Véleményem szerint is kell külön utakat járni. Igen nehéz, de meg lehet találni a helyes arányokat hogy a káposzta is jól lakjon.. (Vagy mi :)) Persze ehhez kell a bizalom. Addig amíg nincs okom rá, nem is feltételezem hogy pl a Kedvesem nem csak azért ment el a barátnőjével dizsibe, hogy kitombolja magát. Aztán meg olyan is van hogy jól összefutunk egy adott helyen.
Persze voltak rossz tapasztalataim nekem is, de hiba lenne azok miatt a mostani partneremet súlytani az örökös gyanakvásommal.
Egyeb velemenyek? Mert szerintem ez alapja a hosszu boldog, de tartos egyuttletnek.
Hogyan valositjatok meg a kulon utakat?
Mert arrol frankon tudnek meselni, hogy hogyan nem kene csinalni:
Pl. adott egy jo paras egy alapvetoen introvertalt meg egy extrovertalt. Dul a szerelem, kit erdekel a vilag, baratok ha megkeresnek esetleg egyutt benezunk hozzajuk. Kiraly. Foleg az introvertalt felnek. Az extrovertaltban neha feltamad, hogy egy kicsit foglalkozzon a vilaggal, de ha neha-neha korul is nez legtobbszor inkabb egyuttmarad a Kedvessel kettecskent.
Es a baratok szepen tavolodnak... Aztan neha elemi erovel neha belehasit az emberbe az unalom. Ez mar az introvertalt felnek sem jo, hiszen ilyenkor mar benne is motozik egy-ket uj elmeny begyujtesere valo torekves, de foleg azert mert erzekeli a masik fel feszultseget.
Csinaljunk valamit, de mit? Most menjunk megint szombat este pizzat enni a baratoddal meg az o baratnojevel?
/Tak-tak-tak Tortenjen mar vegre valami.../
"Menjunk moziba?"
"Franc akar mar megint szombat este moziba menni! De haverok elmennek sorozni.."
"Sorozni? Jo menJUNK."
De nem sikerul nagyon jol az este, megis masfajta kikapcsolodas - ebben egyetertenek.
Legkozelebb esetleg kulon-kulon mentek. Lefixalva mar kedden, hogy pentek este most kulon.
Majd egy ujabb hetvege, es kibukik:
"Mar megint kulon akarsz menni?"
Hogyne! A történet szimpla, valami monológos jelenetekkel feldúsított igénytelen film, ahol még két nőt sem mutanak elég ideig, egy kalapos pasas meg csak álmodozik egy elég randa szilikonos ázsiai némberről. Viszont nagy kedvet csinálhat egy kellemes szexuális együttléthez. De mekkorát.
Runaway kedves,
próbálok eligazondi a szóvirágokban és a mondanivalóban. Rébusz vagy kombinálás? vagy csak én vagyok annyira kisfiú hogy a kis ázsiai Sarah James jár még mindig az eszemben...?
Szerintem is szükség van külön utakra. Én eddig minden barátnőmet elengedtem. A baj ott volt, hogy ők nem akartak menni és cserébe engem is be akartak zárni. :-( Ha a barátnőm egy ilyen alkalmakkor elcsábul, akkot ott már gond volt a mi kapcsolatunkkal is. És ezen sokáig az se segítene ha bezárva tartanám.
caixa kedves,
csak mondatfoszlányokkal dobálózom:
A féltékenység egy furcsa dolog.Nem éppen hasznos, nem csak azért mert idegörlő, hanem gyakorlatilag kijelölheti a másik számára az utat. Reflektorral mutat rá valakire, aki talán abból a bizonyos szempontból fel sem tűnne, de ha már annyit mondták...nosza.
Féltékenységgel nem lehet hosszú távon megakadályozni a dolgokat, max. meggyorsíthatja a folyamatot.
Aki biztos magában, biztos a szeretetében, netalán szerelmében, de hívjuk akár ragaszkodásnak, tehát ha biztos benne, ezt el tudja hitetni a másikkal is. Viszont ha inog a dolog, akkor nagy mágusnak kell lennie ahhoz, hogy egy kellőképpen érzékeny ember éberségét elaltassa...Vagy néha elegendő egy kis türelem, tapintat, ha már nagy varázslatokban nem lehet igazán bízni. De mindez csak akkor, ha fontos a kapcsolat. Ha van értelme őrizgetni. Ha nincs, akkor gyakorlatilag mindent meg lehet kapni a barátoktól.Ez a döntés alapja: mi az, ami a partneremet megkülönbözeteti a barátomtól? Ha ezt tisztáztam magamban, akkor nagyjából kirajzolódik az is, hogy mi az, amit megengedhetek magamnak, s mi az, amit nem. Ha totálmindegy, az is egyfajta válasz.
A baráti kapcsolatokat igenis ápolni kell.A "nem elhanyagolásnak" azonban vannak különféle fokozatai.Ha valaki azt hallja folyamatosan, hogy a barát/nő mennyire kedves, szép, jó, okos és szellemes, sőt: még a szívük is egyszerre dobban, akkor megfogalmazódik a kérdés belül, hogy akkor mire kell valójában ő? Ha ezt a kérdést felteszem, az logika vagy féltékenység?
Persze, az is lehet, hogy valaki hasonló külső-belső tulajdonságokkal rendelkező embereket gyűjt módszeresen maga köré, s ebben a holdudvarban arról ismeri meg a társát, hogy látja esténként az ágyban. Ha a másik oldal is így kezeli akérdést, az kész öröm. Ha nem annyira, az kínlódás, hagyni kell a fenébe, s meg kell várni azt, aki átkormányozza a féltékenységtől imbolygó hajót a barátoktól/barátnőktől hemzsegő vizen:)))
Hiaba feltekeny valaki, nem jelent kulonbseget abbol a szempontbol, hogy megcsal-e a parod vegul. Volt, hogy feltekeny voltam, es megcsaltak. Bennem az fejlodott ki, hogy nem olom a lelkemet felesleges feltekenykedessel. A parom akar egy satorban is aludhat valakivel, es maradhat huseges. Ha nem marad az, akkor jobb, ha eltunik az eletembol amugy is. Akkor nem is igazan engem akar.
En evekig eltem tavkapcsolatban. A fiunak barmikor lett volna lehetosege megcsalni /talan meg is tette, de en nem tudom, es igy nem faj/, foleg mivel a lakotarsa az alberletben is lany, raadasul kedves, csinos, es megtesz neki olyasmit, hogy kimossa geppel a cuccait.
Egy tavkapcsolatban elo tudja, nem lehet, nem szabad hanyagolni a baratokat. Hetkoznap ok voltak velem, ok hallgattak meg, veluk talalkoztam. Mindenkire kell, hogy jusson az embernek ideje, a baratait se hanyagolja el:)))
A kulon programok soran az ember felfrissul, es van meselnivaloja a parjanak:)))Sok uj elmeny, es jo estenkent osszebujva meselni egymasnak.
Ami a magabiztossagot illeti, a jo partner elhiteti veled, hogy potolhatatlan vagy, mindenki masnal elobb vagy. Ha nem ilyen egy tars, fel kell tenni a kerdest, hogy erdemes-e epp vele lenni?
C.
p.s.: menjen focizni, haverozni, kosarazni...aztan jojjon haza boldogan, vidaman, onfeledten...nem?:)))
Ha jól értem, a féltékenységről beszélgetünk.
Az a bajom, hogy nagyon könnyen hoztok sommás ítéletet, de lehet, hogy ez korfüggő:(
caixa, te egy magabiztos, határozott hölgynek tűnsz.Nem mindenki ilyen azonban.Akiben sok a kérdés önmagával szemben, akit átvertek már a legnagyobb jóindulata ellenére, nem biztos, hogy ilyen egyszerűen látja a dolgokat.Aki az optimális mértékben bízik önmagában, nem érzi veszélyeztetve a kapcsolatát egy baráttól/barátnőtől. Mert hisz abban, hogy minden körülmények között ő a jobb.De ha esetleg mégsem, ugyanez az önbizalom átsegíti majd a szakadékhelyzeteken.Akinek- akár gyárilag, akár történelmileg- megcsappant az önbizalma, nem fogja könnyedén venni a dolgokat.
De nem csak magunkban kell bízni, hanem a partnerben is. Megalapozottan hinni abban, hogy a hetedik szobájában vagyunk, ahová más nem teheti be a lábát. Ha az ember úgy érzi, hogy egy átjáróházban dekkol, előbb-utóbb elmegy a kedve az egésztől, olyan helyzeteket fog teremteni, amikor már a saját, vesztésre ítélt játszmáját vezényelheti egészen a szakításig.
Időnként nagyon nehéz szeretni valakit, aki féltékeny. Pokollá teheti a partnere életét, mert már széljárta bokorban is az ellenség csörtetését véli hallani.
Vannak, persze, extrém esetek.Én igazándiból átlagintelligenciájú /IQ+EQ/ emberekről beszélek, átlag alatt és fölött előfordulhatnak extrém esetek...
Szükség van szabadságra, különutakra.De lehet az ember egészen addig toleráns, amíg meghallja, hogy nevet mindenki a háta mögött, s amíg a lázas gyerekét dajkálja, valahol valaki egy kellemes éjszakáért áron alul adja el éppen a nehezen felépített bizalmat...
S később aztán már nehéz elhinni, hogy nem zörög a haraszt...Pedig lehet, hogy éppen szélcsend van.
Es nem lehet, hogy megismertet vele? Lehet, hogy en is szimpatikusnak tartom majd. Egyebkent nem vagyok feltekeny tipus, mert en is szoktam fiuk legjobb baratja lenni. Bar az is igaz, hogy baratnok kiutaltak mar engem is. A tapasztalataim szerint ha egy no feltekeny es el akar tavolitani valakit, akkor ez altalaban sikerul is. Szomoru tapasztalataim mondatjak velem, hogy en ne legyek ilyen.....hadd beszelgessen barkivel, ha meg akar csalni, ugyis megteheti, ha en tiltakozom valaki ellen.
De mit szolsz, ha a baratod azzal all elo, hogy "Kepzeld dragam, ma megismerkedtem egy tok jo fej csajjal, annyira ertelmes es csuda jot beszelgettunk! Hetfon is talakozni fogunk..."
Mert a regi baratnoket, meg ugye konnyen elfogadjadja az ember (oket ugyanis mar kiutottuk :), de az ujak mindig potencialis versenytarsak!
Szoval, az elobb arra akartam ravilagitani, hogy a legtobb ember annyira belemerul a kapcsolataba, hogy nem is akar kulon utakon jarni es szorakozni. En pedig ennek pont az ellenkezoje vagyok, nekem szuksegem van a barataimra, es neha igenis jo kulon elmenyeket szerezni. Annak is orulok, ha a kedvesnek is van hobbija, kedvtelese /marmint rajtam kivul:))/, nem szeretem, amikor valaki mindig ramer....:)))
Szerintem nagyon is kell a kulon program. De tobbszor is megszenvedtem, hogy nagyon jo barataim, tobb fiu is elhanyagolta a baratsagunkat, miutan allando baratnoje lett. A baratno feltekenykedett, es engem meltatlan modon menesztettek. Foglalkozzon sokat mindenki a partnerevel, de ne szamitson ram, ha szakitanak es kell egy vall, amin zokoghat. Ha a kapcsolat eleje ota tesz valaki a fejemre, mert papucshos lett a no mellett, az kesobb se szamitson arra, hogy mindin visszerendezodik......
Kedvenc fórumtársammal beszélgettünk erröl a témáról, hátha megér egy topicot is.
Külön utakon is, azaz szükségünk van e szórakozásra külön a Kedvestől? Szükségünk van e új barátságokra (a másik nemmel is)?
A válasz természetesen igen.
No de ez nem mindkét félnél a kapcsolat minden státuszában egyformán jelentkezik. Valamint szoros velejárója a dolognak egy idő után a féltékenység zöld szemű szörnyetege is.
Barátokra, egyéni szabadságra mégis szükség van, de ezt olykor a szerelem nagy hevében elfeljtjük és ez késöbb visszaüt valahol...
