Nem szokás a PFT-n megjelent olvtársakról mindenféle ott, IRL megtudott információkat sem a topikokban hangoztatni, sem olyanoknak elmesélni, akik nem járnak közénk, csak tudni szeretnének egy s mást rólunk! Aki kíváncsi arra, hogy melyikünk kicsoda-micsoda a valóságban, jöjjön el, a PFT mindenki számára nyitott.
Nem, nem vagy félreértve. Csak én erőltetem az egyéni magatartásforma szabadságának, sokszínűségének elfogadását.
Te azt írod, ha nincs elvárás, nincsen csalódás, frusztráció sem.
Én leírtam, hogy bizonyos eredmények eléréséhez egyszerűen nem kerülhető ki a csalódás.
Te leírtad a saját viszonyulásodat a helyhez úgy, mint helyeset és célszerűt, de személytelenül.
Én leírtam a saját viszonyulásomat a helyhez úgy, mint egyik lehetséges viszonyulást a sok közülk, és tettem ezt személyesen.
A te leírásodból az derült ki, hogy szted a legfontosabb, megtalálni azt a szerepet/magatartást, amely minimálisra csökkenti a frusztrációt és a csalódást.
Az enyémből az derül ki, hogy inkább vállalom a csalódást ezerszer azért az egy aranyhalért, ami így a hálómba akad.
Ez eddig két viszonyulás.:)
Nyilván van olyan, akinek a legfontosabb az önérvényesítés, az itt a másoktól való különbözőségre, a kívülállásra, felülemelkedésre fogja tenni a hangsúlyt.
Aztán olyan is, aki az elveit szeretné érvényesíteni, az harcolni fog.
Meg olyan is, aki nem szeret állást foglalni vitás ügyekben, az békítgetni fogja a vitatkozókat (eleven parazsat gyűjtve ezzel a fejére). :))
És persze a l'art pour l'art kötözködők, poénkodók, ámokfutók is itt lesznek mindig, akiknek az akaratuk könnyű eszközökkel érvényesítése a lényeg. Pukkaszt, rombol, sért - azaz hatni tud! Neki meg ez a fontos.
Ezért mondtam: az elemzés nem a másik magatartásról szól, hanem a köztünk lévő különbségről.
Én nem a személyt elemezgetem, hanem a helyet. A helyet nem lehet komolyan venni. Miért? Mert a helyet mi alakítjuk, az az akármennyi ide írogató emberke, akik ahányan vagyunk annyifélét akarunk a helytől. Bitera például számomra nagyon úgy tűnik, hogy szerepet játszik, amikor a golyólyuggatta pufalykájában davajgitár kíséret mellett reneszánsz dalokkal ostromolja a szép Rosalindája szívét. Vannak olyanok, akikről viszont nem merném még csak megtippelni sem, hogy valójában mit is csinál: játszik, vagy komolyan veszi. Aztán van olyan is, aki időnként ezt, időnként azt.
A lényeg, hogy nem lehet elvárni a helytől, hogy itt a komolyanvevés legyen a norma, mert sokan nem akarják ezt.
Tehát békiben kell hagyni a helyet, a hozzá tartozó moderátorokkal és júzerekkel együtt, el kell fogadni, hogy itt célszerűbb azt vélelmezni, hogy mindenki szerepet játszik, és inkább a személyes kapcsolatokra koncentrálni azoknak, akik azt szeretnék, hogy őket komolyan vegyék. És akkor bekövetkezik a boldogság, mert ugyan a hely nem fog komolyan venni, de megtalálhatom azokat az embereket, akik még ezen a helyen is megérzik-megértik, hogy én komolyan mondom, amit mondok, hogy részemről a szerep során saját magamat alakítom, és ezek az emberek elkezdenek hozzám viszonyulni, én meg hozzájuk.
Épp ilyesmire gondoltam én is a múltkor: a fórum tulajdonképpen olyasmi mint régen a kávéház volt.
Időtöltés, csevegés, nézelődés.
Aztán lehet belőle komoly dolog (Karinthyék kávéházakban dolgoztak, művészek, politikusok jöttek össze rendszeresen ilyen helyeken) vagy lehet egyszerűen kellemes időtöltés.
Nem tudom... merész dolog a modern pszichológia tételeinek alapul vételével látatlanban lélekelemezni...
Az, amit én magatartásként leírtam, miért nem elképzelhető számodra? Nem biztos, hogy mindig minden mögött kell valami mélylélektani katyvaszt keresni...ez is vezethet hamis eredményre, téves világlátásra. Vannak emberek és dolgok, amik pontosan azok, aminek látszanak. Szavak, amelyekkel valaki pontosan azt mondja, amit mondani akar, sem többet, sem kevesebbet. Én nem igazán szeretem a minden mögött a meghúzódó mélylélektani okok elemezgetését, mert tapasztalatom szerint nem az elemzett emberről tudunk meg belőle többet, max arról, hogy az elemző szemszögéből tekintve mi a különbség kettejük értékszemlélete és világlátása között.
Arról nem beszélve, hogy ezek a pszichológiai varázsigék max a tájékozódást segítő zseblámpák szintjén használhatók, leegyszerűsítik a személyiséget, és ezáltal általában rossz érzést, sőt sértettséget hagynak maguk után.
Aztán: ez is egy eléggé bevált közhely itt a fórumon, hogy semmit sem szabad komolyan venni. Miért? A probléma, a vélemény, a konfliktus és mindezek kezelése komoly dolog akkor is, ha egzisztenciálisan nem érint. Ezen a fórumon nagyonis tettenérhető a fórum-establishement önvédelmi reflexe és önérvényesítési kényszere: hirdetik egy sajátos félmosollyal, hogy nem kell ezt itt komolyan venni, aztán ha a vita egybitessé válik, és olyasmiket sem vesznek komolyan már a legtöbben, ami a mainstreamnek fontos, akkor hörgik a nemzethalált, meg kongatják a vészharangot.
A pszichológiában elfogadott szerepelmélet szerint persze az, de ha köznapi emberekkel köznapi nyelven beszélsz az itteni jelenlétükről, akkor nem feltétlenül.
Pedig nem ártana, ha sikerülne velük is megértetni, hogy ezt nem lehet másként látni, úgy közösségileg. Éppen pont azokat az egyéneket szeretném ennek a megközelítésnek a forszérozásával védeni, akik hótthalálosan komolyan veszik ezt a fórumozást, hiszen óhatatlanul lesznek nem kevesen olyanok, akik nem tudják/nem is akarják eldönteni, hogy ez most tényleg komolyan veszi, vagy csak játszik.
Tehát ha nekem nincs olyan elvárásom, hogy itt mindenki, és ebbe beletartozik a moderátor is, higgye el, hogy én ezt az egészet iszonyúan komolyan veszem, akkor nincs csalódásom sem, nincs frusztrációm, valamint több energiám marad azokra jobban odafigyelni, akikről úgy vélem, hogy komolyan vesznek engem.
Gondolom, hogy ez most úgy hangozhat violának, mint amikor lábtöréses lovat főbelövéssel vigasztalnak, de sajnos ez most szerintem annyira így van, ahogyan többen is mondogatjuk, hogy mást mondani olyan nagyon nem is lehet.
Légy nyugodt, nem lesz botrány.....már amennyiben a régi, kipróbált kultúremberek jönnek csak, és nem teszik be a lábukat szabadon kószáló provokatőrök.
lehetnek a polidilin olyanok is, akik azt a szerepet játszák el, hogy ők ezt hótthalálosan komolyan veszik, ami valahol akkor is csak egy szerep, ha ezt néhányan (senki, kevesen, sokan, mindenki, nem kívánt törlendő) iszonyú átéléssel jáccák el.
Ez akkor is csak egy felfogás a sok közül. :))
A pszichológiában elfogadott szerepelmélet szerint persze az, de ha köznapi emberekkel köznapi nyelven beszélsz az itteni jelenlétükről, akkor nem feltétlenül.
Megemlítek egy másfajta felfogást, jó?
Van - lehet - olyan ember is, aki ezt egyfajta nyilvános klubnak tekinti, ahová bejár, ha épp ráér, ultizik egyet, ha arra van kedve, esetleg a kültérben csocsózik, vagy leül beszélgetni. Utóbbiból is kétfajta létezik. Egyik, amikor odamegy a megszokott asztaltársasághoz és cseveg velük, a másik, amikor beszáll a nagytermi előadást követő tematikus vitába. Nem szerepet játszik, hanem kikapcsolódik, pontosan az, aki egyébként másutt is, bárhol, bármikor, nem önkifejez, kompenzál vagy kiél, hanem mondja, amit gondol.
Ennyiben viszont valóban liberális mennyország, mivel itt ezt egzisztenciális kockázat nélkül teheti.
Ha dühös, akkor dühös, ha jókedvű, akkor az. Ha épp elmélkedhetnékje van, megteszi. Akik nekiugranak, azokkal egy darabig vitatkozik, aztán igyekszik őket elkerülni. Ha az őszinteségét, nyíltságát naivitásnak veszik és megmosolyogják, kielemzik vagy épp leszólják, arra pillanatnyi hangulata és az illetőkhöz való viszonya szerint reagál. Szeret a haverok közt lenni, de örül, ha új ismeretségekre tehet szert. Nagyot merít a hálójával, ezért sok csalódásban van része, de megéri, mert időnként szert tehet egy-egy valódi aranyhalra is. És ez az, amiért megéri neki nyíltnak, nyitottnak és őszintének lenni. Mert az aranyhal csak így fogható ki. Ugyanis ha szerepet játszom (a szó köznapi értelmében), akkor az aranyhalak nem engem kedvelnek meg, hanem a szerepet. Oszt azzal mire mentem? :)))
Ha ez a mélyenszántó eszmefuttatásod itten azt jelenti, hogy most pénteken uyanott, ugyanakkor, ahogy szokott, találkozhatunk veled és más polidilis ápoltakkal, akkor én ezúton csatlakozom!
Vagy mostan nem köll ezt jelezni, csak odamenni és söröt iszni?
99%-ig igazad van, csak éppen a csoportszolidaritás fából vaskarika, mint annyi sok más a modern társadalomtudományok kategóriái között. Csoporthoz lehet tartozni vagy sem, és ez a két lehetséges döntés magában hordozza a szolidaritásnak nevezett felszíni jelenséget is.
Ebben szerintem nincs igazad. Miért ne lehetne úgy is tartozni egy csoporthoz, hogy az ember nem tartja a tagjait pusztán azért, mert odatartoznak, jobbnak a másik csoport tagkainál?
Én pl. magyarnak tartom magam, nagyon szeretem a magyar nyelvet, irodalmat, nem szeretném, ha nyelvünk satnyulna, jellegtelenedne - viszont nem tartom a magyarokat jobbaknak a szlovákoknál, németeknél vagy kirgizeknél.
viola, szerintem a te megközelítésed ott csúszik el, hogy te abból indulsz ki ahogyan te viszonyulsz ehhez a homokozóhoz.
Wágner megmondásába az is belefér, hogy igen, lehetnek a polidilin olyanok is, akik azt a szerepet játszák el, hogy ők ezt hótthalálosan komolyan veszik, ami valahol akkor is csak egy szerep, ha ezt néhányan (senki, kevesen, sokan, mindenki, nem kívánt törlendő) iszonyú átéléssel jáccák el.
De hát nincs is ezzel semmi probléma, a Wágner nevű artista előadja a saját kis számát, én szimbolán kísérem és közben tartom a verebeit, te elmondod, hogy mi gyerekesek vagyunk, és hogy komolyabban kéne vegyük magunkat és a helyet, más meg csak úgy beszól, hogy dugjam fel magamnak a szimbolámat.
Ez a hely nem más, mint egy liberális mennyország.
Mindenki megtalálja benne azt, amit szeretne, és még csak le se gyilkoljuk komolyabban egymást. Valamint az aktív euthanázia is elfogadott errefelé, jut eszembe.
Hogy sok olyan dolog van, ami bosszant minket, amikor itt lopjuk éppen a napot? Há' de mondj már nekem egy olyan, általad is elfogadható elvet, amelyik ezt ki tudná küszöbölni! Előre szólok, hogy a tolerancia az nem az! :)
No, és nem utolsó sorban: van egy hülye, aki benyög egy hülyeséget, amitől én bosszús leszek. Ostoba, prehumán véglény, hogy döglene meg, mondanám, de mi van akkor, ha a nick mögött valójában egy szerencsétlen ember van, aki szopóágon abszolválta az eddigi életét, az apja verte, a kortársai csúfolták, barátai nem voltak, elvett egy ronda hárpiát, aki pokollá teszi az életét, soha sehol senki a véleményét még csak meg sem hallgatta, ámde hála az internet demokratizmusának a polidilin ő, érted, ő, a Jenőke! (kicsit kihúzza magát, tán még a mackófelsőjét is megigazítja) odamondhatja, hogy szerintem! És egy másik Jenőke lelkesen helyeselni fog neki.
Ezek ettől egy picit embernek fogják érezni magukat.
Innen meg szerintem te magad is be tudod fejezni a gondolatot, tudsz olyan, általad követendő magatartást találni, amit morálisan elfogadhatónak és a céljaidat illetően praktikusnak ítélsz. Csak ugye ez a te harcod, nem Wágneré és nem a moderátoroké.
