Keresés

Kedves, jó Big,

"Én csak egy kérdést találtam"

De az számos volt :-)) Mivel a 48-ra, és a hozzá kapcsolódó számokra vonatkozott.
Bocs, ha félreérthető voltam... ;-))

A gyakorlati alkalmazásáról pedig annyit:
Egyedül rajtunk múlik, észrevesszük- e, hogy amit esetleg mínuszosan élünk meg, az valójában plussz! Nem lehet minden szituációt elmagyarázni, hiszen egyetlen helyzet sem ugyanolyan, mint a másik. Mindig Minden Más, hiszen a dolgok mozgatórugója a Változás :-))

Csak a játék kezdetének szabályait lehet elmagyarázni... a lépéseket nekünk, magunknak kell meglépnünk. És ez az igazán szép benne.

Részemről sorolhatnám a szituációkat, amikben észrevettem, használtam ezt... spontán... még jóval azelőtt, hogy olvastam volna róla, hogy ennyira egzakt módon megfogalmazódta volna nekem valaki. De, ezek a megélések annyira személyesek, és annyira széles kapcsolatrendszert (mondjuk egy egész életet) érintenek, hogyha kiragadom belőle például azt, hogy legutóbb, amikor valaki betört az irodámba, nem kétségbeesést, hanem hihetetlen lenyugvást éreztem, az így teljesen falsul, meg erőltetve hat... de mégis így van. És azért van így, mert nem az okozta a nyugalmamat, hogy betörtek hozzám, hanem az, hogy bebizonyosodott számomra valami (nem valakivel kapcsolatban, hanem a dolgok folyásával kapcsolatban). Mondjuk úgy, hogy valahogyan érzetem, láttam, tudtam, hogy ez most meg fog történni... és épp a cipőmet húztam, hogy bemenjek, amikor szólt a riasztószolgálat, hogy menjek be :-)). És nem is vittek el semmit!

Sok, ennél sokkal - sokkal nagyobb volumenű, de ennél jóval bonyolultabban leírható eset fordult elő velem az elmúlt két évben...

Olyanná lett a világ számomra, mint egy guruló kerék, amibe csak bele kell állnom, és, ha érzem a ritmusát, annélkül, hogy különösebben mozdulnék, sebesen haladhatok vele. Csak figyelnem kell, hogy ki ne essek belőle. És ugyanúgy, mint a biciklizésnél, nem magam elé a földre, hanem előre kell néznem.

Hát, köszönöm Big a hozzámszólásodat :-))

Habi

Kedves Kesztyűskéz !

>>Számos kérdésemre várom további válaszotokat! <<

Én csak egy kérdést találtam:

>>Hol felengedünk... Hol leengedünk...
Szerintetek is egy trambulin az életünk??? <<

Persze, hogy az ! Ez a 48-as megközelítés UGYANAZT szemlélteti, amit MINDEN ezoterikus tanítás mond. És nagyon nagyon jól !

Gondolom van ennek egy megélési ill. alkalmazási technikája vagy gyakorlata is. Tudsz erről valamit ?

A többi kérdés ?

Üdv
Big

Kedves Khaosmage,

Köszi a hozzászólásod! Hát, én is ezt kérdezem, de sehol nem találok más utalást erre a 48-ra. A forrásom lételméleti - matematikai párhuzamra hivatkozik a Tudat és e szám között. Majd csak idetalál valaki, aki esetleg többet tud erről :-) ha el nem sűllyed addig :-(

Kedves Mindenki Más Is,

Ezzel az Élet Trambulinján történő felfelé- lefelé ugrálással kapcsolatban még az is eszembe jutott, hogy igazából csak rajtunk múlik, hogy egy adott szituációt mínuszosan, vagy plusszosan élünk-e meg. Vagyishogy nincs plussz-minusz... viszonyunk van egy helyzethez (amiben benne van ám az egész világhoz való viszonyunk is), és ezt, ha az Egoval közelítjük: negatívan, de, ha a Lényegre koncentrálunk: pozitívan élhetjük meg.

Ugye nem csak nekem ismerős érzés, amikor egy negatívnak látszó szitu hirtelen átértékelődik a Belsőnkban, és a helyzet hozta felismeréstől teljesen feldobottak leszünk...
és minél mélyebbről ismeri meg a helyzet Lényegét az ember, annál magasabbra repülhet vele...

Ez az Oscar Ichazo nevű szúfi még ilyesmiket mond:
- Mindenképpen tudniuk kell, hogy az ego kizárólag a negatív állapotok felé vihet. A pozitív állapotok az ego lényegénél fogva felfoghatatlanok, idegenek, érthetetlenek. Ezért van, hogy akik különösen sokat szenvedtek, nagyon gyorsan és messzire utazhatnak. Ők már teljesen megszabadultak egojuktól.

Számos kérdésemre várom további válaszotokat! :-))

Habi

Miért pont 48? A dolog hasznos, mert ad egy mérési lehetőséget. De miért 48?

Kedves Fórumtársak!

Az ábra sajnos nem sikerült, és megszólításotokat is elfelejtettem az előbb zavaromban, hogy első topicomat nyitom. :-))
Remélem, azért elég jól leírtam a S görbét ahhoz, hogy magatok előtt lássátok. A lényeg: az ábra origójában a 48 van, nem pedig a 0 (nulla). :-))

Kedves Fórumtársak!

Szerettel várlak benneteket itt, nálam..

Habi

MINÉL inkább... menekülök a számoktól, ANNÁL inkább... szembe találom magam velük.
Először ez a fránya 42, ami ugye a Válasz. :-))
Most meg itt a 48!
Gurgyev szúfi ontológiai matematikai összefüggésben tulajdonította a Tudatnak e számokat.
(Hogy pontosan miért, azt nem tudom, kérdezem is tőletek, hátha Ti, esetleg hallottatok valamit erről...)

Topicomban egy John Lilly* nevű kutató önmegismerési mércéjét** szeretném bemutatni, - és, ha van róla véleményetek, megvitatni- mely számomra komoly megerősítést adott az utóbbi időben történt megtapasztalásaimhoz...

Lilly 1970-ben keresi fel Chilében Oscar Ichazo szúfi mestert, kinek segítségével jut egészen közel a teljességhez...

Először is, képzeljünk el egy érzelmileg semleges állapotot, amikor egyszerűen csak jelen vagyunk a világban: tiszta fejjel, figyelmesen. Ilyen állapotban kellene lennünk az emberek társaságában, amikor a többiekkel kommunikálunk, amikor tanítunk vagy amikor tanulunk.
Oscar Ichazo ezt a semleges állapotot egy nagy grafikon közepén elhelyezkedő pontban, a "48-as" értékben határozza meg.
E középponttól, a "48" -asból indul ki egy lapos, fekvő "S" két ága. A felső ág a " + végtelen"-ig, míg az alsó a " - végtelen" -ig ér.

(próbálom ide kiszerkeszteni vizuális típusúak kedvéért, de elég gyenge vagyok internetből, ezért bocs, ha nem úgy jelenik meg, ahogy akartam)
+ végtelen
+3

+6

+12

48

-12

-6
-3
- végtelen

Akárkik vagyunk, bármilyen is fejlettségi fokunk és aznapi kedélyünk: belső állapotunk bármelyik pillanatban, óhatatlanul leolvasható e nagy, fekvő S valamelyik pontján.
Általában a 48 környékén, a semleges központ körül tartózkodunk, de szinte mindig kis eltéréssel hol fölfelé, hol lefelé.

A semlegestől felfelé tartózkodik például az az autója kormányánál ülő ember, aki jól vezet, ezért megteheti, hogy biztos kézzel vezetve másra is gondoljon. E személy belső állapota tehát kissé fölfelé tér el a nagy, fekvő S mentén: "+24" -es, azaz _professzionális_ állapot. "+24" -ben "automatára" kapcsolhat, így is elvégzi a feladatát. Ha táncol, látni rajta, hogy jól tud táncolni és örömét leli benn.

Ennek az ellenkezője is előfordulhat, például ha betegek vagyunk vagy rosszkedvűek. Esetleg keményen rendreutasított a főnökünk, netán elhagyott a szerelmünk. Mégis ugyanúgy a kormány mögé kell ülnünk, dolgozni kell mennünk. A "- 24" -ben vagyunk, ezt _negatív alaphelyzet_nek nevezik: amikor még képesek vagyunk cselekedni, de rosszul, és ez veszélyt jelenthet mások számára. Még mindig tudunk táncolni is, de csak kegyetlen erőfeszítés árán.

"+12" Ez az _önkívület, a kegyelem_ állapota. Már nem is táncolunk, hanem táncoltatnak! A zene uralkodik a testünkön. Már nem a földön járunk... mégis olyan szépnek látjuk a világot! Minden csillog, ragyog... mintha megnyertük volna a főnyereményt. Őrülten szerelmesek vagyunk, a kozmikus szerelem állapotában. Ilyesféleképpen szokták leírni a "+12"-t.

"- 12" Szinte elképzelhetetlen: a borzalom maga. Szó sem lehet többé autóvezetésről vagy munkavégzésről. Ilyenkor szenvedünk: körülöttünk vészjósló, félelmetes sötétségbe burkolózik a világ. Már abban is kételkedünk, hogy valaha táncoltunk. A leírt állapot neve: a _negatív helyzet legszélső határa_.

A fentieken túl már nehezebb meghatározni az állapotokat, mivel kevesen élik át közülünk.

A "+6" a _Buddha-állapot_ megismerése. Létünk az éber tudat egyetlen pontjává sűrűsödik össze, univerzumokon keresztül utazunk, elmondhatatlan szerelmi energia hordoz minket. Ez a valóságnak az a szintje amit egyes, a közeli halál kísérletezői ismernek...

A "- 6" -nál az öntudat hajlik már a _belépésre az alvilágba_, a teljes és abszurd magány birodalmába.

Ami a "+3" -at és a "- 3" -at illeti, e két utolsó vonásra szinte nincsenek szavaink. Önmagunk, az énünk teljesen feloldódik, részint a _tiszta lényegben_ (ez a nagy szatori, a derviseknél a faná, a megsemmisülés az egyetlenben): részint az abszolút _ego_ban, a tagadás és a magány legnagyobb teljességében.

Térjünk vissza a semleges pontra, a "48" -ra. Énünk éber: minél inkább a "+ végtelen" felé, tehát fölfelé haladunk, annál inkább átengedi helyét a tiszta _lényegnek_, minél inkább lefelé, azaz a "- végtelen" felé tartunk, annál inkább az _ego_ veszi át a helyét.

Nem kell mást tennünk, mint végigjárni e mérce minden fokát ahhoz, hogy rájöjjünk: a "+" és a "-" összetalálkozik: ugyanannak a nagyszabású, kozmikus méretű színjátéknak a végletét teszik ki. Csak a játék kezdetének a szabályait lehet elmagyarázni.

Nézzük a gyakorlatban:
Kesztyűskéz zavartalanul éli az életét, valahol a semleges pontja közelében. Egyszer csak bumm! maga sem tudja, hogyan, a "-24" tájékára zuhan vissza (elhagyta szerelme, megbetegedett... stb.). Mintha csapda nyílt volna meg alatta, hirtelen három méternyit zuhan. Őrületes energiára van szüksége, hogy összeszedje magát, rendbe jöjjön, és ismét a semleges szintre kerüljön, visza a társadalomba. Azon bosszankodik, hogy ez megismétlődhet vele.... Éééés, a csapda valóban újra megnyílik lába alatt: kétszer, háromszor, tízszer, százszor. Egy életen át újra meg újra beleesik ugyanazokba a hibákba.
Mindaddig, amíg egy napon, valami "csoda folytán", ahelyett, hogy végig tudatlanul zuhanna, közben egy röpke pillanatra kitisztul a tudata. Akkor veszi észre, hogy a "- 24" nem a jól ismert betonfal, amelybe már jó néhányszor fejjel rohant, hanem _rugózó deszka, trambulin_. Ha összezárt lábbal ráugrik, egyszercsak "+24" közepébe jut. Lilly "trambulin-effektusnak" nevezi ezt a jelenséget.

Ezután arra is rájövünk, hogy a "- 24" -be zuhanás, legalábbis ily módon nem okoz már több gondot. Ahogy Lilly fogalmaz: sikerült hatástalanítanunk _biokomputerünk_ egyik "negatív metaprogramját". Szerinte ez a semleges állapot, és csakis e semleges állapot az, amikor képesek vagyunk racionálisan átprogramozni biokomputerünket.

És mi nap, mint nap, percről percre engedünk a negyvennyolcból :-))
Hol felengedünk... Hol leengedünk...
Szerintetek is egy trambulin az életünk???

Habi

__________________________________

*John C. Lilly egy meghasonlott agykutató.
Munkájának látható, hivatalos, tudományos része ihlette meg Robert Merle Állati elmék című regényét (Bi és Fa, a két, beszélni tanított delfin esete). Ám kutatásait egy idő után teljesen felhagyta, és egészen más formáját választotta (a meditációt) a delfinekkel való kommunikáció keresésének, amiért is a tudományos világ hátat fordított neki.
Ugyanennek a tudósnak a belső kutatásai (amit alkalmazott filozófiának neveznek mások) adták az alapot Ken Russel filmjének: Altered States (Megváltoztatott tudatállapotok - magyar címe: Billió dolláros agyrablás). A forgatókönyv Lilly valódi kísérletei alapján készült: egy tudós, az emlékezés fejlődéstanát kutatva nagy adag LSD-t fecskendez be magának, majd egy érzékelésektől elszigetelt kamrába zárkózva önmagán vizsgálja a sejtjéig hatoló belső utazás hatását. Később, egy ugyanilyen kamrában, de drog nélkül, mély tudatállapotban merül a delfinek közé... s így találja meg végül az egész életében keresett kapcsolatot. A delfinekkel... és Belső Lényegével.
Hivatalos honlapja: http://www.garage.co.jp/lilly/

** az "önmegismerés mércéjét" szinte szóról szóra Patrice Van Eersel tolmácsolásában közlöm, melyre sok, számomra nagyon fontos gondolattal együtt a Magyarországon 1994-ben, a Ferenczy Könyvkiadó gondozásában megjelent, Az ötödik álom - a delfin, az ember és a fejlődés című könyvében bukkantam.