Dehát akkor kijavítsam-e gyermekeim helytelen beszédét?
Szóval egyelőre még berzenkedem attól, hogy a helyes/helytelen firtatását elfelejtsem. Vagy mondjuk úgy: "tudományos" környezetben nem firtatom, de hétköznap igen.
Remélem, érted, hogy nem kötözködni akarok. Ez tényleg probléma nekem.
Összhangban az Elméleti nyelvészet topicba írtakkal, tisztelettel javasolnám neked, felejtsd el a helyes/helytelen firtatását. Ezek térben és időben változó kategóriák.
Írod:
"reggelente meg szokok inni egy felest". Mégse helyes.
Hát, sokak szerint reggelente egy felest meginni helyes dolog, én egyetértek azzal, hogy nem.
Na most, ilyet mondani, hogy "szokok" abban az értelemben, hogy valaki rendszeresen tesz valamit, kétségtelen, nincs benne a köznyelvi normában. Felvetődik, helytelenül cselekszik-e az, aki a köznyelvi normától eltérően használja a nyelvet?
A válasz erre csak az lehet, hogy attól függ. Ha valaki nyelvi normasértést követ el, ezzel megmutatja, hogy nem azonosul teljesen azzal a közösséggel, amelyik ezt a normát elfogadta. De, tisztelettel, ez nem nyelvi kérdés, hanem szociológiai.
Van egy szokik igénk, melynek a ragozási paradigmája teljes. Kétségtelen, hogy igekötő nélkül ritkábban használatos a teljes paradigma, de igekötővel nincs semmi gond.
Példák erre az állításra:
- Megszoktad már a korai felkelést?
- Szokom, szokom.
Ez a párbeszéd, ha nem is teljesen hétköznapi, de nem kifogásolható. Tehát, a szokik ige jelen idejű alakjai LÉTEZNEK a magyar nyelvben.
Van ugyanakkor a szokik igének egy sajátos, mintegy segédigei használata, amelyik azt fejezi ki, hogy valaki bizonyos tevékenységet rendszeresen "szokás szerint" végez. Ebben a használati helyzetben nem szokás a szokik ige jelen idejű alakjait használni. Minden bizonnyal azért, mert ez a "szokás szerint" való cselekvés bizonyos befejezettséget feltételez, amely sem a jelenben, sem a jövőben nem működik.
A fentiekből nyilvánvaló, hogy a felvetett probléma nyelvhasználati, a konklúzió az, hogy aki "megszokik inni egy felest", az nem eléggé pallérozott ember. A pallérozottság sem nyelvi minősítás kérdése, és emellett roppant relatív.
Kedves Surranó!
Este elküldöm a postafiókodba -- de nem hiszem, hogy különösebben élvezni fogod az eredményt; sajnos, azt hiszem, nem igazán megbízható (ebből a szempontból) az adatbázis.
Az ikes igékről -szvsz- csak annyit állíthatunk biztonsággal, hogy E/3 jelenidő, kijelentőmód esetén _nem hibás_ az "-ik" rag...
Néhány üzenettel lejjebb hivatkozom egy tanulmányra; érdemes elolvasni az ikes igékről szóló részt (is).
Feltennéd esetleg a webre (is)? Ha nem, akkor kérlek, küldd el nekem is, akkor felteszem; küldhetsz más gyűjtéseket is, engem nagyon érdekel az ikes ragozás!
Kedves Vendelin!
Mit jelent az, hogy "ikesnek látszó"? Ezek nem ikesek?
Papp Ferenc szerkesztette "A magyar nyelv szóvégmutató szótára" kategorizálja az ikes igéket az alábbi módon:
a) főleg ikes ragozásúak b) főleg iktelen ragozásúak c) mind ikes, mind iktelen ragozás lehetséges
továbbá jelzi az ikes/iktelen variáns meglétét is.
Ha nem "azonnalra" kell, ki tudom gyűjteni számítógéppel az egyes kategóriákba tartozó igéket...
Új vagyok a pályán, gyorsan hurrogjatok le, ha nem idevaló a téma, vagy már lerágtátok a csontot. (Bár a keresővel nem leltem ennek nyomát.)Szóval a kérdésem a következő:
Létezik-e valahol valamilyen lista "a tiszta és állandó ikes igék"-ről? Az idézett kifejezés a Nyelvművelő kéziszótárból származik, amely felsorol néhány ilyet, majd egy elegáns stb.-vel lezárja az ügyet. Azért volna jó ez a lista, mert ezek azok az igék, amelyeknél mindig elvárható az -m rag egyes szám 1. személyben, szemben "az ikes igének látszó mászik, hazudik" szavakkal.