Nagyon örülök gondolataidnak, érzéseidnek szavaid mélyen elgondolkoztattak. Kicsit nehezebb szakaszban van most az életem (ez természetes, hisz ez az élet velejárója), s szavaid gyógyírként hatnak, megérintenek: "hanem csak hagyjuk, hogy az Isteni tisztaság és szeretet végleg elcsábítson minket, hagyjuk, hogy minden sejtünket átitassa ez a világosság"
Amúgy meg többszőr is elolvastam az egész hozzászólásodat, hogy "átérezzem" a mondandódat.
Kérlek, maradj velünk.
Kedves Aranyviktor,
köszönöm, hogy felhívtad a figyelmünket Ugrifüles hozzászólására. Valóban nem lehet hozzátenni semmit, annyira szép.
Remélem Ugrifüles nem haragszol, hogy bemásolom értékes gondolataidat és örülnék, ha néha ide is írnál.
A szeretet nem érzelem, hanem állapot.
A lényege nem a kötődés, hanem az elfogadás.
Az Isten felé irányuló szeretet alapja: elfogadni Őt olyannak, amilyen. Elfogadni azt, hogy VAN - nem számít, milyen, és mit ad cserébe.
A másik ember felé irányuló szeretet alapja: elfogadni őt olyannak, amilyen. Elfogadni azt, hogy VAN - nem számít, milyen, és mit ad cserébe.
Önmagam felé irányuló szeretet alapja: elfogadni magam olyannak, amilyen VAGYOK.
Ha változtatni akarok másokon vagy magamon, akkor az azt jelenti: nem fogadom el olyannak, amilyen.
Akkor nem szeretem.
Elfogadás. Nem ítélkezés. Nem méricskélés. Nem ellene való küzdés. Nem ellenállás.
Elfogadás személyválogatás, feltételszabás és viszonzásvárás nélkül.
"Boldogok a szívükben tiszták, mert meglátják az Istent"
Aranyviki, kezdek bepipulni rád! :-) Ezt én akartam, pont ma, pont ide beírni, hát erre nem meglátom, hogy már itt van! Igaz, hogy én nem az altalad megjelölt ok miatt, hanem csak úgy.
Na mindegy. Vissza a lényeghez:
Mit jelent számomra ez a tanítás? Már évek óta lebeg körülöttem ez a gondolat, újra és újra meditációra kényszerít és nem tudok ellenállni a szépségének. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik amit írok, de számomra ez a Mester tanításának esszenciája. Úgy érzem, ha ezt megvalósítjuk magunkban, akkor nincs tovább, nincs ennél több amit meg kellene értenünk. Végtelenül egyszerű és cáfolhatatlanul igaz. Felette áll minden vallási és világnézeti komplexusnak.
Igazán keressük Istent? Ellenőrizzük le ennek a kijelentésnek az igazát, ne csak elhiggyük! Próbáljuk meg napról napra megtisztítani magunkat a negatív gondolatoktól,érzésektől, (gyűlölet, harag, szenvedély, gőg, féltékenység) és egy nap meggyőződhetünk arról amit ez a mondat takar. Egyetlen pillanatra se feledkezzünk meg szívünk tisztításáról. Ima, meditáció, spontán, önzetlen szolgálat. Ne gondoljuk soha, hogy "én már tiszta vagyok", hanem csak hagyjuk, hogy az Isteni tisztaság és szeretet végleg elcsábítson minket, hagyjuk, hogy minden sejtünket átitassa ez a világosság. Napról napra magától lehullanak ragaszkodásaink, félelmeink és az elmélyülés csendjében megtaláljuk Őt. Ott van a szívünkben, nem is volt soha máshol, de mivel ott sötétség és zűrzavar volt, mi kívül kerestük. Semmi különöset nem kell tennünk, mert ahogy egyre egyszerűbbé, tisztábbakká válunk, úgy válunk egyre tökéletesebb eszközévé az Ő szeretetének. Már nem kell szenvednünk attól, ha másokat szenvedni látunk, mert nem vagyunk tehetetlenek. Nem kell, hogy gyógyítsunk, mégis amerre járunk meggyógyulnak. Nem is tudunk róla, nem is kell, hogy tudjuk. Nem evangelizálunk többé a szó hagyományos értelmében, csak magunkat térítjük meg másodpercről másodpercre, és válunk olyanná, amilyenné másoknak is érdemes, amit mások is követni akarnak. És, ha majd akkor, látva állandó örömödet és tisztaságodat megkérdezi valaki, hogyan lehetne ő is boldog, csak annyit válaszolsz: "Boldogok a szívükben tiszták, mert meglátják az Istent". Nincs más, nincs több amit tenni kellene, mint megvalósítani egyetlen mondatot.
Egy másik aspektus, ami mostanában többször is felszínre hozta a gondolatot, az pont az index olvasása volt. Ez a negatív aspektus. A sok vita vallásról, világnézetekről, Istenről (ezt értette az adott kinyilatkoztatáson, vagy azt), sokszor egymás becsmérlése, ezek fájdalmas olvasása mindig ezt a gyönyörű mantrát juttaták eszembe. Akinek erről az igéről csak néhány betű és két kettősponttal elválasztott szám jut az eszébe, az túl sokat tud ahhoz hogy tisztán lásson. Úgy tűnik, hogy mindenki mást szeretne megtéríteni, de nagyon kevesen vannak, akik igazán keresnek, akiknek az életük múlik azon, meglátják-e Őt vagy sem. Mit nyerünk azzal, ha másokat a magunk oldalára állítunk, miközben mi magunk sötétségben botorkálunk? Biztos, hogy nem színezi át a szívét, gőgös győzni akarás annak, aki másokat meg akar téríteni? Önvizsgálat. Ha az egész világot megnyerjük is, ugye, de önmagunkat elveszítjük, mindent elveszítettünk. Ki az, aki igazán keresi Istent? Az ne jelentkezzen, hogy "én!", hanem maradjon csendben és kezdje el a kemény, de örömteli munkát, megtisztítani önmagát! Egy másik gyönyörű mondást idézve: "A méhek csak addig zümmögnek, amig meg nem találják a nektárt, amint rátaláltak csendben maradnak". Csak addig vitatkozik valaki Istenről, csak addig csap nagy zajt a saját tudása körül, amig meg nem találta Őt. Ha megtalálta csendben marad, és Vele foglalkozik, élvezi a nektár édességét.
Malakiás (2:15) szavaival élve erről beszélt nekem Jézus:
Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!
Ez pontosan a szekularizálódás jele. Hogy egy "barátnő" egyáltalán szóba kerülhet. Az, hogy az egyre jobban degenerálódó világ erkölcsi normáihoz igazodsz. A lelkemben nem létezik az a szó, hogy barátnő és az sem, hogy feleség. Csak ez: szeretett társam, akivel megosztom (lehetőleg, egész) életemet, jóban, rosszban.
A további kérdéseidre válaszul, légyszi olvasd el a 22-es hozzászólásomat, akkor megérted miről szól ez a topic.
Károli fordítás:
Máté 6:27-32
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
Katolikus fordítás:
Máté 6:27-32
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Nos, a HIT-vita topicban olvastam Jézusnak ezt a mondását s persze ennek egyfajta értelmézését egyik vitapartnerünk tollából (na jó, billentyűzetéből). Mível némi fordítási különbség van a Károli és a katolikus szöveg között ezért idéztem mindkettőt, ugyanakkor nekem mindkét fordítás ugyanarról szól, azaz
a házasságról illetve együttélésről és erre vonatkozóan a lélek és a gondolatok tisztaságáról. Számomra nincs különbség a házasság és az együttélés között, mert nekem az érzések, érzelmek őszintesége teremtik meg az alapot mindkettőhőz, ugyanakkor külsőleg vagy társadalmi szempontból a házasság jelzi azt, hogy két ember összekötötte sorsát. Ha szerelmes vagyok, szeretek egy nőt akkor ugyanolyan fontos a kapcsolat lelki-testi tisztasága, őszintesége s ilyenkor tényleg vak vagyok, nem veszek észre más nőt. Az a legszebb ajándék és érzés attól akit szeretek, ha viszontszeret és megosztja velem lényének, életének egy részét vagy egészét s megpróbáljuk közösen járni utunkat, úgy ahogy Atyánk megadja és az élet hozza, néha sírva, néha nevetve. Az évek múlásával a szerelem megfakul(hat), de ha helyében ott marad, megerősödik a szeretet, a barátság és az az érzés, hogy Ő a Társam, akkor úgy érzem, nincs semmi baj. Azonban az is kiderülhet, hogy a kapcsolat valami miatt nem mükődik és mintsem, hogy állandóan marcangoljuk, fájdalmat okozzunk egymásnak, jobb ha külőnválunk. De! az élet megtanított rá és ismerem magam annyira, hogy bátran kijelenthessem: nem fogom megcsalni barátnőmet vagy feleségemet és nem amiatt fogok, szakítani ( válólevelet adni :o) ) mert feltünt egy másik nő a láthatáron.
Ugyanakkor az is igaz, hogy nálam nem müxik a csupán testiségről szóló kapcsolat, azaz hogy érzelmek nélkül szeretkezzem valakivel, vagy akár az egyalkalomról szóló együttlétek. (Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy elitélném azokat, akik ezt teszik.)
Gondolom sok férfitársammal előfordult, hogy megismerkedett és megkívánt egy nőt főleg, ha az azonosult a tudalattiban élő "animával", általában ilyenkor ez villámcsapásként hat. :o) S bizony ez a megkívánás (főleg, hogy ilyenkor komoly biológiai és kémiai folyamatok indulnak be) elég erős tud lenni ahhoz, hogy a gondolatot tett kövesse, elég sok hazugságot és/vagy fájdalmat vonva maga után. Ugyanakkor kinek ne jutott volna eszébe (lehet, hogy van akinek nem) kedvese arca azzal a mély rosszérzéssel, lelkiismeretfurdalással párosulva amely csendben figyelmeztet arra amit tenni készül. Most nem arról az esetről akarok beszélni, amikor valakinek nincs lelkiismeretfurdalása vagy ezt különböző indokokkal becsapva, elaltatja, mert akkor valóban már csak idő kérdése, hogy mikor teszi meg. Hanem arról, amikor a nemi vággyal szembenálló szeretet és lelkiismeret nyilvánvaló konfliktushelyzetet idéz elő, mely egyre jobban fog kínozni, emészteni s végül hatalmába kerít (megszáll a démon :o)) ). S ezen a ponton mindig elcsodálkozom Jézus mesteri tanításain amelyek számomra így hangzanak: ha valami megbotránkoztat, vágd el, dobd el magadtól, ne állj ellent neki, de ne is azonosulj vele! Ne ragaszkodj, engedd el magadból azokat a vágyakat, gondolatokat amelyek benned megosztottságot, megbotránkozást keltenek és hazugsághoz, csaláshoz, fájdalomhoz vezetnek. Vedd észre, hogy még nincs nagy baj, a szívedben már vétkeztél ugyan, mert emberből vagy és nem vagy tökéletes, érzed is ennek kezdő súlyát, hatását, de nincs rá szükséged, hogy ebben tovább bele mélyedj. Mondj le arról, hogy ez az öröm amit megkaphatsz, a szeretteidnek vagy más, akár ismeretlen embernek a fájdalmán vagy annak esélyén keresztül legyen a tiéd.
Kedves Mgabor, nagyon tetszett amit írtál a sírásról, annyira tiszta és őszinte volt.
Kedves Viktor!
Örülök, hogy ide is beírtad érzéseidet, gondolataidat a boldogságról s mint mondtam a másik topicban, nagyon tetszett, hisz nagyon mély igazságot és bölcsességet takar, ugyanúgy mint a versed, amelyben - az én érzéseim szerint - benne van a tanítás esszenciája.
Kedves Spender!
Úgy gondolom, hogy Mgaborhoz hasonlóan Te is, én is hasonlóan érezzük azt amit Jézus boldogságnak mondott a sírásban.
...türelmes vagyok. (...még Feléd is. :-) Köszönöm, tényleg szükségem van rá. :o)
Egy-két mondatban megírnád, hogy ki az a Gyökössy Bandi bácsi ? Gyökössy Bandi bácsi református lelkész-pszichológus volt, de én inkább lelki pásztornak nevezném a szó metafórikus értelmében. Írásai olyanok mintha nem e világból lennének, szavai megérintenek, a szívre, lélekre hatnak, annyira őszinték és tiszták, általa megláthatod őbenne, magadban és bennünk ugyanazt a boldog vagy szenvedő embert akik valójában vagyunk. S mielőtt még bármi továbbit mondanék róla inkább arra kérlek, hogy olvasd el egyik könyvét, "Isten öreg bojtárjának vallomásai"-t. Ritkán fordul elő velem, hogy egy könyv annyira megragadjon, hogy egy éjszaka alatt kiolvassam, szóval tudom mit ajánlok. Nemrég olvastam egy másik könyvét ami a meditációról szól, remélem jól emlékszem a címére: "Három meditáció a meditációról".
Itt egy könyvesbolt címe, ahol ezeket megtalálhatod:
Szent Gellért Könyvesbolt
1053 Bp, Kossuth L. u. 1.
Tel: 337-2879
Miközben kerestem a könyvesbolt címét megakadt a szemem egyik versén, amit eddig még nem olvastam:
Alig sejtem, de...
Sokáig unalomnak hittem
s emberré vált bennem a csönd;
térdem szavával hozzád vittem,
Te elfogadtad, Uramisten.
Alig sejtem, de így kell lenni:
hangban az elmúlás lakik,
csöndben nem múlhat soha semmi,
csöndben lehet csak Veled menni.
Megnénmult nyelvem összeszáradt,
ha beszélek is, - hallgatok,
szótlan rakom föl istenházad;
téglám, gerendám az alázat.
Bocs, hogy kicsit off voltam.
Kedves Mgabor és Big4! Nem lenne-e kedvetek kiválasztani Jézus valamely mondását, hogy meditálhassunk rajta? :o)
A keresés nálam örök ! :-) Vagyis nem hagytam abba a keresést, türelmes vagyok. (...még Feléd is. :-).
Egyébként szerintem se elválasztható a szívből jövő sírás, a szívből jövő nevetéstől. Valahogy úgy érzem/gondolom, hogy összetartoznak.
kicsit OFF
Egy-két mondatban megírnád, hogy ki az a Gyökössy Bandi bácsi ? A nevével már kismilliószor találkoztam a fórumon, de nem tom, hogy ki Ő.
Jézus boldogságmondásaihoz egy gondolat, amit eredetileg egymásik topicban írtam le, de Álomhajós barátunk megtalálta. Ott a hitről volt szó, ezért ezzel kezdtem a bevezetést.
Hit és hitetlenség? Mindenki hisz, csak nem mindegy, hogy miben!
Aki a Boldogság Istenében hisz, és abban, hogy ez az Isten őt boldoggá akarja tenni, és hagyja is Istent, hogy boldoggá tegye, az boldog lesz.
Aki a Boldogság Istenében hisz, és önerőből akarja elérni, az már kezd szenvedni.
Aki a boldogságban hisz, és azt birtoklás révén, és persze önerőből próbálja elérni, az már sokat szenved.
Aki meg sem boldogságban,sem önmagában nem hisz, és sajnos ilyenek is vannak, nem is kevesen, hát annak nagyon messze még a mennyország!
Ebben az is benne van, hogy hinni kell a Boldogság Istenében, de önerőből ez sem megy, tehát nem érdemes aggódni, Isten mindenkinek akkor, és úgy adja meg a boldogságot, illetve az ahhoz szükséges hitet, amikor neki az a legalkalmasabb.
Aki ezt az utolsó mondatot elhiszi, máris boldog kell, hogy legyen, mert tudja, hogy boldogsága csak idő kérdése. Az emberek csak addig idegesek, míg a Déliben, vagy a metróben futkoznak. Aki felült a Kanizsai vonatra, az már pakolja is ki a rántottcsirkét, mert tudja, most már útban van Kanizsára. Aki úton van, félig meg is érkezett!
üdv: aranyviktor barátotok, aki boldog [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Köszönöm Istenem, hogy hitet adtál nekem! Légy áldott!
Nagyon rosszindulatú és előítéletmentes-mentes vagy :( Egyáltalán nem Bibliával kapcsolatos szivatás áldozata leszel. Bibliától függetlenül szivatás áldozata leszel (jujj de jó, jujj de jó). Csak ez vigasztal meg :)
Kár hogy csak picit tudsz. Amúgy, hogy komolyra fodítsam a szót, van vagy 6 kazettám egy konferenciáról, amit egy amerikai ürge tartott kb tavaly vagy azelőtt. Azért kell tudni angolul, mert angolul beszélt. Igaz, hogy mondatonként fordítják magyarra, de igazán csak annak élvezhető, aki az angolt is érti. Nagyon jópofa ember ez az illető. Én sajnos csak a kazettát hallgattam.
Miről szól: Nehéz összefoglalni, tény, hogy nagyon hitelesnek találtam én is, mint katolikus, bár az illető egy episzkopális (valami amerikai anglikán) püspök. Az egész célja mondjuk a kereszténységen belüli egység előmozdítása volt. Ami jó a kazettában, hogy nagyon nagy rálátása van az illetőnek (rev. Robert L. Wise a neve) mindenféle mai és korábbi keresztény vallási irányzatokra, mozgalmakra és nagyon nagy és szerteágazó saját élményanyaggal is rendelkezik ezekről. Emellett intelligens, szerény, jól tud előadni, humorérzéke van, öniróniája..., ha jobban tudnál angolul, azt hinném, hogy ő a Spender.
Azért jutott eszembe, mert ebben nem központi szerepben, de megjelenik a gyógyítás, gyógyulás kérdése is - elég hangsúlyosan azért - és számomra elég hitelesen. Meg egyéb furcsa dolgok is. És a legjobb a hozzáállása ezekhez a dolgokhoz. Nagyon tetszik.
Szóval nekem, mint hívő katolikusnak, tetszett. Fogalmam sincs, pl. te mit tudnál vele kezdeni, lehet, hogy tök kínai lenne az egész. Ha esetleg majd megtanulsz jobban angolul és érdekel, kölcsönadom szívesen. Ja, az első oldal azért kicsit unalmas.
Véleményem szerint a boldog ha nem nevet és fordítva.
A felületes röhécselés, viháncolás nem feltétlenül a boldogság következménye.
Valamint ha valaki keveset nevet, sőt gyakran 'sír' mert lát, attól még lehet boldog. Ezt viszont tudom.
Más
Valahol írtad, hogy egy illetőnek két felesége volt-e tényleg. (Ne haragudj de nem tudom hol)
Erről én nem hallottam semmit, és gyanítom, hogy nem is igaz. De ha úgy is lenne, az fontosabb, hogy mit tett miután megismerte Jézus Krisztus tanítását.
Jehova Tanúinak van egy olyan könyve ami az egyház történelmével foglalkozik, ha érdekel, megnézheted, nem titkos. A címe: Jehova Tanúi Isten, Királyságának hírdetői. Ha elmégy a Királyság-Terembe szívesen segítenek neked. (De vigyázz, mert ott még négy-nél is többen vannak :) )
Szeretettel hegedü
Gyökössy Bandi bácsit én is szeretem olvasgatni. Ezzel, amit idéztél kb. összhangban nekem még azt is mondja ez az idézet, hogy a boldogság és sírás nagyon rokon valamik. Közös tőből származnak és aki egyikre képtelen, az képtelen a másikra is. Én pl. nem igen tudok sírni (pláne mások előtt), már ki tudja mikor sírtam utóljára. A sírásban egyfajta levetkőzést, lemeztelenedést (lelkileg) látok, magam takargatásának feladását, magam csupasz megmutatását. Ez az, ami nekem még nem megy. Szóval az igazi sírást ilyennek látom és úgy gondolom, az igazi boldogsághoz is pont ilyesmikre van szükség. És ezért úgy gondolom, maga a sírás is lehet már maga a boldogság. Kb. összhangban azzal, amit idéztél.
Nagyon örülök megható és őszinte megnyilatkozásodnak, ez a HANG nemeslelkű és tiszta szívből csendült fel, azt hiszem rengeteg ember van akiknek a szíve ilyen kincseket rejt, csak rohanó és a kűzdelemre kiélezett világunkban ezek rejtve maradnak. Ismerősek az érzéseid, néha én is elszomorodom amikor szenvedő embereket látok s tehetetlenségemben, keserúségemben csak annyit tudok mondani, "segíts Neki Atyám, hogy boldog legyen".
Különösek a soraid: "...letörölni szemeiről a könnyeit, de nem tudom.". Ugyanis amikor előző hozzászólásomat írtam, folyamatosan ez a gondolat vagy bibliai idézet csnedült fel bennem: "eljön az idő amikor az Atya majd letöröl mindet könnyet az arcokról és nevetést varázsol helyébe." Nem írtam le előzőleg, mert nem tudtam mihez kötni de lehet, hogy így értelmet nyer.
Vártam, hogy Valaki Odaátról megszólít és megmondja, hogy mit tegyek, hogy álmaim valóra váljanak. Az idő múlt és múlik, de én még mindig ugyanott tartok. Eszembe jutott Jézusnak egy mondása, igaz ez apokrifből származik, de lehet, hogy Ő ezt mondaná Neked: "Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni." :o)
Szia Hegedű, vegyük úgy, hogy most Te választottál, méghozzá nagyon szépet :o). (Máté 5,4)
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak.
Gyökössy Bandi bácsi egyik szívszorító történetében leírja, hogy számára mit jelent Jézusnak ez a boldogságmondása:
Sok évvel ezelőtt Balatonszemesre készültünk feleségemmel egy konferenciára az akkori Kálvin téri lelkész, Muraközy Gyula meghívására. Azt a feladatot kaptuk, beszéljünk az "Istennek odaszentelt gyermekről". Indulásunk előtt közvetlenül kaptuk a táviratot, hogy a harmadik kislányunk szívét megoperálták egy bázeli kórházban, de az altatásból már nem ébredt fel. Ezzel a hírrel indultunk a szolgálatba és tartottuk meg előadásunkat. A táviratról csak Muraközy Gyula tudott. Előadásunk után egy dermedt arcú, gyermekét gyászoló, feketeruhás asszony azt mondta nekünk: Könnyű maguknak odaszentelt gyermekről beszélni, maguknak még nem halt meg gyerekük. - Akkor szólalt meg Gyula bácsi nagyon halkan: Nekik ma halt meg a kislányuk. - Az asszony, aki évek óta könnytelenül, kiégetten gyászolta gyermekét, sírva fakadt és - megvígasztalódott. De a Vígasztaló vígasztalta meg.
Sajna igenis tartozom, ugyanis nem szívből írtam azt, amit írtam, hanem agyból (már amennyi van :-). A játékszabály pedig az vót, ...
Most jöjjön a szív: :-)
Mint tudod, én régen keresztény voltam...
Van egy gyenge pontom: Nem tudom elviselni mások szenvedéseit. Nemrégiben mikor mentem a könyvtárba, láttam egy nyomorékot, sántított és teljesen belebetegedtem a látványba. Ilyenkor mindig érzem, hogy milyen kicsi vagyok. Ami a leginkább fáj benne, az az, hogy Tehetetlen vagyok. Látom, hogy szenved, látom a szemein a gondot, a terhet és semmit sem tudok tenni. Pedig Akarok. Megakarnám gyógyítani, letörölni szemeiről a könnyeit, de nem tudom. Annakidején sokat imádkoztam Istenhez, hogy adjon nekem hatalmat, mindössze annyit, hogy gyógyíthassak. Sokszor reménykedtem, hogy egyszer gyógyítani fogok, mint Jézus, és amerre megyek arra nem lesznek könnyek, fájdalom és szenvedés. Sokszor volt, hogy álmodoztam, becsuktam a szemem, és arra gondoltam, hogy megyek az emberek között és mindenkit - kicsit-nagyot - meggyógyítok.
Amikor az Evangéliumokat olvastam, mindig sírt a szívem, mert éreztem, amit a betegek éreznek, mikor valaki megfogja kezüket és a bánat egy röpke pillanat alatt a múlté. És azt is éreztem, hogy milyen boldogság mások boldogságában gyönyörködni. Egyidőben éreztem a Gyógyító és a Beteg lelkében lezajlott dolgokat. Később, mikor elszakadtam a kereszténységtől - elvi okok miatt - ez az érzés ugyanúgy bennem maradt. Reménykedtem, hogy egyszer Gyógyítani fogok, és a fájdalom megszünik körülöttem a szívekben. Vártam, hogy Valaki Odaátról megszólít és megmondja, hogy mit tegyek, hogy álmaim valóra váljanak. Az idő múlt és múlik, de én még mindig ugyanott tartok. Gyógyítani szeretnék, de nem tudok. Ki vagyok szolgáltatva a Betegségek Hatalmának, és aki körülöttem van áldozata lesz, s nem tudok tenni semmit. Talán a gyógyításai miatt Imádtam Jézust.
De azért eléggé sok minden megmaradt bennem a Bibliából. Ne itélj, szeresd ellenségeidet, áld, ki téged átkoz,...
Valahogy nekem nincsennek is ellenségeim. Nem is tudom, hogy mi az. Mindenkit Szeretek, mert tudom, hogy a Gyűlöletem elsősorban nekem árt. Szeretem azokat, akik szeretettel fordulnak felém, és azokat is, akik nem. Ha Valaki felől negatív kisugárzást érzek felém, akkor megtréfálom, de nem gonoszságból. Csak gyerekes vagyok. Aztán van, hogy provokálok, mert kiváncsi vagyok. (De ezt már Te is látthattad. :-)
Szóval, van egy gyenge pontom. Csak egy van, de az Óriási.
(Most, hogy elmondtam, meg is tudsz sebezni. :-)
Kedves Spender!
Én nem érzem azt, hogy tartoznál nekem, hisz ez egy játék, ami nincs időhöz kötve, de persze kiváncsi vagyok a hozzászólásodra. :o)
Szia,
álomhajós
Én meg megérdemlem, ha kivételesen Jézus tanítását Csuangce bölcsességében is felfedezni látom és egyébként nem fegyelmezetlenkedem notóriusan, hogy akkor ezt Te ne tedd nekem rögtön szóvá. Bocsánat, félreértettem az 1999-11-07 22:45:48-as hozzászólásodat. Számomra nem volt világos, hogy ezt is arra a Jézus tanítására (Jn.4.31) vonatkoztatod, amit az ezt megelőző hozzászólásodban vetettél fel. Azt hittem, hogy itt is "reklámozod" (jó értelembe véve) azt a könyvet, amit néhány más topicban már megtettél, és nem szerettem volna, hogy eltérjünk a topic témájától.
Szívesen veszem, ha szabadon leírod gondolataidat Jézus tanításairól és azt is, ha ennek lelki, tudati vagy érzelmi megélését példázod valamely más vallás/filozófia/megvilágosodás tanítás alapján.
Jézus tanításai megérdemelnek egy külön topic-ot, meg bármilyen téma megérdemli, hogy nyugiban tárgyalhassák.
Én meg megérdemlem, ha kivételesen Jézus tanítását Csuangce bölcsességében is felfedezni látom, és egyébként nem fegyelmezetlenkedem notóriusan, hogy akkor ezt Te ne tedd nekem rögtön szóvá.
Ennyi.
Járj békével! (Borz nyomán szabadon)
üdv: aranyviktor[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Neeeee meeeenj eeeeeel ! :-)
Maradj. Nem küldött el senki sem, csak Álomhajós újra leírta a játékszabályokat. Nincs problema, csak annak, aki csinál. (Spender álbölcsességei 23,33 :-)
Álomhajósom !
Tartozom Neked, és ezt nem felejtettem el. Holnap déli 12-kor leírom Érzelmi oldalról a "gondolataimat".
Kedves Aranyviktor!
Én csupán megkértelek valamire és nemcsak téged, szíved joga, hogy ezt miként reagálod le, de egy szóval sem mondtam, hogy nem olvasom szívesen a hozzászólásaidat a topicban. Csupán úgy érzem, hogy Jézus szavai megérdemelnek egy külön topicot, ahol egy kicsit félretéve minden mást, elmélyedhetünk, meditálhatunk tanításának lelki világában.
Szia,
álomhajós
Azzal kezdtem, hogy "kivételesen". Nem kell mindjárt tamtamozni! Nekem is írta be zsidó viccet az egyperces bölcsességek közé. Satya Olvassuk a Bibliát topicjába egy hónapig nyomattam a Talmud magyarázatokat, és egy zsó nélkül, békében tűrte.
Már húzok is ebből a topicból, mint a szélvész!
