A valóságban azonban azoknak a száma, akik tisztában vannak az emberiséget fenyegető veszélyekkel, hatalmasra duzzadt, és egy mind meredekebbé váló görbe mentén tovább növekszik. Okunk van remélni, hogy az emberek nagy része felismeri az emberiséget mint fajt és mindenekelőtt saját ember voltukat fenyegtő veszélyeket, mire megteremtjük a lehetőségeit az olyan társadalmi berendezkedésnek, amely emberibb a mostaninál.
Reményeim szerint nemcsak bennem fogalmazodik meg az eszmecsere lehetősége egy olyan fontos témának megtárgyalására, mint az emberiséget fenyegető veszélyek, különös tekintettel ama huszonkettes csapdára, hogy saját önmagunktól, kell félteni magunkat. A témát ismét egy Konrad Lorenz könyv vonultán fogom ujra és ujra felpezsditeni. Bár más szerzők tollából sincs félelmem másolni.
A lényeg inkább, a téma tárgyaalása, és a problémákra lehetséges alternativák találása, mintsem a szörszálhasogatás.
Napilapokat olvasva, hireket hallgatva, sokszor az az érzésem hogy a lényeget a napi szenzáció, a hir frissesége eltakarja, sőt elvonja. A figyelmünket mindinkább a problémák gyökerére, és megértésére kellene fokuszálnunk. De nem szeretnék egy pusztába kiálltó, magányos igehirdető hangot megütni. Nem szeretnék a topic dombon egy ujjab kakas lenni. Felismeréseimmel, ésvéleménnyemmel nem eggyedülállóként akarok szonokolni, hanem a közös gondolatokat keresve örömömet lelnem abban.
Hiuságomat, és anonim exhibicionizmusomat is bevallom kiélem e sorok irásakor.
A valóságban azonban azoknak a száma, akik tisztában vannak az emberiséget fenyegető veszélyekkel, hatalmasra duzzadt, és egy mind meredekebbé váló görbe mentén tovább növekszik. Okunk van remélni, hogy az emberek nagy része felismeri az emberiséget mint fajt és mindenekelőtt saját ember voltukat fenyegtő veszélyeket, mire megteremtjük a lehetőségeit az olyan társadalmi berendezkedésnek, amely emberibb a mostaninál.
Hát szia topic.
Majd egy éves szünet után, ismét megprobálom, gondolatilag, vagy egyszerüen csak irásilag feléleszteni számomra kedves, de igen igen haldoklo topicomat.
Eme forum, és ez a téma azért is szerencsés választás, mert minden nap csak aktuálisabb lessz az idő előrehaladtával. Érdekes volt végigolvasni, saját irásaimat, idézgetéseimet, és persze mások irását is.
hát hamarosan jelentkezem...
minden kezdet nehéz, hátmég az ujrakezdés
Elöször nincs információ. Mostmeg pláne.
:)
Mindazonáltal kurvára szeretnék egy ujjabb topicot létrehozni csak valahogy nem jelenik be az ujj topic nyitás gomb.
Szevasztok kedves én topic olvasoim.
Lenne még egy huzós téma amivel itt nem találkoztam, de elöbb utobb rájövök, hogyan lehet nyitni,meghát - ill - és nem ronditok bele ebbe a nekem olyanyira kedves csevejtacepaofaliujságtáblamanifesztációba.
szevasztok
ja aki ott van:
jó szigetelést
Háromféle zsarnokság van: egy ami a testet, egy ami a lelket, és egy ami a testet s a lelket is béklyóba veri. Az egyik zsarnok neve:király, a másik zsarnok neve:pápa, és a harmadik neve: a nép.
Nem a vallással a hittel és az istennekkel van a baj, hanem annak intézményesülésével. A legnagyobb baj a világon, hogy létrejöttek az egyházak. Levelük!!!!!!!!!
Lehet. De a vallások legalább adtak a "primitiv tömegeknek" valami kapaszkodót. Tizparancsolatot. Erkölcsi tartást. Hitet. Keretet amin belül lel lehet úgy élni az életet, hogy legyen neki értelme. Reményt. Most visszaszorultak a hagyományos vallások. Legalábbis a hagyományosan keresztény társadalmakban. Most nincs hit, nincs erkölcs. Most a nagy zabálás van meg a nihil. Dekadencia és üresség. Elidegenedés. Emberek, akik nem találják helyüket a világban.
Egy ateistánál Isten pótszere lehet a pénz, a szerelem, a testiség, a sexualitás, a család, a biztonságérzet, a luxus, a kényelem, a bűn, a természet, a művészet, a kocsi, a reggeli kávé, egy fekete macska, ... merthát mindenki hisz valamiben. A tudat csalfa játékossága a tudatosság. A többi HIT, és ILLUZIÓ. (de ez nem a mátrix cimü film, ez kurvára nem az.)
BÁRMEnnyire szeretnénk, nem vagyunk urai önmagunknak................és soha nem is lehetünk azok.
Szerintem a vallások és az egyház az csak az emberiség kárára vannak. Nagy "primitív" tömegek mozgatásával lehetőségük nyílt arra hogy egy bizonyos ideig a világ hatalmát átvegyék. Most már ez egy kicsit problémás számukra. Az egyház adja a hitet. A hit nélkül pedig nem lehet élni. Ez számomra sablonos de ha megnézitek a vallásokat és az egyházakat csak ez megy. Azért ölik egymást mert ők máshogy nevezik az "istent".
Ez utóbbi számomra csak egy önálló tudattal rendelkező tér- időgenerátor.
Többpólusú világrend: Ez bonyolult probléma. A prefrenciát szerintem az jelenti, kinek van jobb sajtója. Azaz, a demokráciákban a kormányok döntéseit a szavazók befolyásolják. Jó példa erre a vietnámi háború. Azt, pedig hogy a szavazóknak mi a véleménye, a média, azon belül is az írott, és elektronikus sajtó dönti el. Sajnos, ezen a téren én is borulátó vagyok egy picit, elég belegondolni pl. a PiciPuha cég nyomulására az oprendszerpiacon, és ezzel párhuzamosan az egyéb elektronikus média piacon. Ebből egyébként az előző a fenyegetőbb, szerintem a többi elektronikus média hosszabb távon át fog költözni az internetre. Na most, ha az ezt vezérlő rendszerek többsége egy cég kezébe kerül ...
A büntetésekkel kapcsolatban leírtakkal száz százalékig egyetértek. Valami hasonlót már én is leírtam, csak egy másik topicban.
Üdv: Micu
Abban igazat adok Micunak, hogy a "kultúrák" védekeznek, akár "az egyetemi tanár torkának átvágásával" is, vagy legalábbis fegyveres módon. Most olyasmiről fogok írogatni, amihez nem értek (politika), de saját benyomásaim és félelmeim alapján nagyon pesszimista vagyok.
Napjainkan zajlik egy érdekes változás a világban, amiből megjósolni sem tudom, mi fog még kijönni. Ez a változás a világ egypólusúvá válásával kezdődött.
Ha az USA és Európa képes összefogni, akkor -- jelenleg, és a belátható következő 30 évben -- bármit megtehetnek. Elfoglalhatják a közel keletet, diktálhatják a feltételeket a Föld bármely más országának. Hogy ez jó lesz-e nekünk vagy sem, azt nem is sejtem. Hogy miért?
Az eddigi béke az erőegyensúlyon alapult, ami mostanra felborult. Volt már hasonló Európában a történelem korábbi évszázadaiban. Ha bármelyik európai ország kezdett annyira megerősödni, hogy a többiek fölé nőhetett volna, rögtön összefogtak ellene. Nem volt divat a katasztrofális vereséget követő feltétel nélküli megadás, és az eközben létrejött helyzet véglegessé válása. Ez az USA belépéséig (1.vil.háb.) volt így.
Most, hogy a SZU összeomlott, maradékai a padlón fekszenek vagy térdepelnek, megint olyan változások szelét érzem, amik nem töltenek el nagy örömmel, pl. a nemzeti szuverenitás eltűnése és valami tetszőleges, számomra követhetetlen logikájú értékrenddel való helyettesítődése. Nem világos, hogy a "nyugati" hatalmak -- az USA abszolút vezényletével -- milyen elvek alapján preferálnak egy-egy népcsoportot egy másikkal szemben, vagy egy elvet a másikkal szemben. Mitől jobbgyerek egy boszniai muzulmán, mint egy horvát, vagy mitől jobb egy albán, mint egy szerb? Mert azon kívül, hogy egy adott pillanatban ő volt a gyengébb, ezért (és csakis ezért!) őt aprították fel, és nem ő a másikat? Miért vagyunk mi kötelesek befogadni ebbe a kis országba egy csomó kőkorszaki bunkót? Szállást, emberi jogokat, munkát, letelepedést adva nekik, szándékosan eltaposva azok félelmét, akik ezen emberek óriási népszaporulatától félnek? Még egyszer mondom: nem érvekkel megcáfolva, hanem elhallgattatva, lefasisztázva, stb. Miért mindig a civilizáltabb, a szelidebb húzza a rövidebbet? (Ezt neveztem el régebben primitivizmusnak) Az, aki csak egyszerűen boldogulni szeretne az életben, és ezért hajnaltól későig dolgozik, hogy nincs ideje ordítozni, szerveződni, meg egyéb "demokratikus" jogait gyakorolni?
Pl. hol volt az USA Szomáliában?
Más:
Attól is nagyon félek, hogy 30 év múlva egyenrangúak leszünk-e még? Mert ha olyat le lehet írni, hogy 6 fő megölése x népcsoportból nagyobb bűn, mint 40 fő megölése egy másikból, akkor félni kezdek. És ha az ellenkező véleményeket vita helyett börtönnel hallgattaják el, akkor teljesen biztos vagyok abban, hogy itt az egyenrangúság már ma is csak látszólagos.
Megint más:
Az emberi meg demokratikus jogok nevű izé nem éppen a középrétegnek kedveznek. Hogy mitől tartok, azt most leginkább a büntetési módozatokon keresztül tudnám megmagyarázni. Sajnos, helyenként túl aprólékos példákat fogok felhozni, hogy ne a levegőbe beszéljek, és ezért joggal vetődik fel bárkiben, hogy mi köze van ezeknek az emberiség jövőjéhez? Nos, ha elgondolkodtok, és a tendenciát és vezérlő gondolatot keresitek a példák mögött, akkor világosabb lesz (amennyire és világos vagyok :-) )
A társadalom által nem preferált cselekedetek megelőzésének és megtorlásának filozófiája mostanában valami zavaros baromságtömeggel lett helyettesítve. A történelem kezdeteitől századunk közepéig ugyanis a büntetések rendszere szorosan illeszkedett a mindenkori társadalmi és tudati fejlettséghez valamint az életszínvonalhoz. Gondoljunk például a középkori büntetésekre, vallatási módszerekre, vagy a vallások által gyakran emlegetett pokolra. Azt hiszem, hogy az 500 évvel ezelőtti életszínvonal meg az orvostudomány akkori fejlettsége mellett és az emberek többségének akkori tudati szintjén csak irtózatos büntetésekkel és fenyegetésekkel lehetett visszatartani az embereket a bűncselekménytől. Ez a rendszer működött is. Ha egy középkori parasztot bezárnának egy mai börtönbe, alighanem menyországnak érezné.
A mai többé-kevésbé "fejlett" társadalmakban a szabadságvesztés és a pénzbüntetés létezik, a vallatás pedig -- a hívatalos jog alapján -- a kérdések feltevésében merül ki. Ugyanakkor a társadalmak három fő rétegre szakadtak: (helyenként kicsit ki fogom sarkítani)
-Az alsó réteg (A tartósan nagyon szegények nagyobb részét, az alkoholistákat, a kábítószereseket,
és a nagyon eldurvult bűnözőket sorolnám ide. Jellemzőjük, hogy nem gondolkodnak hosszabb távra
előre, és csak a fizikai fájdalommal járó, drasztikus büntetésektő félnek, semmi mástól. 10 év
börtön egy ilyen embernek, aki már többször is ült börtönben, enyhén buzi, vagy legalábbis
nem zavarja a nőhiány, 10-ig talán el se tud számolni, nemhogy 10 évre előre gondolkodna,
szerintem nem hatékony büntetés.)
-A középréteg (Ide sorolom azokat, akik a saját munkájukból boldogulnak több-kevesebb ügyességgel.
Jellemző rájuk, hogy hosszú időszakra előre gondolkodnak és terveznek, céljaik vannak, és azok
megvalósításának megakadályozását súlyos büntetésként élik meg. Egy rövid időtartamú börtön is
derékba töri az életüket. A pénzbüntetés is nagyhatású az ő esetükben, mert van mit behajtani,
van mire jelzálogot terhelni, stb., ellentétben az előző csoporttal. Ugyanakkor nem rendelkeznek
megfelelő kapcsolatokkal ahhoz, hogy kibújjanak a büntetés alól, sztárügyvédet fogadjanak, stb.)
-A felső réteg az, amelyik gyakorlatilag bármit megtehet, nem kell félnie. A pénzbüntetést könnyedén
kifizeti, anélkül, hogy emiatt fel kellene adnia céljaiból, börtönbe pedig nem kerül, vagy ha
mégis (1:100000 eséllyel), akkor is színes tévé, eltávozás, mobiltelefon, stb dukál. Minden
mozdulatát, szavát csúcsügyvédek és bértollnokok hada figyel, és ugranak.
A kriminológusok (vagy inkább bértollnokok) sokszor leírták már, hogy "a büntetési tételek növelése nem fokozza a visszatartó hatást". Alkalmazzák is ezt, ha köztörvényes cselekedetekről (lopás, rablás, gyilkosság) van szó. De nem alkalmazzák a középrétegekre! Gondoljunk csak arra a büntetési rendszerre, ami a "rendszerváltás" óta az autósokkal szemben fennáll! A büntetési tételek állandó növelése és egyre újabb fajta egyre furfangosabb találmányokat találhatunk, több tízezer forintos büntetések, az utánképzési rendszer, autóelkobzás, kerékbilincs, stb. De pl. az engedély nélkül építkezők sem járnak jobban (most NE a másokat veszélyeztető építményekre gondoljunk, hanem olyanokra, amelyek senkit sem zavarnak, csak éppen egy kicsit eltérnek valamitől).
Hű, ez olyan hosszú lett, hogy alig látszik belőle a lényeg. Ha gondolkodva elolvassátok,
Ismert a régi (latin?) mondás: ha ketten teszik ugyanazt, az már nem ugyanaz. Én máshogy fogalmaznám: ha két embert büntetnek meg ugyanazzal, az egyáltalán nem ugyanaz!
Szóval összefoglalva: én a középréteg súlyának, befolyásának drasztikus csökkenésétől, sorsának jelentős rosszabbra fordulásától tartok. (Mielőtt bárki félreértené: ez NEM faji kérdés, valamennyi népcsoport egyedei megtalálhatók mindegyik rétegben, országonként eltérő arányban.)
(Tudom, az itt érintett gondolatok erősen belelógnak más topicokba is. Ezen gondolatoknak csak azon összefügéseire koncentráltam, amelyek ide is tartoznak, ezért helyenként megcsonkítottam)
Szóval, visszatérve a világ egypólusúvá válásához: szerintetek jó-e ez nekünk?
Elnézést, hogy kicsit megkésve reagálok a hozzászólásaitokra, de csak mostanra tudtam behozni a lemaradásomat.
Ecsém!
"Úgy látom, hogy a világ most két táborra oszlik: az egyik azt mondja: (1) haladjunk előre, és bízzunk
abban, hogy a problémákat meg tudjuk oldani (környezetkímélő technológiák kifej-
lesztése, + az egész Földre kiterjedő társadalmi változásokkal).(2) A másik pedig azt: vissza
a fára! (Vagy a középkori önellátó kisparaszti gazdaságmodellhez.)" Szerintem nem oszlik ketté. A "vissza a fára" elmélet követői, ezt maguk sem gondolják komolyan. Akik mégis, azok elenyésző számban vannak a haladószemléletű többséghez képest, tehát véleményük szinte lényegtelen.
Micu!
"Ami a fejlődést illeti, tény hogy a vészhelyzetnek is köszönhető néhány találmány. De ha a háborúk és a fejlődés között tényleg lenne ilyen direkt kapcsolat, azóta mi lennénk a legfejlettebb élőlények szerte a galaxisban :)." Hát nem mi vagyunk? És ha mégis vannak nálunk fejlettebb lények, biztos vagy abban, hogy ők nem a háborúknak vagy egyéb kényszerhelyzeteknek köszönhetik a fejlettségüket?
Kedves Ouzo és Hehe tata!
Nem vagyok (teljesen) fatalista, de nem lehet, hogy a természetet azért nem tudjuk legyőzni, és jobbítani az életünket, mert a természet úgy teremtette meg az emberi fajt, hogy nem egyénenként, hanem csoportokban szűklátókörű és egoista legyen, és ezért ne tudja kihasználni a találmányait, és sohase legyen esélye kitörni? (ouzo)
Csakhogy: az ember is a nagy természet része. Következésképp minden, amit az ember kitalált, az a természet jobb megismerése, amit elkészítünk, megváltoztatunk, stb. az éppúgy a természet része, mint egy hódvár vagy egy hangyaboly. Bár lehet, hogy a hódok egymás között a saját építményüket nevezik mesterségesnek. (De csak halkan, és olyankor, amikor a természetbúvárok nincsenek a közelben, különben nagy vita lenne ... :-) (hehe tata) Tökéletesen megfogalmaztátok az én gondolataimat, csak azt nem tudom, hogy innen tovább miről lehet még beszélgetni, ill. van-e értelme?!J-))))))))
minden topicnak egy nagyon jó hozzászólá vet véget mellyel nem lehet vitatkozni....na ennek az ideje még nem jőtt el...csak tata hehe és micu monologjára erőt gyűjtők.... hogy összefűggően és érthetően tudjak reagálni a kevéske tévedéseteitekre....
Az általad leírtak többségében nagy nagy igazad van. A pedagógusok jelentös része sajnos helyböl pályaalkalmatlan. A dolog másik oldala viszont, hogy az ilyen pedagógusok tevékenysége erösen visszahat a társadalmi megbecsülésükre is. Persze, a számitógépprogramozás és a pedagógia összehasonlításánál azt sem felejdsd el, hogy mig a gyerek normális esetben komplett öntanuló rendszerrel jön a világra, amit csak szívós pedagógiai munkával lehet kiirtani belöle, míg ahhoz hogy a gép többé-kevésbé azt tegye, amit elvárnak töle, elég jelentös szellemi eröfeszítésre van szükség. Ez persze területenként változik, de többnyire messze meghaladja egy átlag pedagógus képességeit. A gyerek mint számitógép ugyan tényleg igen bonyolult, de sokkal jobb a user interface-e :), és az idök folyamán egyre több dolgot önállóan is megold. Ráadásul exakt módon nem is mérhetö a teljesítményük: a "végtermék" minösége sok olyan tényezötöl is függ (pl a gyerek képességei, család, társadalom stb) amit nem befolyásolhat. A technika fejlödése egyébként elöbb-utóbb ezt a területet is meg fogja változtatni, a pedagógusnak valószínünek csökkenni fog az oktató, és növekedni a nevelö szerepe.
Más. Az általad felvázolt társadalmi változásokat elég nehezen tudom elképzelni. Bizonyos kultúrákat nem egyszerü megváltoztatni, egyrészt mivel védik magukat (olykor az egyetemi tanár torkának átvágásával), másrészt mivel a túlhumánok azonnal visítoznának a kulturális elnyomás, globalizáció, és még ki tudja, mi minden ellen. Egyébként szerintem nem lesz itt semmiféle katasztrófa, csak szép lassan át kell állnia a technológiának, ami pedig annak rendje és módja szerint át is fog állni.
Ja, bocs, kifelejtettem egy gondolatot, amikor a programmozó és a pedagógus megbecsültségét hasonlítottam össze:
Pedig a pedagógus a világ legbonyolultabb számítógépét programmozza, olyat, ahol a szoftver ill. memóriatartalom átrajzolja a hardvert, és az egész működése még korántsincs megfejtve. E csodacomputer látszólagos értékét talán az csökkenti így le, hogy többmilliárd példányban található? Vagy az, hogy egy db nekünk is van belőle, és érzékeljük gyenge pontjait is? ( :-)) )
Sok probléma felvetődött már, és ha a megoldási lehetőségeket végigggondoljuk, azt hiszem,
előbb utóbb az oktatás-nevelés kérdését nem lehet megkerülni.
Korábban már idézte egy tasztaltársunk: az új eszmék és elméletek nem úgy terjednek el, hogy
az ellenzőket meggyőzik, hanem úgy, hogy az ellenzők kihalnak.
Én azt is hozzátenném: és a helyükbe lépő újabb generáció gondolkodásának formálására
nem fordítunk elég figyelmet.
(Csak érdekességként ennek egy apró, de jellemző tünete: az a különbség, ami egy programmozó
vagy egyéb számítógépes szakember és egy pedagógus társadalmi megbecsülésében tapasztalható.
Ez önmagát is erősítő tünet, mert ugye ki jelentkezik ma az egyetemre valamilyen számítástechni-
kával kapcsolatos szakra? Általában a legjobbak. És ki jelentkezik tanári szakra, vagy pláne
tanítóképző főiskolákra? Általában olyan emberek, akiket nem érdekel túlságosan semmi, nincs
elhivatottság érzetük a szaktárgyak iránt, talán még a gyerekek iránt sem, nagyátlagban jobban
tolerálják az alacsony fizetést és társadalmi stárust, többnyire nők. Ez azután visszahat a
bemenetre, ésígytovább.
Természetesen van néhány kiváló koponya és ember a tanárok és tanítók között, én csak azt akarom
valahogy érzékeltetni, hogy több kellene!)
Egy korábbi hozzászólásomban próbáltam körüljárni az oktatás kérdését, és a dolog fontossága miatt
szeretném folytatni, ami ott abbamaradt. (Ld. még 104. hozzászólás)
A gyerekek tanítása természettudományos-műszaki irányban katasztrofális lemaradottságot mutat
ahhoz a korhoz képest, amiben élünk. Ezt sokan felfogták a világon másutt is, ám ami napjainkban
Magyarországon folyik az oktatás megreformálására, az katasztrófa. (pl. "zsolnai módszer")
Hadd idézzek én is egy nagy tudóstól: a gyermek nem bögre, amit meg kell tölteni, hanem fáklya,
amit fel kell lobbantani (Landau).
Ha az emberiség a valószínűleg bekövetkező katasztrófáig hátralévő kb. 50 évet ki akarja használni
a cselekvéshez, akkor kétféle irányban mozdulhat el: 1) a fejlett országok gyors és határozott
katonai akcióval "megoldják" a kevésbé fejlett országokban jelentkező népszaporulatot (most nem
minősíteni akarok, csak elme-rengek), vagy 2.) megpróbáljuk valahogyan -- akár helyenként erőszakos
eszközökkel is, ha máshogy nem megy -- civilizálni ezeket a tömegeket.
A hátralevő idő valószínűleg rövid, de hogy pontosan mennyi, azt -- a sokféle és bonyolult kör-
nyezeti és társadalmi folyamat részletes ismeretének híján -- talán senki a világon nem tudja
megjósolni. Pl. nem tudjuk, hogy az óceánokban pufferelt széndioxid milyen feltételek esetén milyen
ütemben szabadul fel újra, de még az sincs -- tudomásom szerint -- bebizonyítva, hogy a freon
okozta az ózonlyukat. (Ne értsetek félre: az ésszerű óvatosságot helyeslem). Azt sem tudjuk biztosan,
hogy mennyi CO2 és mennyi metán milyen mértékű és formájú klímaváltozást okoz (pl. a tengeráram-
lások vagy a nagy légköri áramlások módosításával).
Azt hiszem, csak egyet lehet tenni: bizakodni és a lehető leggyorsabban cselekedni. A szükséges
intézkedések egyik legfontosabbika az oktatás, aminek szerintem nem is az anyagi oldala a leg-
problémásabb, hanem -- erősen leegyszerűsítve -- a "tananyag összeállítása". Ki határozza meg és
milyen alapon, hogy mit és hogyan? Ez a legnagyobb gond. Ha most kerülne sor egy ilyen világméretű
intézkedésre, akkor a nemzetközi szinten jólszervezett, jelentős sajtóbefolyással is rendelkező
szervezetek igen rossz irányba vinnék el a rendszert.
Ha az értelmes emberek (nemcsak természettudósok és mérnökök, de mindenki) nem fognak össze előbb,
nem válnak szervezetté, akkor ez az egész nem fog működni. A green-buce (ejtsd: grimbusz) és green-
peacock (ejtsd: grínpiszok) nemzetközi bajkeverő társaságok megcsörgetik sínhezláncaikat, a poli-
tikusok összef*ssák magukat, az újságírók és a gyerekek a semmibe révedő ragyogó szemmel ismételgetik
majd: az ember alábbvaló, mint az állat... az ember alábbvaló, mint az állat...
Bocsi, hogy ilyen pesszimista jóslatokat eresztek meg, igérem, hogy nem olvasok többé zöld oldalt
meg állatbarát cikkeket az újságban ;-))
Bármilyen hatékony intézkedéshez az emberiség túlnyomó részének közös akaratára is szükség lenne.
Ez a mai demokratikus rendszerben (ha ugyan tényleg az van) nem fog menni. Ha a közös akarat létre-
hozásához is az kell, hogy a jelenlegi (politikus) generáció kihaljon és a helyébe újnak kell jönnie
(amelyet szintén az új oktatási rendszer szerint kellene kiaklakítani), akkor egyre rövidebbnek
látom a hátralévő időt.
Ezért is gondolom, hogy az oktatás-nevelés lenne a második lépés (az értelmes és jóakaratú emberek
összefogása, megszerveződése után). Több pénzt kell az oktatásba invesztálni, méghozzá világszerte: az
eszkimóktól a négerekig minden gyereknek biztosítani kellene a tanulás lehetőségét, ami nemcsak jelentős
mennyiségű pénzbe kerül, de a nagyobb gond tudati jellegű: pl. a szülők ellenállásának megpuhítása.
Nem tudom, hogy lehetne csinálni, de ha a világ összes pszihológusát, reklám- és PR szakemberét
összerakjuk, talán azok többet tudnának kihozni.
Az ilymódon létrehozott oktatási ("világ")rendszerben (ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanazt
és ugyanúgy kellene oktatni) nagyobb hangsúlyt kellene kapjanak a természettudományos-műszaki ismeretek,
mint az napjainkban szokás. Szükséges rávezetni a gyerekeket az értelmes, dogmáktól mentes gondolkodás-
ra is. (Tudatosítani kellene bennük, hogy egy jó szex többet ér, mint 100 km autós száguldás :-)))))) )
Természetesen a tudományos ismeretek közé beleértem például a nagyon bonyolultan lezajló természeti
folyamatok ismertetését is (meteorológia, földtan, stb.), és ebbe beletartozik -- nem mesterkélten,
hanem teljesen a rendszerbe illően -- az ember hatása a környezetére is. De nem kiragadva a többi
tudásanyag közül és elfétisizálva, divatirányzattá téve, ahogyan ma teszik.
A nevelés kérdése is fontos. A dogmák megkérdőjelezése és a gondolkodás egy icipicit ide is tartozik,
de például az is, hogy nem az a humánum, ha egy bűnöző emberi jogait túlhangsúlyozzuk, és az emberi
jogokkal nem összeegyeztethetetlen az, ha egy területen élő, de jelentősen különböző kultúrájú és
fejlettségű népcsoportot a folyamatos "súrlódások" elkerülése végett igenis szét kell választani,
amíg ezek a különbségek nem csökkennek, ésígytovább. Egy olyan gondolkodásmódot tudnék elképzelni,
ami -- leegyszerűsítve -- a "felvilágosult puritán" jelzőkkel illethető.
Ehehz az oktatási-nevelési programhoz sok pénz is kell. Pl. mert sok országban szükség van a gyerekek
munkájára is a földeken, különben éhezik a család.
Ez hosszabb távon (egy generáció) megoldaná a népszaporulat problémáját, mert a felmérések azt mutat-
ják, hogy a gyermekvállalási kedv és a nők iskolázottsága fordítottan arányos, szerte a világon.
Még valami, ami már nem az oktatáshoz tartozik, hanem ahhoz az életrendszerhez, ami a katasztrófa
elkerüléséhez kell, illetve ami -- szerintem -- utána következne, és ami akkor válik fontossá, ha
az emberiséget valami nagyjából közös életszínvonalra hozzuk fel, miközben az energia és egyéb javak
termelése nem teszi lehetővé, hogy ez a színvonal a jelenlegi amerikai vagy svéd szinten legyen.
A technikai civilizáció kényelmi eszközeinek egy részének elvonása a tömegektől nehéz kérdés. Például
akinek volt már autója, az nem szívesen válik meg tőle, aki egész gyermekkorában arról álmodozott,
hogy ha felnő, és sikerül sok pénzt keresni, akkor lesz, az nehezen fogja megérteni,
hogy pont most, amikor végre meg tudná venni, akkor nem lehet. És nemcsak az autó, hanem még nagyon
sok más eszközről is szó lehet. (Vajon a fűtésről és a melegvízben fürdésről is le kell mondanunk?)
(Megintcsak azt állítom: ez a jelenlegi világrendben nem fog menni, ha viszont egy diktatúrát gyakorló
csoport lát hozzá, az olyan intenzitású és tömeges gyűlöletet válthat ki, hogy az első sikeres láza-
dás után kínzások kíséretében kiirtják.)
Szerintem be kellene vezetni egy arány szerű mennyiséget, ami egy adott használati eszköznek ill.
szokásnak a hasznosságát ill. kívánatosságát és környezetszennyező ill erőforrásfelélő mértékét
állítaná arányba. (Mindkettővel találkoztam már, csak az a gond, hogy nincs szintetizálva a tudás:
a zöldek csak kizárólag az utóbbival, a közvéleménykutatásra épülő elemzések, amelyek részben a
reklámok megalapozását szolgálják, pedig határozottan inkább az előbbivel foglalkoznak)
Ezen arány figyelembevételével (is) lehetne rangsorolni a szükségletek kielégítését, de tudatosítani
kell a tömegekben, hogy ez csak átmeneti állapot. Közben nagyon intenzív kutatás-fejlesztési tevé-
kenységgel és átgondolt beruházásokkal érzékelhetővé kell tenni, hogy az életszínvonal igenis növe-
kedni fog. A remények és a félelmek fontosságát valahogy mintha nem vennék észre a döntéshozók,
legalábbis ma Magyarországon biztosan nem.
Másrészt: ha az emberektől sok, számukra fontos dolgot elveszünk, akkor valamit adni kell helyette,
ami az adott lehetőségek közt alkalmazható (pl. nem erőforrásigényes és nem környezetszennyező,
de az életminőséget előnyösen befolyásolja). Hú de hosszú lett, így is helyenként címszavakban,
bocs ha néhol nem tökéletes a fogalmazás.
Szerintem az átlagember erkölcsi állapotát a mindenkori körülmények határozzák meg. Azaz nagy vonalakban a költség-haszon elv. Ha például a bűnözésnek nagy a haszna (azaz az egyén számára kívánatos életszínvonalat így sokkal könnyebb, vagy csak így lehet biztosítani) és kicsi a költsége (valószínűtlen hogy elkapják, és ha mégis akkor megússza egy ejnye-bejnyével), hosszú távon növekedni fog a bűnözés. De ugyanez vonatkozik a dolog többi részére is. Az átlagember akkor és ott válik összetartóvá, ahol és amikor ez szükséges. A falusi összetartó társadalom alapjába véve nem az ember közösségre való vágya miatt működött, hanem mert csak így maradhattak életben, vagy legalábbis ez a magatartás sokat javított az életszínvonalukon.
A további szükséges tulajdonságokat elég nehéz meghatározni. Viszont a károsakat elég könnyű. Egy társadalomnak sem teszt jót a túl sok gyengeelméjű, betegségre hajlamos, esetleg mozgássérült polgár.
Hoppáááá! Most látom csak, hogy ez a topic még él.
A Macska most megpróbálja behozni a lemaradását és bőszen olvasni fogja, mert kíváncsi, mire jutott a díszes társaság.:))))
Ja, még egy gondolat az erősebb kutya elvhez. Az emberek közötti különbség -- elsősorban
értelmileg és érzelmileg, de fizikailag is -- sokkal sokkal nagyobb, mint az állatok ese-
tében egy faj egyedei között. Az ember tulajdonságai nagyon sokfélék, és ezek átadása
az utódoknak szerintem elsősorban nem genetikai úton, hanem neveléssel, tanítással törté-
nik. (Természetesen nem a szem- és hajszín, de azok a kevésbé fontos tulajdonságok.)
Azok az emberek, akik ma Magyarországon az erősebb kutya elv szerint életképesebbek,
észrevételem szerint nem sokat foglalkoznak az utódaikkal és a családjukkal.
Kell tehát lenni olyan tulajdonságoknak is az emberekben (a rengeteg sokféle tul. között),
amelyek az utódnevelés és a csoporton belüli jobb együttműködés elősegítése által -- bár
az egyed túlélési képességét, sikerességét PILLANATNYILAG hátrányosan befolyásolják --
mégis hosszabb távon igen nagymértékben növelik a túlélési képességet. Azok, akik a
csoporton belül a többiek ellen dolgoznak a saját fokozott túlélésükért, gyengítik a
csoportot.
Végezzünk egy gondolatkísérletet: x db egyedet mindenféle szabály nélküli túlélési verseny-
nek vetünk alá, csupán az erősebb kutya elv alapján. Mi fog történni sok sok generáció
után?
A választ megtalálhatjátok a történelemkönyvekben.
Az erősebb kutya elv pedig itt van közöttünk, és működik. Csak nagyon bonyolultan.
Ahogy a világ sem egyszerű.
Lehet, hogy az erősebb kutya... elvet és is félreértettem, csak másik irányban.
Most már viszont annál kevésbé értem, minél többet töprengek a részleteken.
Maga az elv ugye a természetes szelekció megszűnésének problémája miatt vetődött
fel, mint lehetséges megoldás, és első pillantásra jónak tűnik. A természetben
működik is, de a társadalmi viszonyok mások.
Az ember társaslény. Nem egyedül harcol. Ha ezt figyelembevesszük, akkor az
erősebb kutya elvet -- szerintem -- nem célszerű az egyedi emberek harcára
szűkíteni, hanem magasabb szintekre IS ki kell terjeszteni. Családok - klánok
- régiók - országok - kontinensek. A Marsról nézve úgy fog kinézni a Föld,
mint egy hatalmas csillagszóró.
Ne érts félre, én nem minősítem ezt, csupán próbálok gondolkodni. Megjegyzem,
hogy eddig szinte kizárólag a technikai civilizációról szóltam ennek az az
oka, hogy a társadalomhoz csak úgy értek, mint mindenki a focihoz. De azért
töprengeni, a tapasztalataimat feldolgozni próbálom, és az az érzésem, hogy
az emberiség történetében a második világháború még nem volt az utolsó.
Sejtésem szerint valamikor a 21. század közepe (pluszminusz 30 év) körül érik
robbanóképessé az a problématömeg, amit most próbálunk körüljárni. (Ha nem
történik addig valami óriási, világméretű társadalmi változás, de ez nem valószínű.)
Ennek a katasztrófának lefolyását és következményeit ma még becsülni sem tudom.
Visszatérve az apró részletekhez: valószínűleg mindannyian ismerünk néhány sikeres
embert. Nekem is van néhány ilyen konkrét személy. Azok, akik az utóbbi évtized
változásainak nyertesei. Nos, ha belegondololok abba, hogy ők legyenek a jövö évezred
elszaporodói, hát brrr. És ekkor vetődik fel a kérdés, hogy az emberiség szempontjából
milyen embertipus elterjedése lenne kívánatos.
És most eljutottunk a következő lényeges gondolathoz: szerintetek milyen legyen egy
ember a jövőben? Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen egy ember a 21. században ahhoz,
hogy a nagy összeomlás elkerülhető legyen?
Majd pedig utána: milyen legyen egy ember akkor, ha a már túl vagyunk a katasztrófán?
Illetve milyen lesz a jövő embere akkor, ha az emberiség mégiscsak el tudta azt kerülni?
Milyen elvek lesznek akkor fontosak az emberek számára? Lesz-e becsület, barátság,
szerelem, család, mit fognak érteni az "erkölcs" szó alatt, ésígytovább. Milyen lesz
a társadalom?
Visszatérve az erősebb kutya elvhez, nagy a kísértés, hogy azt mondjam: valahogyan
meg kellene határozni a játékszabályokat, hogy ez az elv a kívánatos irányba vigye
el a társadalmakat, az emberiséget. Csakhogy: az elv pont arról szól, hogy nincsenek
szabályok! És különben is, ki állapítaná meg azokat a szabályokat?
Az itt felvetődött kérdéseken töprengtem. Nem birtoklom az absz.igazság elixírjét,
ezért csak néhány, félválasz jellegű gondolatot szeretnék most (és később) felvázolni.
Mi az a becsület, és mi az az erkölcs? Nos én az embereket e szempontból két csoportba
sorolom (ezek a szélső helyzetek, a konkrét emberek általában középtájon, plusszminusz)
Az egyik ember mindent megtesz, amit egy adott helyzetben meg lehet tenni. Csak kizá-
rólag az tartja vissza egy cselekedettől, ha az hátrányos (gazdaságtalan, vagy a várható
nyereséghez képest túl nagy a várható büntetés). A másik ember nem tesz meg mindent,
amit egy adott helyzetben büntetlenül megtehetne (van benne egy belső fék). Vannak
elvei, és azokat figyelembevéve cselekszik. Nem él vissza a hatalmával, nem tapossa
el azokat, akiknek a sorsa tőle függ. (És persze ez akkor az igazi, ha ezt valaki akkor
sem teszi meg, ha hosszú időn át állna módjában.)
Nos, én ez utóbbit értem a "becsület" és az "erkölcs" alatt (és NEM azt, amikor egy
nőnek két napig dagad a mellénye a büszkeségtől, hogy visszautasította egy férfi köze-
ledését).
Sokan azt gondolják, hogy ezek a tulajdonságok érzelmi gyengeségek csupán, de ez
szerintem nem ilyen egyszerű. Ugyanis ezek a tulajdonságok (és a hasonlók) már az
ősidőkben is nem csökkentette, hanem éppenhogy növelte az emberek túlélési képességét,
azáltal, hogy a csoporton belüli együttműködést gördülékenyebbé és biztonságosabbá
tették.
Terjedelmi okokból nem írhattam le minden apró részletet, de talán sikerült érzékel-
tetnem, hogy miért nem értem teljesen az erősebb kutya elv működését a gyakorlatban.
(NEM azt akartam magyarázgatni, hogy az elv nem működik, mert valahogy lehet, hogy
működőképes.)
Kedves Micu!
Először is a genszterváltás nagyon jó szó, nekem nagyon tetszett. Viszont nem a kőkori színvonalon álló gyárainkat privatizáltuk sz.rér-h.gyér, hanem először azokat, amelyek valóban jól működtek, eladtuk megvesztegethetetlen, 56-os forradalmár politikusainknak köszönhetően a konkurrenciának. Sorolom a példákat:
- Lehel hűtőgépgyár : A Zanussi kezdett lemaradni a vele való versenyben, ugyanis a Lehel mind technikaliag, mind árban jobb volt a Zanussinál. A Zanussi szerencséjére akadt a rendszerváltás után sok olcsó politikus, ÁPV elnök, és meg tudta venni bagóért a konkurrenciát. De pl. a Boss hűtőket is itt gyártották, tudtad?
- Tungsram: A GE vetélytársa volt.Ilyen jó minőségű elektroncsöveket csak itt tudtak gyártani, (pl. a Philips elektroncső Tungsram, csak Philips van ráírva). A kriptonizzó a tungsram találmánya, és ők gyártották ár/teljesítmény arányban a legjobban.
- Videoton: Nos erről a cégről keveset tudunk, mivel elég sok katonai fejlesztésben vett részt, de úgy tudom, pl a Philips képcső sokáig Videoton gyártmány volt. De szerintem nemcsak ez az egy volt.
- Csokoládégyárak: Ha jól tudom, a Szerencsi igen sikeres volt.De azt hiszem a Budapesti is.
A vasműveket meg hőerőműveket viszont nehéz volt privatizálni (a nyugati vevő azt nyilatkozta róluk, hogy az egyetlen működő kohászati múzeum Európában).
Egyébként az ÁVÜ meg az ÁPV Rt. Magyarország legnagyobb részét elcsencselte.
Azt is hozzá kell tennem, hogy szerintem olyan, mint politika illetve önálló kormány nem létezik. Az állam által hozott döntések 98%-a nem más, mint a nagy befolyással bíró nagyvállalatok, gazdasági csoportok akarata. Mindegy, hogy cocialista, vagy jobbos kormány van hatalmon, az lószart sem számít.
Ha legközelebb szavazok, valami fanatikus, kicsi pártra fogok szavazni, akik emberei nincsenek teljesen tudatában, vagy nem csak az általad felsorolt 3 "eszme" hajt. Ha sok kicsi párt van a parlamentben, azok a hatalomért és támogatásért cserébe kénytelenek néha a nép érdekeit szolgáló döntéseket is hozni. Ez (mármint a nép érdeke) egy abszolút többséggel bíró pártot nem motivál, hiszen nem származik belőle haszna.
Üdv.
Ouzo
Az erősebb kutyával kapcsolatban ezek szerint tényleg félreértettelek, ezért elnézést kérek. Teljesen azért nem volt véletlen, létezik ilyen irányzat is. Ami a fejlődést illeti, tény hogy a vészhelyzetnek is köszönhető néhány találmány. De ha a háborúk és a fejlődés között tényleg lenne ilyen direkt kapcsolat, azóta mi lennénk a legfejlettebb élőlények szerte a galaxisban :). A dolog nem így működik. A háborúkban általában a már meglévő dolgok kapnak nagy lendületet, ha fegyvernek használhatók. És igen, vannak projectek, amik a katonai fejlesztésnek köszönhetők, ilyen maga a Net is. De ezek a dolgok a békeidőkben felgyűlt tudást használják, és azért többnyire békeidőben is készülnek. A diktatúra alatt is létre lehet hozni nagy dolgokat, lásd piramisok, kínai nagy fal, szovjet űrkutatás, de demokráciában sokkal gyorsabban, jobb irányban fejlődnek a dolgok. Persze az sem mindegy, milyen ember a diktátor, de ezek általában a legjobb esetben is elmebetegek szoktak lenni. Mostanra már véget értek azok a szép idők, amikor uralkodócsaládok voltak, akiknél az n. generációban már előfordul néhány értelmes egyed is. A diktátorokat általában már életükben megdöntik, jó sok véráldozat árán. Ő azonban addig is a következő dolgokra optimalizál: 1. saját vagyon növelése. 2. a hatalom, és a személyes biztonság növelése. 3. minden ellene irányuló vélemény megsemmisítése (ha lehet fizikailag). Ezek között lehet hangsúlyeltolódás, de a motívumok általában azonosak. Márpedig ezek nem kimondottan a fejlődést segítik. A másik oldal, az ellenállók pedig azért nem érnek rá különösebben a fejlődésre, mert az életükért harcolnak.
Csernobil: Az emberiség civilizált fele addig is pontosan tudta, mi az a rádióaktív sugárzás. Még az a pár barom is tudta, aki az éles reaktorral játszadozott odaát. Most viszont egy kicsit túlfélik a jelenséget, ami szerintem nem túl szerencsés. Az atomtechnológiának megvannak a kockázatai, de az a babonás félelem, amivel pl. az osztrákok viszonyulnak a dolgokhoz, azért már túlzás.
Kommunizmus: Tény, hogy a hidegháborúnak sokat köszönhetnek az amerikaiak, és általában a nyugat. Volt egy ellenségkép, amire rá lehetett mutatni, és ez segítette a hosszútávú fejlesztéseket (pl. űrkutatás, informatika, stb). Mi viszont, akik benne éltünk ráfaragtunk, kb 30 éves technológiai lemaradást szedtünk össze. Most pedig a gengszeterváltás után csodálkoztunk, hogy a kőkori technológiai színvonalon álló gyárainkat csak sz*ért tudtuk privatizálni. Ráadásul sok helyen még az elvtársak is maradtak, csak most már urak lettek. Azaz a diktatúra max. a külső ellenségeinek, és a diktátornak használt.
