Hüpp-hüpp-hüpp, ez szép végszó volt, Habi! A szereplők közös álomba mélyednek, egy örök, kellemes és szép álomba... azt álmodják, hogy végre felébredtek, és hogy örökké boldogok...
...
- Hát, idáig sűllyedtünk! - néz szét Pacsi (a magából kikelt kesztyűs) a csatamezőn.
- De legyőztük démonainkat! - áll mellé, és törli meg vérző szívét a Vidám Orosz. ;-))
Végül is ketten maradtak...
- A többiek mind elestek. Démonok tépték szét őket - magyarázza tovább a Vidám Orosz, komoran.
- Hát, nem tudom! Azért nézzünk be a kicsi Borzok barlangjába - javasolja Pacsi.
Hirtelen megindulnak.
Könny gyűlik szemükben.
Egymás mellett lépnek.
Majd beérnek.
A barlang szájából halk hortyogás hallatszik.
Odabenn, az egyik sarokban, szétterülve hever a negyvenkét borz. De mellettük még pár nyúl, és néhány medve is szunnyad.
- Téli álmot alszanak - suttog a Vidám Orosz.
- Ha még csak arról lenne szó - mutat a másik sarokba a Kéz.
Mert ott voltak. A többiek. És mind aludtak: Nagyfór, a kis dundee, a hegyesfülű, Artúr, Flegma, Dió Tímea és sokan mások. Még a Nemes Fény is csak pislákolt.
- Álomkór? Vagy mi a franc?
- Pontosan! A transz esett beléjük. - folytatja Pacsi.
- Vagy ők estek bele! - javítja ki a Vidám Orosz.
- Az Ugyanaz! Az a lényeg, hogy keményen benne vannak, és egy kasztrált ausztrál projekciótól várják az ébredést, aki majd magas hangon jelzi, ha felkelt a napjuk.
- De hát a Nap anélkül is felkel! - értetlenkedik a Vidám Orosz.
- Nem tudhatod! Ezért ünnep minden nap! Nézz csak ki! Most is itt az éj!
- Tényleg! De milyen csendesen jött!
- Mert ez a lecsendesedés ideje. Ez pedig a Csendes Éj. Pihenjünk hát mi is!
- Úgy van! Csituljunk! És várjuk, hogy megszülessen a Megváltó. Mert Ő az Én Napom!
- Aludjunk hát! - suttog Kéz, miközben a Bölcs Őt ringatja.
...
Aludj te is topic, én már nem piszkállak. Jó volt veled, veletek!
Boldog Karácsonyt!
...
- Szolgálj nekünk - morogja Jack Daniels. - Nincs más választás, csak a Teokratikus Monarchia és a Parlementi Demokrácia eszméje, harmadik út nincs! - Flegma közben a Vidám Orosz háta mögött titokzatos jeleket táncol Jack-nek, a Vidám Orosz fejére mutogatva.
- De van harmadik út! Én vagyok a harmadik út! Én vagyok a Yang, egyesülnöm kell Yin-el, hogy az Egység, amiből kiestünk, helyreálljón. Mindkét másik út számomra halál.
- Jó - mondja Jack Daniels, majd egy botról csokiízű répát lógatva, nekivezeti a Vidám Oroszt Arányvektornak. Erre Odüsszeusz materializálódik a levegőből és elkezdi szívni a Vidám Orosz vérét. A Vidám Orosz egyre gyengül és álmatag lesz.
- Meghalsz, így vagy úgy, csak mi menthetünk meg! - üvölti Jack Daniels a Vidám Orosz fülébe. - Teokratikus Monarchia! Teokratikus Demokrácia! Parlamenti Monarchia! Teokratikus Parlamentariz...
A Vidám Orosz mágához tér, jól belerúg Flegmába, és elgondolkozik, Jákob is mennyit szívott Lábánnal.
...
Az oroszban van egy mondás, ami hevenyészett fordításban körülbelül így hangzik: "ha nem veréssel, akkor görgetéssel".
...
Igor
...
- Háború! - kiáltja Jack Daniels, üstökön ragadva a Vidám Oroszt, majd ütközőként használva azt, nekimegy Szabados Gabriellának. Flegma oldalról szurkálja Gabriellát, apró cseh gyártmányú varrógéptűkkel. Vidám Orosz beszorul Jack Daniels és Szabados Gabriella közé, majd olajat önt magára és ezáltal sikamlóssá válva, kicsúszik a kettő közül. Jack Daniels önmaga 90 százalékos párlatával önti le Gabriellát és meggyújtja. A Vidám Orosz már elég messze futott, hogy a rajta lévő kenőolaj meg ne gyulladjon.
- Oltsd el, Oltsd el! - üvölti Gabriellla, miközben vad hadonászással próbálja meg elhárítani a cseh varrógéptűket.
Jack Daniels megragadja Gabriellát, és egy lavór hideg vízbe ülteti, majd pórázt tesz a nyakába.
A csata véget ér, csak a Vidám Orosz törülgeti magáról a kenőolajat még.
...
...
- Zavart érzek a HORMON-ban! - szólalt meg hosszú hallgatás után Merlin
- Túlkezelte ez a Kesztyűs! Én megmondtam! Nem kellett volna hagyni, hogy így agyoninjekciózza! - mérgelődik a Vidám Orosz ;-)))
A hormon tényleg zavarban volt. Egyik lábáról a másikra állt. Majd a harmadikra. Lángvörös, pattanásos arcbőre annyira égett, hogy tekintetét is lesütötte. Zavarosan motyogott maga elé.
- Úgy látom, ez teljesen megzavarodott! - jelentette ki Flegma is.
- Megjegyzem, én eddig sem értettem, mit akart mondani - teszi hozzá a Győztes, Nemes Fény.
- Most hol áll? - lép oda Hegyesfülű, a doktor.
- 122 és még mindig sűllyed - tájékoztatja Frankeinstein.
- Próbáljuk meg visszahozni! - javasolja a kéz.
Közelebb hajol, és mélyen belenéz az üveges képernyőbe.
- Hahó, van itt valaki???
...
...
Eközben a törzs egy még régebbi tanítványát fogadja.
- Elég a józan álmodozásból. Révülni vágyom! - üdvözli Nagyfór a Pipacsokat.
- Köszöntünk újra nálunk, Csipa! - nyújtja a vizipipát a Pipacsok főnöke régi barátjának.
- Örömmel látom, hogy még mindig nem törölted ki az álmot a szemedből - fordul hozzá Neuga is - gombapörkölttel vártunk. Néhány borz is segített az elkészítésében.
Ezalatt a többiek (ki-ki saját útján) visszatalálnak a Tisztáshoz, ahol eddig is mindent sikerült tisztázniuk. Meglepetésükre az asztalra újabb teríték került.
- Jó, jó, de hol vannak a borzok? - kérdi elégedetlenkedve az Idegen.
- Tényleg! Jó ideje már, hogy egyet sem láttunk közülük! - folytatja Flegma
- Én legutóbb a barlangjában láttam mind a negyvenkettőt, és egy Nagy Lapon dolgoztak. - fűzi hozzá Dió Tímea
- A Tabula Rasa-n? - csodálkoznak sokan.
- Nem hinném! Egy csomó minden volt rajta! Azt mondták, ha végeznek, felteszik ide is.
...
...
- Ipiapacsegykettőhárom - apacsolja le a Pipacsok közül kibukkanó kezet a Vidám Orosz
- Megvan! - kiált fel Frankeinstein is a maga módján.
A Pipacsok törzsfőnöke ekkor vizipipára gyújt, és elássa a Lata Bárdot.
- Íme a Kéz, aki burokban született - fogja meg, s vezeti a többiek elé a végtagot Neuga sámán, a törzs varázslója.
A törzs derekas munkát végzett. Sikerült megszabadítaniuk gyarló földi burkától a Kezet, aki így tisztán, mezítelenül állt előttük.
- Ez vagyok! Játsszak nektek valamit? - kérdezte.
A sorokban halk morajlás támadt... értetlenkedő és csalódott hangok:
- Hát én azért jobbra számítottam.
- Igen, én is a Szent Jobbot vártam.
- Én meg az Angyali Kart.
Neuga sámán a Kézhez fordul:
- Teljesen Kéz vagy! Megtanultál mindent, amit tőlünk tanulhattál. Mivel most kezdődik Új Életed, legyen neved is más. Indulj hát! Vidd hírét a Pipacsoknak! - ad pacsit és nevet Neuga, a Kéznek.
Pacsi, a Pipacsok mákvirága elindul a többiek felé, akik - bár jónéhányan jobbra számítottak - hellyel kínálják, és faggatják, milyen volt a Pipacsok között.
- Először Irokéznek néztek, de aztán látták, hogy ahhoz túl óvatos vagyok... - kezd a mesélésbe Pacsi, de ez már egy másik történet.
...
...
A Nagyfór szereti a mákot. Bár nem olyan mértékekben, mint egy bizonyos arányvektor, és nem kizárólagos mákfogyasztó, néha elfogad egy kis kokaint és vadkendert is, amit Borz a honlapján bőségesen felkínált neki. Mégis alapjában véve Mákevő. Szerencsére álmatag állapota nem fajult el addig, hogy a gyomrába Mákszellem települt volna, mint arányvektornak, hála a természettől megáldott józan eszének. Ez a józan ész negatív visszacsatolással szabályozza neki a mákevést, ugyanis a Pipacsok, a mák termelői, transzcedenciát adnak életének, amire mindig is vágyott, tehát mákelvonáskor szüksége van mákra, viszont a máktúladagolás a Józan Ész rovására felpuffasztaná az Érzelmeket, amit a Józan ész sehogy sem enged meg neki, tudván, hogy akármilyen transzcedensek is a Pipacsok, a valóság mégiscsak előtte van.
...
Egy Nagy Mosdó Kesztyű hívja fel a figyelmet magára ekkor.
Már korábban is hallatszott valami zaj kissé balról és hátrébbról, de senki sem figyelt oda, mert az önmagukra ébredés teljesen megszüntette a külvilágot a többiek számára. És különben is azt hitték hogy mosdik és az csapja a zajt.
De most már akkora a lármát csap, hogy mindenki arra fordul.
És ím egy Nagy Mosdó Kesztyű üldögél a tisztás szélén és egyre hangosabban motyog és kacarászik magában.
A borzok közül három és egy hód odasétálnak hozzá és megkérdik, hogy mit csinál, jól van-e.
A kesztyű nem válaszol, annyira elmerül magában.
A rögtönzött követség visszatér a társasághoz és bejelentik, hogy a vihorászó mosdókesztyű nem válaszolgat senkinek, mert annyira elvan magában.
De nem is biztos, hogy mosdókesztyű
,inkább egy kéz nélküli kesztyűnek tűnik.
Hegyesfülű, hormon-injekciót javasol praxisára hivatkozva. A hód és a borzok a megharapást tartják jó megoldásnak.
Egy kiseb, távolabbb, különálló társaságból is kiabálnak többen, valami megértésről vagy megtérésről, de sajnos olyan halkan vagy zavarosan, hogy nem lehet érteni.
A Sót Kérő horoszkópot javasol.
Valaki hátulról pedig két egyforma pofont.
Sőt még orosz vodkát is kínál neki valaki vidáman.
Aka Démia, aki időközben kijózanodott az ouzótól mutat rá a lényegre: - Hát nem látjátok nincs a kesztyűben a Kéz !
Szétszéled a társaság és mindenki a Kezet kezdi keresni, hátha, ha visszakerül a kesztyűbe, akkor visszatér kommunikációs kedve is.
Eddig egy félig megrágott marcipányúlon kívül nem találtak semmit. De a keresést soha nem adja föl senki...
...
- Keresnünk kell egy Kívül Állót! - szól Merlin
- Igen, igen, ez a megoldás - emlékszik vissza álmára a dundee - de akkor is, hogyan ébreszthetne fel egy öntudatlan tejet?
- Nem kell felébresztenie. - magyarázza tovább Merlin. - A Kívül Álló tudatosan elkezd rólunk álmodni, így mi feltűnünk az ő álmában is... igaz, ekkor mindannyian kettős énnel rendelkezünk majd (szegény kicsi borz meg nyolcvannéggyel), de majd gyorsan arról álmodtatjuk a kívülállót, hogy a cica nyalja fel ezt a tejet.
- Jó, jó, de mi akkor is csak egy álom szereplői maradunk - gondolja végig Dió Tímea
- Ezért kell olyan valakit találnunk, akinek manifesztálódnak a gondolatai. Egy Teremtő kell nekünk! - s már keresi is a Kívül Álló Teremtőt egy Tanuló.
- Én mást mondok! Meg kell valósítani magunkat! Hisz az álom valóság lesz, ha megvalósul! Nézzünk mélyen önmagunkba, és váljunk valóra! - érvel a Kacsa, aki Medi Tál.
- Hiszen megvan! Egyszerűen visszájára kell fordítani a folyamatot! - mondja a magáét Frankeinstein. - A megaludt tejet vissza kell állítani eredeti állapotába, majd egy kis koffeint keverni bele, hogy éber maradjon. - azzal pipettájával máris mintát vesz a tejből.
Néhány mosolygó alak kivételével szinte mindenki útnak indul.
Ki önmagában, ki teljesen magán kívül keresi a megoldást...
- Késő, késő, késő - ismételgeti a Fehér Marcipánnyúl, de egy kesztyűs kéz beléfojtja a szót.
A társaság jelentős része a tisztás közepén marad. Egy-egy lótuszülésbe mélyedve alámerülnek.
És lám... kisvártatva szinte mindannyian önmagukra ébrednek.
Nemsokára Merlin régi-új vendéget mutat be:
- Megtaláltam Arthur'O Rudit. Ő a Kívül Álló. Még a történet legelején megetette magát egy kicsi Borzzal, hogy segíteni tudjon, ha szükségünk lesz rá. Egészen idáig a Vidám Orosz egyik álmában várta, hogy szólítsam. Innentől kezdve tehát én, már Arthur'O Rudi álmában létezem.
A Zsoltos vezetésével egy újabb csapat is megtér:
- Találkoztunk a Teremtővel, aki gyorsan leteremtett bennünket! - mesélik boldogan.
- HEURÉKA! - kiáltja a többiek felé lelkesen Frankeinstein is, miközben önelégült ábrázattal kavargatja tejeskávéját.
- No, hát úgy látom, mostmár mind valóságosak vagytok - mosolyognak a borzok
- Én még nem vagyok olyan biztos benne - motyog álmában Nagyfór, aki még mindig nem bírt magára ébredni.
...
A dundee elfehéredik, és riadtan néz körül.
- Emberek, tudja valaki, kinek az álmában vagyunk? - kérdi remegő hangon.
- Na ugye! Ugye, hogy igazam volt! - emlékezteti az 51. hozzászólásra a társaságot Dió Tímea.
- Nagyfór Te álmodsz bennünket ? - fordulnak egyszerre az éberen álmodóhoz.
- Dehogy is, mostan színes tintákról álmodom! - feleli kótyagos hangon.
- Hiszen ez betintázott - állapítja meg a Vidám Orosz.
- Mégis, akkor ki lehet az? - kérdi Flegma, de aztán rögtön meg is látja.
Ott aludt a lábainál. Épp, hogy nem rúgott bele...
A Tej volt az. A Tej, amit a hegyesfülű még a történet legelején a földön tálalt, s amit a társaság a reggelihez vitt ki. Aztán elfelejtették, az meg aludt.
- Tej! Ó, Ég! Egy tej álmodik engem - borzad el a dundee.
- Dehát hogyan ébreszthetnénk fel egy megaludt tejet? - kérdi valaki a végről.
Mindenki savanyú ábrázattal keresi önmagában a választ.
- A helyzet egyre rosszabb - néz körül Merlin, és szagol az erjedt szagú levegőbe.
- Pedig sejthettük volna! - motyog maga elé Frankeinstein. - Először ugye a Hold, ami sajtból volt. Utána a Artúr'O Rudi, majd a vaj, aki Hova lett... hogy nem vettük észre???
- Késő. késő, késő!!! - figyelmezteti a társaságot a Fehér Marcipánnyuszi.
- Itt már csak a csoda segíthet - néz fel a Tejútra a hirtelen támadt sötétségben a Zsoltos.
...
- Figyelj rám, Kívülálló! Csak azért van a szememben ez a ceruza, és azért nincs hátsó lábam, mert valaki azt akarja, hogy erre figyelj, és ne vedd észre a lényeget! Mit látsz még rajtam?
- Ööö... azt, hogy fehér vagy?
- Úgyvan! Én vagyok az Üzenet számodra! Kövess!
- Kövessek egy fehér nyulat??? Te jó ég, akkor ez azt jelenti, hogy...
- Igen, ez azt jelenti, hogy ezt az egészet álmodja valaki... Látod ott magasan, a felhők felett azt a dundee alakot? Az ő álmában történik mindez!
- És ők? - mutat Miránk a Kívül Álló.
- Ők valójában nincsenek is itt. A valóságban ezek itt nem mások, mint fiziológiás oldatban lebegő identitások. Hatalmas hálózatba kapcsolva, amit egy központi MI irányít. Egyedül Te segíthetsz rajtuk, hiszen Te kívül állsz!
- És a Farmer, meg az a kicsi borz?
- Nekik sikerült valahogy tudatosítaniuk magukban, hogy ez egy álom. De ettől függetlenül még benne vannak ők is. Gyanítom egyébként, hogy Audiprefect is sejthetett valamit, ezért tűnt el Artúrral közvetlenül az Ének elején.
- Akkor nem értem, hogyan segíthetnék, hiszen én is itt vagyok. Benne, ebben az álomban!
- Hát éppen ezért! Benne vagy, de ugyanakkor kívül is állsz. Mert Te vagy AZ, a Kívül Álló!
És tényleg. Ő AZ. A Kívül Álló.
- Mit kell tennem? - kérdi AZ
- Fel kell ébresztened a dundeet! Le kell hoznod a fellegekből! Tudatosítanod kell benne, hogy álmodik.
- De hiszen a dundee éppen azért jár a fellegekben, mert már tud róla, hogy álmodik. Örül a lelke! - lép a beszélgetőkhöz Farmer. - egyszerűen jelezzünk neki, hogy hagyja abba.
- Te vagy AZ! Jelezz hát! - szól áhítattal a nyúl.
Közben MI tovább énekelünk. MIt sejtve.
A dundee Jelet kap. Mosolyogva ébred.
- Elaludt az asztalnál fiatalember! - fordul hozzá a Biztos Úr.
- Tudom - feleli a dundee, és tényleg tudta - Csodálatosan valósághű álmot láttam.
- Ó, ilyen már velem is történt! - csacsog Pamela, aki nemrég érkezett a dallaszi géppel.
Az asztal körül közben nagy a kavarodás... sokan a valit is filinek mondták. A borz gondos házigazdának bizonyul, szinte minden vendégével egyszerre foglalkozik. Megteheti, hiszen negyvenketten van.
- Nemsoká' énekelni fogunk! - fordul a dundeehoz az Idegen.
- Tudom - feleli a dundee, és tényleg tudja.
Ekkor egy fehér marcipánnyulat tesznek elé, amelynek valaki már megette a hátsó lábait. Csodálkozva ránéz, és szeméből a következőt olvassa ki: Kövess! Ceruzával írták bele.
...
...
- A Mi EGY a Mi SOK - kántálja Mi, egyszerre, többszáz hangon, csodálatos összhangzatban.
Miszter és Missz Univerzum szipogva zsebkendőt kér, és belefújja az orrát:
- BIG BAAAAANG - hallatszik a kirobbanó öröm.
Lótuszvirágok hullanak az égből. És mesék pottyannak. Mindenféle mítoszok születnek, majd felsírnak.
Ráadásul a Két Lata Bárd vezényletével Mi ráadást ad:
- Mimimimimimimi-Mimimimimimimi-Mimóóóózoga....
- Én vagyok én! - fordul ekkor a Beavatott Farmer a Kívül Állóhoz.
A kívülálló tágra nyílt szemmel bámulja a hirtelen felbukkanó alakot.
- Azt hittem, neked véged!
- Balgaság! A Mi nem az ének végét, hanem éppen a folytatását jelenti. Hallod nem?
- Úgy van! - jelenti ki a flashbackből visszatért kicsi Borz - én már csak tudom!
- De akkor most mi lesz vele? - bök fejével a Kívül Álló az Együtt Érző Mi felé...
- ....Ugrottkiaaaaazőőőőődleveles-csipkebokorból - fejezi be Mi, egyszerre, többszáz hangon, csodálatos összhangzatban a dalművet.
Ekkor a közeli csipkebokor lángolni kezd, és egy Füles ugrik ki belőle.
- Azt hiszem, jelenésem van - indul el a bokor felé a Kívül Álló (azaz József Művész Úr)
...
- Mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmoooooooooooooooooooooooooooooooo - búg a csapat
- ÉNek el! - űzi ki a démonokat a többiekből a két Lata Bárd!
- Mimimimimimimimimi - alakul át a hangzás
- Csak MI maradjon!
- Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii - hangolódnak össze EGGYÉ a részek
- Kezdhetjük? - kérdi az egyik Bárd
- Igen - válaszolja Mi, egyszerre, többszáz hangon, csodálatos összhangzatban.
- De hisz ez itt az ének hangja - ellenkezik a Kívül Álló
- Nem! Te a Mit hallod!
- Mit??? - néz maga elé a Kívül Álló
- Nem értheted, hisz kívül állsz - veti a szemére a másik Bárd... és a Kívül Álló szeme csakhamar ki is nyílik.
- Mi vagyok! - ébred ekkor öntudatra Mi, többszáz hangon, egyszerre ezer dallammal, ezer rimussal, mégis csodálatos összhangzatban.
- Hát... ennyi volt, az Éneknek vége! - hajol meg a két Lata Bárd.
Az egész univerzum egy hatalmas katarzis, rázkódik a zokogástól. Gyönyörű.
Flegma unalmában elmondott egy viccet. Megy a Medve a réten és találkozik a nyuszikával, akinek a szeméből egy ceruza áll ki, és hátsó két lába ki van tépve. Mi történt Nyuszika? - kérdi Medve. - Semmi, fogadtam a Farkassal a hátsó két lábamba, hogy nem meri belevágni a ceruzát a szemembe. :-o
- Álljunk körbe és fogjuk meg egy más kezét - vezénylik.
Artúr lába körül egy borz szaglászik, majd érzékien beleharap.
- A közös énekléshez egymásra kellene hangolódnunk. Kérnénk egy Mo hangot - vezényel tovább a két Lata Bárd és rendezgeti az egyelőre még hiányos kört.
- Mooo...st - adja meg a jelet Audiprefekt.
Artúr, az egyik kicsi borz és Audiprefekt hirtelen eltűnik.
Hegyesfülűnek hatalmas dézsa vűje támad.
A kör bezárul.
A két bárd tudja a dolgát. Míg a többiek hangolnak, érzékeny húrokat pengetnek.
Kiosztják a Requiem a la Bárdos kottáit. Többen ékes szóló szerephez jutnak.
- Mmmmmmmmmmmmooooooooooooooooooooooooooommmmmmmmmmmmmmmmooooo - zsibbad bele mindenki a közösbe.
Egyetlen kívülálló marad, aki a körön kívül áll
- Lesúlytó ez a két Bárd. De, ha így folytatják én is elveszítem a fejem - dünnyögi
... A nagy hallgatásnak talán a Biztos Úr feltűnése volt az oka, aki Minden Hatóságot képviselt. Tehát a Gondolatrendőrséget is.
- Most azért vagyok itt, hogy ellenőrizzem, mennyire eredetiek a gondolataitok - folytatja a narrációt a Biztos Úr, kinek fakabátján jónéhány érdemérem mellett ott lóg a Tizedik Elismerés is.
- Kérem, nekem van igazolásom - lobogtatja Gondolatátvételi Felismervényét egy kesztyűs kéz
- Mi mind eredetiek vagyunk - veszik elejét a vitának a negyvenkét borzok, s állják körül a fakabátost.
- Egyedül Artúr másolat - vallja be Frankeinstein - neki nincsenek is saját gondolatai. Illetve minden, amit most gondol, korábban már eszébe jutott egyszer, csak akkor még nem ő volt.
- Akkor viszont elő kell állítanom! - feleli szigorúan a fakabátos
- Még egyszer? Hiszen én már megcsináltam egyszer!
- A törvény az törvény!
Ekkor egy hamvas arcú kisgyerek lép a Biztos Úrhoz, hóna alatt mesekönyv: a borz filozófiája
- Uram, ebben azt olvastam, hogy Maga azt sem tudhatja kicsoda, és miért van itt. Ráadásul senki nem is ismeri. Tehát, Ön - már megbocsásson - nem is létezik! Jó lesz, ha vigyáz, mert ha nem, akkor mindezt elhiszem, és akkor jajj magának!
- Fenyegetőzünk, fenyegetőzünk? - fenyegetőzik a fakabátos
- Nem ismered az életet - okítja ki a hamvas arcú kisgyereket valaki a sor végéről - az Úr biztosan létezik!
- Emberek - nyugtatja minden borz a többieket - nincs semmi félnivalónk, hisz itt mindannyian nagyon eredetiek vagyunk. Biztos Úr jöjjön, üljön le közénk, nemsokára kezdődik a közös éneklés.
...
Artúr csak mostanra számolta össze a borzokat, és újra bebizonyosodott számára a dolog.
- Megvagy végre! - lép mellé Audiprefect - ne tudd meg mióta kereslek. Van nálad törölköző? Az éneklés kezdetekor le kell lépnünk innen. Majd megadom a hangot!
Artúr bután néz, de ezt már megszokhattuk tőle.
...
off
Igazából én itt sem vagyok :-))
Ki hitte volna, hogy a világ ennyire be van hálózva ?!
off
A közös énelkés kudarcba fulladt. Valahogy nem volt elég nótás kedv.
Más szórakozás és időtöltés után kellet nézni.
Az elenyésző méretű ugráló kisnyuszi gyorsan kiosztott mindenkinek egy műanyag poharat majd czizellált marmonkannákből időt kezdett töltögetni a résztvevőknek.
Ez az időtöltés sem dobta föl a hangulatot. Pedig többen is föl voltak készülve (pl. valaki a végéről különösen nagyon készült rá), hogy ha valaki mégis földobja akkor ügyesen elkapják, ha esetleg netán feléjük landolna.
Valaki bekiabálta, hogy orosz rulettet is játszhatnának, de lehurrogták. Hogy ki is kiabálta be, azt titok övezi, mert pont nem nézett senki arra.
Egy álmos hang is beszólt: hát vitassuk meg lét nemlét kérdését, azt hogy most végülis lenni, vagy nem lenni vagy miaszösz. Mi a helyzet az élettel világmindenséggel meg mindennel ? Megy ilyesmik, meg egyáltalán.
Ez már valamivel nagyobb tetszést váltott ki, de azért nem volt túl viharos sikere.
Egy Aka Démiai tag meg is kezdte volna az eszmecserét, de annyi Görög Röviditalt ivott meg, hogy csak a taoizmusról tudott hebegni.
Egy másik srác, aki éppen Hollywoodba készült (de Frankeinstein-inkognítóban is látták már ) megpróbálta elütni a témát: egyrészt mert ő mindjárt a filmfővárosba távozik, másrészt meg úgysem tudna senki semmit bizonyítani. Erre két hegyes fül nagyon rázkódni kezdett, a hozzá tertozó fej heves bólogatása miatt.
Hátulról Sót Kért valaki, meg is kapta volna, de erős hápogás nyomta el mondandóját.
Kisebb zúgolódás tört ki, hogy végre valaki kezdje már el, végül is ezért gyültünk össze.
Nemes Fény töltötte be az erdei tisztást ahol a kis összejövetel zajlott. És e szép aranyló sugárzás felfogása is megerősödött, majd hol borzokól, hol borokról kezdett beszélni.
Ez nagyon jó, nagyon szép, de mi lesz a mindenséggel meg mindennel ? - kérdezte morcosan és Pucrosan egy arrajáró Medvebocs.
Erreföl negyvenkét kicsi Borz szaladt be a tisztásra. Ettől olyan kavarodás lett hogy valit is filinek mondták egyesek ijedtükben...
- Jó estét, jó estét, pálinkás jóestét! Biztosan tudják, ki vagyok! - lépett színre egy új szereplő.
- Az úr! - borult térdre valaki a végén.
- Ez biztos? - kételkedett Merlin.
- Biztos úr! - ismerte fel végül a Vidám Orosz.
- Úgy van! Személyi igazolványt, forgalmi engedélyt, gondolkodási utasítást kérem felmutatni. - húzta ki magát az új szereplő, végigsimítva fakabátján. Szálka ment az ujjába, de ilyen aprósággal most nem törődött. - Bűncselekmény kockázati tényezőjének fennforgása erősen lehetséges! - húzta össze szemöldökét. Mindannyiuk hátára kiült a víz.
- Ez biztos? - súgta Dió Tímea az idegennek.
- Nem, nem! - felelt az idegesen. - Én nem ismerek senkit! Legkevésbé saját magamat!
Az Idegen hirtelen abbahagyta a táncot. A többiek megnyugodtak, mert már nagyon kezdték unni a dolgot. Egy kicsit tartottak az Idegentöl, hisz idegen volt és az emberek általában nem nézik jó szemmel azt, amit nem ismernek.
Mit keresel itt? Kérdezte a Vidám Orosz.
Hívtatok... hát itt vagyok. Felelte titokzatosan az Idegen.
De hisz mi nem is hívtunk! Csodálkoztak a többiek.
Ez érdekes. Pedig én úgy láttam, hogy mindannyian kerestek valamit. Válaszokat vártok ezer meg ezer kérdésre... De ha úgy gondoljátok, hát elmehetek... - Mondta az Idegen és felemelkedett a levegöbe...
"Az Erő rövid története Borztól napjainkig" Ezt a szórólapot nyomták Flegma kezébe a metrókijáratnál. Kissé meghökkent, de azonnal lement alfába. Sajnos azonban valami zavar lehetett a szinkretista tér-idő kontinuumban, mert a folyamat közepette kinyujtott bal öklének középső ujja lazán elkezdett felfelé emelkedni, egy jól ismert nemzetközi jelzést formázva. Vidám Orosz e virtuális piktogram hatására elkomorult, ki nem állhatta, ha megsértik vallásos meggyőződését, és azonmód átállított gyorstüzelő (GOD mód) üzemmódra. A titánötvözetű kis HTML oldalak süvítve vágódtak be az odainkarnálódott Borz Apa feje fölé.
- Ez igen - szólt Dió Timi, mindannyiunk démona, aki ott sasolt a metrókijáratnál -, a franc se gondolta volna, hogy egy sima mezei programozó így tud HTML oldalakkal bánni. Minderre Flegma elnyomott egy félmosolyt.
- Cöcö, én 2 perc alatt 10Mbyte-ot eszek reggelire, simán lekörözöm Vidám Oroszt. - mondta.
- Akkor a tiéd vagyok - szólt Dió Timi, és aranyló szőke haját belefúrta Flegma arcába. Az egész metró őket bámulta.
- Nos, mi a tanulság? - kérdezte a Vidám Orosz, becsukva a nagy vastag, aranyborítású könyvet, aminek a címe Az Erdő rövid története a Nagy Pirospozsgás Forradalom óta volt.
- Nincs tanulság - legyintett Merlin. Ezzel a kijelentéssel kis híján megidézte József Attila szellemét. De csak kishíján! És az mint tudjuk, a transzcendenssel kapcsolatban semmit sem ér.
- Semmit sem ér, semmit sem ér - susogott a háttérben a női vokál. Jég dupla viszkivel. Vágni lehet a füstöt. A hangulat ott van. A kispap mindig kicsi marad. Az égigérő paszuj... áh, hagyjuk most Freudot!
- Tanulság mindig van! - ellenkezik valaki a Végről, talán egy huszár? Nem, egy keresztes lovag! Buzogány buzgón bólogat.
- Héééé? - eszmél a kicsi borz. - Az én mesémre meg senki sem figyelt???
- Én igen, én igen - motyog álmában egy álmodó. Annyira nem meggyőző, hogy tudatos volna.... :)
- Hát éppen ez a tanulság... - magyarázza a bizonyítványt a bárpultnál Dió Tímea. Talán túl sokat ivott, és azért beszél hülyeségeket.
- Talán túl keveset! - vitatkozik a narrátorral Artúr, a Lególem. Mellét feszíti a büszkeség, hogy egy könyvben szerepelt.
- Semmit sem ér, semmit se, subidubi
- Hát ez az! Hát ez AZ! - suttog és kiabál az Idegen. Ott táncol minden idegen.
A kicis Borz - ha már ennyire a középpontba került - bejelenti, hogy MESÉLNI FOG $
Egy kedves, régi borz-mesét.
Néhányan talán ismerik is, de nagyon kó újra meghallgatni, hát mindenki örömmel körbeüli a kedves kisemlőst.
A Borz pedig mély levegőt vesz és nekilát a mesének:
"Csövek vagyunk, mi emberek, belerakva a nagyvilágba. A cső egyik végén bemegy a rossz, a másik végén kijön a jó, ilyen egyszerűen működik az ember. Ha nem fogadjuk el, hogy a rossz a mi táplálékunk, és tiltakozunk ellene, akkor bizony elzáródik a cső valahol középen. A rossz nem tud jóként kijönni a másik végén, hát kiömlik újra rosszként, az innenső felén. Ilyenkor nem jól működik a cső, be van dugulva. Törekedj arra, hogy kitisztítsd csövedet, és megismered az igaz boldogságot, ahogy a világ átáramlik rajtad, és a rossz általad jóvá lesz. Ne siránkozz, hogy miért van annyi csúfság a világban, hisz ha nem volna, táplálék nélkül maradnál, élettelen üres cső volnál csupán. Ne hiányold, ha kevés a jó körülötted, attól nem lesz több belőle, inkább igyekezz elhárítani a dugulást. Ne kérdezd, merre kell menned, mi végre vagy itt, hisz azért vagy, hogy a rosszból jót csinálj.
Így szólt a kicsi borz. Akik körülötte voltak, ámultak és Nagy Borznak nevezték. Szét is szaladtak, hogy elvigyék szerte a világba mindenkinek a hallottakat. A nagyvilágnak népei meg álmélkodva hallgatták a Nagy Borz Prófétáinak beszédét, és mivel szinpatikusak voltak a Próféták, olyan kis lelkesek, meg tűz is volt a szemükben, hát megtanulták a népek kivülről a szöveget, ahogy a Próféták mondták. A népek között azután a legkiválóbb férfiúk (és persze leányok! milyen kevesen is vannak itt a vall+fili asztalnál... :-( ), akik Hivatásos Borz Magyarázóknak nevezték magukat, fejükbe vették, hogy fel kell világosítaniuk a népeket, akik a maguk fejük után menve csacsiságokat magyaráznak bele a NAGY BORZ (ekkoriban már csupa nagybetűvel írták) szent kinyilatkoztatásába (mert ekkor már így nevezték kicsi borz butaságait).
Nyilvánvaló, hogy a NAGY BORZ szavait nem szabad képletesen értelmezni, mondták a fekete ruhát, vastag keretes szemüveget és komoly arcot viselő Hivatásos Borz Magyarázók. Hiszen oly nyilvánvaló, hogy az emberi test az a cső, amiről a NAGY BORZ beszélt: a szájunk a Szentséges Bemeneti Nyílás, a nyelőcső, a gyomor, a belek képezik az Áldott Középső Részt, a fenekünk pedig a Végtelen Jóság Kimeneti Nyílása.
A Rossz a mi táplálékunk - mondá a NAGY BORZ(tm) (ekkorra már bejegyzett védjegy lett a név). Nyilvánvaló, hogy ezek után nem szabad jóízű ételeket magunkhoz vennünk, mert ezzel alapjaiban szentségtelenítjük meg a NAGY BORZ(tm) tanításait. Bűnösök, akik jóízű táplálékkal élnek - ez abból is látszik, hogy Székletük (ami a Végtelen Jóság Kimeneti Nyílásából kiömlik) bűzös és utálatos, nem pedig jó, ahogyan a NAGY BORZ(tm) próféciája szerint lennie kellene. A lehető legförtelmesebb ízű ételeket kell hát fogyasztani annak, aki a NAGY BORZ(tm) tanításai szerint akar élni. Csakhogy ezeket az élteleket lenyelni nem könnyű, hiszen undort keltenek még a legedzettebb Hívőkben(tm) is. De a NAGY BORZ(tm) figyelmeztetett, hogy erősnek kell lennünk: a hányás főbenjáró bűn: amit beteszünk a Szentséges Bemeneti Nyílásba, azt le kell nyelni, és meg kell emészteni, nehogy "kiömöljön újra rosszként az innenső felén." Bizony, bizony, mondták a Hivatásos Borz Magyarázók, jónak lenni nem könnyű dolog! És beszéltek még a Fő Erényről, vagyis a székrekedés mentes életről, és kiadták a Kétszáz Jótanács Igaz Hívőknek(tm), Hogyan Tegyük Székletünket Illatossá és Hogyan Üdvözöljünk című könyvet, ami igazi bestsellernek bizonyult. "
Itt a vége fuss el véle.Könnyes szemmel és mosolyogva hallgatták a többiek. Egyedül egyvalaki aludt el a mesén, de hamarosan kiderült, hogy ő már a mese kezdetekor, sőt az összejövetel elejétől fogva aludt...
