Egy objektív gyújtótávolsága nem változik meg attól, hogy más szenzor elé teszik, hiszen az egy a lencsére vonatkozó optikai tulajdonság. Az, hogy egy APS-C szenzorra tervezett objektív kisebb kört rajzol, mint egy 35mm -re tervezett darab, ebből a szempontból irreleváns.
Az "ekvivalens gyújtótávolság" (azaz a szorzott érték) igazából a látószögre vonatkozik. Azt mondja meg, hogy az adott objektív-váz páros milyen látószöget adna egy 35 mm -es gépen.
Ja és a szorzó nem 1,4. Nikon, Pentax, Sony és Fuji esetén ált. 1.5, a különutas Canonéknál meg 1.6. Mármint arra az APS-C méretre vonatkoztatva, amit a Nikon DX -nek hív.
Példának okáért ld. visszafelé. A középformátumú gépeken meg 1-nál kisebb a szorzó. A Pentax 645Z és a Fuji GFX 50S esetében pl 0,79 :-).
Egy 50 mm -es objektív olyan látószöget ad ott, mintha egy "FX" gépre kb 40mm -es objektívet tennél. Ettől még az objektív gyújtótávolsága ugyanúgy 50mm lesz.
Nem játékfényképező játékobjektívjéről van szó (volt pár komolytalan kompaktnál ilyesmi, hogy a gigazoomot 35 mm ekv.-ben írták az objektívre - ebből nem kell általánosítani).
Egy fotóssal vitatkozom erről napok óta, ő állítja hogy az 1,4-es szorzó alapból, de én a kimondott dx objektíveknél ezt nem igazán értettem. Szóval akkor ami rajta van az jó. Bár az utóbbi Sigmám 20 mm-es, és úgy hirdették hogy FF és APS-C, de a 18-as zoomnál 20-at állítva, egy tárgyra, ugyanazt látom a Sigmánál is, ezért nem értettem.
Köszönöm, én csőre töltve várom a közetkező múzeumlátogatást, ott nagyon szeretnek már a bejáratnál belém kötni, hogy se vaku, se állvány, a táskámat meg hagyjam ott, mert leverek valamit vele... A képed is csak itthoni használatra jók, a 35-ör túl szűk, a 24-es, amit épp eladtam csak manuális fókussal működött a dx-en, maradt a 3,5, 1200-as isoval.... De majd mostan!
Egy amatőr kérdés: a kimondottan dx-hez gyártott objektíveken, a 18-200 mm-ben benne van a corpfaktor, vagy az 18-200 ff-en, és a 18-am valójában 24 mm? Hogy lehet ezt egyébként csekkolni?
Kellemesebb téma, megjött az obim. Régi vágyam teljesük, alapból fix obi mindig a gépen, a zoom is állandóan 18 alapon állt, ez huszas, 1:1,4, villámgyors fókusz, pengeéles képek, színhűség, mi kell még?
Vitának egyáltalán nem kellett volna kialakulnia. Mindenki elmondja a véleményét, a többiekén meg gondolkodik. Amire nincsen szükség, az a vitának az eldöntése, a másik kényszerítése arra, hogy ezt vagy azt elismerjen. A másik minősítése, hogy nem is fényképez, csak teszteket olvas, hogy vak, hogy nem tudja mit kellene látni. Mindezt teljesen alaptalanul, csak azért, hátha fájdalmat lehet vele okozni, mert másra az ilyen érvelés nem jó. Az sem árt, ha figyelmesen olvas mindenki és például a képminőségre kifejtett érvelést nem olvassa a felbontásra kifejtett érvelésnek. Legvégül pedig, képesnek kellene lenni szó nélkül hagyni, egy esetlegesen túl magabiztos ozzászólást. Sajnos ez utóbbiben én sem jeleskedem.
Ez esetben megmaradhattunk volna amellett, hogy a profik óriási különbségnek látják azt, amit mások csak kicsinek. Mert ez így van rendjén.
„ Viszont az érzékelők többi paramétere meg sokat változott, ha elhagyjuk az ISO100-as tartományt, nőtt az a tartomány ahol zajmentesen lehet használni a gépet és jelentősen nőt az a tartomány ahol ugyan zajjal, de legalább lehet használni” - én ezt biztsan észrevettem volna ha így van((( de csak annyit vettem észre, hogy az egyik gép vége 6400 ISO, a másiké 25600, mindkettő egyaránt felesleges, és négyszáz felett Uram irgalmazz(((
Igen, amit ő ír, lehet állandó vitatéma, és én látom hova akar kilyukadni, de neked adok igazat abban, hogy a jó sofőr nem kell hogy szerelő is legyen, és nem kell hogy megvitassa mi mért jött ki így ahogy van a tervezőasztalon. Mindenképpen szükség van egy rálátásra és technikai ismeretekre, de egy ilyen mélységben zajló vitára nincs szükség.
Tartalmas és tárgyilagos hosszászólás, olyan stílusban, amelyre én ha ennyi ideig megy valami, és így, már nem vagyok képes... úgy értem a nyugodt hangvételre. Amíg olvastam az jutott eszembe, hogy mit szólna néhány ember, hogy most rendeltem egy Sigma 20 mm fixet,
(Sigma SLR Objektive »1,4/20 DG HSM Art N/AF«)
ezer euró felett, elvégre a 18-50-es is lefedi a 20 mm-t....
Ami a dslr és dx dolgot illeti, nekem is dx-em van, mert amíg csak befutó munkáim vannak, amelyeket a dx odafigyeléssel, utómunkával és jó obival kiszolgál, nem engedhetek meg magamnak és nem is logikus fél milla fölött egy ff-et venni.
"Azt a részét én sem értem, hogy miért kell demonstrálni, hogy a 8mpix-nek rosszabb a felbontás mint a 24-nek."
Oké, belátom, ezt a témát én hoztam ide most, mert vettem a fáradságot és beleolvastam exhighand kolléga korábbi bejegyzéseibe. És miután hosszasan idéztem és linkeltem az idézet forrását, így jó példának éreztem annak érzékeltetésére, hogy milyen fals következtetéseket képes produkálni.
Tévedtem, ha tényleg csak az exhighand-féle _képminőségről_ beszélünk, akkor lehet, hogy nincs különbség a 8 és a 24Mp-es kép között, de igazából nem érzem életszerűnek, hogy miért is kellene felinterpolálni egy 5Mp-es képet 20-ra? Kinek jó az? Mert ebben az esetben elég nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy egy eleve 20Mp-es érzékelővel készített kép több információt fog hordozni mint az 5Mp-es.
Basszus, idáig süllyedtünk? Hát ez elszomorító. Ilyenkor tényleg megbánom, hogy minek kell nekem olyan emberekkel eszmecserét folytatnom, akikről elsőre látszik, hogy be vannak oltva képalkotás ellen és csak a Bayer-rácsot feszegetik.
Azt a részét én sem értem, hogy miért kell demonstrálni, hogy a 8mpix-nek rosszabb a felbontás mint a 24-nek.
Ha a globális képminőséget nézzük, akkor szerintem sincs különbség egy régi 8-as meg egy mai gép között.
A kompkat gépek azok ahol szerintem romlott is a minőség, mert a kis olcsó optikák nem képesek kiszolgálni a nagyfelbontású érzékelőket.
DSLR-eknél akkor igaz, hogy nem változott a minőség, ha alap érzékenységen nézzük. Viszont az érzékelők többi paramétere meg sokat változott, ha elhagyjuk az ISO100-as tartományt, nőtt az a tartomány ahol zajmentesen lehet használni a gépet és jelentősen nőt az a tartomány ahol ugyan zajjal, de legalább lehet használni. Persze ez szerintem olyan maximum 6400-ig értelmezhető, az még élvezhető képet adhat.
Látom még ilyen részletes magyarázat után sem érthető, hogy azt írtam, a képminőség szempontjából nincsen jelentősége az 5 Mp felett, nem pedig azt, hogy a feloldóképesség szempontjából. A feloldóképesség különbség demonstrálásával, továbbra sem lehet cáfolni a képminőségről tett megállapítást.
"És igaza van, semmilyen kijelentést nem dokumentálnak az észosztók, de ledorogolás az van. "
Messze álljon tőlem, hogy észosztónak gondoljam magamat. Soha nem érdekelt igazán a műszaki tartalom, mert a fotózás (számomra) nem a Bayer-rácsról, meg a kiolvasási algoritmusokról szól. Éppen ezért én tisztelem azokat, akik ezt a részét értik és művelik, ilyen szempontból én a kalapomat is megemelem exhighand kolléga előtt. A baj csak ott van, és ez az amit nagyon nem érzékel, hogy oltári téves következtetésekre jut a megszerzett tudományából.
És itt most én csak két dologra gondolok:
- a kitobik és a drágább profi objektívek közötti minőségkülönbség elmaszatolásával
- és az olyan kijelentésekkel, hogy A pixeleknek 5Mp felett már nincsen jelentősége
Ezek egyszerűen bosszantó leegyszerűsítések, amivel nehéz mit kezdeni. Bármennyire is nyersen fogalmazok most, én azért sejtem, hogy mit is akar ő ebből az egészből kihozni, csak szerintem pont rossz helyre címzi a nagy "felismeréseit". A felismerés pedig annyi, hogy a kitobi nem annyival rosszabb, mint amennyivel gyengébb. És ez a tétel teljességgel igaz is, feltéve ha eltekintünk attól a keserű ténytől, hogy nem lehet így osztályozni a dolgokat. Ez megint abba a zsákutcába visz, hogy összehasonlítunk egy Daciat egy Mercedesszel és megállapítjuk, hogy ugyanannyi idő alatt jut el vele az ember A pontból B-be.
És az 5mp-lel is vagyok, hogy értem én, hová akar kilyukadni, persze, hogy egy 10Mp-es fotó nem ugyanaz, mint panorámaként egymás mellé tett 2 db 5Mp-es fotó. és abban is igaza lenne, hogy egy körömfeketényi kis pixelbe a fizika jelen állása szerint felesleges még több pixelt belezsúfolni, mert alig eredményez több információt.
Ahogyan az is igaz, hogy nem vagyunk egyformák és nem mindenki igényli azt a pluszt, amit a több pixel vagy a jobb minőségű objektív nyújt. éppen ezért mindenkit rábeszélni tükrös gépre, csak azért mert az jobb, teljesen felesleges. Lehet, hogy kikeresem majd, szerintem ebben a topikban is beszéltem le embereket a drágább kütyü választásáról, mert éreztem, hogy nincs jobbra szükségük.
És még annyit az észosztásról, hogy én azért tettem fel saját fotókat az álláspontom illusztrálása gyanánt, de megmosolyogtató, hogy exhighand kolléga csak addig követelte ezt, amíg meg nem kapta. Utána meg mélyen hallgat. Ahogyan a saját elbaltázott fotóiról is.
Gratulálok, ezt a szösszenetet akár a topikleírásba is be lehetne másolni! Pont ilyeneket szeretnek olvasni a fényképezni vágyók. Nyomtam rá egy "lájkot".
9 szót kellett volna elolvasnod egy képrészletről, vagy leírnod annyit, hogy bocsi... de te inkább jól megdolgoztattad magad ezzel a tudományos szöveggel. Tudod, az a baj, hogy pont az ellenkező eredményt éred el vele, mert azt bizonyítod, hogy hiába a sok Bayer rács, meg "szórt fényköd" (Kazinczytól különdíj neked!) az agyadban, ha mégis sikerül ezekből olyan dilettáns következtetésekre jutni, hogy "A pixeleknek 5Mp felett már nincsen jelentősége."
Tudod, Te nyomod itt a tudományos szöveget, azt hiszed ettől okosabbnak tűnsz, én meg használom az eszemet és kitaláltam neked egy teljesen egyszerű tesztet arra, hogy eldöntsük valamiről , hogy kamu-e a több pixel vagy sem? Faék egyszerűségű a feladat, olvasható a szöveg vagy nem olvasható? Ha nem olvasható, az rossz, ha olvasható, akkor jó.
De beteszem ide is a két képet egymás mellé, az egyszerűség kedvéért, remélem a fórummotor nem vágja haza:
áh, valamiért nem engedi... pedig kicsi a mérete minden szempontból. Akor marad újra a 8Mp-es változat link formában. Ki-ki eldöntheti, hogy van-e különbség a két APS-c méretű érzékelő között.
Én is olvasni nézek be néha, de most úgy érzem megerősítés kell a topictársnak. Az ISOt sosem értettem, hogy micsoda. :))))) Most viszont már felfogtam. És igaza van, semmilyen kijelentést nem dokumentálnak az észosztók, de ledorogolás az van.
Én viszont megköszönöm ezt a leírást és a korábbiakat is tőled. Évek óta nem írok ide a kialakult stílus miatt és ezért minden tiszteletem a tied, hogy ezt vállalod. Viszont rendszeresen olvasom a fotós topikokat. Néhány dolog elsőre megütött és bevallom ezeket kipróbáltam és ellenőriztem. Olvasok néhány külföldi blogot is. Amiket feszegetsz már másokat is foglalkoztat. Az a nagy távolságról készült képed megdöbbentett. Igazán elárulhatnád hogyan csináltad.
Köszönjük ezt az eszmefuttatást ami kb. senkit nem érdekel.... Vannak benne igazságok, de lényegtelenek.
Akit érdekelnek a gépek és nem rossz a szeme, az tudja mit kell nézni egy teszten és tudja azt is, hogy mennyit jelent neki az érzékelők fejlődése az elmúlt 15 év alatt.
Te nyugodtan biflázd az innen-onnan össze guglizott elméletet és láss bele a tesztekbe amit csak akarsz.
Aztán persze az is lehet, hogy mindenki más téved és a marketing nyomására nem látja azt a zajt ISo800-on amit eddig már 200-on is
Az objektívek és az érzékelők részletességének tesztje eltérő képi tartalommal történik. Azért eltérő tartalom a legalkalmasabb, mert amig az objektívek feloldóképességét a képtartalom 100% világosság különbségű vonalkázottságának még éppen 50% -osra romlása a megegyezés szerinti határ ( 50 MFT), addig az érzékelők túlnyomó többsége eleve egy interpolált képet ad, még raw-ban is. ( Bayer rács) A vázakból kinyerhető legalacsonyabb feldolgozottságú kép ( Tiff, RAW, stb) azonban már az A-D átalakító után nyerhető ki, ám a gyártók bőségesen beavatkoznak a folyamatba még az A-D átalakító előtt. Mégpedig akként hogy az elemi képpontok kiolvasása után az analóg erőső átvitelei karakterisztikáját nem lineárisra alakítják, továbbá ez a helye az úgynevezett érzékenység álltásnak is, ami hasonlóan működik, mint az otthoni HIFI-ben a hangerő szabályozó (ISO).
Fentiekből mindjárt következik, hogy az érzékelők feloldóképességét nem is lehet mérni az objektíveknél megszokott módon, hiszen ehhez egy elméletileg tökéletes objektívre lenne szükség, aminek végtelen a feloldóképessége. Az érzékelők esetén tehát nem feloldóképességről, hanem képminőségről beszélünk, ami több paraméterből összefoglalt szubjetív mértékegység. Sokan vannak, még a rendszeresen fotózók, sőt a hivatásosok között is, akik két fogalmat keverik. Amig az objektívek esetén a lehető legnagyobb kontraszttal előállított vonalkázás képen rögzített finomságát célszerű vizsgálni, addig az érzékelők esetében a képminőséget a rögzített világosság arányok terjedelme ( dinamika), a világosság arányok megtartása ( linearitás) a kiugróan nagy világosságú pontszerű fényforrások képen rögzült területe ( túlcsordulás), a pixelek közötti fényszóródás százalékos mértéke ( szórt fényköd, brillancia), a színhelyesség, stb segítségével érdemes rangsorba állítani.
Egy ilyen rangsor felállításához azonban az objektívek tesztelésére használt nagykontrasztú képrészletek mellett kifejezetten alacsony kontrasztú tesztanyagra is szükség van. Nem jó tehát elkövetni azt a hibát, hogy az egyszerű és érthető - objektív tesztelésre szánt képekből vonjon le bárki következtetéseket az érzékelők képminőségéről. A képminőség és a feloldóképesség ugyanis nagyon nem szinonim fogalmak. Lehetséges egészen kiváló feloldóképességet mutató képeket csinálni, nagy kontraszt különbségű voanalkázatról, ami mellett az alacsony vilgosságú, kis színi eltérésekből álló finom képrészletek festményszerűen elmosódottak lesznek.
A fényképezőgépekbe épített képfeldolgozó áramkörök úgy igyekeznek kezelni a bejövő információt, hogy a nagy kontrasztú finom képrészletek, élek a lehető legjobban érvényesüljenek. Ugyanakkor az alacsonyabb világosságú szinteken az igény éppen ellentétes, hiszen a mindig jelentkező zaj a sötét részeken észrevehetőbb és a zaj áramköri szempontból ugyanabba frekvencia tartományba esik, mint a nagy kontrasztú finom részletek - ám ezeket elnyomni szükséges. Látható tehát, hogy az alacsony világosságú, kis kontraszt különbségű, finom képrészletek fognak áldozatul esni a képfeldolgozó algoritmusoknak - a zajjal együtt.
Ebből mindjárt következik az az ökölszabály, hogy az érzékelők képminőségének megítélésére teljesen alkalmatlan egy fehér háttéren található mélyfekete mintázat - mint például egy nyomtatott szöveg. Az ilyen képrészlet legfeljebb arra alkalmas, hogy a feloldóképesség szempontjából sorba állítsuk a váz-objektív párosokat, de összetett képminőséget tesztelni nagykontrasztú céltárgy feloldásának mértékével hiba, szakmaiatlanság és félrevezető eredményt hozó.
"Nézd, az a javaslatom, hogy vissza kellene vonulnod."
Hová? Ezt a topikot kisebb nagyobb intenzitással 2001 óta követem, Te meg egy éve nagyon dicséretes módon kikupáltad magadat a Johnson zajból meg Planck-állandóból, de azt érzem elvesztél a pixelek között és a fotózáshoz magához nem sok közöd van. És tényleg oltárira nem értem, hogy itt számon kérsz embereket, hogy mindenki csak dumál, de tesztfotóval nem igazolja... erre Te feltolsz ide két fotót tesztkép címszó alatt és most tökre nem értem, hogy engem (a többieket) akarod itt hülyíteni vagy csak magadat blamálod???
Hát, nézz már rá még egyszer, hogy mit akarsz te összehasonlítani?
"észre kellett volna venned, hogy kép bal felső sarkába eső részen a száraz indás rész a kitobinál már kiesett a mélységélességből,"
Ne viccelj már!!! Te azt sem tudod, hogy hová állítottad a fókuszt, netán nem is ugyanabból a pozícióból fotóztál és ezt nekem kell észre venni?? Mi vagyok én, óvónéni? Vagy fotózz meg rendesen egy tesztképet vagy legalább mondj annyit, hogy bocsi, elbaltáztam. Mi az, hogy a kitobinál "kiesett a mélységélességből"? Szerinted a kitobi 50mm-en más (kisebb) mélységélességet produkál, mint a fix 50? Ha meg azt sem tudod, hova állítottad az élességet, akkor én honnan tudjam?
Minden esetre most segítek neked, mert megérdemled. Itt van két fotó, az egyik a 18-55-ös kitobi, a másik egy fix f1.8 50-es. Ugyanazok az expozíciós adatok, ugyanaz a fehéregyensúly és ugyanolyan beállításokkal, az eredeti jpg a RAW+jpg-ből.
Azért írtam, hogy segítek, mert megnyugtathatod magadat, hogy lám-lám nincs is olyan nagy különbség. De az, hogy neked ez teljesen elhanyagolható különbség, az pontosan tükrözi, hogy milyen fogalom és minőségrendszerben gondolkodsz. Azért mert Te, ha kitölti a FHD monitorodat egy kép és nem érzékelsz különbséget, akkor már szerinted nincs különbség, de az pontosan annyit jelent, hogy neked valóban nincs szükséged jobbra.
Hogy kicsit megértsem az álláspontodat, kénytelen voltam elmerülni itteni munkásságodban és hát "jó látni" az ilyen szösszeneteket:
"A pixeleknek 5Mp felett már nincsen jelentősége. Az 5Mp érzékelők voltak az utolsók, amiken az elemi pixelek ténylegesen szigetekként voltak kialakítva, átfedések nélkül. Így ezeknek a képe minden további nélkül felinterpolálható 20Mp-ig, megfelelő eredménnyel. A mostani 20Mp érzékelők átfedésesek, azonos érzékelő méretben zajosabbak, amit a gyártók különféle algoritmusokkal igyekeznek szűrni. Ennek eredménye az, hogy a zajjal együtt kiszűrik a részleteket is - tehát hasonló vagy rosszabb a képminőség, mint 5Mp-ről felinterpolálva." (forrás)
Jóindulatú voltam, ezért nem egy 4Mp-es géppel hanem egy 8 és 24Mp-es géppel fotóztam le neked ugyanazt. (ugyanazzal a fix 50-es objektívvel, ugyanazokkal a beállításokkal)
Itt van a 8Mp-es kép közepe kivágva neked 100 és 400%-os felbontásban is, hogy könnyebb legyen az olvasás. Ha sikerült a szöveget kiolvasnod, akkor ellenőrzés gyanánt felteszem majd neked a 24Mp-es közepét is, hogy lásd az élénk a fantáziád mennyire volt pontos. Meg persze a teljes képeket is, ha kéred.
Még egyszer megpróbálom megértetni veled, hogy:
a képek minőségével szemben támasztott igényeink nem egyformák, így eleve nem nagyon fogunk egyetérteni abban, hogy mi lényeges különbség és mi nem. De már abban sem értünk egyet, és ebből látom, hogy mennyire nem vagy fotós, mégis ebben próbálod osztani az észt, hogy itt volt Degeczi topiktárs, aki leírta nagyon szépen a 49606-ban, hogy az objektívek közötti különbségtételt nem lehet pixelszintre redukálni. De Te elintézted az egészet egy fél mondattal és hajtod továbbra is ugyanazt. A fotózás az nem vizeletvételi laboreredmény. Próbáld kicsit fotós szemmel nézni a dolgokat, ami nem jelent mást mint életszerűséget. Kitörölheted a pixelekkel a fenekedet, ha egy objektív nem fényerős, ha nem tudsz élességet állítani homogén felületen, ha lemaradsz az eseményről mert lassan fókuszál, stb. De ezt nem nagyon tudod megérteni. És persze én megértem, hogy ha valaki olyan zajfotós mint Te, akkor mindezt hiába magyarázom. Ahogyan azt is hiába magyaráznám, hogy ha már fotós témában szeretnéd egy teszttel ámulatba ejteni a nagyérdeműt, akkor ne égesd magad azzal, hogy a konyhalámpa fényénél egy direktbe vakuzott képet teszel fel a tesztelendő fényképezőgépekről. Ez olyan snassz, hogy ezek után képminőségről beszélgetni veled, nekem abszurd.
Ráadásul beígérsz valamit, aztán meg nem teljesíted...
A stílusomat meg hagyjuk, vedd úgy, hogy ez egy nyers RAW üzenet volt. Konvertáld ki magadnak. És ha az megnyugtat, én vagyok az, aki egyébként lebeszéli az emberek zömét a dslr vásárlásról. Egyrészt mert tényleg felesleges százezreket elverni, másrészt mert - ezt persze mondani nem illik - az illető szemmel láthatóan be van oltva a képalkotás ellen. Persze, sokan nem is képeket akarnak alkotni csak technikázni, ezt meg nekem kell elfogadni. A zenebarát zenét hallgat, a hifista hangdobozokat.
Mihez kell a photoshop? Csak mert ezer euró, a Lightroom meg 140... A fotózás ne a varázslásról, hanem az élethűségről és a kihangsúlyozásról szól, hivalkodás nélkül A PS csak a bildmontázsra jó, úgy értem, nem azzal kellene retusálni.
955 nef állományt a tököm se fog egyenként nyitogatni... Most ugye nem az jön, hogy egyik réteg a másikra és hatszáz felelselges réteggel le van tudva az alapretus...
A photoshop alapos ismeretéről csak annyit, hogy azt a programot nem lehet megtanulni. Néhány hete mondta valaki, hogy pshoppal azt csinál amit akar, akkor mondtam neki hogy jöjjön hozzánk dolgozni, beszélek a főnökömmel))
Nem egészen értem, miért mondod hogy a zajnak csak mozgásnál van jelentősége, engem a múzeumokban ugyan úgy zavar... )
Egy fotósunk mondta a múltkor, hogy a zaj az zaj, de inkább az mint egy homályos kép, elmosódott kontúrok etc. Abban gondolom egyetértünk, hogy a zaj soha nem fog eltűnni, csak évről évre gyógykezelhetőbb.
Egy dologban viszont igaza van, abban ahonnan az egész kiindult.
Az egyik feszbukos csoportban egy nagymama kert pont most tanácsot, a 12 éves unokájának akart egy micro 4/3-os gépet venni. De már dslr-eznek, meg objektíveznek, meg csak a nikon vagy a canon mert az a jó.
Az egyik érv, hogy kizárólag DSLR, mert csak azt lehet jól beállítani.....
Szegény nagymama hiába írta, hogy kicsi gépet akar amit a gyerek magával tud vinni, de már előkerült, hogy jó-e a kit objektív....
Nem régóta vagyok tag ilyen fészbúkos észosztás csoportokban, de már értem min akadt ki....
Abban is igaza van, hogy kit objektívekkel is lehet baromi jó képeket készíteni. Sőt szerintem abban sincs vitánk hogy nem a géptől meg az objektívtől lesz jó egy kép, hanem az embertől, a gép csak segít ebben.
