valami vers kell megint mert belülről mar egyre csak feszít és uszít a vágy hogy csináld hogy írd
ez nem a félelem nem a keserűség azt hiszem talán az adni valamit érzése nem akarat kérdése mert írni kell
mert amíg versek születnek nem halhat meg addig a remény azért írunk mert valamire még várunk a jövendő záloga minden költemény
azért születnek a szavak azért áll sorba minden betű hogy hirdesse a hit még mindig él az ember bízik és bár még most is csak járni tanul a lelke de az ember mégis nagyszerű
hányszor hittem már hogy vége meghalt a dal a gerincem nem bírt a láb is elbotlott de a szív a szív még menni akart
és tovább mentem és itt vagyok és most ismét hinni tanulok... "L"
Szia Lina! Nem fogod elhinni, de Debrecenben lakom. Itt dolgozom és itt járok még fősulira. : ) Ez a vers Szegeden született, azért jelöltem így! Tetszik ahogy írsz... Szívesen megismerkednék veled. : D
Hitehagyott
Egy - kettő, egy - kettő, egy - kettő.
Ez nem az utolsó és nem is az első!
A búcsúzás mindig fájdalmat keltő…
Tele volt a világ reménnyel, szerelemmel,
De megszakadt a történet,
És most a színpad újra megtelt ürességgel.
Hova menjek hittért, ha elhagyott?
Hova menjek szerelemért, ha elhagyott?
Ismét esőfelhő takarja a napot…
Őrzök egy sárga rózsát a szívemben,
Boldogságom pedig mellé tettem.
Egy újabb trezor lelkem széfjében.
Elzárva, mélyen elrejtve a felszíntől,
A fájdalom néha még elő - elő tör,
Melyet kicsiny sóhajtás kísér először,
Aztán remegni kezd a száj, és könnyes a szem,
Remeg a világ, s én pedig nem értem…
Miért nem pezseg tovább nekem. Miért nem?
Majd szép lassan a teljes kép beremeg, és
Rám telepszik ama sötét felleg,
Melyet valahogy el kell hessegetnem…
Csak állok a Tisza partján,
Egyedül, magányosan és gyáván.
Rettegve a jövőtől, elgyengülve s kábán.
Egy - kettő, egy - kettő, egy - kettő.
Ez nem az utolsó és nem is az első!
A búcsúzás mindig fájdalmat keltő…
Tele volt a világ reménnyel, szerelemmel,
De megszakadt a történet,
És most a színpad újra megtelt ürességgel.
De új darab készül, új szereplőkkel.
2007. Szeged
Az utolsó szó jogáért ma ítéletet hozok, bűnnel teli létemnek még egy esélyt adok, mert vétkeim súlya ma is árnyként követ, számtalan bűnnel, mi volt, mi van, mi jöhet.
Voltak napok, céltalanok, boldogan is éltem, sorban ért kudarc, Én tűrtem, közben féltem. Nem török pálcát fejem felett, él még a hitem, rútul festett életemnek, keresztjét is viszem.
Múltammal bűnhődöm, mert elképzelni véltem, ember vagyok, s titokban emberként is éltem. Mardos a kín, a múlt, jövőm zokog a vállamon, szívemben kristállyá porladt az érzés,a fájdalom.
Térdre hullva esdek, minden bűnért könnyet, mert becsülettel élve talán sokkal könnyebb, s elviselem a keserűség gúnyba öltött szavát, és nem ítélem feledésre az utolsó szó jogát.
Élni érdemes, s ha százszor földbe süllyedek, százszor állok talpra, de ne ejtek könnyeket, mert minden út ágazik vagy jobbra, vagy balra, s Nekem kell eldönteni, hogy haladok rajta. ' L'
A Szerelem az élet ha nincs szerelem akkor talán mi sem vagyunk a szerelem kőrül vesz és átjárja a szíveteket ez maga az élet,átjárja a testeteket szíveteket és rájöttök mi az a Szerelem egy olyan érzés amit csak te értesz senki más a kőrülötted élők nem érthetik csak te érted és ki az az igazi fiú vagy lány aki életed pasija vagy csaja lehetne hát azt te nem kaphatod meg ez az igazi tiszta szerelem aki ért vágyakozol de nem kaphatod meg lassan 1 éve hogy elmúlt egy szerelem de még mindíg ő az igazi tudom és érzem de várod őt de ő más valakiért dobog a szíve de neked nem kell más a szerelem egyszer jó egyszer rossz vagy élsz vele vagy meghalsz vele kettő között van a szenvedés és ezért mondom hiába vagy szerelmes lehet megvan a csajod pasid de lehet hogy a szerelem fogsz meghalni vagy azért mert nem kaphatod meg vagy azért mert tulságosan szereted vagy a szenvedésbe halsz meg ez az élet ha nem lenne érzelmek mi emberek nem lennénk nem a külső számit a belső aki a külső miatz ítéli meg az embereket az nem is tud igazán szeretni az ugy fog meghalni, hogy halála után sem tud szeretni a szerelmet nem lehet megfogni erről nem lehet beszélni sem le írni ezt érezni kell át kelled élni de amig nem élted át egy embernek a fájdalmát vagy hasonloan akkór nem érted meg ha azt mondod érted a szerelmet ez nem igaz a szerelmet nem lehet érteni még ha azt hiszed olyan egyszerű is az egész dolog ez benntről jön egy Fiú vagy Férfi ha sír a szerelem miatt vagy iránt vagy akár lány miat sír vagy előte sír az nem szegényen az az igazi férfi aki könyeket ejt a lányért és az aki felválaja a szenvedést miatta a Szerelem egy szóval szenvedésa menyországba ha valaki átt ölelsz az jó érzés ha van egy fiú és egy lány barátság és a lány vagy a fíú nem szeret ilyen olyan barátokkal sőt senkivel ölelkezni csak a pasijával vagy csajával akkor az a lány vagy fiú nem tud szeretni igazán és azt a valakit sem fogja megbecsülni és szeretni ha tudod hogy életed valakije az akit nem kaphatsz meg azt tanácsolom hógy tölts vele annyi időt amenyit ttudsz akkor talán tovább élsz de ha kisért a fájdalom és csak a halálra gondolsz vagy megteszed de akkor igazi férfi és csaj vagy a javából és nem bolondgás aki feláldoza magát valakinek ez a tiszta szerelem és ezt az embert nem becsüli meg a világ hát ennyi volt a Szerelem egy játék amit ha jól végig játszasz te nyertél de ha nem Game Over vagy ujra kezded vagy
Volt egy édes álom, hogy nélküled majd nem kell élnem,Ha egyszer megtalálom, azt hiszem, nem ébredek felA boldogság végigvitt az úton, s a távolban
Eggyé vált szívünk ugyanúgy, mint álmomban.
Jöjj, kérlek, bújj közel,Nem kell semmi más,Nem félek semmitől,Hisz messze még a végállomás.
Valami bánt, szíven talált, annyira fájtDe nem érdekel, nem mondtam el, mert tudnod kell.Elszáll, minden fájdalomHa itt vagy a vállamon,Nekem megmaradsz, én jól tudom!
Túl sokáig vártam, nem tudom hogy, hogy bírtam ki.De végre rádtaláltam, s tőlem már nem vehet el senki.Nincs többé szótlan, üres éj, és mi bánthatna.
Itt vagy most végre, tudomNem csak az álmomban.
Hidd el, hogy én…
Bármit megtennék még érted.
Nem kell szólnod, nem kell kérned sem már.
S ha az érzés megtalálNem is ereszt, de nem is várIstenem hát, hogy legyen veled.
"Kecskés Tibor"
mintha palackba akarnánk zárni pusztító viharokat elrakni egykedvű napokra égi szivárványokat úgy öleljük egymásban a boldog csendeket elcseréljük egymással a tomboló és a szelíd perceket...
Meghagyom most másnak az álmokat,
Már eleget ártott, hogy nem fogtam fel,
Vagy vártam egy isteni jelre talán.
Csak egy illat egy szó, üres illúzió,
Nekem elég egy mámoros éj.
Túlélem, reggelre már a szívem se fáj,
Úgy, mint rég, ne reméld.
Mint egy végtelen történet, bárhol megtörténhet,Hidd el, hogy bármerre jársz.Eljön majd egyszer, és félned sem kell többé már, soha tán.Csak egy végtelen történet, elbuksz, de túléled,Hidd el, csak ennyi a tét,Az élet csak erről szól, de mégis szép.
Szép remények, jó, hogy élek még
Ha neked ez számít, nem kérek mást
Egy pár pillantást úgy, mint rég, ezután.
Most egy mozdulatért, édes mosolyodért
Bármit megtennék úgy is, ha fáj.
Érzem hogy nem véletlen, de én úgy hiszem
Ennyi jár, igazán! "..........."
Mégis itt vagyok és kész! Nem is érdekel, mit szól más, csak
Úgy ölelj most kérlek, hogy elfelejtsem, várnak még az éjjel…
Veszélyes és/így mégis kell…
Az a pillanat, s az őrült szenvedély,
Elég néhány lopva szerzett éjjel.
Csak ennyi kell…
És semmi más, ne is kérdezd, mért.
Ez pont elég!
Játszom a tűzzel,De mégis csak ő kell.Érzem, hogy felforr a vérem már.Veszélyes a játék,S inkább rosszul járnékDe én mégis megtenném, bármit kíván.
Nem én akartam így, csak megtörtént és én sem értem,
Az ösztönöm mért hív, és mért nem nyugszik már a szívem
Újra hozzá szólít, és visszatart, ha indulnék el…
…és rosszul végződhet talán, én is rájöhetnék már.
Mégis mit tehetnék még, szívem már rég tévúton jár.
" Szátszom a tűzzel... Kecskés Tibor"
ezerszer bocsáss
meg
csaltalak ezerszer
mint
fűszál a réten
és
cseppek a könnyben
ne
nézzél megbocsájtón
csak
egy csókot adhatok
mert
hosszú még a sor
az
időmből meg kifutok
