Számomra ez az egyik legfontosabb könyv. Én is sokáig kerülgettem a könyvtárban, mielőtt végül elolvastam, mert nem szeretem a „háborús regényeket", és a címe valami ilyet sugallt. De persze a könyv valami egészen más.
Félelmetes, miken ment keresztül ez a nő. Nem tudom, a sorsa mennyire volt tipikus akkoriban, de valószínűnek tartom, hogy kiválasztott volt, vagyis több szenvedésben volt része, mint amennyit egy emberre általában kioszt a sors vagy mifene. És képes volt mindent elfogadni sőt valamilyen módon a javára fordítani. Számomra ez a könyv (és P.A. egész személyisége) határozta meg először, mit jelent a „bölcsesség" (akármilyen hülyén és patetikusan hangzik is...).
Ja, és amit a kutyájával művelt (hogy rejtegette a ruhája alatt stb) az ... na szóval, az megintcsak valamiféle csoda.
Szia mud, csak most tudok válaszolni, valamikor régen olvastam a Musza Dag negyven napját, megmondom őszintén, csak arra a hangulatra tudok visszaemlékezni, amit kiváltott belőlem, a konkrét tartalom már elmosódott
nori
Ja, ez itt nagy kulonbseg, mert apam a haboru alatt nem volt fogsagban...
Inkabb arrol hallgatott, ami utana tortent vele, bar en, mint a legkisebb a csaladban, nem mindenre emlekszem, csak arra, hogy utana elvittek munkaszolgalatosnak, akkori felesege elhagyta, es meg az otvenes evekben is rendszeresen elvittek "kivizsgalasra" minden evben.
Amugy annyit mondott, hogy veszhelyzetben nincs sok kulonbseg az orosz vagy a nemet kozott, ez utobbiak sebesulteket kocsikrol ledobalva menekultek, magyarok fedeztek a visszavonulasukat, aztan felrobbantottak a hidat, meg mielott kovethettek volna oket, brutalitas, eroszak. Ez a haboru. Ma is. Apam valahogy ugy uszta meg, hogy Budapestig vitte a csapatat, ott hivatalosan lerakta a fegyvert, mint hivatasos tiszt, bar epp hogy csak egy hajszalon mult. Mákja volt. Aztan az otvenes evekben egy eldugott helyre koltoztunk, de nem volt eppen leanyalom, mert figyelték, mint az allat. En a suliban x-es voltam, mar aki tudja, mit jelent ez. Ha nincs az un. "enyhules", nincs tovabbtanulas.
Mas: olvastad a Musza Dag negyven(?) napja-t?
Mud,
Édesapád korábban tudott beszélni azokról a dolgokról, amik a háborúban estek meg vele? Apám 72-ben halt meg szívinfarktusban, de semmiről nem beszélt, pedig több évet volt a háborúban, és az amerikai fogság után az oroszok is elkapták. Valahogy sikerült megúsznia, hogy kivigyék az országból. A háborúról csak annyit mondott: Jaj a legyőzöttnek
nori
"És egy apró észrevétel. Nagyon női dolog, valahányszor jól érzi magát a főszereplő
hőlgy, a férje helyreigazítja vagy figyelmezteti, hogy most éppen hibát követ el, vagy helytelenül cselekszik"
Ilyenkor meg kell nezni a Hedda Gablert, lehetoleg a Glenda Jacksonnal...
Amugy apam ludovikas tiszt koraban Erdelybol hozta at a csapattyat a fronton, mera visszavonulo deutchok felrobbantottak elottuk a hidat, betojván a muszkaktol...
van egy-ket erdekes sztorija, bar egy hajszalon mulott, hogy fel nem huztak a hostetteiert es akkor nem lenne most ez a loveable mud se...
Amugy az oregem ma 85 eves...
Mud, nyugodtan dugd ide az orrod, örülök neki. Egyébként, ha Gesztiről nem is, Pap Ritáról már nyitottam topikot, lényegesen nagyobb sikere volt, mindenki boldogan elmondta, mennyire utálja.
FDRJNS
ha jól írtam a nevedet... akkor a szakácskönyvet is megveszem..
getom
Itt nemcsak a háborús élmények kavartak fel, hanem az a stílus, ahogyan az erdélyi, ill. visszacsatolt határon túli területeken élő magyarok átélték ezt az időszakot (apám családja erdélyi, de az első világháború után Munkács mellett rekedtek, és ott nőtt fel, de ez hosszú, nagyon sokat lehetne erről beszélni). Nem tudok mást mondani, mintha apám nővérét halgattam volna. És egy apró észrevétel. Nagyon női dolog, valahányszor jól érzi magát a főszereplő hőlgy, a férje helyreigazítja vagy figyelmezteti, hogy most éppen hibát követ el, vagy helytelenül cselekszik
nori
szia nori,
figyelmezésed ellenére beledugom az orrom...
Ez a fodorjános vagy nem ismeri a getomot, vagy ugy erzi - jogosan -, hogy a tema nem humoros. Skizofren virtualis tettestarsam vedelmeben annyit, hogy ha korulnezel itt azon, mi folyik kultura cimszo alatt, akkor a dolgok nagy szazalekan lehet sirvavigadni.
Fogadjunk, ha a gesztirol nyitottal volna topikot, akkor bizony tolongnának...
(amugy ma mar megkergettem a konyvtarost az ugy erdekeben)
érdekes e tülekedés, mert sokan rajonganak érte.
én nem olvastam (csak bele), de feleségem igen, és eléggé elképedt, hogy miken ment keresztül.
Olvasd el Mészölyné szakácskönyvét is, az is kb. annyival több, mint szakácskönyv, amennyivel ez több, mint háborús női regény.
Nem igazán ebbe a topikba tartozik, de nem akarok újat nyitni. Most olvastam Polcz Alaine könyvét, az "Asszony a fronton"-t, és nem tudok a hatása alól szabadulni. Azért kerültem eddig, mert a címe valami mást sugallt, valami női regényt, azokat meg nem kedvelem. Persze Polcz Alaine egyéb ténykedéséből gondolhattam volna, hogy ez utóbbi nem valószínű. Az a félelmetes, hogy szüleim, rokonaim hasonlót kellett átéljenek, ők is végigmenekülték az országot, Kárpátaljától a Balatonig, ugyanazokat a dolgokat mesélték Románia kiugrásáról, a zsidók elhurcolásáról, szerencsére az erőszakot nem tapasztalták meg. Apám már fogságban volt, anyám és apám nővére meg akarta látogatni őt Sopronkőhidán, de apám üzent, hogy eszébe ne jusson nekik odamenni.
Apám soha nem nézett a TV-ben háborús filmet, soha semmiről nem volt hajlandó beszélni, ami történt. Sajnos szegény már 27 éve meghalt, ezek a dolgok örökre titokban maradnak
nori
