"Mission failed" jelent meg a képernyőn, miután látványosan felrobbant a hid, mivel jelentős túlerőben lévő haderőim gyalogosait botor módon az ellenség bázisát összekötő hidra vezényeltem, ahelyett, hogy a nagy hatótávolságú aknavetőimmel előbb elintéztem volna
az ellenség aknavetőit. Ennyit erről, gondoltam, mivel elfelejtettem menteni. Éjjel 12 óra,
másnap szinház, pedig szivesen kezdtem volna előlről az egészet. Nem vagyok egy nagy
szinházjáró, a mozit szeretem. A megtekintendő darab a Nyomorultak, melyet a Madách
szinházban játszanak. A Madách szinház meglehetősen szépen néz ki belülről. Nem irom
le, majd megnézitek ti is, ha még nem láttátok. Felgördült a tüllfüggöny és máris láthatta
a közönség Valjean és a többi fogoly szenvedéseit, ugyanis ezzel a képpel nyit a darab.
Mielőtt tovább olvasnátok, ez nem szinházi kritika, mivel sem a szinészeket, sem a
figyelnivalókat nem ismerem, igy ennek nem sok értelme lenne. A gyorsan "maguktól"
mozgó diszletek számitógépes vezérlésre utaltak, érdekes volt látni, amint pld. két szék
méltóságteljesen, "magától" levonult a szinről. Itt ugye az a probléma, hogy akciók nincsenek,
a szinészeknek mégis le kell kötni a nézőket, amire az ének szolgál. Ebből következik, hogy
lassúbb a cselekmény, aki az éneket nem szereti, vigasztalhatja, hogy a látvány viszont
3D, ellentétben a mozival. Én szeretem az éneket, bár a számok többsége nem igazán
fogott meg. A többiek is igy lehettek vele, mert éppen akkor tapsoltak, amikor én is úgy
éreztem, hogy ez most jó volt. Kissé zavart, hogy a másik jelenetben más "köntösben" újra látom aki nem sokkal előrébb elhalálozott, de hát takarékosság is van a világon. Bevallom
férfiasan, jól jött a szünet, már dohányozhatnékom volt. Felszivtam egy kis kólát, miközben
beburkolt a dohányfüst, ami azért jelentett problémát, mert én még rá sem gyújtottam. Bár a
szinpadon is állandóan füst volt, az semmi nem volt ahhoz képest, ami a büfében sűrűsödött
össze. Jutott időm arra, hogy megnézzem a zsöllyék támogatóinak kis táblácskáit, melyek a
félemeleti fordulóban a falon láthatók. Hát nem azért, de csupa cég. Egy - két magánszemély
csupán, pedig nem hiszem, hogy több százezer Ft-ról van itt szó. A legjobban ez tetszett "A gazdagság kötelez". A táblákat szemlélgettem, amikor elhagzott egy figyelmeztetés, majd
nyomatékképpen félgázra vették a villanyt. Irdatlan tákolmány közeledett a szinpadon, amiről
kiderült, hogy egy barikád. Hangosan és látványosan dörrentek a kor kanócós puskái jelezvén,
akció ügyben a rendező megteszi azt a keveset, ami itt lehetséges. A "törzstag" szereplők is
kezdtek lassan meghalni, ez itt is ugyanazt jelenti mint a moziban, közel a végkifejlet. A sziné-
szek között kitűnt a különbség, melyeknek okai bizonyára a szereposztás és nem a tehetség,
igy nekem legjobban a rendőrfelügyelő (a Batman-ban is Joker-nak drukkoltam) és a
(szerepe szerint) rendkivűl negativ kocsmáros tetszett a legjobban. És természetesen a női
főszereplők, melyek nem csak szépen énekeltek, de csinosak is voltak. Végül is jól éreztem
magamat nyugtáztam magamban, miközben legördült a "perzsafüggöny". A közönség nem sietett, ideillő viselkedését nem csak ez, hanem az előadás alatt végig néma rádiótelefonok is jelezték. Eszembe jutottak a táblácskát, talán jobb is, ha ide nem milliomosok járnak.A
Tolnay terem előtt érdekes kiállitás van, ezt feltétlenül nézzétek meg, még akkor is, ha este
mégis inkább moziba mentek.
