Itt már csak az a kérdés, hogy a holdi 1/6 gravitáció hosszabb távon mennyivel elviselhetőbb, mint a súlytalanság. Illetve sikerül-e olyan barlangokat találni, amelyek lakhatóvá tehetőek (sugárvádelem).
Illetve esetleg kitermelhető vízjég...
Ha ezek közül egyik se igaz, akkor nincs miért lerakni a cuccokat a gravitációs kútba.
Bár - amilyen bénán is nyomják a Roscosmos-nál - vannak azért elkészült dolgaik is, még ha sok csúszással is, és még ha kisebb százalékban is a tervekhez képest.
Inkább drágább lenne mint olcsóbb. Az ellátmányt eljuttatni sokkal drágább, és a holdi környezet is jobban igénybe veszi a technikát mint a világűr. A borotva éles holdpor mindent kicsinál.
Akkor sajnos mégsem lesz semmi a fogadásunkból, mert pont az ilyen szintű részletekbe menést szerettem volna elkerülni :( Már a méret és a súly megváltozását sem igazán értem, különösen nem, ha KÖNNYÍTENIÜK sikerül rajta: ha sikerül LEO-ra feltolni egyben a 70 tonnát 100%-ban visszanyert 1. és 2. fokozattal 2030 előtt, akkor szerintem tökmindegy, hogy 10%-kal nehezebb vagy könnyebb rakétákkal érik ezt el, legfeljebb kicsit több/kevesebb methalox fogy, de ez a LEO-ra jutás költségének drasztikus csökkenését NAGYON minimálisan befolyásolja...
Másrészt nem is biztos, hogy ez a meghiúsulás akkora baj, ugyanis átgondoltam a peremfeltételeket, és van egy olyan pont, ami óriási rizikót rak bele a teljesítésbe, pedig nem is műszaki: ez maga Elon Musk személye. Mert ha őt 2030 előtt bármilyen baleset/betegség/stb. éri (sajnos nem irreális scenárió: pl. lelövi egy merénylő, akinek egy rokonát egy önvezető módban futó Tesla gázolta halálra, na meg az időnkénti 24 órás folyamatos műszakjai sem a hosszú élet zálogai), és nem erőlteti tovább a StarShip fejlesztését, akkor tutira bebukik a projekt és az én fogadásom is, hiába lenne akár képes a SpaceX technológiailag megvalósítani azt.
Nézd a mars légköre vékony és ritka, a bolygó meg kicsi, a görbület nagy. A gyorsulás mindenképpen nagy lesz ha légköri fékezéssel szállsz le. ez elkerülhetetlen. Kétlem hogy 5g csúcs alá le lehetne vinni, de még inkább 6-7 lesz az.
Víz -> LH, LOX az azért elég sok energia (ha nem lenne, nem lenne olyan jó az Isp :) ).
Különben jó ötlet vízként tárolni, vagy akár vízjégként, és ha kell, akkor csinálni belőle hidrogént és oxigént. Kell hozzá azért nem kevés napelem, nyilván annak a függvényében, hogy mennyi idő áll rendelkezésre a vízbontáshoz, persze ha azért tároljuk vízként, hogy ne kelljen hosszú ideig gázként, akkor nem lehet sokáig elhúzni a folyamatot, tehát sok delej kell.
Vagy nem is tudom, termikus vízbontás is van..
"At the very high temperature of 3000 °C more than half of the water molecules are decomposed"
Hmm, nagy méretű tükrökkel szép hőteljesítményt elő lehet hozni az űrben, a kérdés, hogy milyen anyagok kellenének a víz termikus bontásához, még ha a hőmérséklet meg is lenne hozzá.
Félreértelmezték a forrásoldalon is a szöveget, nem ΔV, hanem ΔE, eszerint nem 75 m/s, hanem ~750 m/s.
Megjegyzem én is beleestem a csapdájukba. Valójában a szimulációban nem történik a szuperszonikus szakaszban rakétás fékezés, teljes egészében a légkörben disszipáltatják el a 7500 m/s mozgási energia 99 %-át, ami ~750 m/s maradék sebességet jelent a landoláshoz.
(A videón a retrofékezés kezdete szemre kb. 900 m/s-ra esett, ezért írtam ezt az értéket.)