hát igen... így alakult, ma már talán azt merem mondani, hogy nem bánom... talán mindenkinek így a legjobb...
talán...
de azért ez a történet sem annyira szomorú... a feleségem találkozott egy férfival, akivel most nagyon-nagyon boldog... a szőkekékszemű visszament a férjéhez, mivel saját elmondása szerint csak így tud teljes életet élni...
Valamiért azt hittem, hogy te már sosem fogsz ehhez a témához többé hozzászólni, de megtetted.
Miért?
Így vesztettem egy illúziót, hogy élsz boldogan a "szőkeszeplőskékszeművel" míg meg nem haltok, de nyertem is egy pillanatnyi valóságot és igazi életszagú emberi megnyilatkozást és FÁJT.
ha író lennék... megírnám valami kis novellában az 50 hozzászólás közti időt... amikor már tudtam, hogy eljegyzem a feleségem, meg amikor már tudom a válás pontos időpontját...
hát igen...
és azóta a szőke szeplős kékszemű sincs... és tényleg nem jó dolog más miatt válni...
de ez sajnos, így utólag... magától is összedőlt volna... azt hiszem
Én tavaly augusztus 21.-én kértem meg a szerelmem kezét egy 5 napos Krk-i uttal egyetemben. Már 3 éve mindig oda megyünk kikapcsolódni, és annyira beleszerelmesedtünk, hogy a párom arról álmodott, hogy ott kérem meg a kezét... Én meg ott kértem meg... életem legszebb öt napja volt. Idén szeptemberben házasodunk.
Ha író lennék - ami nem leszek, hiszen már-már közhelyesen: 'Az élet a legnagyobb drámaíró' - biztos valami klassz történetet kerekítenék a topicnyitó és a 19. hozzászólás között feszülő ívbe és időbe.
Mert sehogy sem tudok túllépni azon, az egyszerű kiváncsiság okozta érzésen amit ez a csak kezdő és végpontban látható boltív indukál.
A leendő asszonyt a családtól kell megkérni. És a leendő sógorommal összebeszélve a vidékem élő leendő apóstól kértem meg. (Persze a nő sejtette.) Hogy a Nő mit mond azt tudod (jó esetben) a saját közegének hozzájárulása kell.
azert a legkozelebbi lehet meg tundermese, csak bizni kell es hinni azt hiszem:), ja es nagyon szeretni es nem talalkozni senki massal, hm talan egy lakatlan sziget, vagy valami...
és még mindig tetszik a mennyasszonyom.. hűhaaaa
lehet, hogy el fogom venni feleségül?
És miért kell az eljegyzés?
Mert a házasság elötti utolsô legcsodálatosabb dolog az életben, mert én nagyon jól érzem magam, mert lehet szokni a gyűrűt, a hivatkozást, a mosolyt, ami nem változik, de mégis... (-:
Aki az eljegyzésről és házasságról akar olvasni és az azzal kapcsolatos vitákról, az szedje elő a Véleményeket kérek! topicot. Bár lehet, hogy megteszem én...
Görögországban nyaraltunk a kedvesemmel. Athénban sétálgattunk, amikor egy ékszerbolt kirakatában igen kedvező áron karikagyűrűk tömegét pillantottuk meg. Bementünk, kiválasztottuk, gravíroztattunk bele mintát, hazavittük, 2 évig pihentettük, majd egy bensőséges családi ebéd után egymás ujjára húztuk. Újabb fél év múlva elrebegtük az igent, ennyi. Azóta boldogan élünk, amíg a halál el nem választ.
Macskamati!
Bizonyos értelemben szerintem is van szükség eljegyzésre:
* mindketten felvállaljátok a világ előtt az egymás iránti elkötelezettségeteket,
* a férj-jelölt szokja a 'rabság' gondolatát /érzését,
* a menyasszony-jelölt tudja, hogy a krapek meg van fogva, lehet dolgozni a 'kelengyén',
* a család is tudja, hányadán álltok, mikorra kell a nászajándékra valót összeszedni,
* lehet készülődni az esküvői meghívókkal, vacsorával, terembérlet, bejelentkezés anyakönyvvezetőhöz.
Amit hülyeségnek tartok, az az egy évnél hosszabb /pláne a sokéves/ jegyesség. Na, annak szerintem semmi értelme. Lehet együttélni 1/2, 1 v. 2 évig /annál tovább is hülyeség, addigra az ember eldönti, hogy akarja-e tartósan a másikat/, de a jegyesség az már az esküvőt előzze meg /néhány hónappal/.
Én egyébként azt mondtam az asszonynak egy gyenge pillanatomban, hogy 'Szeretlek és veled akarok élni, örökre'. Erre ő megkérte a én kezemet azzal, hogy 'Jó, de akkor házasodjunk össze'. Erre én igent mondtam, vagyis elvettem. Fél évi ismeretség után. Tíz évvel ezelőtt. Nem bántam meg. Sosem fogom. :)
/De a példám követését csak annak ajánlom, aki száz százalékosan biztos a maga és a partnere érzéseiben. Azoknak viszont nincs mire várniuk. Ilyen egyszerü./
En egyelore nem tervezem, mert meg van egy-ket megoldando problema. Amugy egyszer mar felvetette egy baratnom (egy rozoga helykozi buszon utazva), hogy vehetnenk gyurut, aztan latva, hogy sehol nem talalom az allamat hozzatette, hogy csak ugy, egy sima gyurut, de azert jelentse azt, hogy osszetartozunk. Onnatol tudtam, hogy ennek nem lesz jo vege. Nem is lett....
Sziasztok!
Mi még nem tartunk az eljegyzésnél, csak most kezdjük az együttlakást. De: érdekelne, hogy szerintetek van-e szükség az eljegyzésre. És ha igen, miért? (Szerintem is van, de sok ismerősöm szerint nincs.)
A mi történetünk eleje eléggé rendhagyó.
Először nyáron történt a leánykérés eléggé rendhagyó körülmények között, aztán úgy döntöttünk, hogy ezt majd a család előtt is megismételjük már gyűrűvel és virágcsokorral, ahogy illik. Erre viszont csak februárban került sor.
Aztán azt követően szeptemberben (amint azt már mindenki tudja errefelé :-)) ) az esküvő is létrejött.
