Én nem azt mondtam, hogy nem lett volna szabad elkezdeni a privatizációt, hanem hogy azt eladható(=devizáért, nyugaton is) termékek előállításával foglalkozó cégeknél kell kezdeni, amelyekhez majd kapcsolódnak a kis- és közepes beszállítók. Ebből van 1. gazd növekedés, 2. devizabevétel.
A fővárosnál a "nagyhal" cégek szerintem alapvetően nem termelő cégek voltak. Azok az ÁVÜ-nél voltak.
"Az infrastruktúra iránt pl. nagy a kereslet, számos csatornaművet privatizáltak már az országban." Hát a Fővárosi Csatművet is.
"Arról nem is szólva, hogy az önkormányzat kezében lévő hatalmas részvénycsomag is privatizálható. " Milyen eszközök vannak benne?
"Szóval szerintem a szadi bort ivott és vizet prédikált." 90-94 közöttről beszéltünk eddig.
OK, hogya privatizációt nem szabadott volna elkezdeni sem, de akkor minek csinálunk piacgazdaságot?
Szerintem a főváros eszközei alapvetően nem voltak másk mint az ÁVÜ-é. Az infrastruktúra iránt pl. nagy a kereslet, számos csatornaművet privatizáltak már az országban. Arról nem is szólva, hogy az önkormányzat kezében lévő hatalmas részvénycsomag is privatizálható. Szóval szerintem a szadi bort ivott és vizet prédikált.
Szadi-féle deal: Hát a legszebb példa a Technomark-ügy, aztán ott van az 1000. ügyvédi iroda, bizonyos BKV-s ügyletek (de erről nem akarok bővebbet írni).
Amúgy elnézést, ha személyeskedésnek vetted, nem volt szándékomban. Csupán arra szerette volna rávilágítani - meglehet, helytelenül - hogy egy bizonyos program bevezetésének nem az szokott a gátja lenni, hogy azt még senki nem írta le.
Nagyszerű! Pontosan megértetted, hogy miért nem lett volna szabad a privatizációt elkezdeni sem. Ezért gondolom, hogy SZDSZ helyesen járt el az általa vezetett Budapesten, hogy nem kótyavetyélte el bőven eszközérték alatt a létfontosságú infrastruktúrális társaságokat.
Ha jól értem, számodra ebből az az ellentmondás következik, hogy akkor miért "nyomták" országos szinten a privatizálást.
Két kiindulópontot kell figyelembe venni:
1. Milyen eszközök=társaságok álltak a Fővárosi Önkorm. tulajdonában. Merthogy csak ezeket tudta (volna) értékesíteni. Fontos az eszköz milyensége.
2. Ezek az eszközök alapvetoen infrastruktúrálisak voltak. Szemben az ÁVÜ-nél lévő termelőeszközökre. Fontos a tulajdonos személye.
Azt remélem elfogadod, hogy a privatizálás alapvetoen politikai döntéssorozat volt. Az Antall-kormány gazdaságpolitikája erosen növekedéspárti volt. Ugyanakkor ehhez kellett "húzóerő" is. Elkezdtek jönni jó nagy adókedvezménnyel a multik Mo-ra. Ezek egy része zöldmezősen, a másik, nagyobb része termelővállalatokba történő beszállással (=piacvétel). A multik részérol az elso dolog a rendbetétel (tőkeinjekció, átalakítás, racionálás) volt és utána jöhetett a gazdpol. által is támogatott export-orientált gazdasági növekedés.
Főváros szinten alultőkésített infrastruktúra értékesítésből nem származott volna semmi jó=racionális, míg országos szinten termeloeszközök privatizálásából várható az export-orientált gazdasági növekedés.
Az utóbbi esetben van értelme az általad "liberális recept"-nek nevezett megoldás alkalmazásának.
Írod: "Egyébként meg dehogyis maradt ki az SZDSZ a kliensépítő delaekből." Kérnék példákat!
Utolsó, személyeskedő bekezdésedet nem értem. Adtam rá okot?
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Privatizálás:
Kérdés, hogy taktikus/ésszerű lett volna-e privatizálni akár a vidámparkot, akár pl. Vízművet, Csatornázási Művet, Közetrületfenntartókat, BKV-t stb. olyan helyzetben, amilyenben abban az időszakban voltak. Ezek ui. keményen tőkehiányos vállalatok voltak lepusztult/kiöregedett infrastruktúrával. Helyrepofozásukra hatalmas összegek kellettek volna. Kérdés 2: honnét?
A hazai megtakarításokból nem, külföldi kereslet alapján szintúgy nem. C variánst itt nem ismerek.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Nagyszerű! Pontosan most magyaráztad el, hogy miért nem lett volna szabad a privatizációt elkezdeni sem. Ugyanis amit a Budapestről írtál, az pontosan (de még jobban) lefedi az országos helyzetet. Tehát: ha Budapesten nem volt szabad privatizálni, akkor Magyarországon még kevésbé.
Kérdés: akkor mi a fenéért kezdtük el az egészet? És a szadi miért bírálta az akkori kormányt, hogy nem elég gyors a privatizáció.
Egyébként meg dehogyis maradt ki az SZDSZ a kliensépítő delaekből.
Továbbra is az a véleményem, hogy ha a szadi liberális akar lenni, akkor mutasson példát a saját házatáján. Azt meg ugye Te sem képzeled, hogy azét nincsen liberális politika, mert nem akadt egy hozzád hasonló lángész, aki leírta, hogy azt miként kell csinálni?
Azért azok a liberális tömegpártok elég kicsikék. Az angol libdemek pedig magyar viszonylatban leginkább az MSZP-hez állnak közel (mielőtt tudatlannak nyilvánítanál: több hónapot töltöttem Angliában az ottani önkormányzatokat tanulmányozva, voltam többek közt a libdemek központjában is). Szóval a liberalizmus nem a tömegek ideológiája, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a liberális megoldásokat adott esetben más pártok is ne vehetnék át - ettől még nem lesznek liberálisok, csak liberáli elemetket visznek a politikájukba.
>Jaigen. Budapestnek nincs szüksége >adókedvezményekkel újabb cégeket vonzani, jönnek >azok anélkül is.
Sajátos logika. Ha van elég cég, akkor vessük ki a lehető legmagasabb adót. Az ugyanis, hogy milyen mértékű az adó nem kedvezmény, hanem adókivetés kérdése. A kedvezmény mást jelent.
Egyébként nézd meg egyszr mondjuk egy telefonkönyvben, hány Budapesten működő cégnek van a központja Maglódon, Vecsésen, Pécelen, Solymáron, etc. Meg fogsz lepődni (ami persze az érintett falvaknak igen kedvező).
Tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy a gazdasági növekedés annál nagyobb, minél kisebb az állam mérete. Ez összhangban állni látszik Adam Smith láthatatlan kéz elméletével, mely szerint a piac a gazdasági tevékenység leghatékonyabb koordinációs mechanizmusa (önmagától egyensúlyt teremt a piacokon és biztosítja az optimális kibocsátást). Ezekből a premisszákból kiindulva magától értetődőnek látszik a politikai következmény: az éjjeliőr állam. Az éjjeliőr államnak eszerint azon jószágok előállítására kell korlátozódnia, melyek előállítása a piactól nem várható el (pl. jogbiztonság, védelem, infrastruktúra, oktatás stb.). Az éjjeliőr államnak igen jó közelítései voltak múlt századi kapitalista gazdaságok. Ezek közül is a kedvenc példa Anglia. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a szabad piac működése jelentős nyomorral, társadalmi igazságtalanságokkal és ciklikus túltermelési válságokkal járt együtt (melyek közül a legnagyobb az 1929-es válság volt). A szociális feszültségek és a túltermelési válságok megágyaztak a világháborúk kirobbanásához. Ezek az események ráirányították a figyelmet arra, hogy az államnak be kell avatkoznia a piac működésébe, melyhez a jövedelmek nagyobb újraeloszása volt szükséges. A háborús erőfeszítés a társadalmi különbségek jelentette korlátok leépülésével, az összetartozás érzésével járt, ezért megfelelő légkör teremtődött ahhoz, hogy az állam a társadalmi igazságtalanságokat szociális juttatásokkal csökkentse. Az államnak, mint a piac által előállított jószágok fogyasztójának megjelenése stabilizáló hatással volt a gazdaság ciklikusságára. Ennek az újfajta gazdasági racionalitásnak legnagyobb teoretikusa, Keynes ezt úgy fejezte ki, hogy a gazdaságba "helikopterről pénzt kell szórni". A keynes-i gondolat lényege, hogy igaz ugyan, hogy a piac láthatatlan keze előbb utóbb egyensúlyt teremt a piacokon, de addig akár elhúzódó válság is felléphet. Erre vonatkozott híres mondása: "hosszútávon mindannyian halottak vagyunk".
Én azonban tovább mennék, és azt mondanám, hogy a gazdaság a társadalom egy alrendszere. A legfontosabb mindegyik közül, de alrendszer. Ezalatt azt értem, hogy csak a társadalomnak vannak autonóm céljai, a gazdaság céljait pedig ebből kell levezetni. Én nem tudom elfogadni, hogy a társadalom önmagáért való célja a GDP növelése lenne. Fordítva van: a GDP növelése eszköz a társadalom autonóm céljainak elérésében. Ilyen célok lehetnek a "jólét", a társadalom tagjainak "boldogulása", a "társadalmi igazságosság" stb. Az, hogy milyen célt tűz ki egy társadalom, azt a politikai akaratképzésen keresztül kell maghatározni.
Úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy ha már létezett egyszer az éjjeliőr állam, akkor vajon miért kellett felszámolni? Ha az volt minden létező államok legjobbika, akkor miért nem ismerték ezt fel és tartották meg eredeti formájában. Nyilván azért, mert problémák mutatkoztak vele kapcsolatban.
Egyetlen dolog képezheti vita tárgyát: az állam méretének csökkentése által elérhető GDP növekedés és az okozott társadalmi kár és instabilitás közötti trade off. Fájó kimondani, de léteznie kell egy optimális aránynak, melyben az állam mérete akkora, hogy a csökkentéséből/növeléséből származó kár megegyezik az abból származó haszonnal. Lehet vitatkozni azon, hogy ez az optimum hol van. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy semmiképp sem az éjjeliőr államnál. Lehet egy állam méretét 40%-ról 35%-ra csökkenteni, de már az is iszonyúan nehéz. És hol van az még az éjjeliőr államtól.
Ezért még még vitakoncepció szintjén is elnagyoltnak és tankönyv ízűnek tartom az ilyen fajta megközelítést.
"Ezek a fiúk is olyanok, mint Marx a British Museum könyvtári olvasójában.
Fogalmuk sincs a valóságról."
Nem, Marx, bar szobatudos volt, de azert nem szallt el vele a dolog. Oneki azert a kor valosagara nagyon jo ralatasa volt. Marxnal nem itt a gond. Vegul is azt senki nem tagadhatja, , hogy Marx es Engels tevekenysege a kor munkasmozgalmanak megszervezese korul egyertelmuen pozitiv, megha a tanitvanyok nem is hallgattak mindenben a mesterekre.Es jol tettek.
En itt most nem a bolsevikokra gondolok, hanem a nagy europai baloldali partok kialakulasara.
" Ha úgy látjuk, hogy van értelme Magyarországon erről beszélni
(márpedig meggyőződésem, hogy van - bármennyire is ellenszenves ez a magyar szocialisták és konzervatívok
számára), akkor folytatjuk és pragmatikus dolgokon keresztül világítjuk meg elképzeléseink lényegét. "
Nekem az a gondom az egesszel, hogy desztillalt kapitalizmusrol almodoztok ami sehol nem letezik, mert nem is letezhet.Es ennek a desztillalt kapitalizmusnak a meg nem valosulasaert az allamot teszitek felelosse.Az allam sok mindenert blamalhato az igaz, pl a szabadsagjogok nyirbalasaert, az emberi jogokeert szinten. Mivel en mar jo par eve egy szintiszta kapitalista allamban elek ezert ki merem jelenteni,. hogy a kapitalizmust dicsoito program itt az USA-ban az biztos bukas, mert az USA-ban az emberek nem a kapitalizmust szeretik, hanem a demokratikus szabadsagjogokat, vagyis a szabadsagot magat., viszont ha magarol a kapitalizmusrol, mint olyanrol kerdezel barkit az emberek 90 szazaleka bizony lekaromkodja a csillagokat is az egrol. Mivel a kapitalizmusrol a nagy cegek nem eppen humanus viselkedese jut eszukbe, a hire and fire szisztema, a keves fizetett szabadsagos napok szama, magyaran a sokszor kegyetlen kizsakmanyolas, ami letezik , nem kell ezt letagadni. Az az annyit ajnarozott szabad piac bizony csak nagyon kemeny allami beavatkozassal tarthato fenn eppen az allam biztositja a szabad verseny lehetoseget a versenyszabalyokkal es antitrust torvenyeivel es nem beszelve a torvenybe foglalt munkavallaloi jogokkal is. Nem beszelve olyan aprosagokrol, mint pl a munkahelyi egeszsegugyi rendszabalyok, munkavedelmi rendszabalyok amik alol torvenyi kotelezettseg nelkul bizony a cegek igencsak kibujnanak, mivel ez plusz koltseg szamukra. Aztan nem beszelve a kornyezet es temeszetvedelmi szabalyozasokrol amit szinten az allamnak kell rakenyszeritenie a szabad piac szereploire, mert azok bizony profitehes vallalkozok akik ilyen szempontokat igencsak hajlamosak figyelmen kivul hagyni.
Nem azzal van baj, hogy eros-e az allam avagy nem, hanem ott, hogy mik azok a teruletek ahova az allamnak igenis be kell avatkozni, pl maganak a szabad versenynek a feltetelkereteinek a biztositasa, es mik azok ahova viszont nem . Errol kell hogy follyon a vita.
Persze nagyon konnyu egy partszekhaz computerszobajaban elmeleteket gyartani, de menj el dolgozni a sajat szakmadban egy profitorientalt maganceghez ahol te egy beosztott vagy, vagy egy multihoz es ket ev uzemi gyakorlat utan gyartsatok elmeleteket a szabad piacrol es a kapitalizmusrol. Aztan arrol meselj utana, hogy milyen az a nagyra ajnarozott egyeni erdekervenyesitesi lehetoseged. Megegy a tarsadalom es a politika nem a tehetsegekert van, azok minden korulmenyek kozott tudjak magukat menedzselni, es megtalaljak az utat az ervenyesuleshez, de ez a lakossag alig egy ket szazaleka. A politika es a politizalas az atlagemberert a, tehetsegtelenekert, a szurkekert , a benakert es a handikeppesekert folyik akiknek rossz az erdekervenyesito kepesseguk, azokert akiknek a nevet csak a szuletesukkor es a halalukkor emlitik meg. Es ezek teszik ki a tarsadalom 99 szazalekat , oertuk szol a dal.
igen, mi is egy nyugatias országot akarunk (akartunk már 1990-ben is). De aztán ránkültek az SZDSZ-es önkormányzatok. Tudod a nyugatias országokban pl. jogbiztonság is van. Evbben pedig az SZDSZ soha nem járt az élen. Ha itt nyugatias viszonyok lesznek, az SZDSZ meg a Demszky féle bomlottagyúak, ill. a Bauerhez meg Rajkhoz hasonló ávóscsemeték nagyon hamar el fognak tünni a süllyesztöben. Vigyázz, mert a valódi nyugatias viszonyoknak az SZDSZ lesz az egyik legnagyobb vesztese. Amit cikkedben írtál, próbáld elmagyarázni pl. Demszkynek, aki Budapesten pl. a jövedelemközpontosítás nagy bajnoka. Néha az az érzésem, hogy fogalmatok sincs a valóságról.
Azt mondod, az én órám 1979-ben megállt. Ezek szerint még 1970-ben járt. Ezért készítettem el az alábbi táblázatot, mely a kormány méretét mutatja egyes jelentősebb OECD országokban, illetve az OECD egészében 1970-ben és 1996-ban. Egyrészt látható belőle, hogy az állam mérete nőtt, másrészt, hogy jelenlegi átlagos mérete (48%), messze van az éjjeliőr államtól, sőt... Ez alátámasztja azt a nézetemet, hogy jelenleg az összes fejlett gazdaság vegyesgazdaság. Így a külföldi példákkal dobálódzni itt nem szerencsés.
Az állam mérete a GDP %-ában
USA
1970: 32.5
1996: 34.6
Egyesült Királyság
1970: 39.2
1996: 43.7
Németország
1970: 38.6
1996: 56.0
OECD átlag
1970: 33.3 1996: 48.0
Forrás: Gwartney, Lawson, Holcombe: The Size and Functions of
Government And Economic Growth
Még csütörtökön elolvastam a cikket, és azt gondoltam, hogy ó, egek, ez a Jaccuse! A tartalmával nem akarok vitatkozni (nagyrészt egyetértek vele), csak szerintem uncsi. Nektek magatoknak biztos szükségetek van egy kiadós ideológiai feltöltődésre, önújradefiniálásra meg publicitásra, de ez a választóitokat eléggé hidegen hagyja.
Ravasz ez a csúsztatás. Tehát minden ami itt speciális, az mindjárt balkáni. Szerintem vannak itt nem balkáni specialitások is. A szocializmus építésében keserű tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy rájöjjenek: a helyi sajátosságok figyelembevételével kell építeni. A liberalizmus építésében is meg kell járni ezt az utat?
Köszi. Természetesen nem állunk meg az ideológiagyártásnál, de amint látod, nagy szükség van arra, hogy először is tisztázzuk: miről van szó. Aztán lehet pragmatizálni.
Kissé zavaros, amit írsz, biztosan a hidegfront miatt. Én Dereknek még csak most válaszoltam és eszembe sem jutott gúnyolódni, így valószínűleg összekeversz valakivel. Szerintem vont ki magadból az útálatot, olvasd el a cikket (persze csak akkor, ha érdemben akarsz vitázni) és kezdjük előlről. De ilyen stílben én inkább nem.
Én is tudok várni.
Ha lesz rá kereslet, akkor ez a hang lesz hangosabb is. :-))
Későnek pedig nem késő. Eddig erről senki sem beszélt idehaza, de ennek megvannak a szociológiai-politikai-stb. okai. Mi elkezdtük. Majd meglátjuk.
Szeretnék részletesen válaszolni a felvetéseidre, de sajnos most nincs időm. Csak röviden: a törvények meghozatala nem az állam (a végrehajtó hatalom), hanem a törvényhozás feladata.
Az adócsökkentéses víziót alátámasztja az a tény, hogy amikor felére csökkent a társasági adó, akkor megnőtt a befizetett összeg, vagyis azok, akik addig kockáztattak és elrejtették a nyereségüket, visszatértek a feketegazdaságból a törvényes keretek közé.
Örülök, hogy akad olyan vitapartner is, aki nem érzelmileg viszonyul az ilyen kérdésekhez, ráadásul azt is érti, hogy miről van szó.
Két megjegyzés: 1. ez a cikk még nem libertárius, bőven belefér a neolib-neokonzervatív eszmekörbe; 2. én nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, "Magyarország más, itt speciális megközelítésre van szükség". Én azt szeretném, ha ebből az országból egy normális, nyugatias ország lenne és nem érdekelnek a balkáni "specialitások". Azokat el kell nyesni, az azokat képviselő politikusokat (gondolok itt a magyar konzervatívok túlnyomó többségére Fidesztől miépig - tisztelet annak a néhány fölvilágosult és tisztességes kivételnek -, illetve a saját zsebre dolgozó szocikra) el kell küldeni a magánszférába vagy munkanélküli segélyre.
Jogos kérdés. Én nem hiszek a konzervatív-liberális-szocilaista felosztásban. Ez létezett a 60-as évekig, azóta azonban más dimenziók mentén differenciálódnak a politikai erők. De erről helyhiány miatt most inkább nem írnék. :-))
Ezt felosztást csak azért használom, mert közérthetőbb, ráadásul miépes asztaltársaink így legalább fokuszálhatják gyűlöletüket. :-)).
Hiányosak az ismereteid. Az előző kormány idején vitték le felére a társasági adót, így volt adócsökkentés. Egyébként az előző kormány első két évében azzal volt elfoglalva, hogy rendbetegye a gazdaságot. A Boross-kormány ugyanis sikeresen csődbe vitte az országot.
Figyelmedbe ajánlom még az állami redisztribúció GDP-arányos mértékének csökkenését, az államadósság csökkenését.
Továbbá Margaret Thatcher kormányzásának első 4 évéről: Peter Riddell: Tha Thatcher Governement (1987, kiadót elfelejtettem). Érdekes párhuzamokat lehet vonni.
Amit leírsz, egy olyan téves közhely, amit a honi tudatlan politológusok szoktak mondogatni, összekeverve vágyálmaikat a tényekkel. Az egész világon reneszánszát éli a liberalizmus és mind a konzervatívok, mind a szocialisták nem győzik megtagadni korábbi eszményeiket és igyekeznek lenyúlni a liberális téziseket.
Liberális tömegpártok léteznek, Belgiumban és Hollandiában például kormányon vannak, az angol libdemek 18 százalékon állnak és ha az angol választási rendszer átáll a pr-ra, akkor egyfolytában kormányon lesznek (arról nem is beszélve, hogy az angol önkormányzatokban a libdem a második legnagyobb párt!).
A "tiszta, szabadversenyes kapitalizmus" nem definíció, annak vannak fokozatai. A lényeg azonban az, hogy a művelt világ ebbe az irányba tendál. Magyarországon azonban van két szocialista párt és egy (ma még) kicsi liberális párt, amely nem tudja eldönteni, hogy melyik liberalizmust képviselje (lásd EG hozzászólása). Mi tettünk egy ajánlatot.
Ha van liberális irányzat, ami könnyen lefordítható a hétköznapok nyelvére, vagyis konkrét gyakorlati tettekben megjeleníthető, akkor az az, ami alant szerepel. Ha úgy látjuk, hogy van értelme Magyarországon erről beszélni (márpedig meggyőződésem, hogy van - bármennyire is ellenszenves ez a magyar szocialisták és konzervatívok számára), akkor folytatjuk és pragmatikus dolgokon keresztül világítjuk meg elképzeléseink lényegét.
Ez a szöveg egy nyitány volt. Nem 300 oldalas programot hírdettünk meg, hanem csak bedobtunk egy új szemléletmódot a honi közéletbe.
vicces ennek az ütödött Szabadosnak az agymenését olvasni a privatizáció dicsöítéséröl. Talán megkérdezhetné párttársát, Demszkyt, hogy miért szabotálta az SZDSZ a törvények ellenére a lakásprivatizációt. Tényleg flúgosak ezek a fiúk, mert igen nagy szakadék aközött amit mondanak, meg amit tesznek.
Ha minden 100 forintból 64-et elvesznek, akkor a te pártod mi a francnak akar még 10-et elvenni a maradék 36-ból (Demszky az ingatlanadójával)? Nem gondolod, hogy vizet prédikáltok és közben bort isztok? Veled ellentétben én azt remélem, hogy pártod soha nem fog többé életre kelni. Már eleget nyúztatok minket.
Először is köszönet Rezsőnek, hogy idemásolta a szöveget, és megnyitotta ezt a vitát. Mielőtt belemennénk a szöveg elemzésébe, nem árt ha tisztázzuk a műfaját: publicisztika. A szó eredeti értelmében, tehát egy politikai vélemény kifejtése, véleménybefolyásolási, mozgósítási céllal. A publicisztika nem elemző tanulmány, és már terjedelmi okokból is szükségképpen elnagyolt. Ezt lehet doktrinerségnek minősíteni, de azt állítani, hogy a szövegben nincs semmi eredeti: túlzás. Nem nagyon tudok olyan hazai politikai publicisztikákról az elmúlt 8 évből, amelyek nyíltan kiálltak volna a szabad piacgazdaság eszménye mellett. Ez valahogy kiment a divatból. Oly annyira, hogy mára már maga a fogalom is teljesen más dimenzióban helyezkedik el a közgondolkozásban, mint a hagyományos politikai fogalmak (baloldal – jobboldal, konzervativizmus – liberalizmus). Ez önmagában nem baj, de a politikai pártoknak jövőképet is kell kínálniuk a választóknak, és ebben definiálniuk illik azt is, hogy mit gondolnak kívánatos gazdasági modellnek. Ennek közérthető formájával idáig adós volt az SZDSZ. Most születet egy szöveg, amely felveti a témát. Nem lezárja, hanem vitára bocsátja. Helyesen. Én örülök neki. Csak így tovább fiúk. Ha itt megáll a dolog, mint oly sok más kezdeményezés a szadi háza tájáról, akkor persze semmi értelme. Ha viszont értelmes viták sorozat következik és a téma bővebb kifejtése, majd cselekvési programmá konvertálása, akkor történt egy lépés a jó irányba.
Ez már uncsi. Ezekkel a megfigyelésekkel ostorozta a Fidesz és az MSZP is az aktuális kormányt, amikor éppen ellenzékben voltak. Csak talán ők nem pont a "szabad" szót manifesztálták agyon. Aztán kormányra kerülve... persze ez is uncsi.
Lehet gúnyolódni Derek lakógyűlési frázisain, de ha Ti megint egy ideologikus és - rezsőnek teljesen igaza van - doktriner párttal akartok villantani, akkor keressetek magatoknak más bázist. Jelen pillanatban ugyanis az MSZP "a" pragmatikus ellenzék (amiért szégyellhetitek magatokat).
Ha adhatok egy tippet: rúgjátok ki a vezérkart, és - a cikketek alapján - a Liberális Akadémiát is, és szálljatok le szépen a földre.
Ami ebben a cikkben van, az az éjjeliőr állam definíciója, tértől és időtől függetlenül. Azt azonban jó tudni, hogy ilyen állam a történelemben soha nem volt, és nem is lesz. Angliában a legéjjeliőrebb éjjeliőr állam alatt az állam mérete 10%-os volt. De erre azonnali válaszként megjelentek a munkásság önsegélyező mozgalmai, a szakszervezetek, a munkáspárt. Szépen fokozatosan visszaépült az állami újraelosztás. Az USA-ban az 1929-es válság keserű tapasztalatai kapcsán jöttek rá, hogy hova vezet az állam teljes kikapcsolása. Jelenleg minden fejlett országban vegyesgazdaság van, komoly állami újraelosztás mellett. Lehet az éjjeliőr állam felé lépéseket tenni, de senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy ilyen állam tartósan létezhet.
