Tisztelt asztaltársak!
Érdemes néha évekkel ezelőtti önmagunkkal szembesülni.
Ennek paradox módja, ha évtizedekkel ezelőtt elhangzottakat idézünk.
Talán azért tettem a hivatkozást ide (P/c 90 ), mert akkor kezdtem visszakeresni az emlékemben élő riportot. Kissé késtem vele. Nem teljesen az én hibám. A mellékelt rész a rádióadás könyv alakban megjelentetett válogatásából származik.
Érdekes riport abból a korszakból, amikor a holokauszt még nem volt „biznisz” (business)
Reagálás előtt érdemes az egy évvel ezelőtti véleményeiket elolvasni.
Idézet a magyar rádióban majdnem 20 évvel ezelőtt elhangzott adásból:
„BENDA: Azt hiszem, a Mein Kampfban megfogalmazott hitleri gondolatoknak a realizálása épp a keleti hadjárat során "teljesedett ki", ekkor lépett például előtérbe a zsidók végleges és teljes kiirtására irányuló náci törekvés is.
ORMOS: Igen, én is úgy vélem, hogy az ún. Endlösungot - vagy ahogy mostanában nálunk is nevezik, a Holocaust-programot -, amely 1941 végén, 1942 elején robban be a náci eseménytörténetbe, legalábbis kétgyökerűnek kell tekintenünk. Az úgynevezett zsidótlanításnak volt ideológiai és gyakorlati összetevője. A mély érzelmi gyűlölködéssel összefüggő hitleri antiszemitizmus biológiai érvekkel dolgozott, de végezetül eljutott oda, hogy "a zsidót" az antiember végső rossz szimbólumának tekintse. E náci pokol kezdettől fogva magában hordozta a gyilkos ösztönöket és gondolatokat. Megvalósításukhoz azonban hozzájárultak a gyakorlati politikai tévhitek is. Hitler a háború kezdetén a zsidókat bizonyos értelemben még túszoknak tekintette. Ezt egyébként ki is fejtette: ő voltaképpen a zsidó vagyont, majd pedig a zsidók életét, a puszta életüket tartja kezében annak érdekében, hogy azzal zsarolhassa a nyugati hatalmakat. A nyugati demokráciákat - az ő felfogása szerint - a zsidók mozgatják, a zsidó plutokrata nagytőke mozgatja azt a politikát, amit Churchill Angliában, illetve Roosevelt az USA-ban képvisel, és szerinte ott álltak a zsidók a Szovjetunióban Sztálin háta mögött is. Hitler úgy gondolta, hogy a zsidókérdéssel nyomást gyakorolhat az említett hatalmakra. Van azonban "a zsidókérdés megoldásának" egyszerű, gyakorlati, technikai tényezője is. A náci államhatalom már a harmincas évek "kristályéjszakáin" elkezdte a zsidók fizikai megsemmisítését. A keleti háború során viszont egyre nagyobb számban találkozik zsidókkal, mert a háború ezt hozza magával. Németországban kevés volt a zsidó, számuk voltaképpen nem is érte el a lakosság egy százalékát, ezzel szemben a lengyel területeken több milliós zsidó lakosság él, Oroszországban, Ukrajnában, Belorusziában szintúgy. Tehát a hitleri fasizmus egyszerűen "mennyiségi zsidókérdéssel" kerül szembe, ami azután rutinszerűen, logikai úton is maga után vonja a zsidók kiirtását. Mert ha már a korábbi politikai gyakorlatában megkülönböztetett "egy fajt", és elkülönítette a társadalom egészétől, utána már egyszerűen nem tud vele mit kezdeni. A gettót nem lehet örökké fönntartani, ezért kitalálják a koncentrációs tábort, de a koncentrációs tábort sem lehet a végletekig fenntartani, ezért kitalálják, hogy csak addig kell élniük az odahurcolt embereknek, amíg a minimális élelmiszeren egyáltalán tengődni tudnak, majd haljanak meg, mégpedig átlag három hónap alatt, mert kb. ebben az ütemben lehet odaszállítani az utánpótlást. Ugyanebben az időben viszont világossá válik, hogy a "zsidókérdés" a gyakorlati politikai zsarolásra alkalmatlan. Viszont ekkorra már az egészre - mint olyanra - korlátlanul rátelepszik Hitler pszichopatológiája, és a zsidókat már nem túszokként szedi, hanem büntetésként irtja. A vereségeket és csapásokat, amelyeket a koalíció mér rá, a szerinte szintén zsidó indíttatású bolsevizmustól kezdve a plutokrata zsidó Roosevelt- és Churchill - féle "bandáig" - ő a zsidókon "veri vissza". A faji, biológiai antiszemitizmus tehát ezen a ponton is feltűnik a politikai szimbólumrendszerben. Ne időzzünk tovább ennél a kérdésnél, hanem zárjuk le azzal az idézettel, amelyet Hitler 1945-ben - tehát a végórájában - a berlini bunkerben elmondott, és amit a Bormann által lejegyzett monológjából, ún. "politikai végrendeletéből" veszünk ki:
"A mi rasszizmusunk csak a zsidó fajjal szemben agresszív. Zsidó fajról nyelvi könnyebbség kedvéért beszélünk, mert őszintén szólva, genetikai szempontból zsidó faj nincs. A zsidó faj mindenekelőtt mentális, szellemi faj. Egy mentális faj, ez valami szilárdabb, tartósabb, mint egyszerűen egy faj."
Azt is tudjuk, hogy Hitler mit ért ezen. Érti a bolsevizmust, érti a demokráciát, érti a liberalizmust, és érti azt a koalíciót, ami vele szemben áll.„
Megjegyzés:
BENDA= Benda Kálmán
ORMOS= Ormos Mária
Kellemes szembesülést, annak, akinek kell!
Pásztörperc asztaltársamnak pedig köszönöm, hogy higgadt megjegyzésével elindított egy könyv megkeresésére. Érdemes volt.
Tisztelettel
Tiborc
Idézek:
„Dear Korovioff,
Schmidt Mariabol az American Jewish Association nevu konzervativ szervezet csinalt valakit, amikor is a kilencvenes evekben ok adtak ki SM kutatasait Noel Fieldsnek az AVO elott tett vallomasairol. Ez egy belso amerikai ugy volt es SM allitolag torvenytelenul hasznalt fel iratokat visszaelve a kiveteles kutatoi
helyzetevel. Ez volt ha jol tudom azaz ugy amikor ot elkezdtek utalni. Ranki
tanitvany volt, nem egy nagy eresztes, egy szep no, enyhe szemtengelyferdulessel (amit mondjuk nem kellene kihangsulyozni a Nepszabi- nak, SM ugyanis tovabbra is no).
Schmidt Maria mint tortenesz eppenseggel mondhat olyat amit mondott, ez igy onmagaban meg nem Holocaust-revizionizmus. Mint Miniszterelnoki Fotanacsado, a Huszadik Szazadi Kutatasok Intezetenek igazgatoja helytelenul jart el. Lovas Istvan veralgebrajat fogjak idezni (Franciaorszagban ez a vita egyszer mar lezajlott, a hangsuly a kommunistak bunein volt, nem a Holocauston, megis botrany
lett belole). SM 1995-ben politikai erdekbol me'g nem volt hajlando egyuttmukodni Lovassal, egyszeruen nem tudta vallalni. Sem o sem Elek Istvan. Ezt is meg kell emliteni.
Most ugyanaz fog tortenni mint Pista kuzinom :-)) eseteben azok akik jobban haragszanak SM-re mint en, le fogjak antiszemitazni, SM pedig hisztizni fog, reszben okkal, reszben ok nelkul. Meg lehetne a dolgot beszelni, mint minden dolgot. De nem fogjak megprobalni. „
Idézet vége.
Kedves EG!
Érdekes, hogy Kiszely Gábor: ÁVH- Egy terrorszervezet története című munkájában Noel Fields kapcsán Schmidt Mária: Diktatúrák ördögszekerén című művére hivatkozik.
„Szerepe mindmáig tisztázatlan.” (Mármint Norman Fieldsé.)
/Koncepció és realizálás Rajk László és társai ügyében-ez a fejezet címe./
Norman Fields1970-ben bekövetkezett haláláig Magyarországon élt.
Hogyan lehetett ez belső amerikai ügy?
Legalább olyan sötét az amerikai kommunista, mint a magyar kommunista.
Évek múlva okosabbak leszünk?
Kétlem.
Tisztelettel
Tiborc
Köszönet és tisztelet a Demokratának, és a cikk írójának, a 2000/29. szám 27. oldalán olvasható valódi adatokért!
Idézem:
"Elhallgatások pedig más témákban is akadnak. Nem régen halt meg 86 éves korában, egy washingtoni kórházban a lengyel Jart Karski a Honi Hadsereg volt tisztje, aki a II. világháború idején először számolt be a szövetségeseknek arról, hogy a nácik népirtást folytatnak a zsidóság ellen.
Saját tapasztalatai alapján számolt be 1942 végén a koncentrációs táborokról; és igyekezett meggyőzni Rooseveltet és Churchillt a kiirtásra szánt zsidók megmentésének szükségességéről - eredménytelenül.
Még az amerikai zsidó vezetők sem hittek neki.
Vajon miért nem kérnek elnézést most azok a lapok - ha ugyan hírt adtak Karski haláláról -, amelyekben sorra jelentek meg tavaly a támadások Schmidt Mária ellen, mert egy előadásában azt mondta:
"Bármennyire is sajnálatos: a holocaust, a zsidóság kiirtása vagy megmentése mellékes, mondhatni marginális szempont volt, ami egyik fél háborús céljai közt sem szerepelt."
Persze, nemigen szoktak önmagukba nézni ezekben a médiaműhelyekben."
Az Index ezen rovatában sem tapasztaltam egyes olvtársak önkritikáját, ezért az elkövetők helyett én kérek elnézést Schmidt Máriától a jogtalan vádakért, amelyek érték itt névtelenül, a személyi és a szólásszabadság hétszentségességessége alatt.
Tisztelt Schmidt Mária Asszony!
Kérem szíves elnézését a jogtalan támadásokért!
Tisztelettel
Tiborc
Bár kétségeimmel többször hozzászóltam, van egy utolsó megjegyzésem.
Köszönöm a topica megindítását, ennek köszönhetem, hogy ismét Gutenberghez fordultam. Két könyv elolvasása, megszerzése volt a hiányom: Diktatúrák ördögszekerén és a Kollaboráció, vagy kooperáció?
A 309. bejegyzésben idéztem Török Bálint írását, amelynek hatására olvastam el az idézett könyveket. Török Bálint minden sora találó.
A Kollaboráció, vagy kooperáció? című könyvről néhány adat
Minerva, Budapest 1990
ISBN 963 223 438 3
A könyv ajánlója: Randolph L. Braham, címeit nem sorolom fel.
Akkori ára 150.- Ft, és mivel a „kutyának sem kellett” a piaci turkálóból megválthattam 20.- mai forintért!
Elsősorban a vehemensen Schmidt Máriát csepülőkre gondolok, amikor megjegyzem; ha egy ilyen alapművet nem keresnek, szemétre dobnak, akkor azon ország tudatilag nagyon gyermeteg.
Vitatkoznak, náci beszédet hangoztatnak, véralgebráznak, antiszemitizmust kiáltanak, weyerbéláznak, és ilyen évtizede közkézen forgó (?) könyvet nem ismernek?
Mit fognak összehordani ilyen vitapartnerek A kommunizmus fekete könyve kapcsán?
„Bocsájtsd meg Uram nékik, mert nem tudják, mit beszélnek!”
Csodálkozom a felhördülést kiváltó MAZSIHISZ tiltakozáson is, mert én egyszerű buta emberi lényként tíz év késéssel olvastam el a könyvet, meglevő, itt-ott felszedett információimat kiegészítendő. No de: a MAZSIHISZ - ben nem ismerni egy alapművet, ez több mint bűn, hiba. Akkor jó volt, semmi ellenvetés, most meg megszólal a „sakálkórus”? Mi történt tíz év alatt ebben az országban? Miért a felhördülés, a zsidóság hazánkban elszenvedett sorsának tárgyilagos, történészhez méltó bemutatásának kezdeményezőjének kikiáltása első számú közellenségnek?
Mi motiválta a MAZSIHISZ, és az index fórumának részvevőit, hogy ilyenbe belemenjenek?
A kormány lejáratása, merthogy a történész ma fontos tisztségben van, és belerúgással lehetséges a kormány befeketítése a nyugat előtt? Eléggé undorító.
Elnézést a szemrehányó szavakért, mert voltak tisztelendő megszólalók is, mindkét oldalon.
Lehetek tiszteletlen? Egy ma hallott Németh Miklós idézettel zárom, az áthallás az én tulajdonságom:
Idézet: /a 2000. július 2.-i Vasárnapi Újságban olvasták be, lehet már bőszen vitatják, mire én a postára érek/
„A történelmet a történészeknek kell tanulmányozni.”
Henger Tedi! Ugye nem kivánod, hogy felsoroljam az összes igehelyet, ahol igencsak keményen irtottak ki népeket, sőt az is megtörtént egyszer, hogy "büntit" kaptak, mert nem végeztek tökéletes munkát - "engedetlenek voltak" és nem irtották ki az egész népet. Ne minősitsük egymást, ha egy mód van rá, rendicsek?
Vigyázz, a felületesség, a félműveltség és az előítélet keveréke nem vezet jóra.
Az általam hivatkozott igevers:
2 Móz. 22.21
A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.
Az általad említett 7 nép nem élt (akkor még) az izráeliták között. Csak hogy tovább finomítsam hiányos ismereteidet, közlöm, hogy a gibeoniták csellel szövetséget kötöttek Józsuéval és így megmenekedtek a kiirtástól, mert mind Isten, mind az izráeliták komolyan vették a szövetséget. Ez a gondolkodás a szövetségről ma már szinte ismeretlen.
Egyszóval az állításom úgy igaz, ahogy leírtam.
Próbáld meg a Bibliát úgy tanulmányozni, hogy nem a prekoncepcióidat akarod alátámasztani. Magad is meg fogsz lepődni!
Henger Tedi! Csak mert a Bibliára hivatkoztál: "...hét népet...hatatalmadba ad Istened, az Úr, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat, ne köss velük szövetséget és ne kegyelmezz nekik!" Szóval finoman szólva az ellenkezője az igaz annak, amit állitasz - ugye te is tudod?
Úgy tűnik, hogy a topicot már csak mi tartjuk életben, mégpedig kissé offtopic módon. Sebaj.
Kérdésedre, hogy ki és mit tehet a Holocausthoz hasonló rémtettek elkerülésére, nem igazán tudok frappáns választ adni. Csak egy fontos bibliai alapelvre tudok hivatkozni, amit a zsidóknak parancsolt Isten: nevezetesen, hogy a közöttük lakozó idegent ne nyomják el, emlékezzenek meg saját egyiptomi rabszolga sorsukról. Ez megszívlelendő lenne minden országban a többség számára. Talán még fontos lenne, hogy a fiatalok még időben megismerjék a Holocaustot úgy ahogy volt, dokumentum filmekből, történelemkönyvekből, kapcsolódó irodalomból. (Nem a Holocaust tagadó irodalomra gondolok).
A téma további kifejtése hosszadalmas lenne, most maradjunk ennyiben.
Kedves Henger Tedi ! Nem hozol ki a sodromból ;-) Gyilkosok felmentéséről nem beszéltem. A többi példa tényleg furcsán hat első látásra. De pl. Rajk tudhatta, hogy a kommunisták szeretik gyilkolni egymást és másokat, nagy személyes kockázatot jelent közéjük kerülni vagy akár a közelükbe is. A Kennedy gyilkosság után szigorú intézkedéseket hoztak az elnökök védelmében (csak egy: kabrióban nem utaznak). Husz is tudhatta, hogy a máglya is benne van a pakliban. A légiutazás is kockázatokkal jár, aki utazik az a lezuhanásra is számíthat (tudtommal még egy gép sem maradt fenn :). A birkatürelmű orosz nép nemigen tudhatta előre, milyen is a vörösterror. Ha zavar a manőver szó, akkor felteszem a kérdést másképp: miért válik egy nép áldozattá ? Mit és mikor lehetett volna tenni, hogy ne következzék be a szörnyűség? Vagy talán még fontosabb: mit tegyünk, hogy ne ismétlődhessen meg?
Viktimológiai fejtegetéseid a történelemszemlélet új távlatait nyitották meg előttem: pl. Kennedy elnök bemanőverezte magát (nem tudatosan) egy orgyilkos mesterlövész puskája elé, a kulákok(nak kikiáltott parasztok) bemanőverezték magukat a sztálini cseka vörös terroristái elé, Rajk László bemanőverezett Rákosi pajtás ÁVH-ja elé, az 56-os sortüzek áldozatai odamanőverezték magukat (a kollektív tudatalattiban) a sortűz elé, Husz János a máglyára manőverezte magát, a római pápa Ali Agca pisztolya elé, az egyiptomi repülőgép utasai egy fanatikus pilóta mögé stb. lehetne sorolni még. A gyilkosokat meg mentsük fel. Vessen magára az áldozat, miért manőverezett?
Liebe Henger Tedi! Ha gondolod, használhatjuk Hitler anyanyelvét is (lásd, a frankfurti könyvszemiták szálat). A nem tudatosságról; váltam már úgy áldozattá, hogy nem terveztem: például feltörték a lezárt autómat. Vagy találkoztam a Kádár-kolbásszal. De ezek az egyéni bajaim. Párttal is megtörténhet: pl. az szdsz látványosan lemanőverezte magát törpepárttá és elvesztette szavazótábora nagyrészét. Országgal is megtörténhet: pl. 1956-ban volt itt egy forradalom; nagyon meglepődnék, ha az derülne ki, hogy az elvtársak tudatosan tervezték és szervezték az eseményeket valamint be is írták az akkori 5-éves tervbe. Jöhet a többi logikai bukkanó, azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a dolgokat ;-)
Miért üldözitek a rezsőt, elvtársak?
Itt nem Ő a célpont.
rezső még hasznunkra lehet, mint speaker elvtárs is.
Több odafigyelést várok tőletek, elvtársak!
Éberség!
Rodin2, szalonna Uraknak köszönöm, egyéni hivatkozásnál, ami következik,- mert kezdek elkezdeni emlékezni- megértik a begurulást!
(312) Henger Tedi
Adalékok a közelmúltból:
-1950: emlékszik valamelyik asztaltárs a gördeszkás hadirokkantra, aki szedegette a csikkeket? / Mára ismét divatba jött, látszólag egészséges embereknél is! /
-Tisztelettel emlékezem meg a háborús akna miatt rokkanttá vált idősebb iskolatársamról, és ugyanilyen tisztelettel másik osztálytársam édesapjáról, aki német táborban halt meg! / Koncentrációs, de az adat bizonytalan-45 éves!/
-1960- ban láttam a félig újjáépített Drezdát, a Zwinger már sikerült, de jóval később értettem meg, mit láttam akkor! Emlékeztetek Kurt Vonnengut kiváló könyvére: Az ötös számú vágóhíd!
Soroljam, de minek, mert Japánban nem jártam, nekem csak Európa maradt!
Mi a különbség a kettő között! Ne itt ítélje meg valaki, aki a holokauszt megkérdőjelezhetetlenségére hivatkozik, mert sem Japánt, sem Drezdát, sem a holokausztot nem ismeri!
„Viszont neki is, másnak is, aki a témával foglalkozik, illene először szerényen és alázatosan szót kérni. És nem megsértődni, ha a reakciók hevesek. Ha egy leégett hátú embert barátságosan hátba veregetnek, akkor nem lepődik meg senki, ha a válasz heves.”
„Én azt mondom, ideje lenne, hogy a magyar kormány, állam, a magyar nép nevében ezt megtegye valaki, még akkor is, ha a Holocaust revizionistáktól a szélsőjobbig mindenki fejre állna. Csak sajnos eddig nem volt olyan virtigli gyerek, aki ezt felvállalta volna.”
Tessék szíves idézni, mert cáfolat van elég, tessék utánanézni!
„ A radai rosseb essen ebbe a bűnös népbe!- idézek valakit, nem az én stílusom!”
(333) Csoma
Nem fűzök hozzá kiegészítést az előző kiadásból, a személy meghalt, halottakat nem jó megidézni, csak saját múltammal lehetek kérlelhetetlen! Más múltjának felidézéséért már megkaptam a magamét! A jövő nemzedéké az ítélkezési jog, én csak megértem, és tisztelem Bossányi Katalint azokért a témákért, amelyekben vesztesnek ítélték!
Tappancs (338) abból is a 6. pont
Csak nem Angyal István? Tisztelettel és kegyelettel kijelentem: „Angyal István az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozata, mártírja volt! Van ellenvélemény?
Saját(307)alatti bejegyzésemhez csak rádióadásból ismert tény: Tamás Gáspár Miklós Úr az 1999. november 25.-i tüntetésen újból 600 ezer áldozatról beszélt, ellentétben a szervezők adataival! Érintett vagyok a háborús veszteségben, csak megismételni tudom, amit már leírtam: egyetlenegy is több, mint az erkölcsileg elfogadható szám! Ennél csak a számadatokkal való zsarolási szándékú zsonglőrködés az undorítóbb!
Elnézést kérek az indulatos megszólalásért
Tisztelettel
Tiborc
Hozzászólásod számomra új momentumot tartalmaz. Nevezetesen, hogy a zsidóság tudatosan manőverezte megát a bűnbak szerepébe. Ezen én már csak mosolyogni tudok :-)).
A rendelkezésedre álló ismerethalmaz lenyűgöző, kívánnám, hogy ezekhez megfelelő ítélőképességet is kapjál.
Kedves Henger Tedi! Továbbra is fenntartom, hogy a háború egyik célja az ölés.
Még kitüntetés is járt érte, nem is furcsa módon a lövészárok mindkét oldalán.
Tökéletesen igazad van abban, hogy vannak korlátok. Nem fáj a szívem a nürnbergi-per elítéltjeiért.
Igazságosnak érzem a sortűzpereket is. Bár nem tudom, milyen ítélettel zárulnak.
A hollandok mentették a zsidókat. Így volt, de Anna Frankkal mi is történt? Mo-n is előfordult, hogy magyarok mentették a zsidókat.
Név szerint említettem is id.Antall Józsefet, aki nem volt egyedi példa.
Tedi, hadd hozakodjak elő személyes, családi történelmünk egy mozzanatával Ki engedte meg a munkaszolgálatos intézményt? Családunkban tudtommal nincs zsidó, de apám (már nem él) munkaszolgálatos volt. Még kiskorú volt, ezért nem a frontra vitték, hanem munkaszolgálatra. Ez a tény cáfolja hogy a munkaszolgálatot kizárólag faji alapon szervezték. Hitler sosem hagyott kétséget a felől, mik a tervei a zsidókkal. Örülök, hogy fölveted a zsidóság vezetőinek felelősségét is. EG ezen a szálon valami miatt nem válaszolt viktimológiai kérdéseimre. Miért manőverezte magát Európa-szerte a zsidóság évszázadokon át a bűnbak, az áldozat szerepébe? Miért nem álltak ellen? Berlinben például tízezres tüntetés volt, ahol német feleségek tüntettek zsidó férjeikért, nem is sikertelenül. Vagy a varsói gettólázadást is említhetem. Nekem az az egyik fő bajom ezen a szálon is, hogy főleg egyrészt-egyrészt illetve másrészt-másrészt szemszögből jönnek a hozzászólások és kevés az egyrészt-másrészt vélemény. Kedves rezső! Lehet, hogy az egyik példám nem jó. Hadd ne soroljak több áldozatot.
Pásztorom,
a 2. pontban persze igazad van.
Az 1. nem értem - H-ra ki dobott bombát? Nem az Enola Gay?
Tudod, az egészben engem -azzal együtt, hogy értem az emlékezés fontosságát, - n.b. a shoá-ra vonatkozóan is - az zavar, amikor aktuálpolitikai szempontokkal (az "aktuál" itt elég szabadon érendô: vedd úgy mondjuk az utóbbi 50 évig vissza, estleg több?) magyaráznak valamit, aminek a borzalmait NEM a politikának köllene igazolni (vagy cáfolni)....
Drezda és Hiroshima között 2 db, minőségi különbség volt:
1. Drezdát a győztesek rombolták le.
". Hiroshimában máig is ható radioktív sugárzás maradt vissza. Ennek természetét és élettani hatását nem ismerték (olyannyira nem, hogy Alamogordóban, a kísérleti robbantás után az amik saját katonáikat hajtották be a letarolt területre). Köv.képp a tömérdek rákos áldozat nemcsak, hogy évekkel-évtizedekkel a háború után halt meg, de magát a betegséget is a boldog békeidőben, mint nevezett U.S.-val szövetséges állam polgára kapta meg.
Tedike,
az elhülyítés alól sajnos úgy látszik, a kitaláló sem mentes.Ennyit az elsô bekezdésedhez, többre nem érdemes.
A másodikhoz. A logikád, hát enyhén szólva, felemás.
A Drezda-Hiroshima ellentét indoklásául olyasvalamit hozol föl, ami egész nyilvánvalóan politikai okokkal (is) összefügg! Elôbbi el lett elég rendesen hallgatva, utóbbinál annyi a különbség, hogy 1 bemba csinálta, az elôzôt meg sok tízezer. Végeredményben meg... na hagyjuk ezt. Ez pedig pontosan a véralgebra, öregem: Drezda nem olyan hatásos, Hiroshima pedig az. Azt is látni kéne ám öregem, hogy a volt NDK-ban mikor lehetett azt a párszázezer németet (rohadt fasiszta gyerekek, nôk meg ilyesmi...) úgy meggyászolni, mint azt a japánok teszik? Elég sokat jártam Drezdában az utóbbi 30 évben ahhoz, hogy tudjam, hogy mondjuk a Frauenkirche otthagyott romjai és a helyreállítási mozgalma között mi a különbség! Aki nem tudja ezt az egészet korrektül végiggondolni, az ne hivatkozzon féligazságokra.
A harmadik bekezdésed pedig arról árulkodik, hogy talán nem ebben a "letezô cocilizmusban" éltél? Kik voltak itt hatalmon 48-90 között?? Na, ha kitalálod, jár a +.
Itt még azt a szót, hogy zsidó, se nagyon írták le. Pedig nem volt titok, sem szégyen, (most sem az!) - de valamiért micsoda álszemérem volt itt (is)! Nevezzük mondjuk álszeméremnek, egyéb jelzôk helyett. A bekezdésed többi része pedig ékes illusztrációja annak a sötét elôítéletnek, amit az elsôben emlegetsz. Azontúl, hogy sok mindenben hamis is. Leginkább a gyűlölet a baj, ami az írásodon átsüt.
A fórumot olvasva olyan érzésem támad, hogy némelyek mesterségesen hülyítik el magukat, vagy csak játsszák a hülyét. Faji, politikai előítéleteket intellektualizálnak meg (el kell ismerni, némelyek magas fokon). De az előítélet sötétsége sajnos átsüt, akármennyi latin, óhéber vagy szanszkrit idézetet is nyomat bárki. Bármilyen előítéletet meg lehet támogatni u.i. adatokkal, vagy idézetekkel, csak elég vastag bőr kell hozzá azon a bizonyos testrészen. Az előítélet akkor is csak előítélet, ha intellektuális mankót adnak neki.
A Drezda/Hirosima hasonlattal kapcsolatban: Nem vontam kétségbe a drezdai bombázás szörnyűségét, csak utalni szerettem volna rá, hogy míg Hirosimáról évente világszerte megemlékeznek vmilyen formában, a drezdai bombázásról ez nem mondható el. De talán ez a megemlékezés is segített abban, hogy nem használtak háborúban azóta atombombát. És nem gondolom, hogy Japán ezzel zsarolná az USÁ-t mondjuk nagyobb kereskedelmi kedvezmények megadására. Tehát nem véralgebráról van szó hasonlatomban. Elismerem, mint minden példa, ez is sántít egy kicsit, ezért lehet is rajta kötözködni. De szerintem a mondanivalóm érthető volt ebből is, a hozzászólásom többi részéből is.
Fontosnak érzem megjegyezni, hogy Magyarországon vmilyen okból sosem kezelték súlyán a Holocaustot és a fasizmust. Magyar egyetemistákat Németországban német fiatalok állítottak le mikor ilyen témában poénkodtak. Egyszerűen mi magyarok nem vettük magunkra ezt a témát. Pedig lenne mit pironkodnunk. Sírhatnékom van attól, hogy Horthynak a Budapesti zsidóság megmentését tulajdonítják. Hát akiket vidékről elvittek, azokat ki a büdös fene szedte össze? Milyen törvények alapján? Azokat ki a fene engedte ki? Mégis, mit gondoltak, miért kell őket százezer számra Auschwitzbe meg más táborokba szállítani? Hitler sosem hagyott kétséget a felől, mik a tervei a zsidókkal. Ki engedte meg a munkaszolgálatos intézményt? Ki járult hozzá a gettósításhoz, a zsidó javak elkobzásához?
