Nem szokás a PFT-n megjelent olvtársakról mindenféle ott, IRL megtudott információkat sem a topikokban hangoztatni, sem olyanoknak elmesélni, akik nem járnak közénk, csak tudni szeretnének egy s mást rólunk! Aki kíváncsi arra, hogy melyikünk kicsoda-micsoda a valóságban, jöjjön el, a PFT mindenki számára nyitott.
Valami kéne... mert a Madám (Wágner) maradt. A bútorok (moderátorok) maradtak. Ti meg elszaladgáltatok egy másik házba abban a hitben, hogyha a Madámot is meg a bútort is ti adjátok, attól több lesz a vendég.(*)
De szólj, ha valamit rosszul értelmezek.
(*) - Ide még kívánkozik egy igen frappánsan klappoló, ám de rendkívül altesti poén amelyet most kihagynék, bár ha nagyon kíváncsi vagy rá, "elsüthetem"...:-)
Ennél alaposabb és komolyabb reformot tartanék jónak.
Értem. Pl. addig pszichoanalizálod a Biharit (személyesen, mélyanalízissel) majd kezeled az agyát, hogy nem fog örömködni azon, hogy embereket leöltek a KZ lágerekben. Na most ilyenből van még 50 másik. Utána ugyanezt balról...
Mert ezen kívül mi a frászt tudsz itt reformálni?
Azt ne mondd, hogy egy korrekt moderagárdát, mert a hisztizsákok akarom mondani a lángőrző tisztalelkűek szabad kezet kaptak ezen a téren, és még ezt is lerúgák sértődötten. Nem köll elhinni bemondásra, visszaállítom a T2-t, ott van feketén-fehéren leírva.
Éppen ezért ezekből a szájakból bármiféle köpködés akarom mondani őszinte bírálat és kritika enyhén szolva hamisan cseng. Szemforgató korifeusok.
Túl optimista vagy. A politikai fórumokat nem a szélsőséges nézetek teszik tönkre (mert az origón nagyon hasonló a helyzet, tehát ebből vakmerően általánosítok), hanem a résztvevők mennyisége. Amely mennyiség a szerényebb intellektusok megnövekedett számával jár együtt, akik inkább az érzelem, mintsem az értelem által vezérelve kapcsolódnak be a vitákba. Így aztán sok kis tüske kerül a körmök alá, és emiatt az eredetileg higgadt érvelők is hajlamosak dühbe jönni. Amiként lejjebb Boci is felpanaszolta, ennek következménye az, hogy méltatlan helyzetek jönnek létre. A másik baj, hogy a moderálás sokáig megengedett egyenlőbbeket az egyenlők között, kifejezetten a balos nikkek javára. Az default szabadságjog volt, hogy teszem fel engem bárki lenácizzon, söpredékezzen vagy csürhébe soroljon. Talán zárt fórumok létrehozása a jövő megoldása. Na, nem úgy, ahogy most a kivonulók tették, mert a vita nézetek ütköztetése, az egynézetűség unalomba fullasztja a fórumot.
Ja, és minden egyes hülye mellé állítanál legalább két pofozórendőrt...., később pedig nem győznéd agyonverni a nickjogvédőket és szólásszabadságos tiltakozókat...
Az én tankjaim ezt az egész kócerájt gyorsabban és hatékonyabban szétlövik!
Csak azt nem értem, hogy miért nem veszik komolyan a marhaságaimat?
Hát, a fene tudja. Én ezt tesztelgettem, és arra jutottam, hogy ahol legalább ketten öt sornál hosszabban cserélik az eszmét, onnan a fórumkutyák elhúznak.
És tudod mi a legviccesebb? Hogy mindenki más is.
Szabad-e nekem ebből arra az elhamarkodott következtetésre jutnom, hogy itten olyan eszeveszettül sokan mégse nem akarnak annyira kitárgyalni, meg efféle úri huncutságokat?
Akkor talán egy életrajz. Hosszú, ezért csak részletekben: #1 18*. (bocsánat, a *-al jelölt helyeken a pergamenlapon elmosódtak a karakterek. a szerk.) május 22-én született L*ben, a vörös és fehér oroszlánról elnevezett ódon házban. A család kilencedik gyermeke volt. Édesanyja Johanna Rosine, született P*tz. Apja, Carl Freidrich Wilhelm *, rendőrségi hivatalnok.
18*. november 23-án, 43 éves korában meghalt * édesapja. Alig egy évvel később, 18*. augusztus 28-án édesanyja ismét férjhez ment, egy Ludwig G* nevű drezdai színész-költőhöz, s a család átköltözött D*a. G* adoptálta a kis *ot, akit festőnek szánt. Nevelése olyan laza volt, amilyen csak egy elkényeztetett kedvenc nevelése lehetett.
G* otthonába bejáratosak voltak a színház emberei: színészek, muzsikusok, rendezők, s mindazok, akiknek valami közük volt a kulisszák világához. * tehát már gyermekkorában magába szívta a színház légkörét. A játék valóságos szenvedélyévé vált. Mostohaapja gyakran magával is vitte a kisfiút a d*i színházba. Nyolc testvére közül négy nővére került színpadra *ában. *ot * * vadásza és * szimfonikus *je ösztönözte *szerzői ambícióiban. Először házi bábjátékokon próbálta ki fantáziáját, majd az önálló színműírással is megpróbálkozott.
Ne keseredj el, de nem stimm a dolg..., itten nehéz lesz radikalizálódni, mer' én nem hülyerendőr, hanem hülyekotona vagyok, ezé' csak 1x mondom, hogy állj...., de van mikor 1x sem, mer' közbe' fölmelex a Söröm... Ellenben kifejezetten szeretem a radikalizéket, főleg, ha falkába' vannak és nem kell egyenként keresgélni, mer' azokkal sosincs semmi gond, csak szorgalmasan regeljenek és kattogjanak, a tengerfenéken korlátlan a hely...
Szerintem a polidili a magyar közélet aktuális leképeződése. Mindig is az volt. Ha a magyar közéletben egyre hangsúlyosabban vannak jelen a radikális erők, akkor a polidilin is jelen lesznek, és ha egyébként nem sértik a modust, akkor nem lehet őket kitessékelni vagy megszüntetni. Ez túlzott elvárás lenne, szerintem nem megvalósítható.
Ahogy a közéletből sem száműzhetők adminisztratív eszközökkel, ha egyébként betartják a törvényeket.
A radikális hangok akkor fognak csitulni, ha már nem lesz táptalajuk. Akkor viszont maguktól elhallgatnak, mert nem lesz, ami éltesse őket.
A vitakultúra más kérdés, a személyeskedés, alpári hangnem ellen viszont fel kell és lehet is lépni. Oldalfüggetlenül, a modus alapján.
Az a baj, pindiy, hogy hiába is próbálnánk ezt, vagy más témát kitárgyalni, az indexet ellepték a szervezett pártkommandók, vélemény helyett az aktuális utasításnak megfelelő szólamokat olvashatjuk. Hetek óta csak benézek ide, és aztán megyek is tovább. Nem is az a baj, ha valaki azonosul kedvenc pártja nézeteivel, hanem az, hogy nem saját véleményt olvasunk. Inkább én is megyek Pixyékhez.
