asztalunk, székünk?...
ha más vágja ki a fát, hogy nekünk legyen székünk, attól az még nem részben a mi felelősségünk-e? nem vágná ki, ha mi nem fizetnénk meg. bizony mi vágjuk ki azt.
minden pillanatban gyilkosságok ezreit, millióit követed el, úgy, hogy nem is tudsz róla. apró, mikroszkopikus élőlényekre taposol, immunrendszered gyilkolással védekezik, még a tusfürdőd vagy szappanod is öl.
hát aztán hadd feszegessem azt is, hogy ha hagyunk valakit meghalni, az gyilkosság-e? ha kint az utcán valaki fázik, és mi nem hívjuk be a fűtött hajlékunkba, és megfagy? ha nem adunk vért, és vérhiány miatt műtétet kell elhalasztani, majd ennek következtében meghal valaki? ha éhenhal egy hajléktalan, mert mi nem adtunk neki pénzt...
Nagyon 'replay'-es hangulatban vagy mostanában :-) Igaz, nincs új a nap alatt. Én most éppen halállistát írok, tényleg nem olyan szörnyűek ezek a dolgok, nagyobbrészt csak bebeszélés magunknak hogy "jajj mi lesz ..". Egy halálkutatónak pedig oly szép mindez, mint kertésznek a rózsa.
Nekem semmit, mert nincs, legalábbis nagy "I"-vel. Gondoljatok bele, hogy hány vallás hány istent alkotott!
Ha Teremtőről beszéltek, az más!
Ő lehetett, de akkor igen gonosznak kellett lennie, ha az emberiség ismert történetét végigkövetjük. Ha azt mondjuk, hogy mindezt szabad akaratunkból követtük el, akkor mi a túrónak kellett ehhez Teremtő?
Az állatvilág még az emberénél is sokkal kegyetlenebb, mert ott még egyetlen "gyilkos"-t sem ítéltek el, noha naponta több ezer Tom falja fel Jerry-t.:))
Értem!
Persze nagy kérdés, hogy az ember a saját intelligenciáját felülmúló dolgokban látja-e Istent.
Én speciel nem, ezen a területen tehát nem várok áttörést a MI tudatra ébredésétől.
Hiszen a hit nem intellektus kérdése.
Volt erről egy elég jó topic "Intellektus vagy őserő" címmel.
nem így értettem... a mesterséges intelligencia tartogat egy-két meglepetést, legalábbis egy embert intelligenciájában felülmúló entitás megjelenését. Az lesz ám a vicces!
legyen tehát "mi".
Vagyis: Többes Számban az Első Személy.
Igen. Ez az. Ez az én Istenem. Az Első Személy. Aki lehet Többes Számban is.
Akár hatmilliárdban. Ahogy AV (AV=Aranyviktor) itt, és én magam is más helyen már említette(m) volt.
Köszönöm a korrekciót Brumimackó, hozzásegített egy újabb, de fini cióhoz számomra.
Isten az emberek egy része által létezőnek elfogadott téveszme. Az isten létét elfogadók - hívők - többsége saját testi és lelki gyengeségét, illetve ennek felelősségét próbálja erre az elképzelt felsőbb hatalomra átterhelni. Az isten létét hirdetők - egyházak - pedig az előbbiek gyengeségét kihasználva próbálnak meg anyagi hasznot húzni és pszihésen befolyásolt tömegbázisra szert tenni.
Azzal való egységet, amely mindannyiunkban ugyanaz, ami mindenben ugyanúgy megvan.
Vagyis amitől MI leszek az ÉN-ből :-)).
Olyan Egységes Közösséget, hogy érthető :-)) legyek ebben a po(pu)larista rendszerben, amiben gondolkodunk...
Még tavasszal volt egy topicom, amiben az egyik esszémet idéztem: Hatmilliárd Isten van!
Mi nem Istenről beszélgetünk, hanem Istenképeinkről, melyek, ahány ember, annyi féle.
Dethlefsen nagyon bölcsen írja, hogy Isten egységben él, mi polaritásban, mi csak a polaritás fogalmait ismerjük, ezért szükségképpen minden elképzelésünk téves Istenről!
Vannak szent irataink, de azok olyanok, mintha mátkánkat egy személyleírás után választanánk ki. Melibe látatlanban, interneten keresztül szerelmes lettem, és mekkorát néztem, amikor egyszercsak ott láttam a buszállomáson! Így van ez! És nmég mekkorát fogunk nézni, amikor kilépünk a porhüvelyből!
Szerintem ha bárki, bármilyen témakörben csevegni kezd, mihamarabb felvázolja az adott témában a maximumot, csúcsot, az elérhető vagy elérhetetlen célt, a netovábbot, azt ami tulajdonképpen az egész témakör mozgatórugója, ami a lényeg. (Pl. autóversenyzők a F1 nagydíjról, színészek Hollywoodról, Orvosok, az agyátültetésről meg mittomén)
Itt vallási, szellemi, misztikus témák forognak. S e témában - hanem tévedek - Isten volna, ez maximum.
Hogy számomra mit jelent, pontosan nem tudnám megfogalmazni, talán nem is lehetséges.
Azért megkisérlek pár gondolatpt: Ő a Lényeg, Ő a Végső, Ő a Mindenség.
Szerintem Istenről beszélgetni játék. Olyan, mint amikor várat építünk homokból. Jót szórakozunk. És nézzük milyen szépet is építettünk. Puszta homokból. Semmiből! Esetleg irigykedünk a másikra, hogy ő szebbet épített, bár ez ritka, gyakoribb, hogy leszóljuk a másikét, mert a mi várunk a legszebb! Vagy pedig csak állunk a homokozó szélén, és lesajnáljuk a játszadozókat, hogy azt hiszik, várakat építenek, pedig csak homok az egész! Nőljenek már fel!
Most azt kellene mondani, nekem Isten a homok, amiből Ti várakat építetek. Ez tök jól hangzana, csak nem igaz.. :) Nem tudom, mi Isten, nem is nagyon érdekel... persze valamennyire igen... de nem úgy... no mindegy, úgysem tudom elmondani!
De asszem a kérdés nem is nekem szólt, én nem nagyon szoktam istent emlegetni. No mindegy. Kedvem volt hozzászólni, remélem nem baj.
Járj békével
Borz
ui: Most így elolvasva, nem is írtam semmit... nagy üresség az egész... de csak ennyit tudok mondani.
Mit jelent számodra Isten? Hogy miért ez a címe a topicnak? Talán azért, mert olyan sokszor hivatkoztok ti, kedves topictársaim istenre, hogy azt megszámlálni lehetetlen. Mindannyian(?), nem, legtöbben hisztek benne, mégis vitákba bonyolódnak HIT-esek, keresztények, és egyéb vallási felekezet tagjai, valamint semmilyen vallási felekezet tagjai. Miért? Ennyire fontos a forma, ami a lényeget takarja? Vagy ha csak szeret az ember, az már rég nem elég? Mondjátok el véleményeteket nyiltan. Üdv: Uly:)
