A sex-bombákra volt ő vevő,minek foglalkozott volna atombombákkal?Vagy M.o. sorsával?Ugyanmár kérem,annyi szebb dolog volt számára a világon,mint valaha azzal foglalkozott volna amiért fizetik.Két kufircolás közben szúnyókált egyet a Köztéren,a Parlamentben vagy a Bem rakparton,felébredve hazudott 2-3 -at valamelyik újságnak,vagy tévének,aztán loholt tovább,űzte a vére a fő tevékenységét folytatni.Nem tudom,senkinek nem tűnt fel,hogy december eleje óta nem sűrűn nyilatkozza el magát a magyar médiában.Talán,tényleg meg kellene már hallgatni.Úgy mindenről.
"pel.dául az un. kanadai atombomba ügyben miért nem érti mit jelent egy udvarias, megvizsgáljuk, válasz. " talan mar akkor is massal volt elfoglava:(((( Endrenyi elodjevel pl..
Kösz, rezső.
Tanulságos volt. Néhány tucat posttal ezelőtt próbáltam valami ilyesmire utalni magam is, de ez a bácsi sokkal szebben le tudta írni.
A topic címét módosítani lehetne, "Eszünkbe jutott hogy Kovács Lászlót már egyszer meghallgattuk, de vajon mit szólnak ehhez a balos kollegák?"-ra.
Ha egy kicsit ráérek, megpróbálok utána nézni archívumomban, hogy miket beszéltek (mellé) Hornék két éve a NATO atomfegyverek magyarországi telepítéséről. Segítenétek?
Emlékezetem szerint Horn azt ígérte, hogy a csatlakozási tárgyalásokon ennek kizárását kérjük majd. És ezeet a tárgyalásokat még az ő kormánya folytatta le.
Rosszul emlékeznék, hogy erről akkor nem volt szó.
"...Nézd meg, hogy valahányszor előkerülnek a tények, a ballib főfikázók elhallgatnak. Csak addig vannak elemükben, amíg a maguk által használt téves kiindulópontot szidhatják. De a tények sm szokták őket meggyőzni. Legalább is nem szokták beismerni..."
Egy sem? Ez már olyan számomra, mint egy orrbavágás. Hiszen ahogy olvasgatom őket itt a T.asztalon, van közöttük kifejezetten józanul gondolkodó, és alig-alig elfogult is...
Nézd meg, hogy valahányszor előkerülnek a tények, a ballib főfikázók elhallgatnak. Csak addig vannak elemükben, amíg a maguk által használt téves kiindulópontot szidhatják. De a tények sm szokták őket meggyőzni. Legalább is nem szokták beismerni.
Hogy igazunk van, annak csak egy jele lehet: behúzzák fülük farkuk, és balfenéken el.
Volna kedved új topicot nyitni Kovács úr CNN-nek adott interjújáról? Úgy tűnik, a "...meg kellene hallgatni..." cím nem vonzza a hozzászólásokat.
Pedig - amennyiben igaz a Magyar Nemzetben közölt Kovács-állítássor - ennek Globe and Mail mélységű (most épp 400 hozzászólásnál jár az ATOMBOMBA védjen minket c. topic) megtárgyalása igencsak megérne egy misét...
Vagy ez puszta illúzió?
Vesd össze: minden atombomba egyenlő, de vannak atombombák...
Hol vagytok? Hát senki sem emel Kovács úrért pohárt?
Kérlek Benneteket, ezúttal ne hagyjatok cserben… Igazán nem nagy dolog, amit tennetek kellene. SzVSz - az égvilágon semmit nem kockáztattok, ha leírjátok, hogy NATO-atombombák esetleges telepítése ügyében Kovács úrral sem értetek egyet…(vagy valami hasonlót. It's up to you).
A mai Magyar nemzetből. Ami igazán új: dokumnetálja Kovács mit mondott hasonló helyzetben. Magam is úgy emlékeztm, hogy a szocialisták nem voltak hajlandók az atomfegyver kizárását kérni a csatlakozási tárgyalások általuk vezényelt szakaszában.
Tokaji András: Bombareceptek az interneten
Orbán kanadai nyilatkozata egy Kovács-interjú tükrében
Most, hogy levonult a hisztéria, aérdemes végigtekinteni az eseaményeket. Orbán
Viktor miniszterelnök október 27-én, szerdán megérkezett Ottawába, és interjút
adott a The Globe and Mail című kanadai újságnak. A cikk csütörtökön
megjelent, és pénteken már a Netlapon olvasható volt magyar nyelven. Az interjú
vitatott részlete a következô: „Lloyd Axworthy kanadai külügyminiszter kétkedve
felvetette, vajon a NATO arzenáljában még mindig szükség van-e nukleáris
fegyverekre. Orbán úr közölte, nem férhet kétség ahhoz, hogy a szövetségnek
még mindig szüksége van ezekre a fegyverekre, mivel Oroszország jövôje
bizonytalan. Bár ennek a magyarok aligha örülnének, a kormány válsághelyzet
esetén kész lenne megfontolni amerikai nukleáris eszközök magyarországi
telepítésének engedélyezését.”
Ki vetette fel a kérdést?
Orbán vagy a riporter? Ha Orbán, akkor baj van, hiszen szükségtelenül érintett
egy kényes kérdést; ha a riporter, akkor nem volt más választása, mint kitérô
választ adni rá. Az interjú, mint látható, nem szó szerinti. A riporter kissé hanyagul
fogalmazott, mert az elsô mondatból úgy tűnik fel, mintha az interjút nem ô maga,
hanem a kanadai külügyminiszter készítette volna. Így állt elô az a helyzet, hogy a
külügyminiszter kérdése mintegy „eltakarta” a riporteri kérdést, és feltehetôleg az
atomfegyverek telepítésére vonatkozó kérdés is kimaradt.
Csupán újságírói marketingfogásnak tekinthetô, hogy a Netlap éppen a
legnagyobb ellenzéki párt elnökét, a Horn-kormány egykori külügyminiszterét,
Kovács Lászlót kérte fel, kommentálja a nyilatkozatot. Kovács válasza még
aznap olvasható volt: „Értelmetlen, sôt káros, ha a magyar miniszterelnök külföldi
megnyilatkozásaiban nukleáris eszközök magyarországi elhelyezésérôl beszél. Ha
Orbán Viktornak az volt a célja, hogy ráijesszen a lakosságra, akkor sikerült, ha
nem, akkor jobb lett volna, ha tartózkodott volna ettôl a nyilatkozattól.”
Bár a szöveg nem nyújt támpontot erre, Kovács bizonyos volt abban, hogy a
témát Orbán hozta szóba. Hasonlóképp fogalmazott az SZDSZ is november
1-jei kommünikéjében: „A miniszterelnököt senki sem kérte nyilatkozata
megtételére, és így feleslegesen riogatja az ország lakosságát.”
Közben azonban történt még valami. A Magyar Rádió november 3-i reggeli
Krónikája interjút készített Orbán Viktorral, aki azt mondta, hogy ô kérdésre
válaszolt. A The Globe and Mail újságírója a következô kérdést tette fel neki:
„Mit tenne Magyarország, ha kialakulna egy újabb nemzetközi válság, amely
szükségessé tenné az atomfegyverekrôl való gondolkodást, és a NATO azzal a
kérdéssel fordulna Magyarországhoz, hogy Magyarország is telepítsen a
területére atomfegyvereket?”
Ez az interjú új helyzetet teremtett. Errôl viszont Kovács László nem volt hajlandó
tudomást venni.
Megfontolni vagy engedélyezni
A hír még a hazai közmegegyezés szerint is „szent”. Van azonban valami, ami
még „szentebb”, és ez az újságírói marketingmunka, ami nálunk, sajnos,
elválaszthatatlan a politikai érdekérvényesítéstôl. A Netlap a következôképp
harangozta be az interjút:
„Atomfegyver Magyarországon? Orbán Viktor szerint a polgárok ugyan nem
örülnének neki, de válsághelyzetben a kormány engedélyezné, hogy
Magyarországra atomfegyvereket telepítsenek.”
Hát igen. Más megfontolni, és más engedélyezni, telepíteni. Egy érvényes
szerzôdés birtokában minimum úgy kell nyilatkozni, hogy meg fogjuk fontolni az
engedélyezést. Márpedig Orbán Viktort csak akkor lehetett volna elmarasztalni,
ha úgy nyilatkozott volna, hogy megfontolás nélkül engedélyezné.
A ferdítés jó bombareceptnek bizonyult. Az Alba Kör november 1-jén
„megdöbbenésének” adott hangot amiatt, hogy Orbán kész lenne engedélyezni
nukleáris eszközök magyarországi telepítését. Másnap már a Reuters
hírügynökség is úgy fogalmazott, hogy „Orbán minden jel szerint feladta
Magyarország hagyományos ellenkezését a nukleáris fegyverek telepítésével
szemben”.
A helyzet idôközbeni elmérgesedése miatt az ellenzék nekibátorodott. November
4-én Kovács azt mondta, hogy „a nyilatkozat ellentmond a NATO
álláspontjának” (Népszabadság, november 5.), és hogy „Orbán Viktornak elég
lett volna annyit mondania, hogy nincsen semmi oka atomfegyverek
magyarországi telepítésének. (Népszava, november 5.) Kuncze Gábor
SZDSZ-frakcióvezetô a parlamentben ezt mondta: „Orbánnak azt kellett volna
válaszolnia a nukleáris fegyverek esetleges hazai telepítését firtató kérdésre, hogy
a magyar nép nem örülne neki, ezért kizártnak tartom.”
Birtokomban van egy videofelvétel, melyet a CNN-bôl vettem fel. Ez azt az
interjút tartalmazza, melyet Kovács László adott, még külügyminiszterként, és
persze a NATO-ba való belépés elôtt, 1997–98 telén a CNN Global View című
műsorának. Ellentétben a The Globe and Mail újságírójával, az interjú vonatkozó
részletét feldolgozatlan alakban közlöm:
Riporter: De miért ne éreznék az oroszok ezt a lépést is?
Kovács: Nem hiszem, hogy a kibôvítése szükségszerűen jelentené egyben a
nukleáris vagy a hagyományos fegyverek telepítését is. Ami a nukleáris
fegyvereket illeti, a NATO külügyminisztereinek decemberi értekezlete nagyon
határozottan kimondta, hogy a NATO nem akar nukleáris fegyvereket telepíteni
az új tagok területére. Ami pedig a hagyományos fegyvereket illeti, azt hiszem,
hogy a CFE megállapodás, az európai hagyományos fegyverzetrôl szóló
megállapodás, talán megoldja ezt a problémát.
R.: Ön azt mondta, nem gondol szükségszerűen a <…> felszerelésére. (Hogy
minek a felszerelésére, azt már nincs ideje kimondani.)
K.: (Közbevág.) Ami azt jelenti, nem zárkóznék el tôle (I wouldnt rule it out.)
(Sokat sejtetôen mosolyog.)
R.: Nem zárkózna tôle el.
K.: (Bólint.)
R.: Szóval, eljöhet még az a nap, amikor Magyarország felségterülete talán
befogadója lenne nemcsak a nukleáris fegyvereknek, hanem a megnövelt
hagyományos fegyverzetnek is ?
K.: Amit mint Magyarország külügyminisztere kívántam mondani, az az, hogy sem
nem zárkóznék el automatikusan, sem pedig nem mondanám, hogy
Magyarország követelné a nukleáris fegyverek vagy a hagyományos erôk
telepítését. Ennek a belépésünkrôl szóló tárgyalás végeredményének kell lennie,
illetve annak a végeredménye lesz, melyen meg fogjuk tárgyalni a belépésünk
feltételeit, de nem mint eleve kikötött feltétel .”
Az interjúból mindenekelôtt az tűnik ki, hogy abban Kovács a nukleáris eszközök
magyarországi elhelyezésérôl beszél. Márpedig ez, hogy ôt idézzem „értelmetlen,
sôt káros”. Ráadásul „feleslegesen” nyilatkozott. Hiszen, ha a nukleáris fegyverek
telepítése nem feltétele a belépésnek – és itt most ismét ôt idézem –, „elég lett
volna anyit mondania, hogy nincsen semmi oka atomfegyverek magyarországi
telepítésének”. De nem ezt mondta.
Kitűnik az interjúrészletbôl, hogy a kényes kérdésre nem azt válaszolta, hogy „A
nukleáris fegyverek telepítésének a magyar nép nem örülne, ezért kizártnak
tartom”, és nem is zárkózott el a telepítés gondolatától. Megjegyezhetjük
továbbá, hogy a nukleáris fegyverzet bebocsátását egy esetleges válsághelyzettôl
sem tette függôvé.
Esetleges válsághelyzet
Október 29-én Kovács azt mondta, hogy Orbán kijelentése káros, mert „Orbán
Viktor egy nukleáris konfliktus felé vezetô helyzetrôl beszél annak ellenére, hogy
a NATO mindig is nagy figyelmet fordított arra: az új tagállamok területére nem
kíván ilyen fegyvereket telepíteni. Biztos vagyok abban, hogy a NATO és az
Egyesült Államok vezetôi is, ahogy az elmúlt 50 évben, a konfliktusok elhárítására
törekednek a jövôben is.”
A helyzet ezzel szemben az, hogy a válsághelyzetre nem Orbán, hanem
(elmondása szerint) az interjút készítô újságíró utalt a kérdésben. Kovács viszont
úgy állítja be, mintha Orbán mondanivalója az lett volna, hogy Oroszország és a
NATO között nukleáris konfliktus van kibontakozóban. Juhász Ferenc, a
parlament honvédelmi bizottságának szocialista alelnöke egyenesen úgy
fogalmazott, hogy „felelôtlenség esetleges krízishelyzetrôl beszélni”.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy a NATO ugyan vállalta még 1997-ben a három
új tagállam felvétele elôtt, hogy az új szövetségesek területére nem telepít
nukleáris fegyvereket, a nyilatkozat szövege azonban ezt nem zárja ki teljesen. „A
jelenlegi biztonsági környezetrôl” beszél, tehát nem zárja ki a nukleáris fegyverek
esetleges késôbbi telepítését. A helyzet annyira egyértelmű, hogy Orbán még
akkor is így fogalmazott, amikor az újságírók a nyilatkozattétel után
megszorongatták. Az MTI faggatására még Torontóban kijelentette: „Nincs olyan
válsághelyzet, amely amerikai nukleáris eszközök magyarországi telepítését tenné
szükségessé. <…> Szó sincs arról, hogy bárki Magyarországra akarna telepíteni
nukleáris eszközöket. Ilyen veszélyhelyzet ma nem áll fenn. Válsághelyzetben meg
kell fontolni minden, a washingtoni szerzôdésben leírt lehetôséget, de örüljünk
annak, hogy egyelôre ilyen krízishelyzet nincs, és Magyarországot nem fenyegeti
ilyen veszély. Az, hogy válság esetén a magyar kormány megfontolná a lépéseit,
se igent, se nemet nem jelent”. (Népszabadság, november 1.)
Mivel Orbán nyilatkozatában arról beszélt, hogy a kormány hogyan döntene, ha
kialakulna egy nemzetközi válság, az SZDSZ már említett nyilatkozatában felhívta
a figyelmet arra, hogy „bármilyen fegyverrendszer magyarországi telepítéséhez a
magyar Országgyűlés kétharmados döntése szükséges, és így a kormánynak
nincs alkotmányos felhatalmazása arra, hogy atomfegyverek telepítését
engedélyezze”. (Népszabadság, november 2.)
Azután az Aktuális műsorban Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke elismerte, hogy a
kormánynak, ha arra kerülne a sor, abban mindenképpen döntenie kellene, hogy
az Országgyűlés elé viszi-e a fegyverzettelepítésrôl szóló javaslatát vagy sem.
Nincsen kizárva, hogy az SZDSZ valódi szándéka nem a törvényesség védelme
volt, hanem az, hogy jogkörét, felhatalmazását illetôen a valóságosnál
gyengébbnek mutassa be a kormányt, Orbán Viktort pedig mint valami kényúrt
állítsa be, aki sokkal több jogosítványt vindikál magának, mint amenynyit a
törvény lehetôvé tesz.
A november 9-i Országgyűlés azonnali óráján Mécs Imre, az SZDSZ
képviselôje, újból feltette a kérdést Orbán Viktornak, miért nem közölte, hogy a
kormánynak az atomtelepítés ügyében csupán javaslattételi joga van. De miért
nem érte bírálat Orbánhoz hasonlóan Kovács Lászlót is amiatt, hogy a nukleáris
fegyverzettelepítéssel kapcsolatos kérdésre nem azt válaszolta: „Ez a magyar
Országgyűlés kompetenciájába tartozik”?
Az események dinamikája
Oroszországot valóban felesleges volt megemlíteni, de ha már megtörtént, nem
kellett volna nagydobra verni. Hogy Oroszország közelebbi-távolabbi jövôje
kiszámíthatatlan, egyike a legelterjedtebb politikai közhelyeknek. Köztudomású
az is, hogy éppen ez és ezen belül a rakétatöltetek ellenôrzése az Egyesült
Államok és az Oroszország között idôrôl idôre sorra kerülô tárgyalásoknak az
egyik, mindkét fél által bevallott oka is. Az is közhely, hogy a NATO egyik
küldetése annak a „sötét lónak” a kontrollja, amit Oroszország jelent.
Tehát csupán a helyzet dramatizálása céljából igyekezett az ellenzék úgy beállítani
a dolgot, mintha a NATO és Oroszország viszonyát az orosz–magyar viszony
alakulása oly mértékben befolyásolná, hogy egy ilyen periferikus utalás
újragondolásra késztethetné az oroszokat. Mint ahogyan azt az Interfax hírül adta,
Oroszország éppen a vita idején próbált ki hat év óta elôször egy rövid
hatótávolságú elhárító rakétát. Válaszként arra, hogy az Egyesült Államok
módósítani akarja a rakétaelhárító védelmi rendszerek kölcsönös korlátozásáról
szóló 1972-es ABM-szerzôdést abból a célból, hogy kiépíthesse saját
rakétavédelmi rendszerét. De ha ez így van, miért reagált oly idegesen
Oroszország Orbán nyilatkozatára?
Az eredeti szöveg ugyan az interneten jelent meg, de bizonyosra vehetô, hogy a
román sajtó a magyar sajtóból értesült a történtekrôl, és több mint valószínű az is,
hogy a magyarországi orosz nagykövet is a magyar sajtóból tudta meg, hogy a
magyar kormány „hadat akar üzenni” Oroszországnak. Amikor már a kérdés
belpolitikai botránnyá dagadt, és az AFP és a Reuters is foglalkozott vele
(eltorzítva), az orosz külügyminisztérium nem tehetett úgy, mintha semmirôl sem
tudna, és legalább olyan hevesen kellett válaszolnia, mint amilyen intenzitással a
kérdést a sajtó és a politikusok tárgyalták.
Ha az ellenzéki pártok nyilatkozatait hallgatjuk, azokban mindig az ország sorsa
és az ország külkapcsolatai iránti aggodalmukra hivatkoznak. De mit látunk e
helyett az aggodalom helyett? Kovács beárulta a kormányt a NATO-nál,
mondván, hogy „a nyilatkozat ellentmond a NATO álláspontjának”, valamint,
hogy „e dokumentum alapján megkérdôjelezhetô a NATO szavahihetôsége”.
Még azt is megkockáztatta, hogy „zavart okozott a NATO-ban”.
Ez annyira nem igaz, hogy miután az orosz külügyminisztérium szóvivôje,
Vlagyimir Rahmanyin felszólította a NATO vezetôségét, hogy reagáljon Orbán
szavaira, a NATO illetékes szóvivôje csupán ennyit mondott: „A magyar
miniszterelnök feltehetôen tudja, mit beszél, és ez az ô felelôssége.” (November
8.)
Kovács a kormányt Oroszországnál is beárulta: „Ha netán az volt a cél, hogy
provokálja Oroszországot, vagy ráijesszen a választópolgárokra, akkor ezt
elérte.” (Népszabadság, október 30.) És, fenyegetésül, még egy újabb
szempontra is rámutatott: „Oroszország ellenállása erôsödhet a további bôvítés
ügyében.” (Népszabadság, november 5.)
Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy, mint annyiszor, itt sem az ország, a
nemzet érdekvédelme, hanem a belpolitikai küzdelemben való pozíciószerzés volt
a cél. A Szocialista Internacionálé kongresszusáról hazatérô Horn Gyula még
megtoldotta a rágalmakat. A Tv 3 reggeli Kereszttűz műsorának vendégeként
elmondta, a kongresszuson „olyan véleményeket” hallott, hogy nemcsak a magyar
kormány, hanem a magyar ellenzék felelôssége is, hogy Orbán Viktor úgy
nyilatkozhatott, ahogy nyilatkozott.
Ugyanez érvényes az SZDSZ-re is. Az MTV 1 már fentebb említett Aktuális
című műsorában Magyar maga is bevallotta, hogy ôk sem gondolták komolyan,
hogy a kormány atomfegyvereket akar telepíteni Magyarországra, csupán arra
szerették volna felhívni a figyelmét, hogy a kormányfônek pontosabban kell
fogalmaznia.
Miért van az, hogy akkor, amikor Kovács László nyilatkozott a CNN-nek, az
orosz külügyminisztérium nem rótta fel neki, hogy „nyilatkozata az Oroszország és
a NATO által aláírt alapokmány közvetlen megsértése” volt, mivel az
alapokmányban a NATO-tagállamok megerôsítették, hogy „nem áll
szándékukban nukleáris eszközöket telepíteni az új tagállamok területén”? Miért
nem mondta akkor senki, hogy „nyilatkozata igazolta Oroszország félelmét a
NATO-bôvítéssel kapcsolatban”?
A válasz egyszerű: nem is tudtak róla. Nem mondta róla senki, hogy
„megdöbbentô”, hogy „káros”, vagy hogy „provokálja Oroszországot”. Nem
mondta senki, hogy Kovács „felelôtlen” politikus. Nem vonultattak fel vele
szemben katonai szakértôket. Nem kezdeményezték az akkori ellenzéki pártok,
hogy az Országgyűlés külügyi és honvédelmi bizottsága együttes ülésen hallgassa
ôt meg. Nem szólította fel senki arra, miként Kovács tette most, hogy „Amíg
<…> nem szerzi meg az ilyen kérdésekben való nyilatkozatokhoz szükséges
tapasztalatot és jártasságot, addig az a legjobb, ha nem nyilatkozik”, és arra sem
szólították ôt fel, miként Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke tette (és ami
majdnem ugyanazt jelenti), hogy mondjon le.
A termés egy-két nap alatt beérett. Az unos-untalan ismételgetett rágalmak és a
mesterségesen keltett indulatok maguk is bizonyítékként szolgáltak. Bár
Orbánnak nem kellett sem meghátrálnia, sem visszakoznia, az események már
tôle teljesen függetlenül zajlottak. Az AFP meg is jegyezte, hogy a hazaérkezô
Orbán „dacosan megismételte” kijelentését.
Ebben a helyzetben már minden az erôsebb fél igazát látszott bizonyítani. Kovács
november 4-én cinikusan kijelentette, hogy Orbán nyilatkozata „kínos, mert a
kormányfô hazatérése után magyarázkodni kezdett”. De vajon miért kényszerült
Orbán magyarázkodásra? Annak, hogy Kovács nem került ilyen helyzetbe, csak
az volt az oka, hogy a sajtó és az akkori ellenzék nem akarta.
Az összjáték elérte célját. A nyilatkozattal kapcsolatos hírverés oly nagy volt
mind belföldön, mind külföldön, hogy az orosz külügyminisztérium még akkor
sem hunyhatott szemet a kijelentés fölött, ha nem állott volna szándékában ügyet
csinálni a dologból. Ha nem akart presztízsveszteséget szenvedni, reagálnia
kellett. Az orosz külügyminisztérium szóvivôje tehát november 3-án megfeddte a
magyar kormányt amiatt, hogy Orbán nyilatkozata „az Oroszország és a NATO
által aláírt alapokmány közvetlen megsértése volt”. Ezután már a magyar kormány
sem tehetett mást, csak azt, hogy tisztázza magát az orosz külügyi szerveknél, ami
másnap meg is történt. Tökéletes volt a gyôzelem. Az ellenzék egy része ekkor
már úgy érezte, éppen eléggé megkínozta áldozatát ahhoz, hogy megengedhesse
magának azt a „luxust”, hogy egy kis megbocsátást is tanúsítson iránta. Amikor
(november 8-án) Martonyi János külügyminiszter arra kérte az Országgyűlésben
az ellenzéket, hogy „az ország érdekében zárják le az ügyet”, a Fidesz-frakció
pedig nyilatkozatban kérte az MSZP-t, hogy mutasson a bírálatban
önmérsékletet, az MSZP gôgösen visszautasította azt, mondván, hogy az
állásfoglalás „megkésett” és „felesleges”.
Orbán szerint a sajtó által neki tulajdonított gondolatok köszönô viszonyban sem
voltak az általa elmondottakkal. Borókai Gábor kormányszóvivô pedig
(november 3-án) rámutatott, hogy azért került sor a külföldi reagálásokra is, mert
a hazai sajtó eltorzította a híreket. Az ellenzék azonnal reagált. Kovács
(november 4-én) szemére vetette Orbánnak, hogy „a hazai sajtóra akarja hárítani
a felelôsséget, pedig az orosz diplomácia nem magyar újságokból szerzi
információit”. November 8-án Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezetô-helyettes a
parlamentben kijelentette: „A kormány azt a látszatot akarja kelteni, hogy a sajtó
félreértette szavait <…>. A kormány folyamatosan támadja a sajtót, ellenségnek
tekinti azt.”
Utóhang
Orbán Viktor bírálata egy jól átgondolt politikai „koncepciós per” része. Mivel
minden jól működô önkéntes csoport ereje jelentôs részben vezetôjében
összpontosul, kiváló eredményt lehet elérni a vezetô semlegesítésével.
Parlamentáris viszonyok között hitelteleníteni kell. Be kell bizonyítani, hogy
érdemtelen választói bizalmára, és alkalmatlan a feladata elvégzésére. Ha
érvekkel nem megy, rágalmakkal kell operálni. A végkövetkeztetéseket elég
sejtetni, nehogy kilógjon a lóláb. A választópolgárok pedig maguktól is rájönnek,
hogy a rágalmak mire utalnak.
Az én palackpostás hozzászólásaim mindig késve fognak érkezni, főleg, ha nem is tervezem a hozzászólást. Legyen ez a zárszó!
Azért ez is ideillik, és ha Derek Úr lefordítja, és megjelenteti valamelyik tengerentúli lapban, bizony Kovács László ex-külügyminiszter Úr ismét főszereplő lehet!
„ A politikát érdemes hozzáértéssel csinálni!”
Idézet következik a Szabad Demokrata Hírlap 1999. novemberi számából, mivel nincs aláírva, vagy kommüniké, vagy a szerkesztőség közös alkotása!
„Nem kérünk atomfegyvereket
Az SZDSZ elutasítja az atomfegyverek magyarországi telepítésének gondolatát. Ezért is megütközéssel fogadta Orbán Viktor kanadai megnyilatkozását atomfegyverek esetleges magyarországi telepítéséről. A NATO-csatlakozási tárgyalások során nem merült fel atomfegyverek Magyarországra történő telepítésének szükségessége. Az SZDSZ meggyőződése, hogy ez az álláspont változatlan. Senki sem igényelte, vagy kérte a miniszterelnököt nyilatkozata megtételére, és semmi sem indokolja, hogy feleslegesen riogassa az ország lakosságát.
Az SZDSZ a kéretlen és indokolatlan kormányfői nyilatkozatot teljes egészében elutasítja. Leszögezzük, hogy bármilyen fegyverrendszer magyarországi telepítéséhez a Magyar Országgyűlés kétharmados döntése szükséges, a kormánynak nincs alkotmányos lehetősége atomfegyverek magyarországi telepítését engedélyezni./ Szép csúsztatás, mintha csak megfontolásról beszélt volna –Tiborc megjegyzése. / A miniszterelnök megnyilvánulását feleslegesnek, felelőtlennek, a köznyugalom felzaklatását károsnak tartjuk, azt elutasítjuk. /Benzinnel oltják a parazsat- megjegyzés tőlem: /
Megnyugtatjuk az ország közvéleményét: senki sem telepíthet hazánk területére atomfegyvereket az ellenzék hozzájárulása nélkül.”
Megnyugodtam, mert ugyanezen újságban, ugyanezen a lapon olvasható Göncz Árpád köztársasági elnök Úr visszaemlékezése az MDF- SZDSZ paktumról:
…” Azután sokáig úgy nézett ki, hogy nem lesz megállapodás, ám egyszer a tárgyalásra gépíróval és írógéppel jelentek meg, és akkor már lehetett tudni, hogy megegyeztek.”
Következtetés: ha Magyar Bálint, vagy Wekler Ferenc, esetleg Demszky Gábor valamint Kovács László Urak gépíróval mennek Orbán Viktor Úrhoz, biztosak lehetünk abban, hogy az ellenzék áldását adta, és holnap már jöhetnek az atomrakéták!
Így írtok Ti!- mondta Karinthy Frigyes. Igen, így írnak, és így következtetnek, és így riogatnak, és így vállalnak be teljesíthetetlen feladatokat a NATO-nál, aztán szakadj meg, hülye pórnép!
Nem hiszem, hogy ez esetben az időbeliségből oksági következtetések adódnának.
Az analógiában a bandériumok is szerepeltek. Nevezett oligarchák NÉPSZERŰEK: a tagság azért emelte őket maga fölé, mert jelentős csoportjai bíznak bennük. Az állampárt tán legsúlyosabb öröksége ez: RÉSZBEN az SZDSZ kivételével valamennyi magyar pártban érvényesül. Gált, Kiss P.-t, Földest, Csintalant, ill. Szájert, Kövért, Deutschot stb. NEM AKARJÁK elzavarni, mert BÍZNAK BENNÜK — és egyúttal saját korábbi döntésükben. "Megválasztottuk, mert jó ember. Megválasztottuk, tehát jó ember — elvégre, ha nem lenne az, nem választottuk volna meg. Ha kiderülne róla, hogy mégse jó ember, az derülne ki, hogy rosszul döntöttünk. Márpedig mi marha okosak vagyunk, ebből az következik, hogy marha jól döntünk."
OFF Légyszi, küldj nekem emilt a koordinátáiddal — elhagytam.
Árnyalnám némileg Kovács Laciról kialakított, negatív véleményedet:
(Úgy vélem, az alábbiakból kellőképp kiderült már, hogy a (negatív) külföldi visszhang nem az ő szájtépésének következménye, úgyhogy az eredeti kérdésre most nem kívánok kitérni.)
Mint igen helyesen megállapítod, egészen más szerep az, amikor vki 1 országot képvisel külügymin.-ként, és egészen más, amikor egy ellenzéki pártot. Ahhoz, hogy ez utóbbi szerepben nyújtott teljesítményét megítélhessük, először azt a kérdést kell feltennünk, milyen is az a párt amit K.L.-nak képviselnie kell?
SZVSZ a jelenlegi MSZP helyzete meglehetősen hasonlít a XIII./XIV. sz. fordulóján volt M.o.-éhoz: van egy rakás oligarcha, mindenik a maga bandériumaival. Nos, K.L. nem egy Károly Róbert, hogy ezeket szétverje. Ő hintázgat ezek között, és bízik abban, hogy sikerül a majdani Károly Róbertet "kinevelnie". Addig meg időnként feladja a többség nyomására saját, szakmai álláspontját (pl. NATO-gépek felszállásának engedélyezése), és igyexik kifelé 1 1séges, határozott párt képét mutatni. Ez a politika hozhat átmeneti sikereket (ilyenek nagy szellemi elődjének, Kun Lászlónak is jutottak), és — mint ezt szalonna kolléga több alkalommal és igen helyesen megállapította — a politikusnak rövid távon kell optimalizálnia. K.L. esetében ez azt jelenti, hogy 2002-ben kell választást nyerni. Mivel egy ennyire széthúzó pártban képtelenség magán a győzni akaráson kívül bármiféle egységes célt felmutatni, ha ezt a célt el akarja érni (márpedig akarnia kell, azért ő a párt elnöke, hogy nyerjünk!), destruktívan KELL politizálni: altarnatívák állítása helyett a kormány hibáit kell pécézgetni. Ez a megközelítés ugyebár eleve kudarcra ítélt, ha a kormány jól működik. Mivel nem ez a helyzet, 2002-es esélyeink folyamatosan javulnak. Egy nagy nosztalgiahullámon simán behajózhatunk. Más, célravezető stratégia nem látszik. Elismered-é ezek után, hogy ezt is jól csinálja?
Elnézést, mégis van kérdésem! Az (50) jelzésű beírás Kovács László Úrra vonatkozó része!
Nem mellékelem a hivatalos Kovács László életrajzot / az 1990-est /, csak annak utolsó mondatát:
„A határainkon túl élő magyarság érdekeinek következetes képviselője. „
Akkor most mi folyik itten, „Határok nélkül?”
Derek és GLászló urak fejtegetései igen meggyőző jellegűek, de én sem, a bennszülöttek sem járatosak az angol nyelv precíz, kanadai értelmezésében, még kevésbé a sajtóriport formációiban! Fordítottam már félre angol szöveget, bizony még a számgépangol egyszerű Yes, No kérdését is félreértem, ennél egyszerűbb kérdés nem létezik, mégis más a gondolatmenetünk!
Értelmezést olvastam az uraktól, nyilván Orbán Úr is a maga értelmezését adta elő- a riportban magyarul! Magyarán szólva sem értek meg mindenkit, biztosan Önök is így vannak kérdésem értelmezésével! Ki-ki a maga értelmezése szerint fogja fel, és fogalmazza át az üzenetet, és magyarázza saját felfogása szerint!
/ Bár ez sem igaz, mert reggelenként, amikor kollégáim elkezdenek politizálni, már csalhatatlanul megmondom, hogy előző este melyik tévét látta, mert azt szajkózza! /
Bizony helyes lenne, ha a miniszterelnök-nem kétlem nyelvtudását- hites tolmáccsal beszélne külföldön, 1989 előtt erre számtalan példa volt!
Elnézést, hogy az ó-divatot felemlítettem, nem látványos, nem modern, de kevesebb a tévedés! Igaz, a jó politikai tolmácsról utoljára Lomb Katónál olvastam!
Hát igen, november 7-e környékén megélénkülnek a Kovács félék. Nem bírnak a vérükkel, valamit csinálniuk kell.
Pechjükre ez már a naptárban is Rezső napja.
Bár lehet, ők még egy régi naptárt néznek.
Megadnád annak a milliomos klubnak a nevét, címét és az időpontot? netán idéznél a sajtóvisszhangból?
Tudod én is járom a kanadai milliomos klubbokat, de nem emlékszem...
Ja és még egy. A vita nem arról szól, hogy Kovács milyen külügyér _volt_ (bár az is megérne egy alaszerződéses misét), hanem arról, hogy milyen pártelnök _most_.
Csak bámulok! Közelröl ennyire rosszul látni? Nem akartok szemüveget? Kovács igenis egy kitünö külügyminiszter volt. Láttam öt Kanadában a milliomos klubban beszélni. Mint egy angol Lord! Tekintélyt adott annak a hazának, nem mint elötte az a nyul Jeszenszky! A Martonyi is Kovács tanitvány! Attól jó!
Az Orbán például azt is kijelentette Torontóban, hogy személyes meggyözödése, hogy Szerbiában csak azért nem volt magyar etnikai tisztogatás, mert a NATO tagjai vagyunk! Na csak elemezzéték ezt a baromságot! S az se volt kutya amikor azt mondta, hogy másfél éve már demokrácia van Magyarországon! Jó nem? Ilyen miniszterelnököt választottatok! A Tietek! Bocs!
Summázott kérdésed ez volt:
"miért árt hazánknak csak azért, hogy állandóan támadhassa a kormányt."
Kérdésedet megválaszolni nem tudom, mert megalapozatlannak tartom. Megalapozatlan, ugyanis előfeltételezi azt, hogy Kovács László hazánknak árt. Nem árt. Az orosz tiltakozást nem Kovács László váltotta ki, hanem részben a kormányfői nyilatkozat, részben pedig az orosz héják "na ugye, hogy megmondtuk"-típusú erre való fölgornyadása. Kovács László NATO-lojalitását megkérdőjelezni pedig - ne haragudj -, legalább annyira komolytalan, mintha valaki pld. holmi nemzetietlenséget tételezne föl Orbán Viktor bármilyen megnyilvánulásáról. ;-)
