Pár évtizeddel ezelőtt ugyan kevesebb autó volt, de emlékeim szerint egyáltalán nem volt szokás a gyalogosnak elsőbbséget adni. A gyerek addig várt az út szélén, amíg elfogytak az autók, és akkor ment át.
Ugyanakkor évek óta viszi anyám reggelenként iskolába a húgom fiait. Átlag évente egyszer úgy kell elrántani a gyereket egy autó elől. A zebrán, egy hat méter széles úton.
Hát igen... bár az Ady Endre út már akkor is elég forgalmas volt. De sokkal kevesebb autó volt a '80-as években, mint most. Ahhoz képest most rettegnek a szülők, ha gyalog kell elengedni a gyereküket.
Pénteken, szombaton és vasárnap délelőtt nem működött a jelzőlámpa a Széll Kálmán tér nyugati, Szilágyi Erzsébet fasor felőli csomópontjában. Én vasárnap jártam arra többször is autóval egy szállítás kapcsán, a relatíve kicsi forgalom esetére elég nagy tumultus alakult ki, ugyanis bár a csomópont ki van táblázva, de attól még nem triviális itt a közlekedés, főleg, hogy 0-24 szokott menni a lámpa. Egy kanyarodó főút, amelybe becsatlakozik a Szilágyi Erzsébet fasor, a kis buszvégállomásos utca, a buszok meg tudnak fordulni a csomópont előtt, két villamosvágány keresztez szépen és persze a mindenhol elsőbbséggel bíró gyalogosok.
Reggel 9-kor mentem át egyszer, akkor még nem volt gond. Fél 11-kor mentem az Alkotás út felől a Szilágyi Erzsébet fasorra, akkor már a "balkanyar" a főútról nem volt egyszerű, villamos, gyalogos meg a Széna tér felől jövő együtt már bolondítottak a helyzeten. Szemmel láthatóan a többségnek fogalma sem volt róla, hogy kinek lenne elsőbbsége. Végül, amikor beértem a raktárba, felhívta a 112-őt, hogy intézzenek valamit, mert folyamatos veszélyhelyzet van.
Mikor délután 1-kor ismét átmentem, már működött a csomópontban a lámpa.
De előtte 48 órát meg nem.
Nem tűnt fel senkinek? Vagy csak nem szólt róla senki?
Közeli rokonomért 15-16 évesen érte mentek edzésre! ÁÁÁÁÁ!!! Bár van remény, mert most a barátnőjével ment egyedül Budapestre!
Én 5-6 évesen mentem a boltba egyedül! Igaz, csak tejért, meg kakaós csigáért a tejboltba! Amikor elköltöztünk onnan, kb. akkor szűnt meg, lett a helyén a 72-es bisztró! Páran ismerik az itt írogatók közül! :)
Mondanom sem kell, hogy az állomás közelsége hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a vasutat!
Amerikában rendőrségi ügy lett egy ilyen dologból...
De anno apám inkább azért volt morcos, hogy nem vagyok önálló, azt mesélte, hogy már 10 évesen egyedül vonatozott. Míg én csak ca. 12-13 évesen tettem először ilyent, de lehet, hogy már 14 voltam?
Szerintem nem ez az ok. Egyszerűen megváltozott a társadalom gyerekhez való hozzáállása. (Talán azzal összefüggésben, hogy nagyon kevés a gyerek, nagyon féltjük őket, de ez csak tipp.)
Tényleg. Eszembe juttattad, hogy a "legyen szíves jelezni" az teljesen bevett duma volt. A ZIU-n kizárólag a jobb 1-ből a kerékdobról értem el a gombot, a többi esetben kérni vagy igazodni kellett.
(Én azzal villantottam, hogy elsőben autonóm döntéssel busszal lekerültem az áramszünetet :) , ami akkor órás nagysagrend volt, és egyszercsak odaaértem az ellenkező irányból anyámhoz, aki a trolimegállóban várt kissé idegesen, ám hirtelen annál jobban felderülve a féléves öcsémmel - természetesen még vezetékes telefon is sehol. Tudom, nem egy hőstörténet, de a mai világtól elég távoli.)
Amúgy ezt komolyan kérdezem, ki hogy fogalmazná meg, mi a veszélyesebb ma? Én leginkább "csak" az agresszív, nagyteljesítményű, figyelmetlen autóforgalmat tudom mondani, a szabályok alacsony respektjével. Vannak ezenkívül (opcionálisan drogos) rablók, csekély valószínűséggel * nagy potenciális kárral = közepes kockázattal.
Első iskolai napomon apa elsétált velem a buszmegállóba (2 km volt akkor a házunktól), felszálltunk a buszra (Tatabánya, 17-es járat), aztán megmutatta, melyik megállónál szállok le az iskolánál.
A második napon már egyedül mentem, a buszról leszállni is akkor tudtam csak, ha valakit megkértem, hogy jelezzen. Ugyanis a jó öreg ráncajtós Ikaruson (általában egy OMV reklámos jutott erre a buszra) csak az ajtó felett volt leszállásjelző. Azt 3. osztályig nem értem fel.
Hát, olyan sztorit én is hallottam, hogy a tizen-1-2 éves nagytesóra rá volt bízva a kistesó, aki szépen megamortizálta magát.
Ezért, a nagytesó szépen elvitte (vidéki kisváros) az orvoshoz, a doki ott azt mondta, hogy ez baj, Miskolcra kell vinni a kórházba, ide meg oda.
Nagytesó szépen kisétált a kicsivel a vasútra, elment Miskolcra, megkereste a kórházat, azt' mire a felnőttek hazaértek, a kicsi otthon volt, leápolva.
"...sok-sok szülő viszi autóval gyermekét iskolába, ami reggelente kaotikus állapotokat eredményez az iskolák környékén..."
Még az én időmben is (80-as évek eleje) gyalog vittek (amíg kísértek) a szülők suliba, aztán egyedül. Igaz mi is (tesóval) körzetbe tartozó suliba jártunk másfél km-en belül volt a suli, ahogy a többségnek. II. kerületi "elit suli" lévén azért akkoriban ott se minden családnak volt autója, nem úgy mint ma apucinak és anyucinak is külön verdája nehogy "mán" anyuci villamosozzon a kölyökkel (hátha hozzászokik tömegközlekedni) ha apuci nem ér rá. Családban is ismerős a példa, ma ennek eredménye a 18 éves kölyöknek is verdája van már mert tömegközlekedni az ciki és lúzernek való :P
Az általános hozzáállás is rengeteget változott az utóbbi néhány évtizedben. Korábban nem volt szokás/elvárás a folyamatos szülői felügyelet, simán hagyták őket egyedül játszani, elmehettek bandázni, stb.. Ma ez a fajta "elszakadás" sokkal később következik be (és elég hirtelen, annak minden itt OFF következményével).
Kicsit OFF: Svájcban ismerősnél az óvodás gyereknek 2 hét után egyedül kell óvodába mennie! Hazamegy ebédelni (ha kell), majd délután elmegy újból. Na persze óvodának 800 méteren belül kell lennie és az útvonal nem keresztezhet főútvonalat, úgy építik ;)
Amikor ott voltam, a bejáratot útvonalon fát vágtak. Megállt az elkerített rész végén, a gépek 1 perc alatt leálltak, a jó munkás ember átkisérte a gyereket az adott szakaszon, majd a gépen újraindultak.
A gyerek most lesz 5. osztályos, osztálytársakkal kerékpárral jár úszodába stb.
Mi (ratkók) általános iskola első félévig járhattunk szülői kísérettel iskolába.
Komolyan.
Általános iskola első félév végén, decemberben külön szülői értekezlet foglalkozott azzal (akkoriban még a szülők 90-95%-a részt vett a szülőiken), hogy hagyják abba a gyerek iskolába/ból kísérését és tanítsák meg a gyereket önállóan iskolába járni.
S így is történt.
Akit első második félévben is kísértek még szülei, azt, mi, a többség folyamatosan cikiztük.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy alig volt körzeten kívüli gyerek.
Ezért a nebulók 99%-a gyalog járt iskolába.
(0,5-2,5 km-ről)
Ma pedig már nem ritka, hogy egy iskola tanulóinak 50%-a körzeten kívüli.
Egy az Örs Vezért térhez közeli, lakótelepi iskolánál ez az arány 40% és legtávolabbi tanulóik Kerepes városából járnak oda, ami 13 km + pár száz méter gyaloglás.
A mai utcai biztonsági helyzet valamint a közlekedési viszonyok miatt sok-sok szülő viszi autóval gyermekét iskolába, ami reggelente kaotikus állapotokat eredményez az iskolák környékén.
Télen pedig megfelelő karbantartás mellett meg lehet oldani, hogy ne fagyjon be a cucc. Pl vazelinnel, wd40-el vagy olajjal bekened a rögzítés mellett aztán már kevésbé fagy be. 😉
