Judit egy évvel a gyermeke születése után vett részt a világbajnokjelöltek versenyén, kemény időszak lehetett neki. Valahol azt nyilatkozta, hogy nem is tudott maradéktalanul a sakkra koncentrálni ...
Két magyar a legjobb 8 kihívó között, ez korábban a Portisch-érában fordult elő (sőt Szabó László és Lilienthal is volt együtt a legjobbak között, de utóbbi akkor még szovjet színekben):
A sáncolásról azt tartják, hogy azzal a király (viszonylagos) biztonságba kerül. Kivéve az ellentétes oldalra történő sáncolást. Ha nincs sánc, akkor a királyok bizonytalanabb helyzete miatt élesebb partik várhatók. Érdekes ötlet, bár szerintem attól kezdve, hogy a sáncolás nélküli játék elméletét is kidolgozzák, már nem lesz olyan izgalmas az, mint most ...
Sötéttel remi Domiguez-Perez ellen, Ricsi gyaloghátrányos bástyvégjátékot mentett döntetlenre. Igaz, hogy az elmélet szerint ez a "3 gyalog a 4 ellen ugyanazon a szárnyon" állás védhető, de azért a gyaloghátrányban lévőnek nagyon pontosan kell játszani (Portisch-Sárközy 600 végjáték, 378. állás). Ricsi pontosan azt a mintát követte, mint ami a könyvben is le van írva, látszik, hogy ismeri az elméletet :-D. Viccet félretéve, eddig nagyon stabilan játszott, sötéttel jól védekezett, a végjátékokat is precízen tolta.
Lékó Péter pedig egy tőle elég szokatlan éles partiban vert egy ifjú orosz 2700-ast :-)
"Miután visszatértünk a szálláshelyünkre, vagy negyedórán át járkáltam szobáról szobára; üvöltve, ordítva szakadt föl belőlem a nyers, tiszta öröm. Nem hiszem, hogy az életben még egyszer részem lesz ilyen tökéletes elégedettségben. Akkora érzés volt, amiből egy is elegendő egy életre"
Kaszparov szavai a VB meccs megnyerése után. Tombolt az endorfin :-D. Igaz, Garry az egonak sem volt híván :-)
Játszani és nyerni (szinte) mindenki szeret, és nem csak gyerekkorban :-). A győzelemnek élettani hatása is van: endorfint szabadít fel az agyban, ami a kábítószerhez hasonló eufórikus tüneteket produkál. Van olyan, aki egész életében alapszinten eljátszogat a bábukkal, mások hajlandók tanulni/versenyezni is a győzelem érdekében. Itt még csak az ego játszik, de amikor a sakkozóból profi lesz (ebből él), akkor már a pénz is meghatározó lesz, de az ego marad.
Azt nehéz eldönteni, hogy a sakkozót mennyire motiválja a hazaszeretet, és mennyire a népének elvárása, de az biztos, hogy a sakkolimpiákon szinte minden ország a legerősebb csapatával vonul fel. Kivéve néhány különcöt, és a VB-meccs előtt álló játékosokat, bár sokszor ők is asztalhoz ülnek az olimpián. Nem gondolom, hogy ezek a válogatottak minden esetben magas honoráriumért játszanának ...
Alapvetően egyetértek, ezért is vagyok az élsport állami támogatása ellen, de azért Lékóval pl. többször beszéltem már, Carlsennel még nem, szóval egy kicsit azért jobban húzok Peti felé. :))
Én még mindig azon csodálkozom, hogy ezen még csodálkoznak sokan.
Egy profi sportolónak miért gondoljátok, hogy bármi köze lenne egy válogatotthoz? De ez minden sportban így van. Egy uszó magának úszik, a bokszoló magának bokszol, a vívó magának vív. Az ország pont addig érdekes, ameddig pénzt kap. Aztán miért érdekelné? Ez az egész nemzetieskedés egy pótcselekvés, ami abból is látszik, hogy ha belépsz itt az indekszen a drukkerkocsmába, akkor magyar gyerekek pont úgy beszélnek első személyben egy angol, francia, vagy spanyol csapatról, mintha bármi közük lenne hozzé: nyertünk, jól játszottunk, megmutattuk nekik, stb.
Nektek pont annyi közötök van Lékóhoz, mint Anandhoz, vagy Carlsenhez: A sakk. Ezen felül egy jappán amatőr sakkozóhoz sokkal több közötök van, mint egy magyar heteshez Szabolcsból.
Csak ezeket olyan nem PC kimondani, mert ugye a hazafiasság, meg stb. Baromság az egész, csak nem illik beismerni.
Megkezdődött a klub-EB. Magyar klub nem indult, de magyar játékosok vannak: Rapport és Lékó a Padova csapatában, Berkes és Papp Gábor is talált magának csapatot.