Van egy ember (ha jól emlékszem ma is él, de a nevét nem tudom), akin elég erőteljesen működik a prófétaság szelleme (Egy alkalommal például egy gyülekezetnek azt prófétálta, hogy "titeket mindannyiótokat egyenként nagyon szeret az Úr, de ezt a gyülekezetet utálja" Akkor két három vezető megtért, a többiek szétoszlottak, azóta nincs meg az a gyülekezet. Ja, az is valami juh lopásból jött létre).
Egyszer ezt az ember felhívta egy sátánist srác, elmondta, hogy ő kicsoda és a telefonba elkezdte izomból átkozni tételesen a szolgálatát, a családját, mindenét. Amikor a srác kifogyott a szuszból, és emberünk végre szóhoz jutott megkérdezte tőle: Csak ennyi? Ne erre a srác még jobban feldühödve folytatta. Amikor a végéhez ért megkérdezte a srácot ez a keresztény: Mióta vagy te sátánista? Az mondta, hogy már 15 éve. Akkor te nagyon gonosz vagy, ugye? -mondta emberünk.
És még valamit hozzá tett: Jézusnak is van ám üzenete neked. Azt üzeni: Még elkaplak!
És lecsapta a telefont.
Pár (ha jól emlékszem 9) hónap múlva egy kedves fiatal hang hívta telefonon őt.
Emlékszel?- kérdezte- Én vagyok az aki a múltkor átkoztalak a telefonban. Most már én is keresztény vagyok. És elmesélte mi történt:
Éppen egy sátánista szeánszra készülődtek, már égett a tűz, a macska (vagy valami) is elő volt készítve áldozatnak, amikor egyszercsak megjelent a tűz közepében Jézus, és mindannyiukra egyenként rátette a kezét. Akkor megszabadultak minden démontól, és mindannyian megtértek.
Tegnap Istentiszeletről hazafelé menet az egyik barátom két nagyszerű történetet mondott el, amit egyszerűen nem bírok magamban tartani (persze egy hitetlennek haugságnak fog tűnni mind a kettő, de a kevésbé egyértelműen karizmatikus történet pedig dokumentálva van, és a dobókockák is megvannak.)
Ha már így előrementem, akkor el is mesélném az élet és halál kockáinak történetét
(a kockák egyébként ki vannak állítva valahol, ha kell utána lehet nézni).
Valamikor ha jól emlékszem a XVII. században volt egy bűntett, hogy megöltek egy lányt. Két gyanúsított volt, két katona. Mindkettő ártatlannak vallotta magát, és ilyenkor a kor szokásainak hűen kínvallatásnak vetették alá őket, de az sem járt eredménnyel, továbbra is mindkettő ártatlannak mondta magát.
Az akkori uralkodó úgy döntött, hogy döntsön úgymond Isten: dobjanak mind a ketten (két db kockával), és amelyik a kisebbet dobja azt ölik meg, a másikat ártatlannak nyílvánítják.
Az első katona (aki egyébként a gyilkos volt) fogta a két kockát, és dobott, az eredmény 12 (tehát max).
A második katona, aki ártatlan volt, révén az életéről volt szó (azt nem tudom, hogy egyébként keresztény volt-e) elkezdett imádkozni, szíváből felkiáltott az Úrnak, hogy tegyen igazságot, hiszen ő tudja, hogy ártatlan. Nem tudom mennyire hitte el, hogy megkapja amit kért, mert izomból levágta mind a két kockát. Az egyik hatost mutatott, a másik pedig ketté törött, mégpedig úgy, hogy az egyik fele hatot mutatott, a másik egyet. Amikor meglátta ezt az első katona, kővé dermedt (jelképesen csak), és mindent bevallott. A Cár (császár, kirly, már nem emlékszem) pedig szintén eléggé elcsodálkozott, annyira, hogy a történet máig is megmaradt, és a kockákat is meg lehet nézni.