Már az se rossz, hogy szuper-tévedésből Kramnyik helyen az írásos szövegben mindenhol végig Korcsnoj szerepel, (lásd a linkben!)
javítani senki sem tudta (nagy ívből mindegy, ugye?) hát nem mindegy??? - A kommentátor hallható-elhangzó-hangzó szövegében persze helyesen mindvégig Kramnyik.
----
Saját kérdésem pedig: ki a kommentátor? (A fenti parti után két szintén érdekes Aljechin-parti jön.) Azokat is ő kommentálja.
Judit egy évvel a gyermeke születése után vett részt a világbajnokjelöltek versenyén, kemény időszak lehetett neki. Valahol azt nyilatkozta, hogy nem is tudott maradéktalanul a sakkra koncentrálni ...
Két magyar a legjobb 8 kihívó között, ez korábban a Portisch-érában fordult elő (sőt Szabó László és Lilienthal is volt együtt a legjobbak között, de utóbbi akkor még szovjet színekben):
A sáncolásról azt tartják, hogy azzal a király (viszonylagos) biztonságba kerül. Kivéve az ellentétes oldalra történő sáncolást. Ha nincs sánc, akkor a királyok bizonytalanabb helyzete miatt élesebb partik várhatók. Érdekes ötlet, bár szerintem attól kezdve, hogy a sáncolás nélküli játék elméletét is kidolgozzák, már nem lesz olyan izgalmas az, mint most ...
Sötéttel remi Domiguez-Perez ellen, Ricsi gyaloghátrányos bástyvégjátékot mentett döntetlenre. Igaz, hogy az elmélet szerint ez a "3 gyalog a 4 ellen ugyanazon a szárnyon" állás védhető, de azért a gyaloghátrányban lévőnek nagyon pontosan kell játszani (Portisch-Sárközy 600 végjáték, 378. állás). Ricsi pontosan azt a mintát követte, mint ami a könyvben is le van írva, látszik, hogy ismeri az elméletet :-D. Viccet félretéve, eddig nagyon stabilan játszott, sötéttel jól védekezett, a végjátékokat is precízen tolta.
Lékó Péter pedig egy tőle elég szokatlan éles partiban vert egy ifjú orosz 2700-ast :-)
"Miután visszatértünk a szálláshelyünkre, vagy negyedórán át járkáltam szobáról szobára; üvöltve, ordítva szakadt föl belőlem a nyers, tiszta öröm. Nem hiszem, hogy az életben még egyszer részem lesz ilyen tökéletes elégedettségben. Akkora érzés volt, amiből egy is elegendő egy életre"
Kaszparov szavai a VB meccs megnyerése után. Tombolt az endorfin :-D. Igaz, Garry az egonak sem volt híván :-)
Játszani és nyerni (szinte) mindenki szeret, és nem csak gyerekkorban :-). A győzelemnek élettani hatása is van: endorfint szabadít fel az agyban, ami a kábítószerhez hasonló eufórikus tüneteket produkál. Van olyan, aki egész életében alapszinten eljátszogat a bábukkal, mások hajlandók tanulni/versenyezni is a győzelem érdekében. Itt még csak az ego játszik, de amikor a sakkozóból profi lesz (ebből él), akkor már a pénz is meghatározó lesz, de az ego marad.
Azt nehéz eldönteni, hogy a sakkozót mennyire motiválja a hazaszeretet, és mennyire a népének elvárása, de az biztos, hogy a sakkolimpiákon szinte minden ország a legerősebb csapatával vonul fel. Kivéve néhány különcöt, és a VB-meccs előtt álló játékosokat, bár sokszor ők is asztalhoz ülnek az olimpián. Nem gondolom, hogy ezek a válogatottak minden esetben magas honoráriumért játszanának ...