"Ha tudjuk, hogy évszázadok óta nem képesek beilleszkedni, hanem ragaszkodnak a saját (évezredes) életmódjukhoz, akkor abból kell kiindulni."
Nem szeretnék egy szeméttelepből és a mély igénytelenségből kiindulni és tolerálni sem. Mint ahogy a keresztény alapokon nyugvó országomban, semmilyen más, a megszokottól eltérő kultúra által sem szeretnék elnyomva lenni.
Vannak szabályok, amik mindenkire vonatkoznak, különösen az együttélésre. Ez rám is vonatkozik, nekem is be kell tartani és mindenki mástól is elvárom, azt folyamatosan megszegni, majd bebújni amögé hogy "de nekem ez a kultúrám", csak duma. Az nem kultúra, hogy mindenki mást zavarsz a környezetedben és nem vagy hajlandó normálisan viselkedni.
"Mert ha 600 évig nem ment, akkor most sem fog, és ha erőltetjük, az csak ellenállást fog szülni."
De lehetne erőltetni, mint ahogy erőltettek mindent a kommunizmus évei alatt. Én nem mondom hogy az jó volt, de akkor nem volt kérdés, hogy azt csinálja mindenki, amit mondanak, mert mindenki egyenlően volt megbotozva, aki nem lépett egyszerre. És miután ez megszűnt érdekes módon a társadalom többsége, képes volt valamiféle normális, munkával megteremtett életet összerakni magának. De mondok mást. A II. VH. után itt a legtöbb embernek nem maradt semmije. Nem mindenki vált földönfutóvá, de mondjuk pont a debreceni nagyszüleim, igen jó módból zuhantak végül a majdnem nincstelenségbe. Az a korosztály végül szakmát tanult, megkereste a lehetőségeket, dolgozni ment, felépített egy életet, gyermekeket nevelt ezeknek az embereknek a leszármazottai vagyunk és ezért indulhattam én tiszta ruhában az iskolába tanulni, volt étel az asztalon, volt fűtés télen. Ezt csak azért mondom, mert sokan azzal hárítanak, hogy a mostani cigányok kevesebb lehetőséghez jutnak hozzá, nem hogy tanulni, hanem még étel sincs, meg villany az otthonaikban. És ez igaz is sajnos. De erről miért én tehetek? Az én őseim megdolgoztak azért, hogy nekem legyen. És csak azért mondom ezt a háború utáni időket, hogy gyakorlatilag mindenki ugyan onnan indult, a szinte nulláról. És most nézd meg, milyen állapotban vannak, a túlnyomó többségen, cigányok által lakott települések. Elnézést, de az én családomat sem finanszírozta senki.
"...hanem arra, hogy meg kell hagyni a saját vezetőiket, fel kell karolni a (törvényekkel párhuzamban lévő) önrendelkezésüket, támogatni a hagyományőrző törekvéseiket. Ki kell emelni a párbeszédre hajlamos és képes vezetőiket és lovat adni alájuk."
Ez mind megtörtént, többször is és folyamatosan, sok száz millió forinttal támogatva a felzárkóztatásukat. A vezetőik többsége élősködik rajtuk, a pénzek eltűnnek, ha bármi fel is épül, az az enyészeté, vagy szétverik, ellopják, lelakják. Az egyetlen akiről tudok, hogy komoly változást ért el, az Cserdi, hajdani cigány polgármestere Bogdán László. Lejáratták, majd öngyilkos is lett a hivatalos történet szerint. Azóta Cserdiről sem hallani. A hagyományaik sincsenek elnyomva, értékelve van a zenéjük, egyéb képzőművészetük, konyhájuk. Természetesen ők is az ország része.
"Ne essünk tévedésbe, semmivel sem alávalóbb emberek, mint bárki más. Pont ugyanolyan arányban vannak közöttük zsenik mint szélhámosok. Én kevesebbre tartom a faluban lebzselő, Audival szaladgáló, semmihez sem értő, de legalább nagypofájó HMCS-ket, mint az amúgy szorgalmas és segítőkész egyetlen roma családját a falunak.
Ha nem akarjuk hogy vérontásba torkolljon a történet, akkor kezelni kell."
Ebben teljesen egyetértünk, annyi kitétellel, hogy nehogymár énnekem kelljen félnem attól, hogy egy kisebbség amelyiknek a túlnyomó része nem képes viselkedni, azzal nekem vérontásba kelljen keverednem? Milyen alapon? Rendesen kell viselkedni és akkor nincs feszültség köztünk.
Más, a hazánkban évszázadok óta élő kisebbségekkel vajon miért nincs feszültségünk? Meg kell vizsgálni, hogy ott miért működik a dolog. Nem nekem kell tolerálni azt, ami eltér a társadalmi normáktól.
