"Rosszul tudtad, ateista vagyok..." Akkor elbaltáztam... nah mind1. :)
Az Istenellenőrző rutinoddal egyetértek. :)
"Miért csak a keresztények hisznek Istenben ? :)"
Ha ez találós kérdés volt, akkor szabad a gazda: nem tudom, miért. :-)
Ha csak lemaradt egy vessző, akkor is csak a karomat tudom széttárni: hogy jön ide ez a kérdés? Nem hiszem, hogy bárhol ezt állítottam volna...
Előzmény:
Amúgy, ha mér mindenki körkérdeseket tesz fel :) , én a keresztények véleményére lennék kiváncsi: lehetségesnek tartják-e, adnak-e neki bármilyen minimalis esélyt, hogy Isten nem létezik? Így má yooo ? :))
A mondatotát lehetne úgyis szerkeszteni, hogy:
Amúgy, ha mér mindenki körkérdeseket tesz fel :) , én a materialisták véleményére lennék kiváncsi: lehetségesnek tartják-e, adnak-e neki bármilyen minimalis esélyt, hogy Anyag nem létezik? Vagy tudnak-e olyan bizonyitékot, élményt, akármit, ami bizonyító erejű, nem hétköznapi, hanem filozófiai értelemben, ami nem lehet érzékcsalódás, agykontroll, hallucináció, stb., hanem egészen biztosan az Anyag létezését bizonyítja?
"Ami a kérdésedet illeti, szerintem egy hívo jó eséllyel élete folyamán sokszor ki van téve a hitetlenség kísértésének"
Már nem emlékszem, miért írtam idézojellel, ha belegondolok, anélkül is állíthatom.
Személyes "matematikai" bizonyítékom nincs. Van akinek van (asziszi, hogy van), de szerintem az illeto nem tudja a matematikát :)
Személyes "fizikai" bizonyítékok vannak, nekem is. Ezek arra jók, hogy amikor az ember felteszi magának a kérdést: nem csapom-e be magam végzetesen, akkor ahogy írod, megtámogathatja velük hitét - de nem tudja matematikailag minden kétséget kizáróan bebizonyítani - mindig szüksége lesz a hit "ugrására".
Nehéz a kérdésedre válaszolni: kizárom-e, hogy Isten létezik. Ezt pedzegettem azzal a megjegyzésemmel, hogy kategorizálhatunk értelem és szív fogalmak szerint. Értelmi szinten egyáltalán nem zárom ki, hogy ne létezzen. Enélkül nem is lenne igazi a kísértés. (Talán azért írtam múltkor idézojelbe, mert ezt nem feltétlenül tartom külso kísértésnek, pl. sátán vagy hasonlók - hanem ez az ember metafizikai helyzetébol teljesen természetesen adódik).
Akarati szinten viszont valószínuleg kizárom, azaz sosincs bennem az a tudati hozzáállás, hogy nincs Isten. Ugyanakkor sokszor gyakorlati ateistának érzem magam, azaz sokszor van, hogy azt érzem, ha valóban komolyan venném hitemet, amit a szájammal (tudatommal) vallok, akkor ezt vagy azt máshogy csinálnám (csináltam volna). Tehát sokszor veszem észre, hogy a cselekedeteim, szavaim, gondolataim visszafelé oda vezetnek, hogy nem is hiszek igazán Istenben. Persze ez valamilyen szinten szintén szükségszeruen fennáll, míg él az ember, a hit szerintem mindig is magában foglal egy akarati küzdelmet, amiben van egy adag visszacsatolás: ez talán az idoben való lét áldása vagy átka - ahogy vesszük.
Tehát nem egyértelmu, hogy kizárom, vagy nem zárom ki.
Miért ijeszto a hit megkísértett volta? Már éppen hinni akartál? :)))
A hasonlatomat tovább erőltetve, amikor az ember töltést (hitet) kap, akkor érik olyan élmények, megtapasztalások, amik bizonyítják számára Isten létét. Mert - legalábbis a kereszténység istene - nem valami elvont fogalom, hanem személy, aki alkot, cselekszik, szeret, aki kijelenti magát, akivel személyes kapcsolatba lehet kerülni. Ez a személyes kapcsolat a meggyőző, újabb rossz hasonlattal olyan, mint amikor az Ausztráliában élő sosem látott nagybátyáddal kommunikálsz. Telefonon beszéltek, levelet írtok egymásnak, küld neked csekkeket, elkéri a régi családi fotókat, ügyek elintézését. Nyilvánvalóan meg vagy győződve róla, hogy létezik, bár elvileg nem lehet kizárni, hogy valaki szórakozik veled a nagybátyád nevében.
A "kísértés" témakört én éppen a Te tudományos elméletet alátámasztó bizonyítékaiddal próbálnám magyarázni: a tudóst is megkísérti időnként, hogy a bizonyítékok ellenére hátha hamis az elmélete. Ilyenkor jó újra elővenni a bizonyítékokat, a megtapasztalásokat, újra átgondolni, átnézni az elvégzett kísértéseket, és megerősödni a meggyőződésünkben.
Remélem nem értettelek félre, és nem túl félreérthető az, amit írtam.
Látom már, azt a matematikát nem szabadott volna írnom, így mindneki félreérti az első kérdést :-)
Szóval én arra gondoltam, hogy olyan személyes bizonyíték, ami saját magatok számára abszolút meggyőző, és minden kétséget kizár - bár esetleg nem lehet "továbbadni" másoknak.
(Azért mondtam, hogy matematikai, mert a bizonyítékot önmagában úgy is lehet érteni, hogy olyan tény, ami alátámasztja, bár önmagában nem igazolja a bizonyítandó dolgot - ilyen értelemben beszélnek pl. a tudományos elméletek bizonyítékairól.)
És arra még még mindig nem válaszolt senki, hogy kizárja-e, hogy Isten nem létezik. Azért is kérdezem, mert pl. kicsit ijesztően hangzik, amikor mgabor azt írja:
"Ami a kérdésedet illeti, szerintem egy hívo jó eséllyel élete folyamán sokszor ki van téve a hitetlenség "kísértésének"."
Illetve akkor lenne ijesztő, ha a kísértés nem lenne idézőjelek között - így nem tudom hová tenni. Mi akkor az Isten nélküli világ gondolata, kísértés, vagy alternatíva? Esetleg elvetett alternatíva? És ha az utóbbi, akkor milyen megfontolásból?
Elgondolkodtatott a topic címe, és éppen valami olyasmi jutott eszembe először, ami Noway kérdését is érinti.
Én úgy gondolom, hogy az én hitem: hit. Tehát nem gondolom, hogy bárkinek is bizonyítani tudnám Isten létét, nincs is szüksége rá, majd Ö bizonyítja, ha akarja. Ugyanakkor ettől én még valóságként élhetem meg.
Egy hasonlattal talán el tudom magyarázni. Isten ebböl a szempontból olyan számomra, mint az elektromos térerő, ami jelen van függetlenül attól, hogy érzékelem-e vagy sem. Márpedig ha én egy elektromos töltés nélküli részecske vagyok, akkor nem érzékelem. Viszont ha egy töltéssel rendelkező részecske vagyok, akkor hat rám, eröt fejt ki, energiát ad át. Ebben a hasonlatban a töltés nélküli részecske a hit nélkül élö ember, míg a megtérés tulajdonképpen az, amikor az Isten töltéssel ajándékoz meg. Onnantól fogva képes vagyok az Ö általa létrehozott téreröböl energiát felvenni, a térerö létrehozta rendhez igazodni, stb. De - mint töltött részecske - nem tudom bizonyítani a töltetlennek, hogy valóban létezik térerö. A töltetlen azt látja, hogy én furcsán mozgok viselkedek, én azt látom, hogy ö máshogy mozog, viselkedik, mint én tenném.
Persze ezt a hasonlatot sem szabad túlfeszíteni, hisz Isten tud hatni a hitetlenre is (akár fel is töltheti), stb.
Mindenesetre ezt a hasonlatot arra szánom, hogy a hit ajándéka az, hogy képesek leszünk érzékelni Istent, energiát kapni Töle. Mivel Isten mindent magában foglal, ezért Isten érzékelése sem valami szakállas öreg bácsi, vagy bármi más konkrét alak, hanem olyan formában érzékelem, amilyenben Ö ki akarja jelenteni magát. Biztos vagyok benne, ha Ö akarja, akkor majd olyan formában jelenik meg Nowaynek, hogy eszébe se jut orvoshoz menni, hanem térdre borul és azt kérdezi, mint Pál: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem. Én nem tudom, hogy ez milyen forma lesz, ember (szakállas vagy szakálltalan, fiatal vagy öreg), gondolat, érzés, természeti tünemény, vagy bármi más.
Amúgy Noway második kérdésére Mgabor válasza szívemből szólt: "Ami a kérdésedet illeti, szerintem egy hívo jó eséllyel élete folyamán sokszor ki van téve a hitetlenség "kísértésének". ...stb.,stb."
"A lényeg nem ezen van - de én úgy tudtam Rólad, hogy nem vagy ateista -, hanem azon, hogy ha látod, akkor hiszed ?"
Rosszul tudtad, ateista vagyok, csak nem hangoztatom, nehogy meglincseljenek :-) (Gyenge ateistának vagy agnosztikusnak szokták hívni azt, aki Isten létét sem el nem veti, sem - bizonyítékok hiányában - el nem fogadja.)
Ami a látást illeti, erre nehéz így általánosságban válaszolni. Egyáltalán, hogy néz ki Isten? Öreg, szakállas, és a nyakában lóg egy tábla, hogy "ISTEN"? Vagy lehet, hogy pont úgy néz ki mint NS? :-) Ha látom, honnan fogok rájönni, hogy Őt látom? Hogyan ismerhetnék fel egy nem anyagi lényt az anyagi megtestesülése (sőt, annak is csupán a látványa!) alapján???
(Továbbmenve, mivel (pontosabban: feltéve, hogy) Isten nem anyagi természetű, még ha meg is győződöm róla, hogy az anyagi megtestesülése létezik, abból még nem következik, hogy Ő maga valóban létezik.)
Ezért nem is hiszem, hogy egyetlen, mégoly látványos találkozás bármiről is meggyőzhetne. Valami transzcendens élmény esetleg (bár könnyen lehet, hogy csak átmenetileg) - mivel olyanom még nem volt, nem tudhatom, hogy reagálnék. Az is lehet, hogy inkább elmennék orvoshoz...
"Miért csak a keresztények hisznek Istenben ? :)"
Ha ez találós kérdés volt, akkor szabad a gazda: nem tudom, miért. :-)
Ha csak lemaradt egy vessző, akkor is csak a karomat tudom széttárni: hogy jön ide ez a kérdés? Nem hiszem, hogy bárhol ezt állítottam volna...
"Szerinted Istent lehet látni??? Vagyis anyagi természetű lény??? :-O" Nem tom. :) Lehet, hogy igen... lehet,hogy nem.
A lényeg nem ezen van - de én úgy tudtam Rólad, hogy nem vagy ateista -, hanem azon, hogy ha látod, akkor hiszed ?
"Nyilván nem kezdenék el hinni benne attól, hogy látok pl. egy égő csipkebokrot." :) Nem erre gondoltam...
"Amúgy, ha mér mindenki körkérdeseket tesz fel :) , én a keresztények véleményére lennék kiváncsi: lehetségesnek tartják-e, adnak-e neki bármilyen minimalis esélyt, hogy Isten nem létezik?" Miért csak a keresztények hisznek Istenben ? :)
"De azt akkor is pozitív tulajdonságnak tartom, hogy ha valaki valamit felismer és akkor aszerint cselekszik, nem pedig sunnyog és megalkuszik."
Szerintem ha valaki felismer valamit, akkor már aszerint (azt figyelembevéve) is fog cselekedni. Ha Neked a viselkedése megalkuvásnak tűnik, az azért lehet, mert nem ugyanazt, vagy nem ugyanúgy ismerted fel, mint ő.
Igazad van, az én szemszögömbol pl. Jézus Isten, de amikor hétköznapi emberként itt élt közöttünk, akkor sem rítt ez le róla matematikai meggyozo erovel, különben nem lett volna probléma a zsidók számára. Mondom az én szemszögömbol! Jelek voltak (és vannak) csak, amik szubjektív szinten elérhetnek egy olyan szintet, ahol átfordul a dolog hitbe, ahogy ezt te is írod, hogy ekkor hinnél csak.
Ami a kérdésedet illeti, szerintem egy hívo jó eséllyel élete folyamán sokszor ki van téve a hitetlenség "kísértésének". És szerintem a hit akkor értékesebb, ha megküzdött hit, ami attól lesz megküzdött, hogy az illeto nem csukja be a szemét a kérdések elott. De itt különbséget kell tenni az "esély adás" módjában. Mondjuk kategorizálhatunk értelem és szív fogalmak szerint.
Én nem tudok általad felvetett bizonyítékról :(
Vagy inkább :)
Szerintem az, hogy nincs ilyen, azt az bizonyítja, hogy ha lenne, az mára már biztos le lenne írva és akkor te meg a hasonló becsületesen gondolkodó emberek már rég hívok lennének, illetve akkor nem is hívoknek hívnák az ilyeneket, mert akkor Isten léte levezetés eredményeként adódna ki, nem lenne értelme a hitnek.
Én odaszánás alatt nem a fanatikus hitet értem, hanem a felismert igazsághoz való radikális huséget, elsosorban saját életemet, tetteimet, cselekedeteimet illetoen. Ami persze lehet fanatizmus is. De azt akkor is pozitív tulajdonságnak tartom, hogy ha valaki valamit felismer és akkor aszerint cselekszik, nem pedig sunnyog és megalkuszik.
"Kedves Frankie+Brumimaci+KÁGÉ+ateisták (bocsi a nevetek nem említéséért) !
Ha látnátok Istent, akkor hinnétek Benne ?"
Szerinted Istent lehet látni??? Vagyis anyagi természetű lény??? :-O
Szerintem nem, nincs olyan személy vagy jelenség, ami vita nélkül Istennel azonosítható (még ha Zeuszt kérdezted volna, akkor csak-csak :)
Nyilván nem kezdenék el hinni benne attól, hogy látok pl. egy égő csipkebokrot.
Ha hosszú időn át kellően sok és kellően meggyőző bizonyitékot látnék, tapasztalnék (ne kérdezd, pontosan milyet, fogalmam sincs), biztosan elkezdenék hinni benne. De arra a feltétlen (vak)hitre, amit itt a fórumon néhányan produkálnak, akkor se volnék képes (legalábbis őszinten remélem). Egy kicsit mgaborra is reagálva,én nem az "odaszánást", hanem a gondolkodást (es ennek részeként a kételkedést, önvizsgálatot) tartom mindenek előtt becsülendőnek, es a kettő nagyjából kizárja egymást (már ha odaszánás alatt a fanatikus hitet értjük).
Amúgy, ha mér mindenki körkérdeseket tesz fel :) , én a keresztények véleményére lennék kiváncsi: lehetségesnek tartják-e, adnak-e neki bármilyen minimalis esélyt, hogy Isten nem létezik?
Vagy tudnak-e olyan bizonyitékot, élményt, akármit, ami bizonyító erejű, nem hétköznapi, hanem matematikai értelemben, ami nem lehet érzékcsalódás, agykontroll, démon, stb., hanem egészen biztosan Istentől származik?
Ez aztán ikkkennn... :)
"Én a református egyház tagja vagyok." és a "Nagyon nagyra tartom Őt!!!" kívételével, mintha csak én írtam volna. :) De nem én írtam, mind1. :)
Szia SPENDER!
Most hiszem, ha latnam, tudnam is az igazat. "Bizonyitas": ha en odamegyek hozzad es azt mondom, hogy en vagyok az isten elhinned?
Udv
kanka
Szerintem lehet oket is tisztelni (még szeretni is), mert igaz ugyan, hogy az én szememben is torzan értelmeznek sokmindent, elfogultak magukkal és másokkal kapcsolatban is, kívülrol megítélhetok ok is, de valahogy mégis példáját adják önmaguk odaszánásának. ...De mint odaszánás nagyon tiszteletreméltó... Biztosan lehet Őket szeretni... de az odaszánással nem értek egyet. Ha az odaszánás olyan tiszteletreméltó, akkor a HGYéseknek is tisztelniük kellene a Máriások Máriához való odaszánásukat.
Az odaszánás nem egyértelműen pozitív dolog. Nem mindegy, hogy kinek szánják oda magukat. pl. az SS is erősen odaszánó emberekből állt.
"És arra gondolok, hogy az ember valahol arra lett teremtve, hogy odaszánja magát totálisan, és pl. a HGY-ben és más hasonló közösségekben ezért ragad ott annyi ember, mert ezt az alapveto emberi igényt nyújtják ott nekik. És kétségtelen, hogy az odaszánás tekintetében sokat tanulhatunk sokuktól." Hogy az odaszánás valóban lételeme lenne az embernek, azt nem tom... De én nem kívánok tanulni az NS-kultusztól. :)
...és talán itt meg is állhatunk a dologban... mörszi Enlilt még véletlenül sem lehet a hitesekhez hasonlítani. Tény, hogy keresztény szemszögből Enlil hozzászólásai lesajnálások voltak, de a hitesek esetében erről sokkal több dologról van szó. A fanatizmus addig nem zavar, amíg nincsennek áldozatai. De a HGYben más a helyzet... a Törzs Asztalon van egy topic: Te miért nem kedveled a HGYét...
"De kétségkívül tehetséges rendezo vagy, valamint humorérzékkel is boven meg vagy áldva. Épp ezért szimpatikusabb is vagy, mint sok szereplod. Tul. képpen ezentúl Müvész Ur-nak kellene szólítanalak, annyira megható ars poetica-t írtál :)" ohhhh köszönöm... :) de Neked megengedem, hogy Spendernek szólíccs. ;)
"stb" Aszittem ennél azér intelligensebb vagy :) ..hogy az a ... én is azt hittem... Na, jó tapló vagyok, ezek után szóba se állok magammal. Még az emiljeimre se fogok válaszolni... tök égő beszélni velem...sőt magammal mutatkozni társaságban... enyhén szólva ciki. :)
"Ez egy mozaikszó:
s=seol
t=tisztítótuz
b=menyország"
Nah... itt a problema... annakidején csak a Biblia értelmezésének a magja érdekelt, "bonusz tanításokkal" nem foglalkoztam... Bár a Mária-kultuszba sokszor belebotlottam, de a tisztítótűz nekem idegen. pl. kik kerülhetnek oda, és kik azok, akik már oda sem, mennyi ideig tart, stb. Írhatnál róla, ha van friss infód (min 1000.április 1.- max 2000.április.1).
"De most ezzel teljesen nevetségessé tettem magam, hogy ilyen egyszeru és közismert dolgokat kell itt neked magyaráznom." Semmi problema... én nem szólok róla senkinek... Ha meg valaki kinevet emiatt, akkor annak majd yoool visszanevetünk és nézhet utána, hogy mi min nevettünk. :))
"Mennyire tartod magad számára feladatnak, hogy ezzel az Istennel kapcsolatba kerülj? Illetve másképpen fogalmazva hogyan képzeled el e kapcsolatot? Inkább személyes valóságként éled meg Istent, akivel kommunikálhatsz, vagy inkább csak valami követendo és hívogató tökéletességet látsz benne? Mennyire érzed radikális kérdésnek a magad számára ezt a kapcsolatot vagy ezt a követést?" Tudtam, hogy megkérdezed... :)))
Az az igazság, hogy erre nem tudok épkézláb választ adni... csak homályosat. :)
Egyrészt személyes valóságként élem meg Istent, akivel kommunikálhatok, és valami követendő és hívogató tökéletességet látok benne. Istent nem tudom körülírni... kicsi hozzá az agyam. :) Szerintem Istent nem/vagy csak nehezen lehet tudatosan bebizonyítani, vagy akár megérteni.
"Azaz pl. számodra "Isten az abszolút TE"? Vagy inkább az abszolút Tökéletesség?" Azt tudom, hogy nem én vagyok... viszont azt nem tudom, hogy nincs -e bennem valamilyen formában.
De ezen még gombolkozom... aztán mékk írok.
"Amúgy ahogy kezdetben te védted enlil-t, most én védem udvarit és társait." :) Helyes és ezt tisztelem Benned. Mindenkit meg kell védeni... még ha hibás is. Jézus is megvédte a parázna asszonyt...bizonyos értelemben. Kegyelem és Irgalom... a többi nem számít.
Folyt. köv.
"Sajnos amit te művelsz pl a topicokon azokból max bizonyos elme és idegrendszeri probllmákra tud az ember következtetni (persze tudom hogy másokilyesmiket gondolnak rólam :) de más okból :) de nehogy magadra vedd eme inget." ...és ki mondta, hogy az általad megfogalmazott őrültség a valós őrültség ? :)))
Na akkor van egy kis idom. Nagyon érdekes amit írsz magadról. Foleg a történeted.
Mellékesen megkérdeznék valamit a következokkel kapcsolatban
"Jézus újra első helyre került: vagyis Ő a Szeretet Istenének a Fia. Az Ószövnek „köszönhetően” korábban eltértem a Szeretet Istenétől, és akkor újra megtaláltam. Ha össze kellene foglalnom Isten szavát, akkor azt mondanám: A legfőbb parancsolat a Szeretet. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. A szeretet képmutatás nélkül való. ...és milyen legyen az ember ? Tökéletes. ...vagyis: a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Az ilyenek ellen nincs törvény.)
(Ez a hitem.) "
"hiszek a Szeretetben, az Irgalomban, a Megbocsátásban, a Könyörületességben... és hiszem, hogy ezek mind Isten."
Mennyire tartod magad számára feladatnak, hogy ezzel az Istennel kapcsolatba kerülj? Illetve másképpen fogalmazva hogyan képzeled el e kapcsolatot? Inkább személyes valóságként éled meg Istent, akivel kommunikálhatsz, vagy inkább csak valami követendo és hívogató tökéletességet látsz benne? Mennyire érzed radikális kérdésnek a magad számára ezt a kapcsolatot vagy ezt a követést?
Azaz pl. számodra "Isten az abszolút TE"? Vagy inkább az abszolút Tökéletesség?
Persze csak ha nem terhel túl :)
Amúgy ahogy kezdetben te védted enlil-t, most én védem udvarit és társait. Szerintem lehet oket is tisztelni (még szeretni is), mert igaz ugyan, hogy az én szememben is torzan értelmeznek sokmindent, elfogultak magukkal és másokkal kapcsolatban is, kívülrol megítélhetok ok is, de valahogy mégis példáját adják önmaguk odaszánásának. Mondjuk én nem ismerem oket, egyiküket sem, nem tudom, mennyire oszinte ez az odaadás, de feltételezem, hogy sokuknál teljesen oszinte és inkább csak az róható fel nekik, hogy ez egy elvakult odaszánás. De mint odaszánás nagyon tiszteletreméltó. És arra gondolok, hogy az ember valahol arra lett teremtve, hogy odaszánja magát totálisan, és pl. a HGY-ben és más hasonló közösségekben ezért ragad ott annyi ember, mert ezt az alapveto emberi igényt nyújtják ott nekik. És kétségtelen, hogy az odaszánás tekintetében sokat tanulhatunk sokuktól. És ez független NS-tol, az is teljesen természetes, hogy tudat alatt szurik és alakítják az infókat úgy, hogy ne legyen semmi ellentmondás. Errol nem tehetnek. Sot, minél inkább van kivel vitázniuk, annál inkább megerosödnek elképzeléseikben. Ez egy alapveto emberi tulajdonság. Leginkább a mániákusokon ütközik ki, errol egyszer nyitottam egy topicot (hogy itt a fórumon mindenki kicsit ezt prezentálja), de nem volt sok sikere. Egy mániákusnak minél inkább magyarázod, hogy rosszul gondolja, annál inkább úgy gondolja és annál tökéletesebbre építi ki elméletét és védelmi rendszerét. Néha némelyiküknél tudat alól feljöhet valami a tudatra és akkor van csak problem, de csak ekkor merül fel a felelosség, oszinteség ... kérdése.
De kétségkívül tehetséges rendezo vagy, valamint humorérzékkel is boven meg vagy áldva. Épp ezért szimpatikusabb is vagy, mint sok szereplod. Tul. képpen ezentúl Müvész Ur-nak kellene szólítanalak, annyira megható ars poetica-t írtál :)
Az idoprobléma feloldásoddal némileg egyetértek, bár ez a szotimuláció fogalom annyira megzavart, hogy lehet, hogy nem is értem az egészet :))
"stb" Aszittem ennél azér intelligensebb vagy :)
Ez egy mozaikszó:
s=seol
t=tisztítótuz
b=menyország (itt az m történeti okokból változott át b-re; egyes kutatók szerint az m tájszólási nehézségek miatt a p hangzóval felváltva szerepelt sokáig, majd egy ismeretlen trappista szerzetes úgy oldotta meg a problémát, hogy b-re változtatta a bizonytalan hangzót; más kutatók -foleg a század elején - a "boldogultak hazája" kifejezésbol indultak ki és így magyarázták az utolsó betut, de manapság ez a nézet már meghaladottnak tunik)
De most ezzel teljesen nevetségessé tettem magam, hogy ilyen egyszeru és közismert dolgokat kell itt neked magyaráznom. Persze valószínuleg ez is csak egy "tükör", mi?
Ja, mielott még ezt is megkérdezed, a "stb" elotti "..." a földi életet jelenti (a három pont a születés - élet - halál osi ritmusát adja).
írod
--------
Udvarit is meghívtam már egy párszor a Színházamba - költőien fogalmazva, de Ő nagyon hálátlan... pedig igazán „yooo” szerepeket kapott. :) Az egyik színdarabot bemásolta a Pozitívumok a Hit Gyülekezetéről topicba. :) Ott tulajdonképpen azon kísérleteztem, hogy képes vagyok -e egy személyt meggyőzni tükrök és saját „ébresztőóra”-módszerek nélkül. :) A kísérlet befuccsolt. :) Rosszul jáccottam... elrontottam az alakítást... de ez a színházasdi itt off. Mind1. :)
----------
:) Ez van tudod az ember örül hogy Istent megismerve sohe nem kell ún szinészkednie:)
Persze az Ige azért van hogy higyünk benne mert csak a hit által lehetünk kedvesek az Úr előtt.
A mi (keresztyének) hite fogja legyözni a világot.
Sajnos amit te művelsz pl a topicokon azokból max bizonyos elme és idegrendszeri probllmákra tud az ember következtetni (persze tudom hogy másokilyesmiket gondolnak rólam :) de más okból :) de nehogy magadra vedd eme inget.
Titkosszolgálatom jelentette, hogy itt valami történt. Majd írok (hosszabban is)...
addig is jó türelmet (6-9 hónap? :)
mgabor
(most sajnos nem érek rá, surgosen küzdenem kell tudatom spenderizálódása ellen - ehhez most minden létezo és nemlétezo energiámra szükségem van - sorry, ... jaaaajj de fáj, a fene egye meg - ha túlélem egyáltalán ... cskrgggkkhh .... sszzzzzzz ... puff . )
