Kezdődött ez a tendencia azzal, hogy a kormány kitartott irreális választási ígéretei mellett. Folytatódott az idei költségvetés elkészítésével, amelyben a már akkor látható kedvezőtlen külső körülményeket figyelmen kívül hagyta.
Hogy ez a szekeres ellenzékben milyen okos volt? :DD
Szerintem a Szekeres I. tök hülye a gazdasághoz, s csak azt nem értem, hogy ez a köreikben miért teljesen elfogadott? Bár homályba vesző gondolatokkal bódítják magukat, hmmm a csúcs-intelligencia, s az erősen kasztosodott köreikben tovább merevednek a kötelékek (Who is Who?)s néha egy egy jól készült mosoly Mari néninek és Pista bácsinak is leosztódik (azért én a nép fia vagyok,....).
Hamarosan úgyis tönkremegy mint a pinyt, mert megszünik az a kapcsolatrendszere amivel a hülyeségét kellett ellensúlyoznia.
ma csak zebra
Kedveseim,
elég vicces, ami itt történik, mit ne mondjak.
Persze azért, mert nagy az igazságtartalma Főtitkárék mondanivalójának. Nem hiszem ugyanis, hogy Szekeres Imre magától írja ezeket a lehangoló ...jait. Nagyon aláássa a sok rossz, soha be nem váló prognózis az ő pártbeli tekintélyét, és ilyet csak pártmegbízás alapján tehet bárki is. Hiszen cserébe maga a Párt elfelejti, hogy hülyeségeket csinált, ill. beszélt a gazdaságról. (Pártmegbízás alapján kompromittálódik.) Legfeljebb néhány tagnak nem teccik, hogy miket hord össze, azok meg úgysem szólhatnak.
Kíváncsi vagyok, Burány úr mikor nyilvánul meg a költségvetéssel kapcsolatban legközelebb.
Valóban itt az ideje, hogy megint megbízható elvtársak kezébe kerüljenek a szállodák, gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek.
Amíg Németh Miklós elvtárs vezette népünket és pártunkat, addig harminc százalékkal több volt a nyugdíjak reálértéke.
Tehát vissza a szakértő kommunistákat a vezetésbe. Ők a javunkat akarják, csak sajnos vannak olyan nacionalista, soviniszta, fasiszta alakok, akik nem akarják szó nélkül odaadni.
Önnek ismét igaza lett! A fegyelem a leg fontosabb!! (vagy USDsebb, vagy esetleg DEMesebb!)
Tessék, az ellenséges hang keze már meg is szólalt, agyarkodnak!
Árulást emlegetnek! Klerikálisokat citálnak! Nyíltan, a nép internettyén! Ide vezet az, amikor lazul a fegyelem!
Az Imit meg nemsokára talán meg is Kövérezik? Aztán megint nôhet a telefonszámlánk a zsurnápol. oszt. felé, hogy egyeztethessünk! Ez felelôtelenség, a nép pénzének rossz helyre herdálása! Hogy fogunk akkor szállodát venni, ha erre megy a pénz?
Papp Imre jobbkeze volt évtizedeken át: milyen jól megtanulhatta az egykori veszprém-megyei első titkár mellett a demokráciát! És az emberek, a nép érdekeinek önzetlen, proletár-őszinteségű védelmét, képviseletét... ("A párttal, a néppel egy az utunk..."). Vagy mégsem?
Hiteltelen; elképesztő, hogy - elvtársaival együtt - ma is a magyar parlament tagja.
"Nem gondolható el nagyobb árulás, mint hogy valaki saját népének szabadságvágya ellen szövetségre lép a leigázó börtönőrrel. Ha ténylegesen szabadságról lenne szó, amit a nép elvesztett és visszanyerhet, az árulás nem lenne olyan súlyos. De nem a szabadság forog veszélyben, hanem a csoda, és az álom, az eszme és az értelem. S ezért megbocsáthatatlan annak még a gondolata is, és átkozott minden fillér, amit az áruló kapott, átkozott minden szó, amit a maga mentségére mondott, átkozott minden igazolás, mert népének legmélyebb, és soha be nem vallott szomjúságát árulta el, és erre nincs bocsánat."
(Hamvas Béla: Az öt géniusz. 1959)
Pdictus elvtárs, most már elárulhatom, hogy a vezető etsakkal már régóta szemmel követjük a pályafutásodat. Úgy extenzíve, mint intenzíve. Arra a megállapodásra jutottunk, hogy bízhatunk benned (nehogy csalódnunk kelljen!).
Cédulaügyben világos a feladatod: fesd őket kékre.
A tömegeket meg bízd ránk és a zsurnálpolitikai elvtársainkra. Volumenében mi kezeljük őket.
Önnek, amint az várható is, teljesen igaza van!
Mocsok dolog ezt az Imit bántani, mi lesz akkor a pártból?
Tessék odaképzelni egyenestekintetű Sándor et. mellé! Ezek ketten olyan támaszai a pártnak, hogy az na!
Egyik hozza a tömegeket, akik mind követik az ô nyílt tekintetű és természetű fônegüket, a másik - nem kevésbé bizalomgerjesztô hamiskás (talan a negédes jobb szó) mosolyával már egyedül is úgy húzza a tömegeket, hogy csak gyôzzük számolni a cédulákat!
Tehát, kérdem a tömegekkel együtt, mi a teendô?
ugyancsak harcos üdvözlettel, mf.
Szekeres elvtárs igenis ért a gazdasághoz, szinte a semmiből teremtett egy szállodát.
Itt sokan csak írigykednek, mert nem tudják felvenni a versenyt az ilyen kreatív szocialistákkal.
Igenis ilyen emberekre van szüksége az örökösen megújuló szocialista pártnak.
Az alapok le lettek rakva, most jön a szocialista tupusú építés.
Nem értem én ezt elvtársak.
Hogy a reakció támadja Szekeres elvtársat, az helyén való. Ezért tartjuk őket. Majd 2002-től változatnak a hozzáállásukon. Erre vannak módcereink.
De hogy pártkörökből bíráljátok, az nem jó. Nem ért a gazdasághoz. Nem ért. NA ÉS? Ez nálunk sose volt szempont és nem is lesz. Ezért elvtársak amit kérek tőletek az a pártfegyelem. Nehogy késő legyen megbánni a dolgokat.
Szekeres olyan hívó szó mint ... nem akarok senkit megsérteni.
Egyetlen jó dolgot tehet a Magyar demokráciáért:
Beül valamelyik szállodája, kft-je igazgatói székébe (legyen igazi bőr, mucus bőr titkárnővel, bszi nagy szivsrokkal) és tovább virágoztatja a családi vállalkozásokat.
Ennyi.
Szerintem + 2-3 % szavazatot jelentene az MSZP-nem, ha ez a féreg eltakarodna.
Egyébként végig lehetne venni a névsort a többi pártvállalatnál - takarítás: esélyek kiegyenlítődése.
A kormány által a parlamentnek benyújtott költségvetés elemzése lehangoló. A Magyar
Szocialista Párt a kedvezőtlen folyamatra kíván rávilágítani, és emellett reális, a
lehetőségeket figyelembe vevő költségvetési alternatívát dolgozott ki, amelyet ma tár a
nyilvánosság elé.
Szinte teljes az egyetértés abban, hogy a mindenkori magyar gazdaságpolitika mozgásterét
és irányát alapvetően a világgazdasági folyamatok határozzák meg. A problémáink
kettősek: egyszerre kell csökkenteni az állami beavatkozást és növelni a jóléti újraelosztást.
Az EU-ban a kormányok az újraelosztásnak a GDP-hez mért csökkentésével egyidejűleg
a korábbinál lényegesen nagyobb hangsúlyt helyeznek a jövedelmi különbségek
csökkentésére, illetve a hatékonyság, a minőség javítására. Ehhez itthon kiérlelt
koncepcióra volna szükség. Az elmúlt három évben a magyar GDP öszszesen 13
százalékkal bővült. Olyan többletforrások keletkeztek, amelyek ésszerű felhasználásával
már 1999-ben is csökkenteni lehetett volna a társadalmi egyenlőtlenségeket. Tudjuk, hogy
nem ez történt. A Tárki közlése szerint a jövedelmi különbségek tovább nőttek. A 2000.
évi adótörvények és a költségvetés tervezete megmutatta, hogy a kormány továbbra sem
teszi azt, ami kívánatos lenne: a megtermelt jövedelmeket nem a társadalmi
egyenlőtlenségek csökkentése és a fenntartható gazdasági növekedés érdekében
használja. A korábban hangoztatott jelentős adócsökkentésről szóló ígéretek ellenére az
adóterhelés nő. A kormány a családok és vállalkozások jövedelmének nagyobb részét
vonja el jövőre, mint az idén.
A személyi jövedelemadón keresztül az 1999-es jövedelemátcsoportosítás egyértelmű
vesztesei a kis és közepes jövedelmű adózók voltak. Ez a tendencia a kormány szándékai
szerint jövőre is folytatódik.
A közalkalmazottak, köztisztviselők relatív bérhelyzete tovább romlik. A kormány úgy
döntött, hogy a keresetek növekedése a közszférában a jövő évben 8,25 százalék lehet.
Miközben az önkormányzatoknak csak ötszázalékos béremelésre ad fedezetet, a
közigazgatási jellegű központi költségvetési szerveknél a bértömeg növekedése 17
százalékos lesz. Ez azt jelenti, hogy egy minimális béremelés érdekében az önkormányzati
intézményekben folytatódnak az elbocsátások. Az önkormányzatok egyre nagyobb
hányada kerül nehéz helyzetbe; ez veszélyezteti az alapvető szolgáltatások színvonalának
fenntartását. A központi és helyi igazgatás pénzügyi lehetőségei közötti olló tovább nyílik.
Nincsenek többletforrások a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására, a hatályos
törvények módosításával – szöges ellentétben az EU elvárásaival – pedig kizárják a
pénzek elosztásából a reálgazdaság szereplőit, a kamarákat.
A kormány – gazdaságpolitikai program híján – koncepció nélkül tervezett költségvetést.
Nem született új, a feladatokat és a pénzügyi lehetőségeket tekintetbe vevő elképzelés. Ha
az inflációs folyamatok 1999-ben, illetve 2000-ben a tervezettnél valóban rosszabbul
alakulnak, az elmúlt évek gazdaságpolitikájának újabb sarkköve dől ki, és az e téren
általunk nehezen megszerzett bizalom hamar erodálódhat. Az állam tevékenységét
ésszerűsítő, jobb szolgáltatásokat eredményező és kisebb adókat igénylő reformok
hiányoznak, így csak fiskális takarékoskodásra lesz mód. A gazdaságpolitika hitelessége
jelentős mértékben csökkent, ami a befektetői hangulat kedvezőtlen irányba fordulásán
keresztül károkat okozhat. Az áfával kapcsolatos szigorítások a kis- és
középvállalkozások csaknem felét, az egyéni vállalkozók 70 százalékát rendkívül
kedvezőtlenül érintik. Éppen azokat, akiknek kevés saját tőkéjük van, és hitelfelvételi
lehetőségük nagyon szűk. A Vállalkozók Országos Szövetségének számításai szerint így
százmilliárd forintot vonnak el a kis- és középvállalkozóktól. Az agrárium kormányzati
kezelése bizonytalanságot kelt a termelőkben. A jövő évi költségvetés 45 milliárd forinttal
kevesebbet tartalmaz a mezőgazdasági támogatásokra, mint amennyit a hatályos törvény
előír.
Kik lesznek tehát a vesztesei az Orbán-kormány jövedelempolitikájának? A gyermeket
nevelő munkanélküliek, nyugdíjasok és rokkantnyugdíjasok, pályakezdők, a minimálbéren
foglalkoztatottak, a köztisztviselők jelentős része. Vesztesei lesznek a kis- és
középvállalkozások, az önkormányzatok, a hátrányos helyzetű térségek. És vesztesek a
társadalom jövője szempontjából kulcsfontosságú ágazatok, az oktatás és az egészségügy.
Ezen okok közül bármelyik önmagában is elég volna arra, hogy a szocialista párt elutasítsa
a kormány javaslatait, és helyette más alternatívát ajánljon.
Szekeres Imre
(MSZP)
a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke
Például egy kijelentésre egy cáfolat, melyből Sz.I. elég sok tételét levezeti:
"a kormány nem tudja vagy nem akarja reálisan megítélni a magyar gazdaság állapotát és a szükséges teendőket"
"Az első kilenc havi passzívum 1293 millió dollár volt, ami 44 millióval kedve-zőbb az előző év azonos időszakának értékénél. Az 1945 millió dolláros for-rásbeáramlás bőven fedezte a negatív egyenleget." Világgazdaság november 4.
Mi van srácok?
Valaki megjelenik az újságban, és ti egyből szívrohamot kapva megmarkoljátok a klaviatúrát és írtok.
Tételesen cáfoljátok a cikket!!!!!!
Ameddig dobálóztok, addig senki nem vesz komolyan benneteket!
Magyarország gazdasági helyzete ma kritikus. A helyzet kritikus
volta abban rejlik, hogy a kormány nem tudja vagy nem akarja
reálisan megítélni a magyar gazdaság állapotát és a szükséges
teendőket. Kezdődött ez a tendencia azzal, hogy a kormány
kitartott irreális választási ígéretei mellett. Folytatódott az idei
költségvetés elkészítésével, amelyben a már akkor látható
kedvezőtlen külső körülményeket figyelmen kívül hagyta. A múlt
év végén, amikor a költségvetés készült, már ismert volt az orosz
válság, és felmérhetők voltak annak hatásai. A negatív
makrogazdasági trendek pedig már a balkáni háború kiteljesedése
előtt is láthatóvá váltak. Az idei költségvetéssel az a gond, hogy a
bevételek nem fedezik a tervezett kiadásokat. Emiatt
bizonytalanság és feszültség alakult ki a helyi önkormányzatok, az
állami intézmények működésében. A kormány leállította az
infrastrukturális fejlesztéseket, nem épülnek sem utak, sem
csatornák. A helyi önkormányzatok, intézmények megszüntetésére
kényszerülnek, esetenként iskolákat zárnak be.
A kormány akaratossága, a tények figyelmen kívül hagyása jelent
meg a hároméves költségvetési irányelvek
keresztül-erőszakolásában is.
Az irányelvek arra világítottak rá, hogy a pénzügyminiszter
görcsösen, ám nem éppen sikeresen próbálja összeegyeztetni a
kormány sikerpropagandáját szakmai becsületével. Feltételezem,
van még neki. Előírás volt: hétszázalékos növekedés. Ezt az
utasítást kapta főnökétől, a miniszterelnöktől. A
Pénzügyminisztérium által készített háttéranyag ugyan optimistán,
de 4-5 százalék növekedésről írt. Amit a pénzügyminiszter az
irányelvek szöveges indoklásába át is vett. Ám a határozati
javaslatba ezt már nem merte beírni. Ott már 2002-re 5,5-6
százalékos növekedést tervezett.
Komolytalan és voluntarista volt az irányelvekről szóló
előterjesztés éppúgy, mint részletes indoklása, hiszen az indoklás
pont az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit előtte állítottak. Így
például azt állítja, hogy a nettó export pozitívan hat a növekedésre.
Ez elméletileg igaz. A gyakorlatban akkor igaz, ha tényleg többet
exportálunk, mint importálunk. Csakhogy a kormány éppen
fordítva, nagyobb importnövekedést tervez, mint
exportnövekedést. Így például 2002-re 11-13 százalékos
exportnövekedést és 12-14 százalékos importnövekedést tervez.
Ez hazárdőr játék, hátha az exportnál bejön a felső érték, az
importnál meg az alsó érték. Ez nem optimizmus, ez spekuláció.
A Fidesz és a kormány kisgazdaminiszterei ismét túlígérték
magukat. Nő az államháztartás hiánya, és ma már biztos, hogy a
hiány év végére jóval nagyobb lesz a tervezettnél. Ezt azért is
tartom lényegesnek, mert a túlköltekezés és a belső eladósodás
előbb-utóbb oda vezet, hogy külső forrásokat kell igénybe venni,
hitelt kell felvenni. Nagy a veszélye annak, hogy az
Orbán-kormány újra eladósítja az országot.
Probléma továbbá, hogy a kormány szakított a "fenntartható
növekedés" céljával. A "fenntartható növekedés" alatt azt a pályát
értem, amelyen egyaránt biztosítható a gazdasági növekedés és a
pénzügyi egyensúly. Ez teremti meg a kedvező feltételeket
Magyarország felzárkózásához, a versenyképes export
növekedéséhez, az adósságterhek további csökkentéséhez.
Egyben megalapozza a lakosság életkörülményeinek javítását. A
kormány ezzel szemben veszélyezteti az egyensúlyt. A reálisnál
magasabb növekedéssel számol, emiatt nagyobb bevételekre
számít, amelyeket ezután tüstént ki is ad. Így a megalapozatlan
tervezés és a nem teljesülő bevételek miatt a költségvetés hiánya
az év végére akár meg is haladhatja a GDP öt százalékát. A
kormány viszont semmilyen érdemi intézkedésre nem tudja magát
elszánni. A hiány ugyan tényleg kis részben átmeneti, mert vannak
olyan bevételek, melyek a második félévben jelentkeznek (mint
például az MNB befizetései). Döntő részben a hiányt azonban a
társadalombiztosítási, valamint az áfabevételek elmaradása
okozza. Elfogadhatatlan, hogy a folyó bevételek elmaradását a
kormány olyan intézkedésekkel kívánja ellensúlyozni, melyek az
állam vagyonát érintik. E körbe sorolható a
mobiltelefon-koncesszió odaítélése (ez gyakorlatilag inkább
privatizációs jellegű bevétel), valamint az ÁPV Rt. költségvetési
befizetési kötelezettségének több mint duplájára emelése. Csekély
a valószínűsége annak, hogy ez évben érdemi többletbevétel
származzon, márpedig ez esetben a társaságoktól szükséges
elvonni az államkasszába befizetendő pénzt. Az Orbán-kormány
feléli a magyar nemzeti vagyont. Attól tartok, hogy a kormány
átírja a magyar gazdasági statisztikát. 1999. január 1-je óta
folyamatosan növeli az 1998-as költségvetés hiányát. Saját
kiadásait egyszerűen tavalyra könyveli.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kormány szándékosan megtéveszti
a lakosságot, amikor arról beszél, hogy a természeti katasztrófák
miatt nem kielégítő a GDP növekedése, illetve az államháztartás
állapota. Egyrészt az árvizek miatt nem elsősorban a GDP, hanem
a nemzeti vagyon csökken, másrészt igen nehéz összefüggést
kimutatni a rossz időjárás és az áfabevételek elmaradása között.
Márciusban magam is hangsúlyoztam a pótköltségvetés
elkészítésének szükségességét. Akkor értelme lett volna. Ma már
nincs értelme pótköltségvetést készíteni. Nem áll elegendő idő
arra, hogy lényegesen befolyásolja az idei költségvetési
folyamatokat, hiszen csak ősszel kerülne elfogadásra. Most már
sokkal fontosabb azzal foglalkozni, hogy a jövő évet a jelenleginél
jobban megtervezzék, ne irreális számokból induljanak ki.
Feszültséget okoz az is, hogy a gazdaságirányításért felelős két
legfőbb tisztviselő, a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter
ereje és szakmai korrektsége csorbulni látszik. Egyre többet
bizonygatnak, egyre kevesebbet cselekszenek. Egy évvel ezelőtt
még a hitelességet és a szakmai nívót képviselték az üzleti világ és
a befektetők szemében, ma sem egyenként, sem együtt nem
képesek irányt szabni a kormány gazdaságpolitikájának és a hazai
gazdasági folyamatok alakulásának. A pénzügyminisztert mintha
egyedül hagyták volna. Jó példa volt erre a hároméves
költségvetési irányelvek vitája. Arról mindenki távol maradt, a
miniszterelnök éppúgy, mint a kormány egyéb tagjai. Mintha ezzel
jelezni akarták volna, hogy nem támogatják elképzeléseit. Ma már
nem lehet tudni, hogy a pénzügyminiszter eddigi döntései közül
mennyi volt az, amit szakmailag elfogadhatónak tartott, és mennyi,
amit politikai nyomásra volt hajlandó képviselni. A gazdasági
miniszter pozícióját sem erősítette meg, hogy a miniszterelnök -
miniszterének távollétében - leváltotta kutatóintézetének egyik
legfontosabb munkatársát, igazgatóját. Így aztán nem meglepő,
hogy a gazdasági miniszter a mai napig nem terjesztette elő a
kormány gazdaságpolitikai stratégiáját. A "gazdasági triumvirátus"
harmadik tagja, az MNB elnöke ma még a monetáris politika
eszközeivel próbálja kiegyensúlyozni a fiskális politika
gyengeségeit, de kérdés, meddig.
Tovább nőttek a jövedelemkülönbségek. Az 50 ezer forintnál
kevesebbet keresők nettó jövedelme csökkent. A kormány
tovább növelte a munkáltatók terheit. A SZEF felmérése szerint a
közszolgálatban a legtöbb területen csak 0-tól 10 százalék közötti
bruttó béremelésre került sor. A közszolgálatban dolgozók 40
százalékának a keresete az idén kisebb lesz, mint tavaly volt. Még
rosszabb azok helyzete, akik minimálbérért vagy annak közelében
dolgoznak. Esetükben a reálkereset-csökkenés 10 százalék fölötti.
A minimálbér emelésére javaslatot dolgoztam ki. Ebben két
szempontot tartottam fontosnak: 2002-ben senki ne keressen a
létminimumnál kevesebbet. Másrészt hogy fokozatosan közelítsük
meg az EU-ban érvényes béreket. A jelenlegi kormány azonban
figyelmen kívül hagyja a munkavállalók érdekeit. Teszik ezt annak
ellenére, hogy az Országos Munkaügyi Tanács legutóbbi ülésén a
munkáltatók is hangsúlyozták: sem nekik, sem a gazdaságnak nem
érdeke, hogy a bérek ennyire alacsony színvonalúak.
A kormány mást tesz, mint amit ígér. Az egyik oldalon szüntelenül
a családok fontosságáról beszél, a másik oldalon viszont nem
növelte - ígérete ellenére - a leginkább rászorult gyermekes
családok támogatását. Hangzatos szólamok igen. Pénz nem.
Tavaly az össznemzeti termék 2,03 százalékát fordítottuk a
gyermekes családok támogatására. Az idén az Orbán-kormány az
össznemzeti terméknek csak 1,92 százalékát tervezi felhasználni.
A gyermekek utáni adókedvezményt a szülők 17 százaléka
egyáltalán, 30 százaléka csak részben tudja igénybe venni, mert
olyan alacsony a jövedelmük. A családok 93 százaléka
ugyanannyi pénzt kap családi pótlékként, mint tavaly. Egy fillérrel
sem emelték a gyermeknevelési támogatást.
Amit ma az Orbán-kormány csinál, nem más, mint az "utánam a
vízözön" politikája. Ezt az Antall-Boross-kormány is eljátszotta, és
súlyos válságba sodorta az országot. A Horn-kormány képes volt
arra, hogy a magyar gazdaságot kivezesse a válságból. Igaz,
kénytelen volt a lakosságtól nagy áldozatokat kérni. Az
Orbán-kormány viszont kormányzásának elején viszi tévútra a
gazdaságot. Ha ezt még három évig így folytatja, félő, hogy még
súlyosabb károkat fog okozni az országnak. Vajon mibe fog ez
nekünk kerülni?
"...tényleg olyan szakértő...?"
Olyan. Olyan, akiknek nemzetgazdasági témákról náluknál is nagyobb - és főleg önérdekűbb - szakértők megmondják, hogy mit kell dönteni (tanácsos azt meg is fogadni!)
Egyéni gazdasági feladataik sikeres teljesítéséhez pedig rendelkezésükre áll a megfelelő mértékű gátlástalanság és (t.i. vastagságban) arcbőr. Marketing eszközeik (ez a derék magyar - mindig ellenzéki - média) még nagyon sokáig rendelkezésükre állnak a legpiszkosabb ügyek "eladásához" is.
A derék libik ugyan okoztak nekik veszteségeket olyan márkák elcsábításával mint a kitűnő Tommy Bauer, de ezt is kiheverik.
Burány Sándor még augusztusban is nyomatta azt a briliáns helyzetértékelését, miszerint "Napjainkban a fő kérdés az, hogy a kormány véget vet-e főleg illúziókra építő gazdaságpolitiká-jának, vagy ragaszkodva ahhoz, aláássa a gazdasági növekedést."
Szekeres ért a gazdasághoz. Legalábbis, ami a családi gazdaságot illeti. A volt Kisz-vezérrel közös üzletei és a felesége szállodája ennek ékes bizonyítéka.
