Húszmillión múlik Zsoltika élete (01.21. 11:00)
Csoportok: Riport
Szerz: Fecske Mónika
Zsoltika napjai meg vannak számlálva. Ha egy-két hónapon belül nem jelentkezik az a megmentő, aki a műtétjéért kifizetne húszmillió forintot, a másfél éves apróságnak nincs esélye az életre. Apró testét belülről a leukémia leggonosszabb fajtája rágja, csak a csontvelő-átültetés segíthetne rajta.
Zsoltika és anyukája december eleje óta vendégeskedik a miskolci Gyermek-haematológiai Központban. Számukra az ünnepek is egyhangúan, a megszokott vizsgálatokkal teltek a kicsiny kórházi szobában, a Jézuskától kért segítség sem érkezett meg idáig.
Születésekor egészséges, gyönyörű, életvidám gyerek volt a kisfiam, a férjem és én pedig a legboldogabb emberek a világon. Évekig próbálkoztunk, már majdnem lemondtunk a babáról, amikor megérkezett a fiunk mereng az édesanya, akivel a szülés után az orvosok közölték: nem lehet több gyereke. Fél évvel ezelőtt kezdődött a rémálom. Tiszta kiütés lett a kis teste, egyre gyakrabban vérzett az orra, majd tüdőgyulladást kapott, és a nyakán hátul egy daganatot fedeztek fel. A vizsgálatok során derült ki, hogy leukémiás. A faluban, ahol élünk, tízmillió lejt gyűjtöttek össze, hogy segítsenek, mert Romániában még a kezelést sem akarták fizetni. Rokonok, ismerősök jöttek a kórházba donornak, de a levett mintákat inkább másnak adták, mint Zsoltikának, mert ő magyar! Azért is állandóan szidtak, mert a gyerek nem beszél románul állítja elcsukló hangon az anya.
A kezelések költségét végül előteremtette a nehéz körülmények között élő család, de Romániában a csontvelő-transzplantáció még gyerekcipőben jár. Az elvégzett átültetések alacsony száma miatt Temesváron nem vállalnak bonyolultabb műtéteket, Marosvásárhelyen pedig csak felnőtteket operálnak. A kétségbeesett anya és kisfia utolsó esélyként Miskolcra jött, ahol megmenthetnék Zsoltikát, ha valaki finanszírozná a műtétet. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a határon túli betegek gyógyítását nem tudja felvállalni, illetve támogatni.
Az itteni vizsgálatok költségeit mi álljuk. Eddig több mint százharmincezer forintot fizettünk be a Segítő Jobb Alapítványnak, de a műtét költségét nem tudjuk előteremteni. Nem tudom, hogy mit tegyek zokog fel az anya, miközben gondtalanul mosolygó, egyetlen fiára pillant.
Zsoltika látszólag makkegészséges. Az elgyötört, lesoványodott kisfiú az orvosoknak köszönhetően pillanatnyilag jobban érzi magát, visszatért az életkedve, vidámsága. Félénken pillant ránk, miközben apró kincseit mutogatja. Még nem tudja felfogni, hogy miért szomorú a mamája, akit apró puszikkal próbál felvidítani.
Egy ilyen jellegű feladat ma Magyarországon nem a szakemberektől, hanem a finanszírozóktól függ mondta lapunknak dr. Nagy Kálmán, a Gyermek-haematológiai Központ főorvosa. Zsoltinak a műtét nélkül nincs esélye, kemoterápiával nem kezelhető. Elesett, lázas gyerekként került be, az állapotán sokat sikerült javítanunk, de nem tudom megjósolni, hogy meddig tart a csak látszólagos javulás teszi hozzá szívszorítóan komolyan a doktor. Évente húsz-huszonöt gyereket transzplantálunk. Nincs olyan magyar gyerek, akinek a kezelését ne fizetné az OEP, de a határon túliakkal, Ukrajna, Jugoszlávia és Románia magyarok lakta területeiről érkező kis betegekkel más a helyzet. Évente öt-hat ilyen esetünk van. Megpróbálunk mindent megtenni ezekért a gyerekekért is, valahonnan előteremteni a pénzt a transzplantációjukra de sajnos van, akit el kell küldenünk. Az egyik kisfiúnak fél év alatt sikerült elintézni írásos kérelmekkel, hogy a romániai egészségügyi minisztérium végül kifizesse az átültetés költségeit, de Zsoltikának nincs ennyi ideje.
A miskolci Gyermek-haematológiai Központban évente körülbelül húsz kisgyerek életét mentik meg. A transzplantáció nem olcsó. A saját donoros átültetés közel 13 millió, míg az idegen donoros ára több mint húszmillió forint. Az intézmény a Gyermekrák Alapítványon keresztül kapott százmillió forintot az osztály korszerűsítésére kell hogy fordítsa, ebből a pénzből műtéteket nem finanszírozhatnak. A támogatásból a mostaninál is barátságosabb, fürdőszobás kórtermekben az édesanyjuk közelében gyógyulhatnának a kis páciensek, akik betegségük miatt nemritkán fél évet töltenek távol az otthonuktól.
A gyerekeknek esélye sincs a túlélésre a műtét nélkül. Míg egy felnőttnek évekkel hosszabbítjuk meg az életét, addig a kicsiknél ez létkérdés, csakúgy, mint Zsoltinál, akinél azonban az idő is sürget állítja a szakorvos.
