légyszives magyarázd meg nekem, hogy mi a jó a nullázásban? Az esetek nagy részében a nullázok mindig ugyanabból az 50 jópofa arcból állnak, akik jellemzően gyenge, bárgyú és idétlen benyögésekkel teszik MAGUKAT nevetségessé.
Attól eltekintve, hogy ez nem igaz, kérdem én, ezen a világon csak olyan dolgok lehetnek, amik neked tetszenek, amik meg nem, azokon meg lyól fel kell húznod magad?
Légyszives magyarázd meg, hogy miéert baj az, ha valaki CSAK NAGY BETŰKKEL ír. Tudom....a netikettben ez kiabálásnak minősül. Ha valakinek tényleg hangosak a nagybetűim, akkor ott súlyos baj van.
Nem baj. Nekem nem. De a te vérnyomásod esetleg felmegy tőle.
Még valami:
Ha már csak beleolvasol egy topicbam akkor próbálj meg ON hozzászólásaiddal hozzájárulni annak tartalmához.
Mondjuk ennyi belefért volna: "és jobbulástr mindenkinek...."
Valerió: Egyetertek, orvosi segitseg nelkul nem szabad semmivel sem probalkozni. Abban is, hogy a relaxacio kulcsfontossagu lehet a gyogyulasban(panikbetegsegnel ez kulonosen igaz).
Ami a gyogyszeres es nem gyogyszeres kezeles hatekonysagat illeti, ha a forrasok erdekelnek kikeresek neked nehanyat, de ha megelegszel azzal, hogy a szavamat adom, hogy nem a hasamra csapok, akkor inkabb csak leirom: ha egy gyogyszer forgalomba kerul, mindig atesik tobb teszten, melyek egyike eppen errol szol. Osszehasonlitjak, hogy x beteg kozul ha egy reszuk, csak az ominozus gyogyszert, mas reszuk placebot vagy mas gyogyszereket illetve terapiat kap(tetszolegesen varialva oket), a csoportok kozul melyikben hany szazalekos javulas tortenik. Ezt altalaban nemcsak a gyogyszert gyarto ceg vegzi el, hanem tobb fuggetlen intezmeny is. A panikbetegseg eseteben a placebonal szignifikansan nagyobb hatasfoka volt a ket gyogyszercsoportnak (antidep. es benzodiazepinek).
Az arany akar 20%/85% is lehet! (Nem emlekszem pontosan, de ha konkretan erdekel, kikeresem.)
Hogy egy orvos elfogad boritekot, azon nem utkozom meg nagyon, nem tul jo dolog 6-8 evet tanulni (plussz meg ketto ev, mert iden bevezettek a rezidenskepzest), folyamatosan tulorazni, es havi 50-80 ezret hazavinni. Ettol fuggetlenul ez a teny nem jogosit fel egy orvost sem arra, hogy tojjon a beteg fejere (aki igy tesz menjen el mas szakmaba), azon pedig megbotrankoznek, ha a halapenzt egyenesen kovetelne. En SOHA nem szoktam penzt adni az orvosi szolgaltatasert.
A Bánki M. Csaba konyv pedig kivalo, mint minden mas konyve :)
En valamivel tobb mint egy honapja lettem rosszul, ultem a templomban (ami onmagaban is feszelyezett, mert nem vagyok vallasos, de egy elhunyt rokonom bucsuztatasa folyt), es roppant mod idegesitett az egesz, foleg az elottem ulo kisgyerek aki mindig ram dobalta a holmijat es ramlokte a szeket, illetve a hatam mogott ulo neni, akinek valami agyrem sipakolo hangja volt, es uvoltve enekelt. Nos, egyszer csak azt erzem, hogy DOBB-DoBB ver parat a szivem (jo nagyot), es ezzel egyidoben elont egy hullam(adrenalin?) hirtelen melegsegerzes, verejtekezik a kezem, majd kis izomremeges es ugy erzem egy pillanat es elajulok. A legzesemre az elso pillanattol kezdve vigyaztam, nehogy hiperventillaljak, de valami iszonyat volt a maradek 15 percet kivarni. Kint rendbejottem, de meg vagy 2 oran at rosszul voltam (vartam hogy mikor ter vissza, illetve aggodtam hogy beteg vagyok). Utana meg joparszor elofordult, hogy megereztem par szivdobbanast es aggodni kezdtem (pontosabban szinte folyamatosan aggodtam, es figyeltem a pulzusomat es legzesemet), de ennyire durva nem volt tobbet. Mivel a csaladban volt panikbeteg (aki egyebkent sikeresen kigyogyult belole) en egybol arra gondoltam, hogy nalam is ez lesz. A haziorvosom azonban korberohogott, azt mondta szokjak le a cigirol es sportoljak, es ne is gondoljak arra, hogy nekem panikbetegsegem lehet. Ez ugy egy hete volt, mar par nappal elotte is jol voltam, es azota sem jelentkezett semmi uj, mar nem is nagyon figyelem a testem 'jeleit' illetve ha ugy velem ereztem valamit, elhesegetem a gondolatot is. Egyelore bevalt. Persze egyaltalan nem vagyok benne biztos, hogy ez panikbetegseg volt, mert egy honapja a nyakamba szakadt rengeteg minden, eleve rossz idegallapotban voltam(na meg ha az orvos is azt mondja? ;).
A gyogyszerekrol: panikbetegseg eseten valoban szoktak antidepresszansokat hasznalni (foleg az SSRI-ket, melyek kizarolag a szerotonin hormoncsoport 'visszaszippantasara' hatnak, meghosszabitva a jelenletuket a neuronok kozotti szinaptikus resben), de ezek a gyogyszerek nem elenkitok(az elenkitok egyebkent is altalaban a dopaminokra hatnak elsosorban), csak olyankor hatasosak, ha valoban szerotonin vagy azzal kapcsolatban levo hormon okozza a tuneteket. Hagyomanyos elenkitok (kave, cigi, tea, amfetaminok stb.) a panikbetegeknel altalaban rohamot valthatnak ki (eloidezhetik azokat a testi tuneteket, melyre rohammal reagal a beteg). Szoktak emellett szorongasoldokat is felirni
(clonazepam es alprazolam hatoanyaggal, ilyen a Xanax is), persze nem egyutt. :) Ez utobbi hasznalatat az tamasztja ala, hogy a panikbetegsegben szenvedoknel csokken a GABA (gamma amino butyric acid) agyi hormon szintje, vagy no az azokat befogado receptorok szama az agy bizonyos teruletein. Az ominozus szorongasgatlok ezeket a receptorokat kotik. Hogy a ketto kozul melyiket, azt az orvos donti el (tobbek kozott az antidepresszansoknak erosebb mellekhatasai lehetnek, persze a xanaxnak is lehet. Betegtol fugg, hogy melyiket toleralja jobban.) SSRI-ken kivul hasznaltak regebben mas antidepresszanst is, de az SSRI hatekonyabnak bizonyult, es sokkal kevesebb mellekhatassal jar. Az antidepresszansokra NEM lehet raszokni (nem okoznak fiziologiai elvonasi tuneteket, pszichologiailag ragaszkodni persze lehet hozzajuk, de ez a kedvenc csokira is igaz :)
a xanax ezzel szemben okozhat, ezert csak az orvos altal eloirt mertekben szabad szedni, es abbahagyni (altalaban soha sem egyik naprol a masikra). A Prozacot valoban levette a TB a tamogatottak listajarol, de most olvastam, hogy ugyanakkor letezik egy masik, ugyancsak Fluexetin tartalmu gyogyszer, amelyet nem (Floxet). Az alkohol pedig tenyleg nyugtato, de gyogyszerre nem szabad inni :) Egyebkent altalaban sohasem csak gyogyszerbol all a kezeles, hanem pszichoterapia tarsul hozza, a ketto egyutt eri el a legtobb esetben es a legjobb hatast.
Olvasd el mégegyszer amit írtam és próbáld meg elfogadni. Mert nem vicc. A bor enyhe nyugtatóként hat, és tényleg Hypokrates találta ki a "gyógyszert".
A véleményeddel pedig nem értek egyet. Amennyiben nem sértő, és Ontopic igenis lehet humorosan fogalmazni.
Sokkal rosszabb a kioktató, feleslegesen sértegető Offtopic stílus:
"ui: OFF: Az összes nullázós barom bekaphatja.....".
"háát. lehet hogy a névválasztásod szerencsés volt..."
"Outsider szerintem olvass a betegségről."
"Még valami:
Ha már csak beleolvasol egy topicbam akkor próbálj meg ON hozzászólásaiddal hozzájárulni annak tartalmához."
Egyél több banánt, talán jobb lesz a kedved! (Ennek is van ám értelme, és nem is Offtopic.)
Kedves emberek és Valérió,
nagyon profi a hozzászólásod. A dokim szerint a szerotonin szint TERMÉSZETES úton legjobban a sporttal és a csókolózással érhető el.
Mivel mind a kettő jó dolog, mindenkinek ajánlom. Nemcsak pánikosoknak.
Ne haragudjatok meg, de szerintem orvosi segítség nélkül aggályos mindenféle gyógymód. Nézzétek meg a szakirodalmat, elég sok kizáró tényezője van az AT gyakorlásának: processzus skizofrénia, endogén depresszió, súlyos kényszer-neurózis, hipochondriás kórképek, hisztériás személyiségstruktúra, szociopátia és különféle súlyos szomatikus megbetegedések. Elvileg ebben a "nemkívánatos vendég" státuszban a pánikosok is kispadon lennének, ha ez nem így van, akkor feltételezhető a gyógyszeres "előkészítés".
A kükönböző enyhébb nyugtatók (Xanax, Elenium, Andaxin és tettestársai) csak a nyitánya egy gyógyszerspirálnak, amely a gyógyszergyárak bevételeit növeli, de gyógyulást nem hoz. A fizikai testet gyötörhetik bármivel, kuruzsolhatják a diplomás orvosok, a lélek békéjét nem adják vissza. Még akkor is, ha a boldogságért felelős szterotonin pótolható mesterségesen, amíg a legkisebb esély megvan rá, mégis "természetes úton" kell ehhez a szervezetünknek hozzájutni. Van már 20-30 éves tapasztalat a mellékhatásokról? Avagy a gyógyulni vágyók a kísérleti nyulak?
Persze most nehogy azt higgyjék a gyógyult betegek, hogy nem gyógyultak meg! Csak azt firtatom, hogy gyógyulásukban - szerintem - ők voltak a főszereplők, nem pedig a medicina.
Én, tudálékos laikusként a hipnoterápiában látom a kivezető utat (hiszen ez az AT nagybátyja!), vélt igazamat az is alátámasztja, hogy TB alapon lehetetlennek tűnő feladat megtalálni egy hipnoterapeutát. Pedig... mind az autoszuggeszciónak, mind az AT-nek egy végigvitt hipnoterápia utáni életmód része kell, hogy legyen! Zárszóként egy kis szakirodalom, amelyet nemcsak a betegeknek illene elolvasni:
Dr. Mészáros István: Hipnózis (2.kiadás, Medicina, 1984)
Máig alapműnek tartom, széles látóköre miatt még mindig korszerű! Ha nem tévedek, akkor szerzője az ELTE Neveléselméleti Tanszékének volt(?) a vezetője
dr. Bagdy Emőke, dr. Koronkay Bertalan: Relaxációs módszerek (2.kiadás, Medicina, 1988)
Szintén alapmű, Bagdy Emőke nevéhez fűződik egy 11 év távlatában is igen kiváló relaxációs magnókazetta.
Döme László: Személyiségzavarok (Cserépfalvi, 1996) Hipochondereknek nem ajánlom, mert az elmebetegségeket kivéve az összes személyiségzavar a lehető legrészletesebben ki lett tárgyalva, de hát ha magunk akarunk gyógyulni, akkor művelődjünk! Egyébként nagyon olvasmányos, nem lehet letenni...
Bánki M. Csaba: Pánik és fóbiák (Cserépfalvi, ~1996) Ez aztán tényleg a témához vág, sajna nincs még meg, de megszerzem, és írok róla, nem ilyen hosszan, mint most.
Nagyon szeretném, ha orvosok is írnának ide, legfőképpen arra lennék kiváncsi, ha van képük elfogadni a borítékot, akkor miért tojnak a betegek fejére, anonimitásukat kihasználva könnyíthetnének lelkiismetükön.
Na, gyógyulást, egészséget és békét mindenkinek.
Valérió
Kedves Libidó
25 év utan sikerrel keveredek ki a panik betegsegből. Tanácsot szívesen adok e-mailen vagy akar személyesen is, de nem itt a topicon, mivel ez a dolog csak empátiával kezelhető, kukkolókra nincs szükség.
Igen, pontosan erről (is) van szó. Az AT-nek is része a légzés-kontroll, mint pl. a jógának is, aki pl rendszeresen jógázik, arról is nehéz elképzelni, hogy ilyen betegségbe esik, vagy hogy nem tudja magát meggyógyítani, ha mégis...
Kár, hogy itt elveszik a kedvem a segítőszándéktól, és sárral dobálóznak...
nem értem... ha valaki nem bírja meghallgatni / elfogadni a más véleményeket (ettől még fenntarthatja a magáét), mért nem nyit egy saját topicot, ahol csak mondja a saját véleményét, és átlapozza a másét.. vagy épp ez a jó benne, hogy hergeli a másikat? Hmm.. hát akár ez is lehet egyfajta betegség...
Bár szerintem, legjobb, ha honlapot csinál, és a véleményét a világ elé tárja, anélkül, hogy ki lenne téve az ellenvéleményeknek.
Szóval, azt hittem, hogy itt tényleg komoly problémákról lesz szó, de főleg, hogy segíség lehet másoknak.
Na, mindegy, ez van.... kár, hogy itt is vannak sárdobálók...
Hát kedves mcnab. Én itt a segítségemet ajánlottam fel, és a saját esetem alapján mondtam, amit mondtam. Mondd:
mért kell azonnal sárral dobálózni, ha valakinek a véleménye nem azonos a tiéddel??????
Én átéltem a betegséget!!! Tehát jogom van azt mondani, hogy ismerem!!!!!
És az én élményeim nem a depresszióval rokonítják. Engem nem érdekel, hogy az elvi síkon munkálkodó orvostudósok milyen skatulyákat gyártanak! Mint ahogy az a két orvos sem adott kiselőadást nekem, mint a többi tudálékos, akik ahelyett, hogy meggyógyítottak volna, kirugdostak. Hanem azonnal elkezdtek gyógyítani. Elhitték, hogy hogyan alakult ki a betegségem, hogyan élem át, miket tapasztalok. Nem akartak belém beszélni semmit!
És miből gondolod, hogy nem olvastam a lehető legtöbb könyvet róla? Csak tudod, ez a pánikbetegség egy mai divatos elnevezés. 10-20-30 éve is létezett, csak másképp hívták: vegetatív neurózisnak. Ill. annak a különböző változatainak. Csak lehet, hogy az nem hangzik olyan jól.
És Te pontosan azt mondtad, amit én: hogy a gyógyszert függővé tesz. Mert amint abbahagyod a szedését, akkor mi van? Visszajönnek szépen a tünetek. Ha eccercsak nem lehet kapni, vagy nem tudod megfizetni, akkor mi van? Szenvedsz mint a kutya. Míg ha olyan gyógymódra teszel szert, aminek az eszköze (saját tudatod) mindíg nálad van, nem vagy kiszolgáltatott külső tényezőknek.
Azt sem mondtam, hogy az AT a kizárólagos, mindenkire ható gyógymód. Csakis a saját esetem alapján mondtam, hogy ha esetleg nincs más reménye valakinek, akkor ez nem kerül semmibe kipróbálni. Én segíteni akarok / akartam, nem kiselőadást tartani!!!
Különben ez mind igen szépen és tudományosan hangzik amit mondasz, nem mond ellent annak, amit én mondtam. Ugyanis a (stressz-sorozat) persze, hogy megváltoztatja a szervezet működését: így mint tudjuk, az adrenalin mennyisége is nő, így akármi más hormon műküdése is megváltozik. Épp ez az AT lényege, hogy tudatosan próbálod visszaállítani a helyes működéseket, mint akár a szerotonin termelését..
Tudod, épp az egyik könyven olvastam arról a kísérletről, ami szinte az én esetem (de másoké is valószínűleg) modellje: 1 ketrecbe zárt macska elé mindennap rendszeresen, hosszabb időn keresztül odavittek egy vicsorgó, támadásra kész kutyát. Egy idő múlva már nem vitték. És mi történt? Hogy a macska "úgy" maradt: állandó alarm-készültségben, tehát rögzültek a félelem, a védekezés reflexei: felborzolódott szőrrel, reszketve, görcsben volt a szegény cica akkor is, amikor a kutya már meg sem jelent. Az én-típusú neurózisom (divatos szóval: pánikom) pontosan így jött létre, a védekező reflexek állandósultak, a megfelelő vegyi anyagok egyensúlya felbomlott. Csakhogy mivel a létrejöttét sem valami vegyi anyag fizikai hatása (szedése) okozta, emiatt a helyreállítása sem feltétlen és kizárólag vegyi anyagok fizikai hatásával (gyógyszerszedésével) hozható létre.
Sajnálom, hogy a segítő szándékomért sárdobálást kapok, és sajnállak, hogy nem tudod tolerálni a másik véleményét, különösen, hogy azok nem elsősorban elméleteken, skatulyákon alapulnak. Kár.
És mondd csak: te olvastál valamit már az Autogén Tréningről? Hogy eleve elutasítod?
Nekem a iden nyaron jott elo es csak most erzem, hogy ok, de meg konnyen ramjon de mar csak nagyon enyhe formaban. Nekem is xanaxot irtak fel, amikor bevettem utana jobb volt csak alig tudtam leszokni rola, foleg, hogy 1mg-ost irtak fel ami egesz nap hatot.
Most olvastam a neten, hogyha valakire kezd rajonni a roham akkor tudatosan kell lassan venni a levegot es a levego vetelek kozott varni kb.5s-t es ez lelassitja a szivmukodest.
Szerencsere meg nem kellet kiprobalnom...
Ez valami Autogén tréning szeru?
En is azt hittem nem fog elmulni soha de ahogy olvasom a tobbieket nekem eleg hamar (3 honap alatt).
Hát ez az Solya! Én például azt vettem észre, hogy különböző környezeti hatások képesek kiváltani a pszichés rohamokat. Ilyen volt, ha fülledt, levegőtlen helyen voltam - mint amit te is írsz. A melegtől el kezdtem izzadni, fel ment a vérnyomásom, hevesebben vert a szivem. Az agyam rögtön úgy reagálta le ezeket a fizikai tüneteket, mintha a pánik roham közeledne (mert ugye annak is ezek voltak a tünetei), én meg jó kislány módjára azonnal úgy is kezdtem viselkedni, hogy produkáljam is ezt a rohamot. És már benne is voltam nyakig. Azt kellett tudatosítanom, hogy ez nem roham. Én nem vagyok rosszul, csak pl. melegem van.
És volt egy állandóan visszatérő gondolatom, ami szintén mindig megelőzte a rohamokat. "Mit keresek én itt?" Mindegy hogy hol voltam éppen, mit csináltam, jól éreztem e ott magam vagy sem, ha ez a gondolat bevillant, tudtam, hogy kész, vége. Jön a roham. És ez is elmúlt, szerencsére. :-)))
Én mindenkinek azt kivánom, aki ebben a betegségben szenved, hogy gyógyuljon meg!!! És ha bárkinek kérdése van erről, nyugodtan tegye meg, válaszolok szívesen.
Húúú, vadi, ez bizony félelmetesen ugyanaz a szitu, mint nálam!
Legutoljára múlt hétvégén voltam ilyen helyzetben. Kimentünk az autókiállításra, egy darabig bírtam, nem is jutott eszembe. Nézelődtünk (négyen voltunk kedvesemmel és velem együtt), nagyon jó volt minden, mikor egyszercsak... Azt hittem elájulok. Szerencsére a párom fogta a kezemet, így érezte, hogy jéghideg lett és meglehetősen nyirkos, rámnézett, gondolom látta a szememben a rettegést és már vonszolt is, hogy odass, azt az autót, na az nem semmi, nézd, milyen bőrülések, és ez a műszerfal, na hogy tetszik? Folyamatosan beszélt és beszéltetett, így gyorsan elmúlt, hála Istennek és Neki. Borzasztó érzés volt, hogy nem tudtam volna menekülni sem, mert a terem közepén jártunk, ember ember hátán, ráadásul a barátaim előtt nem akartam nevetségessé válni, és még az sem biztos, hogy abban a tömegben valaha megtaláltuk volna még egymást, úgyhogy a helyzet nem volt egyszerű. De a tanulságot levontam: óriási segítségeink lehetnek kedveltjeink/szeretteink! Ha egyedül vagyok, tuti mentő visz el, nem tudtam volna legyőzni egyedül, mert ráadásul valóban nagyon meleg és fülledt is volt a levegő... Bár egyedül sosem mentem volna el ilyen kiállításra.
Sziasztok! Én a szerencsés gyógyultak közé tartozom, de még élénken él az emlékezetemben, amit a betegség idején át kellett élnem. Nálam fizikai és pszichés okok egyaránt közrejátszottak a betegség kialakulásában, így szinte az első rosszullétem után a megfelelő orvos kezébe kerültem. A tünetek nálam is hasonlóak voltak, mint nálatok: a legborzasztóbb: a halálfélelem, majd vele együtt a fulladás, heves szívdobogás, reszketés. Kaptam gyógyszereket is. Egy Xanax nevű gyógyszert, ill. szívgyógyszert és altatót. Kb. 3-4 hónap alatt még produkáltam jó néhány rosszullétet - és hát a fóbiáim is folyamatosan velem voltak - de végül is el kezdtem javulgatni. Hozzátartozik, hogy az orvosommal hetente találkoztam, és beszélhettem vele a bajomról. Ő tanított meg arra is, hogy amikor érzem, hogy jön az hülye érzés, ahogy a pánik roham kezdődött, próbáljam elterelni a figyelmemet róla - bármivel, de ne engedjem át magamat a rettegésnek. Aztán egyszer, mikor már hosszú idő eltelt az utolsó rosszullét óta és elfogyott a gyógyszerem úgy gondoltam, én már bizony meggyógyultam, nem váltom ki a többi tablettát. Már aznap este rosszul lettem, kezdődött minden elölről. Aztán az orvosom elmagyarázta, hogy igenis a szervezetünk nagyon hamar hozzászokik ezekhez a gyógyszerekhez és nem szabad hipp-hopp abbahagyni a szedésüket. Csak fokozatosan. Röviden: még eltelt 5 hónap és meggyógyultam. Persze ez igy baromi egyszerűen hangzik, de.... Még sokáig (1-2 év) mindig magamnál tartottam a gyógyszereimet, nem mertem kimozdulni nélkülük. Volt olyan, hogy ha tornáztam, vagy más sportot végeztem, amitől gyorsabban vert a szivem éreztem, hogy jön a roham és jön mindjárt a halálfélelem is, és kicsúszik megint a talaj a lábam alól, de megpróbáltam amit a doki mondott: kényszerítettem magam, hogy másra gondoljak, hogy ne adjam meg magam. És vissza tudtam fordítani a folyamatot. Utána mindig végig tudtam gondolni, hogy már megint milyen közel voltam hozzá. Aztán ez is elmúlt. Kb. 4 éve semmi bajom.
Hogy milyen pszichés tüneteim voltak?
1. Nem mertem olyan utcán végig menni, ahol magas házak voltak, mert féltem hogy rám dölnek.Babakocsit tolva ez még rémisztőbb volt, mert rettegtem attól, hogy mi lesz a gyerekemmel, ha én ott meghalok.
2. Nem mertem moziba menni, mert rámtört a halálfélelem a sötétben (ez csak moziban fordult elő)
3. Féltem a metrón, ha megállt az alagútban - a számat kellett harapdálnom, nehogy el kezdjek ordítani a bezárt vagonban.
4. Tömegiszonyom volt, nem tudtam villamosra, buszra szállni, a Piramis koncertről ki kellett jönnöm - ez nagyon meg maradt bennem.
5. Telefonfülkében azonnal rosszul lettem, a végén, ha már tudtam, hogy ki kell mennem telefonálni, (nem volt még telefonunk) több órát töltöttem előtte a W.C-én.
6. Bevásárláskor-sorbanálláskor többször lettem úgy rosszul, hogy a teli bevásárló kocsit ott kellett hagynom, de úgy, hogy szólni sem tudtam senkinek, hogy miért rohanok ki.
7. A leghossabb távú tervezésem mindig másnapra szólt, mondván, hogy tovább úgy sem élek.(Halálra idegelt, ha valaki megkérdezte, mit csinálok a jövőhétet, vagy hová megyünk nyáron.)
És még volt egy csomó, amiket szép lassan le kellett "dolgoznom".
Hihetetlen milyen nehéz írni erről, nem tudom úgy elmesélni, hogy az a PÁNIK érzés "kijöjjön" belőle. Ha azt mondom, hogy borzalmas volt, azt úgyis csak az érti meg, aki valaha átélt ilyet. Bocs', ha kicsit hosszan írtam és kapkodva. Nagyon rég nem beszéltem erről senkinek, de most jó volt elmondani.
gyógyult vadi
légyszives magyarázd meg nekem, hogy mi a jó a nullázásban? Az esetek nagy részében a nullázok mindig ugyanabból az 50 jópofa arcból állnak, akik jellemzően gyenge, bárgyú és idétlen benyögésekkel teszik MAGUKAT nevetségessé.
Elég szomorú, hogy vannak akik arra várnak, hogy egy topichoz csak azért szóljanak hozzá, hogy elsőként mondjanak valami bődületes faszságot.
Légyszives magyarázd meg, hogy miéert baj az, ha valaki CSAK NAGY BETŰKKEL ír. Tudom....a netikettben ez kiabálásnak minősül. Ha valakinek tényleg hangosak a nagybetűim, akkor ott súlyos baj van.
Még valami:
Ha már csak beleolvasol egy topicbam akkor próbálj meg ON hozzászólásaiddal hozzájárulni annak tartalmához. Mondjuk ennyi belefért volna: "és jobbulástr mindenkinek...."
HÁT IGEN...A SZEMÉLYISÉGJEGYEK AZOK FONTOS DOLGOK.
légyszives magyarázd meg nekem, hogy mi a jó a nullázásban? Az esetek nagy részében a nullázok mindig ugyanabból az 50 jópofa arcból állnak, akik jellemzően gyenge, bárgyú és idétlen benyögésekkel teszik MAGUKAT nevetségessé.
Elég szomorú, hogy vannak akik arra várnak, hogy egy topichoz csak azért szóljanak hozzá, hogy elsőként mondjanak valami bődületes faszságot.
Légyszives magyarázd meg, hogy miéert baj az, ha valaki CSAK NAGY BETŰKKEL ír. Tudom....a netikettben ez kiabálásnak minősül. Ha valakinek tényleg hangosak a nagybetűim, akkor ott súlyos baj van.
Még valami:
Ha már csak beleolvasol egy topicbam akkor próbálj meg ON hozzászólásaiddal hozzájárulni annak tartalmához. Mondjuk ennyi belefért volna: "és jobbulástr mindenkinek...."
HÁT IGEN...A SZEMÉLYISÉGJEGYEK AZOK FONTOS DOLGOK.
Nekem is vannak egy ideje masszív halálfélelmeim, de ehhez semmiféle fiziológiai vagy milyen tünet nem társul. Régebb is gondolkodtam a halálról, de most rendkívül tudatosan jelentkezik.
A régi körzeti orvosom, dr. Hipó Krátész, már felismerte a problémát. El is nevezte a sok randa zöldséges miatt piactérfélelemnek (agórafóbia). Sőt mi több, gyógymódot is javasolt. Keverj össze egy rész vizet egy rész borral, majd orálisan alkalmazd.
Egyébként pár éve még a Lyme-kórban sem "hittek" az orvosok. Ez egy kicsit olyan, mint amikor gyerek voltam, én sem hittem el a legjobb barátomnak, hogy fáj a feje, mert nekem csak a hasam csikart, a fejem soha.
háát. lehet hogy a névválasztásod szerencsés volt...
A pánikbetegség az orvostudomány és a pszichiátria jelenlegi állása szerint a depresszió egyik al-al faja.
Mint utaltam rá, a pánikbetegség a legtöbb esetben egy egyszerű vegyi anyag: a "boldogságért" felelős szerotonin szintjének kórósan alacsony szintjére vezethető vissza.
A gyógyszer ezt a szintet állítja vissza normális állapotára. Nem lehet hozzászokni (tudod, ez ma már kimutatható...), a pénzről meg annyit, hogy a köcsög kormányunk -tudomásom szerint- valamennyi antidepresszáns támogatását megvonta. (ergo: hay hulljon a férgese...)
A pánikbetegségnek is rengeteg formája ismeretes: (agora fóbia, kényszerbetegséggel kevert forma, szociális fóbiával kevert forma....) ebből következik, hogy egységes gyógymód (gyógyszer, tréning...) NINCS. Mint minden betegség ez is egyedi, tehát egyedi megoldást igényel.
A tüneteket pedig azért nem ismerik fel, mert számos egyéb betegség (főként szívbetegségek) tüneteivel azonosak, ahhoz hasonlók. Drága orvosaink pedig a legfrissebb folyóiratok helyett, az orgvoslátogatóktól kapott gyógyszereket (és az utána járó lóvét) tanulmányozzák, így nem is ismerheik betegségünk alapjait sem. (10telet a kivételnek.)
Nekem a legnagyobb segítséget egyébként a családom, a barátaim, az orvosom és a (nagy nehezen visszatérő) akaratom jelentette.
Barátaim! Hadd hívjam fel a figyelmeteket arra, hogy az "orvosok" munkáját megkönnyítő jól diagnosztizálható tünetegyüttes csak szerencsés(?) esetben definiálható! Rengeteg átfedés, és kombinált tünetegyüttes várna gyógyításra, csakhogy... A Nagy Fehérköpegyes Varázslók (tisztelet az ismeretlen kétszámjegyű kivételnek!) nem törik kezüket-lábukat a gyógyítás érdekében. Nem hiszem, hogy a beteg emberek aszalása a több paraszolvencián kívül produkál-e más eredményt.
Az, hogy mik a tünetek, lehet más és más, talán a gyökerek azonosabbak: identitászavar, beilleszkedési problémák, állandó frusztráció, pl. elviselhetetlen családtag, vagy főnök, stressz, a túl magasra állított mérce, az állandó megfelelni akarás, stb.
Torokszorító érzés belegondolni, hogy hány beteg szeretne meggyógyulni és egészségesen élni:-(((
Te figyusz! Szerintem a depresszió tök más. Lehet, hogy van némi hasonló vonása, hiszen tök logikus, hogyha valaki szinte életképtelenné válik a saját testének a fellázadása miatt, akkor bizony nem sok kedve van kacarászni, visitoznia a boldogságtól! De ennek az elkeseredésnek konkrét oka van. Míg a Depresszió szerintem ok nélkülinek definiált. Bár én személyszerint nem hiszek ebben sem, az ilyesminek is okának kell lennie valahol mélyen esetleg, ami nincs (már?) tudatos szinten.
A gyógyszer persze hogy gyorsabban hat, de a hatása nem maradandó. Mindíg szedned kell. Függővé, kiszolgáltatottá tesz testileg, lelkileg, pénzileg. Ezt ragozom itt folyton. Kevés dologban vagyok biztos, de ebben, pláne hogy saját bőrömön tapasztaltam meg, holtbiztos vagyok.
Ah, mily eccerű lenne az élet, ha ilyen boldogsághormon szedésével letudnánk a boldogság utáni vágyunkat. Csak bekapjuk a reggeli boldogságpirula-adagot, és már minden ok. Hát kéremszépen, én ebben nem hiszek. Egyébként sem vagyok gyógyszer-hívő. Ha épp meghal az általam legjobban szerett ember; ha elhagy a szerelmem, aki az életet jelenti; ha elvesztem a munkám, ami a megélhetést, a sikert, a legfőbb örömforrást jelenti.... ha gyógyíthatatlan beteggé válok; ha baleset ér és lerokkanok.. ha megvakulok... ha a gyerekem elfordul tőlem... ha becsapnak, kifosztanak.... szóval ezeket nálam nem tudná ellensúlyozni semmiféle boldogságpirula. Nem létezik. Nem, és nem hiszem el!!!!
A pánikbetegségnél épphogy ártana a serkentőszer is!!!. Hiszen itt a szervezet egyfajta tartós alarm-készültésgben van: felfokozott pulzus, anyagcsere, kapkodó légzés, remegés, alvásra való képtelenség... nem létezik, hogy a serkentőszer ezt nem továbbfokozná!!!
A nyugtató nekem azért nem használt, mert: 1)nem is hittem benne 2) a vegetatív szervezet eccerűjen megmakacsolja magát (1 darabig), hogy ne avatkozzon senki és semmi a működésébe. Tökéletesen önállósítja magát, ami nem is lenne baj rendes esetben, de itt rosszul működik speciel, de a test ezt nem akarja elhinni.
Hát pontosan tudom, min mentél keresztül, bizony én is sok "orvossal" jártam így.
Abban viszont nem hiszek, hogy nem lehet teljesen elmulasztani. Az autogén tréning szerepe ugyanis tünetmentes állapotban is jelentős: rendszeresen kell gyakorolni, amikoris tudatosan odafigyelsz a vegetetív működésre, és mindíg megerősíted tested / lelked abban, hogy mi is a helyes működése. Tehát: ha ezt elhanyagolja valaki, valóban kiújulhat a rossz működés, mert a szervezet emlékezni fog rá... de a rendszeres tréninggel mindíg megerősíted a helyes reflexet, és így ezek fognak dominálni. Különben, már "gyógyult" fázisban elég naponta egyszer (de legalább heti 1-2 alkalommal), és 10-30 percnél nem kell, hogy tovább tartson. Elalvás előtt vagy ébredéskor talán a legkézenfekvőbb a dolog. Persze megfelelően nyugodt, elszeparált körülmény kell hozzá, hogy minél jobban magadra tudj figyelni. Végülis a jóga hullapózával rokonságban van a gyakorlatsorozat. És eleinte mindeképpen nehezebb és fárasztóbbnak tűnik, de ez minden tanulásra igaz.
Sajnos sokan (főleg az orvosok) azt hiszik, hogy ebben az állapotban nyugtatót kell szedni.
Hát egy nagy .....t. Éppen ellenkezőleg. A depresszió ezen fokán éppen, hogy nem nyugtató, hanem élénkítő szert kell szedni (ha a gyógszeres kezelésben hiszel). A pánikbetegség fő oka az agyba a szerotonin (boldogsághormon) szint alacsony volta. Ez pillnatnyilag gyógyszerrel gyorsabban helyrebillenthető, mint egyéb úton. Az autogén tréningben én is hiszek gyakorlom is, autodidakta módon.
Na látod, ez az, amit mondtam: a gyógyszer függővé tesz. Csak akkor és addig van hatása, ha szeded. Ki vagy szolgáltatva a gyógyszernek, gyógyszertárnak, orvosnak, a pénzednek. Mert mi van, ha eccercsak pl. hiánycikk lesz? Vagy megszüntetik a gyártását, vagy ilyen-olyan okok miatt nem lehet hozzájutni?
Az autogén tréning (a kezdeti segítséget leszámítva) mindíg kéznél van, csakis tőled függ, hogy mikor, hol alkalmazod, olcsó, függetlenséget, biztonságérzetet ad.
A pszichiátereknek és egyéb orvosoknak szerintem halvány fogalmuk sincs, milyen ezt átélni. Hacsak nem estek ők is bele. Vagy kivételesen érzékeny empátiás képességük van. De az ilyen kevés. Nagyon nehéz olyan orvost találni, aki valóban akar is, tud is segíteni. Engem is sok helyről kidobtak így vagy úgy. Manapság meg megint divat a gyógyszer kultusz. És gondold csak meg: Sokkal egyszerűbb és könnyebb az orvosnak 2 perc alatt lefirkantani 1 receptet, és mielőbb túladni rajtad, mintsem 1 teljes órán át veled kettesben, csakis rád figyelve, mintegy a Te tudatodba férkőzve, szinte belédköltözve minden figyelmével, erejével rádkoncentrálni, csakhogy segíthessen. És azt is beláthatod, hogy ha a gyógyszertől Téged függővé tesz, akkor a saját rendszeres bevételét is biztosította egyúttal , hiszen rendszeresen vissza kell hozzá menned, és az ugye, általában sosem ingyenes. Tehát nem érdeke, hogy hosszútávú, tőle független módszert adjon a kezedbe. Ezért aztán nagyon kevés orvos ismeri, vagy propagálja ezt a módszert. Nekem olyan szerencsém volt (2x is), hogy végül valami csoda folytán véletlenül eljutottam olyan orvoshoz, aki tényleg meg akart gyógyítani.
Egyébként vannak ebben a témában könyvek is, pont most jelent meg egy újabb, szerintem érdemes esetleg legalább belelapoznod, valószínűleg több árusnál is ott van még:
Dr. Kai Kermani: Autogén tréning, Maecenas Könyvek, 650 Ft.
Bár én kicsit a magam képére és hasonlatosságára formáltam a gyakorlatokat, ahogy figyeltem a hatásukat, tehát nem minden mozzanatában azonos a könyvben leírtakkal. Pláne, hogy az egyes könyvek sem teljesen egyeznek meg minden részletben. Ezt szerintem mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Súlyos esetben persze eleinte kell a külső (hozzáértő!) orvosi segítség, hogy a saját önszuggeszciódat a külső megtámogassa, erősítse, esetleg korrigálja. De elég hamar függetlenné lehet válni. És az igazi orvos igyekszik is minél előbb a saját kezedbe adni magadat. :-) Hiszen egy jó orvosnak nem kell félni, hogy kevés lesz a betege, mivelhogy az ilyen orvosokat kézről kézre is adják a betegek, szóval híre megy a dolognak....
Az azért érdekelne, hogy Te vajon tudod-e, hogy mitől van / lett ez Neked? Mert biztos vagyok benne, hogy valami olyan hatás(sorozat) érhetett, ami ezt kiváltottta. Nem is feltétlen közvetlenül előtt, hanem esetleg korábban... érdekes módon, a stressznek van késleltett hatása is.
Te tévedsz 1 nagyot!!! Épphogy nem kell a tudatodat kikapcsolni, hiszen csakis a tudatod segíthet abban, hogy rávedd a tested a helyes működésre. Én is eleinte a homokba dugtam a fejem, hogy eh, nem gondolok rá és kész. De ez nem müxik. Csak romlik, és romlik. És ami a legrosszabb: rögzül. Szembe kell nézned EGYEDÜL a szituval, ami elente inkább ront a helyzeten, tudom. Marhára ellen tud szegülni a test. Olyan, mint a dacos kisgyerek: csak azért se teszi meg, ha kéred / parancsolod. Bizony. Szerintem ez másoknál is így müxik.
Bocsi, hogy megint szómenésem lett, de olyan kevesen ismerik szerintem ezeket a dolgokat, pedig rengeteg embernek lehetne segíteni ezzel.
Továbbra is mindenben számíthattok rám, ha kell / tudok, segítek.
(Nekem jelenleg a vérnyomásomat igyexik a stressz piszkálni, úgyhogy igencsak aktuálisak a számomra is az általam propagált gyakorlatok. És segíteni fog, tudom.)
Sziasztok, és jobbulást :-)))))
(10 év nagyon sok! Nem szabad ezt tovább így hagyni! Jogod van a gyógyuláshoz, és hidd el: nagyrészt Rajtad múlik!!!!!)
Én eléggé gyerek voltam, mikor elkezdődött nálam ez az egész borzalom. Mivel nálam konkrét okokra vissza lehetett vezetni, könnyebb volt a gyógymódot is megtalálni. De mire idáig elértem, hogy egyáltalán elhiggyék nekem/nekünk, hogy tényleg beteg vagyok, a poklok poklát jártam meg. Orvostól orvosig jártunk, mindegyik hülyének nézett. Akadt olyan, aki egyenesen az arcomba nevetett, hogy ilyen betegség nincs, ne akarjak lógni(!) az iskolából ezzel a tünetegyüttessel, mert nem létezik ilyen, volt, aki közölte anyuval a fülem hallatára, hogy a gyereknek túl sok ideje van és hála istennek élénk fantáziája, úgyhogy küldjenek különórákra, sportolni stb. Én pedig szenvedtem, már ott tartottam, hogy az utcára nem akartam kimenni, annyira féltem, és ez persze csak még rosszabbá tett mindent. Aztán új háziorvosunk akadt, akinek feltűnt, hogy bár szervileg egészséges vagyok, mégsem vagyok "normális". Anyu már senkinek nem merte említeni, nehgoy még jobban megalázzanak, de ez a doki kihúzta belőle, hogy mégis mi van. És miután elmeséltük, közölte, hogy ez egy elég komoly betegség és bizony sokan nem ismerik el, hisztinek tartják, holott. Ő ajánlott egy pszichodokit, aki először csak beszélgetett velem, visszavitt a múltba, úgy, hogy észre sem vettem, és olyan dolgokra világított rá, amit én simán száműztem az agyam legporosabb zugába. Onnantól kezdve, hogy tudatosodott bennem, hogy ez okozza nálam a bajokat, rohamosan javulni kezdett az állapotom. Kaptam mellé alibigyógyszert - azért, hogy átvágjuk az agyamat és a testemet, hogy nem lehet rosszul, mert gyógyszert szedek rá. Persze évek múltán derült ki, hogy ez bizony az égvilágon semmi panaszt nem enyhíthetett, mert valami műgyögyszer volt:-) És mégis elég volt a tudat, hogy biztonságban vagyok a dilibogyóm szedésével. Közben persze tartottak a kezelések is, sokat beszélgettünk, és megtanította nekem a doktornő, hogyan kell a rohamot leküzdeni. Sokféle módszer van rá, mi kiválasztottuk a nekem legmegfelelőbbet, leghatásosabbat. Kb. két- két és fél év kellett, hogy eljussunk arra a pontra, hogy gyógyszer nélkül. Akkor kicsit hanyatlottam, hiszen nem volt meg a biztos támasz, de nálam például bevált, ha éreztem, hogy mindjárt jön, akkor akárhol voltam, elmosolyodtam, és azt gondoltam, egy frászt! Én vagyok már az erőssebb, és különben is, ne légy már nevetséges. És így lassan, de biztosan eljutottam odáig, hogy már csírájában el tudom fojtani, ha pedig nem kapok észbe időben és jön, pár pillanat az egész, mert magát a rohamot is fékezni tudom. De ez tényleg éveken át tartó, nagyon kemény munkának az eredménye volt, és sajnos tényleg nem lehet végleg elmulasztani...
Mindenesetre megnyugtató érzés, hogy mások is szenvednek ilyen betegségben, nem vagyok bolond, viszont nagyon sajnálom is, mert tudom, hogy borzasztó érzés:-(