Egy hete kissé elült a topic, tekintve hgoy meghitt beszélgetésbe egyedtem e hölggyel, és ma felhívta rá a figyelmem, hogy kér a topicért.
Ezért akinek újdonság, nézze meg a (0)-ik hozzászólást, és várok további véelményeket: csak én vagyoka hülye, hogy tényleg számít az anyós, após, sógorok véleménye, szeretete, elfogadása és fordítva? (A barátok véleményét is ide vehetjük)
Hát örüljél, ha örülni akarsz.
A gond csak akkor van, mikor a hölgy a kitekingetés végén, visszatér a régiehez, elég szar érzés volt nekem.
Az Alkotmánz kérdést elnapoljuk. Még udvarolnod kell érte :-)
Hm.
Most akkor te örülsz nekem? :-)
Látom, te is az a típus vagy, akinek mindig igaza van...ti. nekem is. visoznt hamar szoktam engedni, tudod, jobb, ha ráhagyja az ember...pláne egy szőke nőre... :-D
Hát igen, ez a legnehezebb fázis. Az ember az első hetekben/hónapokban izginek tartja a másikat minden szempontból, aztán a feltétlen bizolommal jön a szerelem helyett a szeretet. Ezt aztán már elég nehéz kivülről szétszakítani. Vagy nem? Én így taapstzalom. van egy vékony határ, ami alatt még a nő kacérkodik, mert hiányzik neki valami, atzán ha mégsem teszi meg, egy idő után már lehetetlen elszakítani.
Az Alkotmány nem publikus (tessék nagy A-val írni), legalábbis nem ideírandó. A tárgyalásig csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozom, mert minden amit mondok felhasználható ellenem...
Villantom a konyhalatint: similis simile gaudet. Hasonló a hasonlónak örül.
Hatalmi vita akkor kerekedik, ha mindketten meg akarjuk gyozni a másikat a magunk igazáról. Olyannyira, hogy már rég nem az eredeti kérdésrol vitázunk, hanem az a tét, hogy ki enged elobb : )
Tényleg nem tudom, mi hiányzik - az elso idok izgalma, a várakozás, az ismerkedés öröme? Talán törvényszeru, hogy ezek a dolgok elmúlnak, és marad a feltétlen bizalom és az összeszokottság.
És mi szerepel a Dr.W.Gy-féle alkotmányban (a hosszú szoke hajon kívül)? : )
Azta! Hát nekem ilyen értékek együtt még nem jelenteztek senkiben. Valamelyik (ha nem több) mindig hiányzott. Bár az állandó hatalmi vitákról lemondok (mit értesz ezen?). kiegyensúlyozott és mozgalmas együttélés...akkor mi hiányzik?
Erre a szédülés kérdésre még visszatérünk... :-)
Ha visoznt visszagondolva nem voltál szerelmes, akkor valójában nem is - szerintem. Az meg természetes, hogy ami nincs, az intezívebb. Az ember már csak ilyen, ha tíz dologból kilenc meg van, nem annak örül, hanem tízszeresen hiányolja azt az egyet. Most mi hiányzik?
A követelményrendszer soseme gységes. Olyan mint egy jó alkotmány: az alpavető dolgokat rögzíti, de a törvényeknek is enged szabadteret, egyéniséget, szín bevitelt, életet, sót. Az egyéniség és a kellés az Alkotmány része.
Szerelmes még sosem voltam, ezt tudhatod, olvastad biztos azt a topicot. valami mindig hiányzott...és nem a törvényhozás szintjén, emrt ott lehet bűbészkedni, enegdni, váltzotatni, hanem súlyos alkotmányi kérdésekben.
Válaszoltam.
Azt hiszem, mindenkinél más hiányzik. Ami most megvan: értelmes és mélyérzésu, öntudatos, ugyanakkor naiv, hasonló alapértékek és célok, állandó hatalmi viták, közös programok és barátok. Kiegyensúlyozott, mozgalmas együttélés - mindezek ellenére azt hiszem, meg tudnék szédülni.
Szerelmes, igazán - ott és akkor mindig, visszagondolva már nem vagyok biztos. A beteljesületlen érzelmek mindig intenzívebbek voltak.
Nincs egységes követelményrendszer - legyen egyénisége és kelljek neki.
Mondtam.
Ami hiányzik, az úgy általában, vagy csak ettől a személytől? Ez két különböző dolog. Lehet, hogy azért nem tudom, emrt még sosem volt az a valami? Úgy értem, szerelmes igazán voltál-e? kiváncsi lennék a "követelményrendszeredre" a férfiakkal szemben. EGy-két dolgot már tudok.
De mondjál! (lehet privátban is, aztán majd tisztázzuk).
Megtaláltam-e? Nem tudom - minden nagyon szép és jó, de néha valami hiányzik. Amíg nem tudom, mi is az, esélyem sincs megtalálni.
Hogyhogy hol? Had ne mondjak neveket! :-)
Ha dacból sose, az jó, és nyilván mindig az Igazit keresve, de úgyis értetted, mire gondolok.
Ellenben megtaláltad-e? Úgy érzem, sok minden van ebben a mondtban, amit ideírtál. Vagy rosszul olvasok a sorok között?
Hát, ahogy elnézem, van udvarlód is bőven (akinek csak levélben válaszoltál...). Meg IRL is biztosan. Nem értetted a kérdésemet kedd este? hogy a mostani helyzeted az a "dacból és csakaértis lázadó"-választás volt, vagy a nagy Ő? De biztos zavarba hozott volna a váalsz :-)
Na se baj, ha már nem bírom tovább a plátóiságot, csörgök a nagyinak, hogy vesse be szokásos módszereit, és segíccsen má...
Off
Még szép, hogy felébredtem - fél 9-kor már sorbanálltam a rendorségen autóátírás-ügyben (most kell visszamennem).
On
Látod, nálunk ez másképp muködik - az öcsémmel mindig nagyon jól kijöttünk, - bár o nagyon diszkréten kezeli a magánéletét, de néha megkérdezi a véleményemet és ez nagyon jól esik. Sosem kritizálta az aktuális udvarlóimat, legfeljebb a szakítás után tett apróbb, de nagyon találó megjegyzéseket.
Húg nincs. De miért is kellene neked ilyen fiatal leányzó?
Felébredtél? Csak nem későn értél haza tegnap este valahonnan?
On:
A nővéremmel a visoznyom semleges. Ő 6 évvel idősebb nálam, sose voltunk igazán testvérek, én mindig csak idegesítettem, mert még szaros kölyök volyam az ő mindenkori barátaihoz képest. Szóval nem igazán volt jó vsizonyunk, manapság meg nincs semmilyen se, csak a mindennapi kommunkációhoz szükséges.
Ennek újkori oka, hogy én teljesen más vagyok, más életfelfogású. Ő kényelmes, önnállótlan, a pénzt nem tudja kezelni, borzasztóan elkényezteti a gyerekeit, nem foglalkozik a férjével (annyit amennyit kéne), pontosan úgy ment férjhez, ahogy nem kéne (csak a gyerek miatt, minél gyorsabban, mert kifut az időből, gyorsan legyártott kettőt), mindenféle munkaambició nélküli, a szülőket maximálisan kihasználva stb. Nem igen van miről beszélgetnünk.
ezekután nyilvánvaló, hogy az én véleményre nem kiváncsi igazán, pláne nem férj kérdésben. Hozzáment ahhoz, akivel éppen járt pár éve, mert 25 évesen már nem "volt ideje tovább várni", aki ugyan jóképű, és két szép gyereket tudott csinálni, de egyébként nem is valók egymáshoz.
Neked nincs egy 24 éves kishugod véletlenül...? :-)
Hát nem hallgatok. Az apámra néha. De inkább vele is csak közlöm, mi hogyan fog töténni. Annyira ismer, hogy ha ellenkezik, csakazértis megcsinálom. De mindig jót akar, és már elérte a jó módszert: csak tanácsot ad, elmondja a véleményét, és mindig hozzáteszi: a saját életeddel játszol fiam. Így már korrekt.
Azonban, ha ezt a tanácsot adnák, megfontolnám. Aztán megtárgyalnám a nagyival. Neked is van véleményed??? :-)
Hasonlóan gondolkodunk - a gyerek és a társ teljesen különbözo kategória, egyikkel nem lehet a másikat helyettesíteni. A gyerek közös vágy kell, hogy legyen, de nem válhat fétissé. Ha összekeverednek a szerepek, akkor oda a kiegyensúlyozott családi élet.