örülök, hogy megosztottad velünk ezt a példát. jól mutatja, hogy az emberek miként élik le életüket másoktól kapott hazugságok alapján, és hogy mennyire sajnálják az időt, hogy megismerjék önmagukat.
Öö...szóval, ha nem haraxol, azé én is kipróbáltam, amit te.
Én is szólítgattam, becézgettem és Avi nevén hívogattam az ülőszékemet. :)
Először nem is történt semmi.
Már-már duzzogni kezdtem, hogy ennek a Hermelinnek téllleg igaza van és ez a Viki jól becsapott minket.
És akkor történt valami !
Az ülőszékem válaszolt !!!!!!!!
Ó nem, nem, nem volt ez füllel hallható. Nem szólt vissza, hogy "na mi van hapsikám mit szájalsz itt nekem ?". És nem is mozdult meg. Nem kopogott, mint a szeánszokon táncoló asztalláb. Nem, nem semmi szokatlant nem tett tulajdonképpen.
CSAK CSINÁLTA AZT, AMIT ADDIG !!
Ott volt a sejhajom alatt, éreztem, ahogy ülök benne, ahogy "nyomja" változatlanul és hűségesen, megrendítő kitartásával a testem és így, ezzel az ottlétével VÁLASZOLT NEKEM !
Mert hát hogy tudna másképp ???
Könyörgöm, tud egy szék beszélni vagy mozogni ?
Ugye jól tudom, hogy nem ?
Akkor hogyan válaszolhatna másképp, minthogy továbbra is ott marad alattam, rendelkezésemre áll, adja magát, nyújtja szolgáltatását, betölti rendeltetését.
Azaz ÁRAD !
Árad, árasztja magát számomra.
Önzetlenül, feltétel nélkül árasztja magát nekem. Nem kér érte semmit cserébe, nem irigyli, nem vár viszonzást.
Ha bántom, ha nem becsülöm, ha nem kapja tőlem, amit érdemel ő akkor is rendíthetetlenül, utolsó erejéig a rendelkezésemre áll, amíg fizikailag képes erre.
Áradását soha sem szüntetelteti, amíg ő létezik, addig mindig TELJESESSÉGÉBEN nyújtja nekem magát,semmit sem tart vissza magából, csak árad nekem és nekünk, azaz bárkinek.
Hát ezt az áradást a szék a fenekem alatt olyan kifejezően tette, hogy ahhoz fogható hatást más csoda távolról sem sem ért volna el. Pláne a legkevesebbet azzal, ha Aranyviki hangján kezdett volna el ordítozni, bizonygatva hogy ő márpedig mindennel és mindenkivel, de mindenekelőtt AVI barátunkkal egy...
Szóval Kedves Aranyviki !
Köszönöm, hogy válaszoltál ! :,-)
Íme nagyintelligenciájú beszéded, amelyre felülmúlhatatlan, egyenes következtetésű, logikus észrevételemet megtettem:
"Ameddig nem érezzük magunkat mindenkivel és mindennel egynek, addig (stb.)
Az Egység-ben nincs csalódás, nincs elhagyás, nincs harag, nincs bánat...."
Hát ezt próbáltam ki!
Szólítgattam, becézgettem, a neveden hívtam beszélgetésre ülőszékemet (még azt izs mondtam, hogy Avikám kicsim), de: Nem válaszoltál! Meg sem szólaltál! Pedig ott voltál! Most is itt vagy!
Csalódtam.... Haragszom.... Bánatos vagyok!
Hazudsz! Te is tudod, hogy hazucc!!! (SpendeR nyomán :DDDDDDDDDDDDDDDDDD ) Még nem váltál eggyé mindennel!
Ha nem váltál még eggyé mindennel, akkor ne prédikáld!
Hey Mindenkinek !
Bár valóban, "big4 elmondta a dolgok lényegét." én most megpróbálom ezt az axiómát továbbvinni.
Ha valóban ez a 'természetes emberi csoportreakció', akkor én azt mondom (spanyolviasz...!)a Kr-i szeretet csak úgy valósítható meg, ha nem tartozom (érzelmileg) egyik csoportba sem, hanem közvetlenül keresem Istent. A kiscsoportok az ovódába valók 8:)))
Üdv:T (mint tanuló...)
Szerintem a kovetkezo okokbol is lehet masokra kopkodni:
1, Ezzel a kozosseg elfedi sajat hibait vagy tisztessegtelen dolgait.
2, Azt tapasztaltam, hogy az uj vallasoknak nagyon leegyszerusitett a tanrendszere. Egy ido utan mar sok ujat nem lehet mondani. Ezert jo kis tema masok kopkodese. Vannak olyan egyhazak, akiken evekig el lehet ragodni.
3, Masok kopkodeset sokszor a vallasi vezetok ugy tuntetik fel, mintha az a masik csoport, akit kopkodnek, valami osszeeskuvo lenne. Ezert az egyszeru hivek erezhetik ugy, hogy most ok valami olyant tudtak meg, amit masok nem, ok valamifele beavatottak. Ez egy fajta izgatottsaggal jar.
1./ Minden vallásban csalódhat az ember, mivel az egyén is + a szervezet is változik (fejlődik), "2x nem léphecc bele ugyanabba a folóba".
2./ Ember alkotta csoportosulás mindig tök-életlen :)) csak a nagyon buta (vallási) vezetők hiszik-hitetik, hogy az övéké a tökéletes.
3./ Valami ELLEN csoportosulni, ellenkezik a szeretet törvényével. Csak Valamiért lehet v. kell !!! Mások utálata, gyűlölete, megvetése - önmagárol állít ki (nagyon rossz) bizonyítványt.
4./ Mindenkinek szuverén joga, hogy élete során álláspontot változtasson, ha kell, többször is. De az örökös szélkakas szerep (=napraforgó...) eléggé undorító.
5./ A világot csak úgy tudjuk (nagyon picit) megváltoztatni, ha mi magunk változunk meg. De másokra köpködni, lesajnálni más hitük miatt - ez saját belső félelmeink árulkodó kivetítése !
6./ Duplán szvsz: aki elhagyja közösségét, előbb utóbb a következővel is problémája lesz. Pont ojan ez mint a válás: ostobán azt hisszük, hogy a következő majd jobb lesz. Nem, mert ez nem a jó hejzet keresése, hanem ÉLETFELADFAT, ami elől meg lehet olykor szökni, de hamarosan utolér !
(Ps: én sem vagyok elégedett az egyházammal, /biztos Ő se' velem.../ mégsem megyek máshová, mert kipróbáltam 8-at és egyik sem volt jobb. Higgyetek az öreg rokkának !)
Xetettel: tivadar
Mielőtt nulláznának (mert újbabban itt, a vali-filin is kezd divatba jönni eme igen konstruktív szokás) elmondom neked a véleményem.
Szerintem, nincs jelentősége annak, hogy honnan, melyik táborból anyáz, köpköd az illető a másik felé, sőt annak sincs, hogy esetleg korábban, jelenlegi célpontját, áldozatát képező csoportosulás tagja volt-e.
Régi és ismert lélektani kisérlet a kollektív viselkedésű emberekről.
Teljesen idegen emberekből összeállítottak egy 100 fős csoportot.
Aztán fogták és véletlenszerűen két 50 fős csoportra oosztották őket.
Az egyik csoportnak piros, a másiknak pedig kék ruhát adtak.
Elhanyagolható idő után valamiféle összetartás és a másik csoporttal szembeni ellenszenv alakult ki a két csoportban, CSAK A MÁS RUHASZÍN ALAPJÁN ! (hisz más támpontjuk nem volt, mert vadidegenek voltak).
Ez a klikkesedés odaáig fajult, hogy a végén voltak, akik össze is verekedtek, képviselvén az ő "piros" bagy "kék" csoportjukat.
Ha mondjuk a kék csoportból fogunk egy tagot és adunk neki piros ruhát, hamarosan a piros csapathoz fog verődni és a kék-színek élharcosaként kis idő múltán már kígyót-békát fog kiabálni korábbi "közösségére"
Itt sok olyan ember van aki elhagyott valamilyen hitet, egyházat egy (számára) új kedvéért,
vagy mert csalódott, elégedetlen volt az egyházával.
Amit megfigyeltem, hogy sokan azzal foglalkoznak, hogy kritizálják az elhagyott egyházat illetve azokat, akik maradtak.
Mi ennek az oka? Miért nem tekintenek előre? Keresnek, ha még nem találták meg az újat, vagy vannak el szépen a megtalált újban, követve annak tanítását? Persze ha az új azt tanítja, hogy gyüjtsd össze a nyálad, nézz vissza és .... , akkor rendben van. De biztos, hogy az egy jobb hely?
Az egyik lehetséges magyarázat, hogy önigazolást keresnek. Keresik azoknak a társaságát akik hasonló cipőben járnak, hogy egymást igazolják. Ezt én nagyon sekélyes viselkedésnek tartom."Elmegyek, de közben vissza rugok, ha többen vagyunk még bátor is leszek. Nem is megyek el messzire, a közelben maradok mert így többet tudok köpködni." Bár ezt ezek a személyek segítségnek tartják, segíteni akarnak azoknak akik még mindíg vakok.
(Kedves) ilyen emberek, azon lenne jó elgondolkodnotok, hogy 'MI AZ ÍNDÍTÉKOM'.
Ellehet amögé bújni, hogy nem éreztem a szeretetet, talán messze voltál, talán túl büszeke voltál.
Bárhonnan is mentél el bárhová is mentél, először magadban keresd a hibát. Ha találtál akkor engedd meg hogy másnak is lehessenek hibái, ha nem találtál, akkor büszke és vak vagy.
Az előrevivő, építő beszélgetéseket fontosnak tartom, de a romboló, litániákat és félmondatos beszólásokat, primitívnek és alattomosnak. (eszembe is jut erről valaki)
Szóval ha valaki menni akar, menjen. Semmi sem kötelező.
(Amúgy teljesen nyugodt vagyok, nem vagyok ezekre az emberekre mérges, sajnálom őket.)
Végül, hogy nehogy félreértsenek, nem azt tartom rossznak, ha valaki változtat a nézetein, hanem az utána következő nyílt, vagy alattomos mocskolódást.
(nem az a lényeg, hogy ki vagyok, hanem az hogy hogyan gondolkodom és viselkedek)
