Nem vagyok egy cowboy bebop fan amúgy, minden látszat ellenére, de jók ezek az összevágott, szomorkás klipek belőle.
Vicious és Spike... ezt is meg kellett néznem, hogy kivel is balhézott a főszereplő... vicious... utoljára sid vicious-nek állt jól ez a név :D a japánok és a névadásaik... :D
ez a szar ezekkel az ihletett állapotokkal, hogy nem látja az ember fától az erdőt... csak fordítva, annyira elmerülsz az összképben, hogy nem látod a nyilvánvaló részletet...
milyen volt szőkesége szőke haja lebben a szélben... (direkt átírtam, nem kell ide írni, hogy nem így van)
anyámat hibáztattam mindenért, s lett ő mindennek oka az önmarcangolás legmagasabb foka széttépte magát, ahogy széttéptem nem volt már sehol, mikor szétnéztem elveszítettem, ahogy elveszejtettem s ő engem, ott hagyott abban sötét szobában
amin kívül őt verik s ahova kimenni nem merek szánalmas kis nyomorult hülyegyerek semmire nem vagy jó
gurul hosszan a folyosón csak hallgatom mindentől félek azt mondta egyszer rájuk nyitottam hogy megvédjem de ilyenre én nem emlékszek
próféta tán profán tréfa, Giccs és blabla . Égbe fel sietnél Dehát onnan eredtél Angyal leszédültél . Buli most lent van . Éld bátrabban : Ime nyolcmilliárdan ! Barát s ellenség Hogy kivánod még ?
úgy bánom bűnöm... bármi volt akár egy nagy dínom-dánom rémálma mely nagy, beteg hullámokkal rezeg át a valóságon
akár gyors kardcsapás végzetes útja valakibe
ahogy a villámlás, ami hirtelen sújtja meg akit ér csap agyon mindent egy tett
egy olyan, amit sosem kellet volna mégis megtörténhetett
már akkor a tarkód felett érzed, szörnyűség
tán
így törik el a lét mint a téridő szövete
talán
valami hasonló mi hozza a poklot
valahol valaki épp csak nagyon elbotlott s ennyi az egész átszakad az egyszerű emberek élhető mezője s le a semmibe hatol, veszik hiába menekül ki ebbe keveredett megváltozik a normál fizika itt a szabályok
ahogy addig éltél ahogy egy embernek élnie lehet, kell...
...
annyi szerencsétlen van a világon ááá az a sok fekete lyuk taszítanak mindenkit el
a nő maga a remény, a teremtő erő anyám is... ezer éve, a jövőbe nézett, mikor rám nézett pedig a múlt vagyok rég, örök halott már úgy születtem e létbe nem volt semmi se te anyám, se én, se semmi! semmi!
...
úgy bánom bűnöm... bármi volt egy nagy dínom-dánom rémálma talán mi hozta ezt a poklot anyám, fiad valahol nagyon elbotlott azért ilyen ne haragudj... hát... azért nem úgy néz a szemedbe, ahogy kell bocsáss meg
azért nem anyám, azért nem az a vidám ígéret hanem e szörnyű ítélet de .. mit tegyek? köröznek körülöttem a legyek szeméthalmom közepén
s az egész ott ül az arcomon
tudom bele szomorodsz végleg tudom, tudom!
pedig... te hozni jöttél, szépet s ez jutott...
vajon mért ezt érdemelted... ?
nem a boldog büszkeséget hogy ni, ez itt az én fiam hanem ezt: ni, ez itt az én fiam
s lenézel
... ...
most már rám a magasból
kegyetlen vagy velem, gonosz még a bánatban is megelőztél csak hogy örökre legyőzzél anyám! ...
... ...
úgy volt jobban tudok mindent, mint te s most kinek magyarázzam így? kinek mutassam vérző sebem anyám te tetted ezt! e rokkant nyomort te vájtad belém ostoba módon egy köcsög férfiért bűnhődj!
ha csak hozzám szólsz ha csak rám gondolsz ahogy előttem állsz, remegsz!
mély folyója e hosszú búnak, mesze morajlik a partokon barátom, majd egyszer, ha utolérlek, veled ... tán ... lent találkozom
a torkolatban szokásos rossz hangulatban megadva, eltörve, elcseszve sok furcsa kis dolgot felszedve magamra
magamra hagytak a fényes eszmék mik felfelé hajtanak
letörtek a sok rossz kedvek s így jutok ide hozzád összeakadnak kis csónakjaink
nagy borús deltájában a béna Dunának a világ fekete, fájdalmas tengere áll előttünk
így pihenünk meg mi bölcsen balgák, a balgán bölcsek kik elengedtük a sok küzdelmet a semmivel a hasztalant
itt ül üres tokunk kiszáradt, fáradt, zizeg, izeg ahogy gyenge szél legyezi meg nincsen rá semmi okunk bármit bárhova vigyük még de a táj, nézz körül, milyen szép
ahol rájössz, hogy nem szeretsz. Ez nem a földdel van egyvonalba' hanem még annál is lejjebb. Itt nincs avar, sem a természet körforgása, de olyan mély,
nem hevül ott láva.
Nem!
Amit ismersz: ott a semmi is valami, egy hiányérzet. A lélektelenségben viszont már ez is rég elenyészett
A verssel azt az állapotot jelenítem meg, amikor elindulok a bomló házasságomból egy saját életre való reménykedéssel, és ez a remény a kilátástalansággal hogy csökken fokozatosan, alapvető igényekre és szükségketekre, míg a "végső elválasztó" a halál marad. Sz.rok a panteizmusodra.
