Nem, nem a buli. Bár én nagyon bulis vagyok, de volt már egy olyan világraszóló esküvőm ezer éve, abból elég egy.
Amit felsorlotál, az mind megvan, ismerem a barátait, mindenféle klassz dolgot csinálunk együtt, etc.
Azt hiszem, talán inkább az van, h volt már házas és van két gyerkőc. És azt érzem, az mindent felülír, mármin az exe is, szimplán anyakirálynői jogon. A nő amúgy nagyon gáz, nem az a típus, akire féltékeny lennék, érezhetően közömbösek egymásnak, de egyszer megfogalmazta a párom, h ha kettőnk közül választani kéne kényszerszituban, pl h melyikünket mentse ki egy folyóból, akkor a gyerekei miatt neki az exét kellene. Ez nagyon fáj és nem is gondolom normálisnak. Azt hiszem nekem komfortézés lenne, ha demonstrálná, h már nem az exe az egyetlen felesége, aki valaha volt. Mert egyelőre minden tökéletes, ha épp a nő (aki döbbenetes dolgokat produkál) nem rukkol elő újabb hülyeségekkel. De amikor igen, akkor a párom a gyerekek miatt kerüli a konfliktusokat és teszi, amit mond neki a nő. Értem én h a legfontosabb a gyerek, nekem is van három, csak az ő esetükben csak apának fontos a gyerek, anya belőlök él anyagilag, és érzelmi zsarolásként használja őket.
"az igazi nő a konyhában szakács, az ágyban k*rva"
Ebben messzemenökig egyetértünk ;)
"ezt a pasit tudnám annyira szeretni, hogy ne kelljen más soha"
Ok, szóval ö az Igazi, csak nem akar nösülni.
"fel tudjon vállalni feleségként"
Itt jönnek a kérdések. Mi az, amivel kapcsolatban úgy érzed, hogy másként, neked tetszöbb módon vállalna fel téged, ha lepapíroznátok a dolgot? Bemutatna a szüleinek? A barátainak? Elmenne veled nyaralni? Közös lakást vennétek? Gyermeket vállalna veled? Mi az, amit te szeretnél, és most, papírozatlanul nincs meg, de (reményeid szerint) meglenne, ha lenne papír?
Vagy neked csak a buli hiányzik, az Esküvö, így nagybetüvel meg a hozzá tartozó habosbabos felhajtással? Ha ez utóbbi, akkor attól tartok, hogy én is gyermekesnek tartanám az ötletet :) Mert nagy bulit, bált lehet rendezni esküvö nélkül is, és összeházasodni lehet farmerben, utcáról beszaladt állapotban is.
Érdekes kérdés, hogy ki a 'jó pasi'. Nekem ő az, de objektíve nézve nem címlapfiú. Én lehúztam egy halom évet egy házasságban egy Adonisszal, akitól elaléltem, olyan döglesztő volt. De ezzel nagyjából véget is ért a pozitívumainak listája. Legalábbis a végén:)
Én attól nem félek, hogy nem találok pasit, mindig is nagyon pozitív volt a feedback, bármerre járok. Inkább az van, hogy azt érzem, hogy ezt a pasit tudnám annyira szeretni, hogy ne kelljen más soha. Egyébkétn nagyon sok szeretetet és törődést kapok tőle, nem háztartási alkalmazottnak használ (bár hiszem, hogy az igazi nő a konyhában szakács, az ágyban k*rva), de valamiért neki teljesen kielégítő az együttélés. És ami az én fejemben azt jelenti, hogy annyira nem vagyok fontos, hogy fel tudjon vállalni feleségként.
Attól függ, hogy mit akarsz a pasastól. Ha gyereket akarsz, meg stabil kapcsolatot, akkor ne hagyd magad lerázni. Adj egy reális idöt (fél évet, mondjuk, már elég rég vagytok együtt), ha azután se akar elkötelezödni, lapát. Egyrészt sok megbízható, kedves, hüséges, okos pasas van, aki igenis vágyik családra, másrészt ha nem is találnál mást, akkor is jobb az egyedüllét, mint az, ha ingyenkajapinának használ valaki, vagy nem? Egy jó kör szexre mindig találsz pasast, de arra legalább nem kell mosni-fözni. Ha egy pasas házitündért meg stabil szexet akar, akkor húzzon jeggyürüt és viselkedjen felelös férfiként: nemzzen gyereket, gondoskodjon a családjáról. Valamit valamiért.
(Persze megint más a szitu, ha ún jópasi a pasasod. Ha úgy néz ki, mint az ifjú George Cloony, akkor lehet hogy nem fogja megrázni, ha szakítasz vele. Férjnekvalót nem is csak a jópasik között kell keresni. Szerényebb kinézetü pasasok között kifejezetten sok az igazi férfi: gyengéd, támogató, eröt adó, felelösségteljes, megbízható, gyermekszeretö, az ágyban gyengéd és fantáziadús. Jellemzöen ök azok, akik huszonéves koruk körül rettenetesen magányosak, aztán harminc és negyven éves koruk körül nösülnek - sokszor nagyon csinos nöt vesznek el -, akivel aztán igazán boldogan - és kortársaiktól irigyelve - élnek, míg meg nem halnak. Nem szabad öket elszalasztani!)
Szerintetek mennyi ideig érdemes reménykedni, hogy az ember élettársa, szerelme, párja végre igényt mutasson a házasságra? Én sosem hisztiznék ezért, és sokkal önérzetesebb vagyok annál, hogy férjhez mennék úgy, hogy a párom ezt ne akarja nagyon-nagyon, de igenis, nekem számít, neki pedig nem. És próbálok nem erre
gondolni, de fáj nekem.
Mindketten voltunk már házasok. És a maga módján nagyon szeret engem. Megkérte - sms-ben - a kezem és vett egy gyűrűt, amit nem hordok, épp azért, mert nem hiteles az egész, abszolút semmibe nem nézi a házasságot. Egy bezsélgetésben meg is említette, hogy nem volt megfontolt döntés. Így elvagyunk, szeretjük egymást, vágyunk egymásra, de közben azt érzem, hogy őrülten vágyom arra, hogy tartozzam valakihez, és ehhez nekem fontos lenne, hogy az a valaki ilyen módon is felvállaljon. 2,5 éve vagyunk együtt. Nem tudom, merjek-e abban reménykedni, hogy olyan fontos leszek egyszer, hogy feleségül vesz, vagy éljek a mának és lépjek, ha valaki majd jobban akar.
Mert megmérgezi a kapcsolatot ha a nő rendszeresen rágja valamivel a párja fülét, aztán pedig jön a menetrendszerű hiszti. Előbb-utóbb vagy betelik a pohár és a pasi lelép, vagy beadja a derekát hogy akkor legyen esküvő, aztán akkor lép le amikor már talán gyerek is van.
Szerintem a házasságkötés kérdésénél jelen esetben nagyságrendekkel fajsúlyosabb kérdés a gyerek/nem gyerek. Ebben viszont egyértelmű, hogy nincs kompromisszum és a véleményem sarkos: ha a két fél ebben nem tud megegyezni, nincs mit keresniük egymás mellett. Gyreket szülni olyannak, aki nem akar, botorság, és lemondani a gyerekről egy nőnek, azért, mert ez a pasi heppje - szintén botorság.
Nekem az a bajon az együttéléssel, hogy nem mindíg 2 fél közös megegyezése,
Igazad van, de ez a házassággal is előfordulhat. Hány olyan eset is van, ahol a lánykérés is azért történik mert régóta együtt vannak, a leányzó is már rágja a párja fülét, a rokonok is nyüzsögnek és az első vita hevében kibukik a pasiból, hogy a nő akaszkodott rá és erőltette az esküvőt. (ismerősi körben a hölgy már egy év után már elvált asszony volt, pedig előtte évekig éltek együtt. Igaz, konkrétan az esküvő utáni 1. hónap után már ki lett bacarintva, de addig tartott amíg mindent lezártak. Már csak a lagzi miatti milliós tartozás maradt meg. ) Aztán persze ki lehet békülni, de a tüske ott marad.
Én úgy vettek ki a soraiból, hogy neki fontos, lenne a házasság + még a rokonok véleménye is számít
Nekem az a bajon az együttéléssel, hogy nem mindíg 2 fél közös megegyezése, hanem a leánykérés elmarad, a lány meg belenyugszik. És tüske marad egy életen át. Elég sok ilyet látok, hallok, amikor a kétgyereks anyuka a második pohár bor után kifakad, hogy ő bizony lenne feleség, de nem kérik meg rá.
A "nem számít a papír" szempontából az ismerősi körömben a legdurvább sztori: fiú együtt élt a lánnyal, házasság nincs, mert nekünk az nem számít. Jött a gyerek. Rá 2 évre különválltak, a fiú 1 évre rá megnősült.
Pont ez csípte az én szemem is. Megértem ha valakinek a lelkének fontos a papír, esetleg a templomi esküvő (ha igaz hitből ered és nem csak azért mert az olyan trendi), azt is ha valakit nem érdekel a cetli. De mások véleménye ennyire nem kellene számítania, főleg hogy manapság nem fogják elítélni, ha csak együtt élnek.
Igen, igazad van. Azért én gyakran azt látom, hogy sok kapcsolat azért megy tönkre, mert a kezdeti szenvedély hevében megkötik ugyan a kompromisszumokat, de egy gyerekkortól való neveltetést, beidegződést, meggyőződést nem lehet és nem is kell levetni ennek kedvéért. Aztán amint jönnek a hétkotnapok, felszínre törnek ezek az "elaltatott" nézetkülönbségek - rosszabb esetben csak akkor, amikor gyermek is van (pl. kereszteljük, ne kereszteljük, stb.) és vagy meg tudják oldani a konfliktusokat, vagy aláássa a bizalmat, megmérgezi a kapcsolatot és tönkremegy. Ha elveszi a szóbanforgó fiú a lányt, az első veszekedésnél meg fogja kapni, hogy "minek erőltette rá magát", ha a lány megy bele az élettársi viszonyba véglegesen, akkor örökre tüske lesz benne, hogy "miért nem tudta megtenni a boldogságáért ezt a féri". Náluk már elmúlt a kezdeti mámor 10 év után, és itt vannak a vitás hétköznapok...
azt se értem egyébként, hogy van aki azt tanácsolja, beszéljen vele aztán lépjen mert már 30 éves.
Mit lehetne mondani? Neki kell a papír, a gyerek, mert így érzi kereknek az életét. Más pedig másképp. Ha most, 30 évesen nem rendezi ezt a partnerével, pillanatok alatt elmegy még 5-10 év, aztán ott áll 40 évesen keseregve és boldogtalanul hogy elcseszte az életét. Én sem fogadtam volna el ha valaki nekem 15 éve azt tanácsolja, hogy maradjak az akkori partneremmel, nem baj ha nem akar gyereket, úgy is lehet boldogan élni. Persze, csak én nem akartam úgy élni. De azt sem fogadtam volna el, ha valaki az 5 gyerekes htb életet javasolja.
Találja ki hogy mit akar, mi a fontos, egyeztesse össze azzal hogy mit akar a párja (ez pedig telepatikus úton, kérdezés nélkül nem megy), ha pedig a különbségeket egy kis kölcsönös megegyezéssel nem lehet rendezni, akkor ennyi.
Nagyon fontos dolog, amit írsz, de szerintem ilyen sarkalatosan csak akkor jelent problémát, ha mindkét fél mereven elkötelezett a saját ideológiája felé, ami viszont valószínűleg magával vonz az egész életre vonatkozó ideológiákat, így nem nagyon hiszem, hogy ez 'kibírna' egy hosszútávú kapcsolatot, családdá válást, hacsak nem rugalmasak a nézeteik, legalábbis annyira, hogy képesek a számukra fontos és alapvető kérdésekben kompromisszumra jutni.
Pontosan. Ha nálunk nem lett volna az ügyintézés szempontjából nagy jelentőségű a papír ( mivel a férjem külföldi), akkor lehet hogy és sem mentem volna férjhez soha, csak együtt élnénk.
De ő ettől érzi az életét kereknek. Van akinek elég egy gyerek, van akinek meg öt kell. Hiába győzködnénk róla, hogy a papír nem fontos, nem fog a homlokára csapni, hogy ja, tényleg akkor nem is emésztem magam miatta.
Szerintem teljesen meddő dolog arról vitatkozni, hogy a házasság vagy az együttélés "jobb", mert ez tipikusan ideológiai, világnézeti alapokon álló ügy, vagyis erről az egyik oldalt képviselő sohasem fogja meggyőzni a másikat - és nem is kell, hogy meggyőzze, úgy van jól, hogy nem vagyunk egyformák, nem egy kaptafára keressük és találjuk meg a boldogságunkat. Viszont visszatérve arra az esetre, ami kiváltotta a hsz-kat, szerintem éppen az a lényeg, hogy a két fél közt valószínűleg alapvető értékrendbeli, világnézeti különbség van, aminek a házasság kérdésében való konfliktus nyilván csak az egyik megjelenési formája. Ezzel el lehet éldegélni, de ha majd gyerekek érkeznek a kapcsolatba és így gyermekes családdá válik a pár, fontos, hogy a szülők lehetőség szerint nagyjából egy ideológiai alapon álljanak ezekhez a kérdésekhez, mert a totális szembenállás lépten-nyomon feszültséghez vezet. Ahogy az előző hozzászólóknál pl. mindkét fél teljesnek érzi az életét élettársi kapcsolatban és ezt a családi teljességet életük példájával közvetítik a gyermekeik felé, vagy ahogy pl. a szentségi házasságban élő vallásos emberek közvetítik az ő meggyőződésüket az gyermekeknek.
csak a sajat velemenyemet tudom megfogalmazni....Szamomra alszent es hazug dolog vadidegenek elott fogadkozni,igergetni,mikozben halvany fogalmam sincs arrol,hova es mive fogok fejlodni az elkovetkezendo 10-20-30-40-50 evben...A masik felrol meg megannyira sincs.Mondom ezt ugy,hogy voltam hazas,de koszonom,abbol tobbet nem kerek..Tudom,ez teljesen szubjektiv,de miota nincs papirom rola,azota van csaladom a szo jo ertelmeben.Onszantunkbol,nem azert,mert ossze-vissza igergettunk...
mondjuk ezt en sem ertem,de mindegy...De nekem nincs kifogasom azellen,aki ezt maskepp gondolja.Csak a hazasok ne erezzek magukat felsobbrendunek azaltal,hogy van egy papirjuk es sokszor ezer meg nem tartott igeretuk vagy eskujuk..
Ha a házasság csak egy papír lenne, akkor nem küzdenének a homoszexuálisok annyit azért, hogy ők is házasodhassanak, hanem élnének együtt csak úgy, békességben, papír nélkül.
A házasság jóval több, mint egy papír, még akkor sem, ha te ezt nem érted.
en meg erosen elgondolkoznek,hogy normalis-e.ha kitalalna,hogy ennyi ido es egy kozos gyerek utan el akar venni:) De ugye nem vagyunk egyformak..Ha erre vagyik,nem lesz boldog nelkule
Én azon vagyok kiakadva, hogy nem tud épkézláb magyarázattal elő állni, hogy miért nem?
Mer' pasi. Mert ezek ilyenek, néha úgy érzem, mintha nem is egy faj lennénk. Ha együtt maradtok és gyerekeitek lesznek, előad még cifrábbat is, tudnék mesélni. Ha komoly dolgokban van nézeteltérés nálunk, akkor az enyémmel se lehet normálisan kommunikálni. Ilyenkor jó megoldás a levél. Mert különben csak veszekedés és egymás szavába vágás lesz belőle, ráadásul pont azt nem fogod elmondani amit akartál volna. Én a 10 év alatt 3 levelet írtam, de úgy, hogy ebből kétszer két szobával odébb volt. Legutóbb 1 hónapja. Egyből felfogta mi az ábra, pedig előtte volt pár hangos szóváltás ebben a témában, azóta egy sem. Azt hiszed visszaböffentett valamit? Nem. De látom a hatását, hogy eljutott az agyacskájáig a lényeg.
Ha ingerülten, vagy csak határozottan rendreutasítóan közlöm, hogy senkinek semmi köze hozzá, mindenki azt fogja gondolni gáz van nálunk, szét fogunk menni, csak még nem jelentettük be.
Közük hozzá? Higgyék. A pároddal akarsz boldog lenni, vagy az a fontos, hogy az ismerősök, rokonok hogyan látnak téged?
Ne másoknak, hanem magadnak és a párodnak próbálj megfelelni. Ha ti boldogok vagytuk együtt, akkor ne számítson se nagynéni, se barátnő véleménye. Ezt a házasság dolgot rendezzétek le kettőtök között, a többiek foglalkozzanak a saját kis életükkel.
Ha valakit nem kedvelsz, mondd meg, hogy irigyled a problémáit, hogy ennyire ráér más életével foglalkozni.
Ha akarod, vicceld el: Még nem lesz esküvő, előbb megvárjuk a nemátalakító műtétet hogy a páromból végre Juli legyen, és akkor rendezünk egy cuki leszbi esküvőt. vagy: sajnos nem lehet esküvőnk, mivel tiltják a többnejűséget, pedig mi kommunában szeretnénk élni még három biszex nővel.
De, megvan az időpont, kapnak is majd meghívót, július 23-án lesz a délegyházi nudista strandon. Minden kedves rokont és barátot vártok a helyhez illő öltözetben.
Pár ilyen idióta válasz, aztán előbb-utóbb leszoknak rólad.
Úgy érzem a házasság, nem csak egy kapcsolat hitelesítését jelenti, hanem annál sokkal többet. Ha az ember elkötelezi magát,egyben bizonyítja, számora mennyire fontos a másik. ...
Igen is én vágyom arra, hogy hivatalosan is tartozzak falakihez, hivatalosan is legyen saját családom. Szerintem ez teljesen normális dolog.
Akkor ezt próbáld megmagyarázni neki. Ez legyen az érved, ne az hogy mit mond a rokonság.
ha jol olvastam 30 korul vagy..Azert realisan gondold at,hogy a korban hozzadillo pasik kozul milyen aranyban vannak azok,akik facerok,akiknek te vagy almai asszonya,akit oltar ele akar vezetni es veled csaladot alapitani es azok,akik vagy mar nosek 1-2-3 gyerekkel,vagy elvaltak szinten ennyivel....
en tuti nem eroltetnem,abbol semmi jo nem szarmazik,hacsak tenyleg nem akarsz 1 ev mulva a karodon 1 gyerekkel elvalt asszony lenni...Vagy eroszakos vagy vagy keresel valakit,akinek hasonlokeppen fontos a hazassag..De ha azert akarsz fejhezmenni,mert mar kerdezgetik a szomszedok,mikor lesz az eskuvo es mikor jon a gyerek,akkor csak azt tudom tanacsolni,hogy ne engedd,hogy eljek helyetted az eletedet,ne akarj mindenkinek megfelelni,mert ugysem fog sikerulni..Azt tisztazd magadban,NEKED mi fontos,mindenki mas le van ejtve
Én ennyire nem elemeztem a kérdést. Úgy érzem a házasság, nem csak egy kapcsolat hitelesítését jelenti, hanem annál sokkal többet. Ha az ember elkötelezi magát,egyben bizonyítja, számora mennyire fontos a másik. Igen a rossz példa az van akinél egy életre hat. Például az én szüleim is elváltak, nem volt egy leány álom a kapcsolatuk azután sem, ennek ellenére én mégis házasságpárti vagyok. A páromat egyedül nevelte az édesanyja, szülei nagyon korán szétváltak. Gondolom Ő ezért nem akarja. Helyre tenni nem lehet mindenkit. Ha ingerülten, vagy csak határozottan rendreutasítóan közlöm, hogy senkinek semmi köze hozzá, mindenki azt fogja gondolni gáz van nálunk, szét fogunk menni, csak még nem jelentettük be. Igen is én vágyom arra, hogy hivatalosan is tartozzak falakihez, hivatalosan is legyen saját családom. Szerintem ez teljesen normális dolog. Én azon vagyok kiakadva, hogy nem tud épkézláb magyarázattal elő állni, hogy miért nem?
Én a helyedben egy nyugodt vacsora keretében leülnék vele beszélgetni, persze indulatok nélkül, hgy mi a terve a jövőre. Házasság, gyerek? Ha nincs terve, vagy hárít, nem hajlandó beszélgetni, vagy túl általánosságokban beszél, akkor én 30 évesen elgondolkoznék a szakításon.
