Nem szokás a PFT-n megjelent olvtársakról mindenféle ott, IRL megtudott információkat sem a topikokban hangoztatni, sem olyanoknak elmesélni, akik nem járnak közénk, csak tudni szeretnének egy s mást rólunk! Aki kíváncsi arra, hogy melyikünk kicsoda-micsoda a valóságban, jöjjön el, a PFT mindenki számára nyitott.
Ennél alaposabb és komolyabb reformot tartanék jónak.
Értem. Pl. addig pszichoanalizálod a Biharit (személyesen, mélyanalízissel) majd kezeled az agyát, hogy nem fog örömködni azon, hogy embereket leöltek a KZ lágerekben. Na most ilyenből van még 50 másik. Utána ugyanezt balról...
Mert ezen kívül mi a frászt tudsz itt reformálni?
Azt ne mondd, hogy egy korrekt moderagárdát, mert a hisztizsákok akarom mondani a lángőrző tisztalelkűek szabad kezet kaptak ezen a téren, és még ezt is lerúgák sértődötten. Nem köll elhinni bemondásra, visszaállítom a T2-t, ott van feketén-fehéren leírva.
Éppen ezért ezekből a szájakból bármiféle köpködés akarom mondani őszinte bírálat és kritika enyhén szolva hamisan cseng. Szemforgató korifeusok.
Túl optimista vagy. A politikai fórumokat nem a szélsőséges nézetek teszik tönkre (mert az origón nagyon hasonló a helyzet, tehát ebből vakmerően általánosítok), hanem a résztvevők mennyisége. Amely mennyiség a szerényebb intellektusok megnövekedett számával jár együtt, akik inkább az érzelem, mintsem az értelem által vezérelve kapcsolódnak be a vitákba. Így aztán sok kis tüske kerül a körmök alá, és emiatt az eredetileg higgadt érvelők is hajlamosak dühbe jönni. Amiként lejjebb Boci is felpanaszolta, ennek következménye az, hogy méltatlan helyzetek jönnek létre. A másik baj, hogy a moderálás sokáig megengedett egyenlőbbeket az egyenlők között, kifejezetten a balos nikkek javára. Az default szabadságjog volt, hogy teszem fel engem bárki lenácizzon, söpredékezzen vagy csürhébe soroljon. Talán zárt fórumok létrehozása a jövő megoldása. Na, nem úgy, ahogy most a kivonulók tették, mert a vita nézetek ütköztetése, az egynézetűség unalomba fullasztja a fórumot.
Ja, és minden egyes hülye mellé állítanál legalább két pofozórendőrt...., később pedig nem győznéd agyonverni a nickjogvédőket és szólásszabadságos tiltakozókat...
Az én tankjaim ezt az egész kócerájt gyorsabban és hatékonyabban szétlövik!
Csak azt nem értem, hogy miért nem veszik komolyan a marhaságaimat?
Hát, a fene tudja. Én ezt tesztelgettem, és arra jutottam, hogy ahol legalább ketten öt sornál hosszabban cserélik az eszmét, onnan a fórumkutyák elhúznak.
És tudod mi a legviccesebb? Hogy mindenki más is.
Szabad-e nekem ebből arra az elhamarkodott következtetésre jutnom, hogy itten olyan eszeveszettül sokan mégse nem akarnak annyira kitárgyalni, meg efféle úri huncutságokat?
Akkor talán egy életrajz. Hosszú, ezért csak részletekben: #1 18*. (bocsánat, a *-al jelölt helyeken a pergamenlapon elmosódtak a karakterek. a szerk.) május 22-én született L*ben, a vörös és fehér oroszlánról elnevezett ódon házban. A család kilencedik gyermeke volt. Édesanyja Johanna Rosine, született P*tz. Apja, Carl Freidrich Wilhelm *, rendőrségi hivatalnok.
18*. november 23-án, 43 éves korában meghalt * édesapja. Alig egy évvel később, 18*. augusztus 28-án édesanyja ismét férjhez ment, egy Ludwig G* nevű drezdai színész-költőhöz, s a család átköltözött D*a. G* adoptálta a kis *ot, akit festőnek szánt. Nevelése olyan laza volt, amilyen csak egy elkényeztetett kedvenc nevelése lehetett.
G* otthonába bejáratosak voltak a színház emberei: színészek, muzsikusok, rendezők, s mindazok, akiknek valami közük volt a kulisszák világához. * tehát már gyermekkorában magába szívta a színház légkörét. A játék valóságos szenvedélyévé vált. Mostohaapja gyakran magával is vitte a kisfiút a d*i színházba. Nyolc testvére közül négy nővére került színpadra *ában. *ot * * vadásza és * szimfonikus *je ösztönözte *szerzői ambícióiban. Először házi bábjátékokon próbálta ki fantáziáját, majd az önálló színműírással is megpróbálkozott.
Ne keseredj el, de nem stimm a dolg..., itten nehéz lesz radikalizálódni, mer' én nem hülyerendőr, hanem hülyekotona vagyok, ezé' csak 1x mondom, hogy állj...., de van mikor 1x sem, mer' közbe' fölmelex a Söröm... Ellenben kifejezetten szeretem a radikalizéket, főleg, ha falkába' vannak és nem kell egyenként keresgélni, mer' azokkal sosincs semmi gond, csak szorgalmasan regeljenek és kattogjanak, a tengerfenéken korlátlan a hely...
Szerintem a polidili a magyar közélet aktuális leképeződése. Mindig is az volt. Ha a magyar közéletben egyre hangsúlyosabban vannak jelen a radikális erők, akkor a polidilin is jelen lesznek, és ha egyébként nem sértik a modust, akkor nem lehet őket kitessékelni vagy megszüntetni. Ez túlzott elvárás lenne, szerintem nem megvalósítható.
Ahogy a közéletből sem száműzhetők adminisztratív eszközökkel, ha egyébként betartják a törvényeket.
A radikális hangok akkor fognak csitulni, ha már nem lesz táptalajuk. Akkor viszont maguktól elhallgatnak, mert nem lesz, ami éltesse őket.
A vitakultúra más kérdés, a személyeskedés, alpári hangnem ellen viszont fel kell és lehet is lépni. Oldalfüggetlenül, a modus alapján.
Az a baj, pindiy, hogy hiába is próbálnánk ezt, vagy más témát kitárgyalni, az indexet ellepték a szervezett pártkommandók, vélemény helyett az aktuális utasításnak megfelelő szólamokat olvashatjuk. Hetek óta csak benézek ide, és aztán megyek is tovább. Nem is az a baj, ha valaki azonosul kedvenc pártja nézeteivel, hanem az, hogy nem saját véleményt olvasunk. Inkább én is megyek Pixyékhez.
Nézd, upi! Tudod jól, hogy én szelid ember vagyok, nem csapkodok, nagyon ritkán fogalmazok indulatosan, pláne nem sértegetek senkit a véleménye miatt.
Különösebb személyes konfliktusaim a moderatúrával sem voltak.
Én azt untam meg, hogy az utóbbi időben a legkonszolidáltabban megfogalmazott hsz-eim után (de mások hsz-ei után is) vödörszám ömlött rám a széljobb mocsok- és szitokáradat: olyan, de olyan alávaló mondatokkal, amivel még nem találkoztam az elmúlt több mint 6 évtizedben.
Ha már nagyon nem bírtam, akkor jelentgettem (elég sokszor), de azt is megunja az ember egy idő után. Nem láttam szándékot arra, hogy ennek a forrásait elzárják, helyette azt láttam, hogy olyan nickeket vágnak ki véglegesre, akik nekem fontosak (még ha nem is mindenben értek velük egyet), akikre felnézek, akikhez már érzelmileg is kötődöm.
Személy szerint úgy gondoltam, inkább elmegyek olyan helyre, ahol nem fenyeget félóránként az a veszély, hogy egy vita során pl. zsidó tehénnek és egyébnek tituláljanak (hogy az ennél is ocsmányabb szövegekből már ne is idézzek).
Ehhez én már túl öreg vagyok, és méltatlannak érzem, hogy ilyesmivel hadakozzak egy fórumon.
Az én személyes motivációm ez volt.
U.i.: Barátságos ötlete pedig nagyon is jó volt, még akkor is, ha túl keményen fogalmazta meg.
