A mai hölgyvilágban kétoldalas
népszerűsítő cikk jelent meg Ibolyról,
majdnem beleestem, mire végigolvastam.
Benne két fotó, és mindkettőn ugyanaz,
amit a tévében is volt alkalmam megfigyelni:
jobbra-hátradöntött fej, csábos pillantás balra (mindig balra!) és művigyor. Pardon, mosoly.
Hiszen hölgyről van szó, mégha egynémely
asztaltársunk szerint "tábori fapad" is
az illető ;o))))
amitől viszont nekem is művigyorom lett,
az a cikk felvezetése:
Iboly olyan politikus, aki a férfikollégákkal
szemben kimarad a folyamatos botrányokból.
:DDDDDDDDD
íme a kimaradások (a teljesség igénye nélkül)
1. nyilatkozat-háború Solt Pállal, a LFB és az OIT
elnökével a bírói függetlenségről. Soltról kiderül
hogy nagyon okos. Ibolyról asz ellenkezője.
2. Kunos kegyelmének nem-ellenjegyzése (joggal visszaélés)
3. a Népszabadság meghazudtolása (én nem is ezt
mondtam, aztán amikor közzéteszik a magnófelvétel
hitelesített leiratát, akkor dermedt csönd, annyi
sem hogy bocs, illetve újabb belerúgás a bírói karba.
4. Szerencsétlen nyilatkozat a Friderikusz
Szubjektívben a közkegyelemről, ami miatt
országszerte megbénul az igazságszolgáltatás
büntető-része. (a vádlottak üggyvédeik tanácsára,
meg maguktól - távolmaradásukkal kezdik húzni
az ügyeket, a közkegyelemre várva)
5. Többszöri beavatkozás a bíróságok munkájába
6. nínónínó
"...Erre mit látok: Dávid Iboj fején valami
ugyanilyen önelégült vigyorot. Bármikor nyilatkozik. Ő akkor kezdte, amikor először
szólalt meg leendő miniszterként (igaz, akkor
még a családügyi tárca várományosa vót)
és ez még megbocsátható vót, hiszen nő, meg
kottyonfitty politikus, most szétreped a gyönyörtől, hogy hatalomhoz jutott..."
És ha már pénzügyminisztereknél tartunk, ne feledkezzünk meg az aranyszívű vámpírról (ocpyright Magyar Narancs) Kupa Mihályról sem. Ő is bájos mosolyokkal kísérte mondanivalóját.
Hogy nem szereted az MDF-et, azt megértem. De hogy bizonyos pártállásu emberek mosolyát, arcberendezését ilyen kíméletlen gúny tárgyává tegyed, ezt nem nagyon értem. Mert mindannyiunk mosolya lehet ilyen-olyan, különböző helyzetekben, A közsszereplők is emberek, akiknek azzal van súlyosbítva az életetük, hogy megnyilvánulásaik többsége a nyilvánosság előtt zajlik. Nem azt mondom, hogy megnyilvánulásaikat, ne lehetne bírálni, közbeszéd témájvá tenni, de egy olyan adottságot, amivel az illető született, ami alkati kérdés nem illendő.... Nincs MDF-es, Fideszes, MSZP-s stb vigyor, mosoly, nevetés.
EMBEREK vannak, akik másodsorban POLITIKUSOK! Valamennyi tisztelet (mint emberenek) nekik is jár! (Függetlenül attól, hogy szeretjük-e azt a politikát, amit képviselnek.)
Számomra - ki tudja miért - emlékezetes marad Göncz úr kissé erőltetettnek tűnő mosolya (mint kit jól tartottak vadkörtével) bő másfél éve, amikor a jóistent hívta segítségül: tán ő tudná mi is lesz itt... (győzött a Fidesz - Göncz úr "nincs alternatívája" helyett...).
Nekem az a mosoly teccet a legjobban ami Lezsákon volt azon az estén amikor kihirdették a '94 es választási eredményeket az első fordulóban.
Közben azt mondta:
"Innen szép a győzelem"
Őszinte mosoly volt, mert sokan nevettek rajta... :-)))
Lezsáktól és Demszkytól vagyok a legjobban kiborulva. Asszem előbbi magától ilyen, a Demszkynek meg mondja valaki, hogy mosolyogjon, de hát...inkább nem kéne neki.
Kuncze mosolygását szeretem, és Orbán Viktor is tud kedvesen mosolyogni, igaz, csak ritkán.
Torgyán röhögése őszinte és vicces szerintem. Góncz Árpádé meg olyan szenilis, mindenki nagypapája vagyok, megfáradt odafagyott mosoly.
Félreértések elkerülése végett, a mosolyok szeretete vagy nem szeretete egyes emberek esetében nem tükrözi politikai szimpátiámat.
naggyon sajnálom, hogy a tévék
nem nyilatkoztatták Iboj csajszit
a sietős kormányőrutasításról,
mert akkor megint láthattuk volna
azt bizonyos csábosat...
Balsai (a volt miniszter) számomra a (jelenleg aktívak közül) messze a legundorítóbb politikus. Ő testesíti meg az arroganciát, a hatalmi gőgöt, ezenkívül állati kellemetlen az orgánuma.
Dávid Ibolyában a fenti tulajdonságok nincsenek meg, akkor se, ha nem az eseted. (Legalább nem kell párbajoznunk miatta).
A taxisblokád idején fedeztem fel Balsai István igmin fején valami tenyérbemászó vigyort, amit
aztán mint jószokást a mai napig megőrzött.
Akkor ez a vigyor azt a gépként hajtogatott
kijelentését kísérte, hogy itt az emberek nem
értik, hogy törvények vannak és azok ezt nem engedik.
Aztán jött Lezsák Sándor. Gyönyörű krokodilfején önelégült vigyor ült, bárhányszor
is nyilatkozott, tekintetében egy kérdés: ugye,
kedves nép, jó kis rencerváltást csinyáltam
nektek?
94 májusában egy hosszabb időre lehervadt
ez a vigyor, manapság ritkán látom a palit,
de ha nyilatkozik, akkor nem kíméli gyengébb
idegeimet és úgy bele a képembe.
Erre mit látok: Dávid Iboj fején valami
ugyanilyen önelégült vigyorot. Bármikor nyilatkozik. Ő akkor kezdte, amikor először
szólalt meg leendő miniszterként (igaz, akkor
még a családügyi tárca várományosa vót)
és ez még megbocsátható vót, hiszen nő, meg
kottyonfitty politikus, most szétreped a gyönyörtől, hogy hatalomhoz jutott.
De ez azóta is tart. Mármint a vigyor.
Vagy csak imponálni akar?