A védekezéssel nem sokat törődtek, mindenki támadott, ahogy bírt (egyáltalán a sáncolást ismerték már akkor?). A kormányzó jobban tolta az elején, de Benyovszky jobban bírta a végét (lehet, hogy közben vodkáztak? :-D). Az vezéráldozat elég durva volt :-). Viszont voltak olyan részei a partinak, ahol meglepően jól tolták.
Az első, jelenleg ismert (leírt) magyar sakkpartit Benyovszky Móric játszotta 1770-ben, a kamcsatkai fogsága idején. A tét száz arany rubel volt. A játszma a világ első sakklapjában (La Palaméde) jelent meg Párizsban, 1838-ban.
(egy kis magán-közlemény) Újabban komikusan csúnya vereségeim sokasodnak a Lichessen. Az a baj, hogy még a győzelmeim is csúnyák. Van valami nem-káros lószérum az agynak? Szuper ginzeng? Aloe Vera?
Már az se rossz, hogy szuper-tévedésből Kramnyik helyen az írásos szövegben mindenhol végig Korcsnoj szerepel, (lásd a linkben!)
javítani senki sem tudta (nagy ívből mindegy, ugye?) hát nem mindegy??? - A kommentátor hallható-elhangzó-hangzó szövegében persze helyesen mindvégig Kramnyik.
----
Saját kérdésem pedig: ki a kommentátor? (A fenti parti után két szintén érdekes Aljechin-parti jön.) Azokat is ő kommentálja.
Judit egy évvel a gyermeke születése után vett részt a világbajnokjelöltek versenyén, kemény időszak lehetett neki. Valahol azt nyilatkozta, hogy nem is tudott maradéktalanul a sakkra koncentrálni ...
Két magyar a legjobb 8 kihívó között, ez korábban a Portisch-érában fordult elő (sőt Szabó László és Lilienthal is volt együtt a legjobbak között, de utóbbi akkor még szovjet színekben):