Ugyanonnan;
"Mi a sorsunk, mi a részünk? Aligha lehet más, mint Szent János evangélista vértelen vértanúsága, amely nem vitatkozik, nem áll ellent, nem is beszél, hanem hallgat és mosolyog. Nem védekezik, nem akar meggyőzni, tériteni, csak szeretni, azaz Istenben lenni és ezt az egész ellenkező, balgatag világot szivébe zárni, felajánlani."
Bálint Sándor: Breviárium /részlet/
„Mindenkinek igaza van. Bizonyára igazuk van a protestánsoknak és humanistáknak, igazuk a demokratáknak és bolsevistáknak. Ha azonban a ti igazságotok nem lesz több a farizeusokénál és írástudókénál, ugyan mit nyertek vele? Az igazság nem más, mint a szeretet, az a szeretet, amely meggyalázva, halálravérezve is több a világ fiainak minden igazságánál."
A legenda szerint Isten elküldött egy angyalt a Mesterhez ezzel az üzenettel:
- Kérj egy millió évet, s én megadom neked. Vagy egy milliószor milliót. Meddig akarsz élni?
- Nyolcvan évig - válaszolt a Mester tétovázás nélkül.
A tanítványok megrémültek.
- De Mester, ha egy millió évig élnél, gondold meg, hogy hány nemzedék gyarapodna a bölcsességedből.
- Ha egy millió évig élnék, az embereket inkább az érdekelné, hogy hogyan hosszabbítsák meg az életüket, s nem a bölcsesség.
A bohóc, aki szerzetesnek állt
/Középkori legenda/
Egyszer volt egy bohóc, aki a kutyájával járta az országot, csekély fizetségért mutatták be tudományukat a vásárokban. Egy szép napon szerzetessekkel találkozott, akik borzalmas szavakban mutatták be neki a világ végét, az utolsó itéletet. A bohóc nagyon mgijedt, megtért, beállt közéjük. Itt aztán mindent csinált, teheneket legeltetett, kertet kapált, vizet hozott a patakból. Egyik vasárnap azt hallotta a prédiációban, hogy ha valamit szeretetből teszünk az Istennek, az teccik neki és nagyon helyes is, mert örömet szerzünk az Úrnak. Elhatározta tehát, hogy bohóctudományát Máriának és a kis Jézusnak bemutatja. Úgyis lett. Ebédszünet alatt besurrant a kápolnába és mutatványozni kezdett Mária és a kis Jézus szobra előtt. Közben persze a szerzettársai mindent tűvé téve keresni kezdték. A kápolnába is benéztek és dermedten figyelték, ahogy társuk a szent szobrok előtt bohóckodik. Fölháborodtak és a házfőnök elé siettek, hogy jelentsék a gyalázatot. Jött is a főnök, hogy leteremtse rakoncántalankodó beoszottját. Belépett a kápolnába, borzalommal figyelte, mit csinál társa, ám ekkor Mária lehajolt a bohóchoz, megtörölte izzadó homlokát. Majd igy szólt a házfőnökhöz:
-Ő most örömet szerzet nekem, ezért nagyon szeretem őt.
A házfőnök és a szerzetestársak csöndben elsomolyogtak.
Eredetben olvashatjátok: Katolikus kincses kalendár' 2000
Két történet egy fehérvári püspökről, Prohászka Ottokárról:
1900-ban Dobogókőre kirándult kispapjaival Esztergomból. Elvitték magukkal
a szeminárium inasát. ő mondta el a következő történetet: Prohászka
spirituális úr jókedvűen koccintott mindegyikkel. Aztán komolyra vette a
szót. "Volt idő, amikor a papok fakehelyből miséztek, de arany volt a
szájuk. Bátran hirdették az evangéliumot és szembeszálltak még a
császárokkal is. - Ma viszont aranykehelyből misézünk, de fából van a
szánk. Nem emelünk szót a szegények érdekében. De a Jó Isten ezért meg fog
büntetni minket, és ránk küldi majd a kommunizmust." - Én nem értettem
akkor még, hogy mi az a kommunizmus, - de 1919-ben megtudtam és
visszaemlékeztem Prohászka szavaira, és arra, hogy megmondta a jövőt.
Állandóan szegényeire gondolt. A háború éveiben a folyosóján nem engedett
világítani, a szobájában fűteni. Amikor megkérdezték, hogy miért teszi ezt,
válasza rövid és érthető volt: "Híveimnek nem mondhatom, hogy ki lehet
bírni a hideget, ha magam is nem élem át." - Ahol lehetett,
takarékoskodott, szentmiséje után maga oltotta el azonnal a gyertyákat.
- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.
A tanítványok legnagyobb örömére a Mester azt mondta, hogy szeretne egy új inget a születésnapjára. Megvették a legjobb anyagot. Eljött a szabó is a faluból, hogy méretet vegyen a Mesterről. Azt ígérte, ha Isten is úgy akarja, az ing készen lesz egy héten belül.
Elmúlt a hét, a Mester elküldte a tanítványokat a szabóhoz, ő maga pedig izgatottan várt az új ingre. A szabó azonban azt mondta:
- Egy kis késés történt. De ha Isten is úgy akarja, holnap készen lesz.
Másnap azt mondta a szabó:
- Sajnálom, nincs kész. Jöjjetek holnap újra, s ha Isten is úgy akarja, akkor biztosan kész lesz.
Másnap a Mester azt mondta:
- Kérdezzétek meg tőle, hogy mikor lesz kész az ing, ha Istent kihagyja az egészből.
A Mester vándorútra indult az egyik tanítványával. A falu szélén belefutottak a kormányzóba, aki azt hitte, hogy a falu nevében jöttek őt köszönteni.
- Igazán nem kellett volna, hogy zavartassátok magatokat a köszöntésemmel. - Téved, fenség - mondta a tanítvány.
- Mi vándorúton vagyunk. De ha tudtuk volna, hogy jön, még nagyobb gonddal készültünk volna köszöntésére.
A Mester nem szólt egy szót sem. Estefelé azt mondta:
- Miért kellett neki megmondanod, hogy nem őt jöttünk köszönteni. Nem láttad, hogy mennyire zavarba jött?
- Ha nem mondtuk volna meg az igazat, nem vétkeztünk volna avval, hogy becsaptuk őt?
- Nem mi csaptuk volna be - mondta a Mester. - Ő csapta volna be saját magát.
"Ez a tudat buddha" - tanitotta Baszo mester.
Egy napon aztán egy szerzetes megkérdezte tőle, hogy miért ismételgeti mindig ugyanazt a mondatot.
- Azért - válaszolta, - hogy megállitsam a kisgyermekek könnyeit.
- És ha már többé nincsennek könnyeik, mit fogsz mondani?
- Akkor azt mondom: sem tudat, sem buddha.
- És ha jön valaki, aki elutasitja ezt a két kategóriát, mit mondasz majd neki?
- Azt, hogy ezek nem kategoriák.
- És annak mit mondasz, aki elfogadja őket?
- Az Utat tanitom majd neki.
- Hol találom meg Istent?
- Itt van éppen veled szemben. - De akkor miért nem látom?
- Miért nem látja a részeg a saját házát? Később még hozzátette a Mester: - Találd meg, hogy mi az, ami részeggé tesz. Hogy láss, józannak kell lenned.
Az ős emberi lélek a kezdet, pontosabban egy kezdet, mert mindig volt, idő és formák előtt, mint ahogy Isten is mindig volt és az anyag is. Ami a szellemet illeti, amelyben a lélek hazavezetésére rendelt "második küldöttet" ismertük föl, noha meghatározatlan módon közeli vérrokona a léleknek, mégsem az maga még egyszer, hiszen fiatalabb nála: Isten kiáraadása, a lélek tanítására és megszabadítására s ezáltal a formák világának megszüntetésére...
...E lélek és anyag egymást megismerő nászából keletkezett forma-, és halálvilágban a szellem feladata tökéletesen egyértelmű és világosan körülhatárolt. Küldetése abban áll, hogy az önfeledten formába és halálba bogozódott lelket magasabb eredetére emlékeztesse; meggyőzze arról, hogy hiba volt összeállni az anyaggal, és így a világ teremtését előidézni; s végül alélek honvágyát odáig csigázza, hogy egy nap teljesen kibontakozzék kínból és kéjből, és hazalebegjen, amivel a világ minden további nélkül véget ér, az anyag visszakapja régi szabadságát, és a halál eltakarodik a világból.
Thomas Mann: József és testvérei
A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával.
- Mami, játszhatok a homokban?
- Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
- Belegázolhatok a vízbe?
- Nem. Vizes leszel és megfázol.
- Játszhatok a gyerekekkel?
- Nem. Még majd eltűnsz a tömegben.
- Mami, vegyél nekem fagylaltot!
- Nem, megfájdul a torkod tőle.
A kis Mary erre sírvafakadt. Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt:
- Uram, Isten! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket?
Egy tanuló megkérdezte Chao-hou-t: "Ha minden dolog a világegyetemben az Egyhez tér meg, akkor az Egy mihez tér meg?"
Chao-chou ezt válaszolta: "Amikor Ch'ing tartományban voltam, volt egy kenderből készült ruhám. Két kilót nyomott".
A hívő letérdelt, hogy felvegyék a tanítványok közé. A guru a fülébe súgta a titkos mantrát, és figyelmeztette, hogy azt senkinek se árulja el.
– Mi fog történni, ha mégis megteszem? – kérdezte a hívő.
– Akinek elárulod a mantrát, az megszabadul a tudatlanság és szenvedés kötelékétől, de téged kizárunk a tanítványok soraiból, és elkárhozol – válaszolta a guru.
A hívő abban a pillanatban felugrott, elszaladt a piacra, nagy tömeget gyűjtött maga köré, és mindenki füle hallatára elismételte a mantrát.
A tanítványok elmondták a gurunak a történteket, és kérték, hogy azt az embert engedetlensége miatt űzze ki a kolostorból. A guru azonban mosolyogva csak annyit mondott:
– Annak az embernek semmi szüksége az én tanításomra. Cselekedetéből ítélve már ő maga is guru.
A felhőt nálam láttad. Ha kell, szívesen küldök ilyen segítséget, képet, dokumentumot, tippet, ötletet. Írj!
Fejlődés
A következő nap azt mondta a Mester: - Haj, könnyebb utazni, mint megállni. A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért.
- Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe.
- De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? - kérdezték az elámult tanítványok.
- Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.
Egy hatalmas kamion próbált átmenni a vasúti átjáró alatt, de beszorult az út és a híd közé. A szakértők minden
probálkozása eredménytelennek bizonyult, így hát a közlekedés az út mindkét oldalán kilométerekre megbénult.
Egy kisfiú igyekezett ugyan, hogy felhívja magára a főmérnök figyelmét, de mindig leintették. Végül a főmérnök
teljes kimerültségében így szólt:
-Gondolom, azért jöttél, hogy megmondd, hogyan lehetne a problémát megoldani.
-Igen - válaszolta a gyerek. - Azt javaslom, hogy engedjék le a gumijait.
Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is képes gazdaggá tenni a saját és a mások életét.
Japánban idősebb úriemberek egy csoportja rendszeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket,és
teázgassanak.Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb
ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze.
Amikor a legidősebbre került a sor, hogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a
teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és tudni szerették
volna, hogy milyen különleges kombinációból állította össze ezt a keveréket. Az idős ember mosolyogva így szólt:
- Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettelisznak, ugyanaz a tea, amit aparaszjaim isznak a birtokomon. Az élet
legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák, és nem is nehéz őket megtalálni.
Elkézelhető, hogy láttam már azt a site-ot. Belinkelnéd, Duckin?
AV! Természetesen majd megadom a címet, de még csak az elején tartok. A Tiéd viszont nagyon jó, Viktor! :))) Tényleg nem Nálad láttam egy kis felhős képet?
Addig is még egy kedvenc A SZÍV ÉBREDÉSÉBŐL.
Volt egyszer egy koncentrációs tábor, abban élt egy fogoly, akit bár halálra ítéltek, mégsem félt. Szabad volt.
Egyszer a börtönudvar közepére állt, és gitározott. Óriási tömeg gyűlt köré, hogy hallgassák, mert a zene varázsának
hatására már ők sem féltek. Látván ezt, a börtön vezetősége moegtiltotta az embernek, hogy gitározzon.
De a következő napon megint ott volt, dalolt és gitározott, és megint nagy tömeg vette körül. Az őrök dühösen
elcibálták onnan, és levágták az ujjait.
De másnap ismét oot volt, énekelt és gitározott, már amennyire vérző ujjai engedték. Ez alkalommal a tömeg már
éljenzett. Az őrök megint elhurcolták, és összetörték a gitárját.
A következő napon a férfi teljes szívébő énekelt. Micsoda dal volt az! Mennyire tiszta és felemelő! A tömeg vele
együtt énekelt, és amíg a dal tartott, az ő szívük is olyen tisztalett, mintazé az emberé, lekük pedig törhetetlen. Az őrök
annyira feldühödtek, hogy kitépték a férfi nyelvét. Félelmetes csend ereszkedett a táborra.
Mindenki legnagyobb meglepetésére, a férfi másnap is ott volt a megszokott helyén, és táncolt valami hangtalan
zenére, amit csakő hallhatott. Kis idő múltán egymás kezét fogva táncolt mindenki a meggyötört, vérző kezű alakkal a
kör közepén, miközben az őrök lába földbe gyökerezett a csodálkozástól.
"Egy fiatal szerzetes elhatározta, hogy elzarándokol a nagy és bölcs Szent Mesterhez, és tőle kér tanítást a megvilágosodást illetően. Miután elhagyta a kolostort, hónapkig vándorolt, és már csak egy erdőn kellet volna átvágnia, hogy eljusson a Mester szentélyébe. A napppal azonban már estébe fordult, a szerzetes a végletekig kimerüt és szomjas volt, mivel már egy napja megállás nélkül gyalogolt. Észrevett a közelben egy tiszta, átlátszó vizű tavacskát, odament, és szomját oltotta az édes, friss vízzel. Annyira fáradt volt azonban, hogy azonnal elaludt az erdő gyepén. Másnap amikor felébredt, undorodva látta, hogy a tavacska egy pocsolya, amiben midenféle állati tetemek oszladoztak. A szerztes felállt, megfordult, és haza indult a kolostorba."
"Egy fiatal szerzetes elhatározta, hogy elzarándokol a nagy és bölcs Szent Mesterhez, és tőle kér tanítást a megvilágosodást illetően. Miután elhagyta a kolostort, hónapkig vándorolt, és már csak egy erdőn kellet volna átvágnia, hogy eljusson a Mester szentélyébe. A napppal azonban már estébe fordult, a szerzetes a végletekig kimerüt és szomjas volt, mivel már egy napja megállás nélkül gyalogolt. Észrevett a közelben egy tiszta, átlátszó vizű tavacskát, odament, és szomját oltotta az édes, friss vízzel. Annyira fáradt volt azonban, hogy azonnal elaludt az erdő gyepén. Másnap amikor felébredt, undorodva látta, hogy a tavacska egy pocsolya, amiben midenféle állati tetemek oszladoztak. A szerzetes felállt, és továbbindult."
"Egy fiatal szerzetes elhatározta, hogy elzarándokol a nagy és bölcs Szent Mesterhez, és tőle kér tanítást a megvilágosodást illetően."
Ha kész a homepaged, akkor linkeld majd be! Az adataid között még nincs beírva. Érdekel!
Megérkezés
- Könnyű-e a megvilágosodás útja, vagy nehéz?
- Egyik sem.
- Hogyhogy egyik sem?
- Úgy, hogy ilyen nincs is.
- De akkor hogyan érünk célba?
- Sehogy sem. Ez egy utazás távolság nélkül. Hagyj fel az utazással, és megérkezel.
"Üres kézzel jöttem." szabadkozott egy új szerzetes.
"Tedd le!" mondta Csao-csou.
"Mit tegyek le, ha egyszer nem hoztam semmit?"
"Akkor cipelheted tovább" sóhajtott Csao-csou.
meg még egy:
Négy szerzetes elhatározta, hogy két hétig csenben fognak meditálni, egyik sem szól egy szót se. Az est leszálltával a
gyertya lángja elkezdett pislákolni, majd kialudt. Az első szerzetes megszólalt : "Ó nem! Kialudt a gyertya" A második
szerzetes ezt mondta : "Hát nem abban állapodtunk meg, hogy nem beszélünk?". A harmadik is megszólalt : "Ti ketten,
miért töritek meg a csendet?". A negyedik szerzetes elmosolyodott, és megszólalt : "Ah! Én vagyok az egyetlen, aki
nem szólalt meg."
és ismét:
Egy tibeti történet elmondja, hogy egy tanítvány meditációja alatt mindig úgy érezte, hogy egy pók ereszkedik le elé. A
fenyegető teremtmény minden nap visszatért, és egyre hatalmasabb lett. Megrémült a tanítvány, és mesteréhez ment
jelenteni a problémáját. Azt tervezte, hogy egy kést rejt a ruhájába, és amikor a pók megjelenik, megöli. A mester nem
értett egyet ezzel a megoldással, helyette azt javasolta a tanítványnak, hogy vigyen magával egy krétát, és rajzoljon egy
'X'-et a pók hasára, majd jöjjönvissza hozzá.
A tanítvány visszatért meditálni. Amikor a pók újból megjelent, a tanítvány legyőzte a kísértést hogy megölje, és azt
tette, amit tanácsoltak neki. Amikor visszatért a mesteréhez, a tanító azt mondta, hogy vegye le az ingjét. A tanítvány
nem értette, de megtette. Amikor a hasára pillantott, ott volt az 'X'.
Azt hiszem egyenlőre csak leállítom magamat, majd még írok. Kellemes estét mindenkinek.
:)))
trin
Nagyon szivesen. Ippeg most csinálom a leendő hompédzsemet, és ilyen helyes kis történeteket írogatok majd' egész nap.
Szóval itt a kövi, ez egy kicsit matrixosan hangzik. :)
A híres taoista mester, Chuang Tzu egyszer azt álmodta, hogy egy lepke, aki ide-oda szálldos. Álmában nem tudatosult
emberi személyisége, ő csak egy lepke volt. Hírtelen, amikor felébredt, újbol érzékelte személyiségét. De
ezt gondolta magában : "Egy ember voltam, aki azt álmodta hogy lepke, vagy egy lepke vagyok, aki azt álmodja, hogy
ember?"
- Mi a haszna a tanulástoknak és az áhítatotoknak? Bölcs lesz-e a szamár attól, hogy könyvtárban él, vagy szentté válik-e a templomban lakó egér?
- Mire van hát szükségünk? - Szívre.
- Hogy szerezhetjük meg?
A Mester nem szólt semmit. De mit is mondhatott volna, amiből nem kreáltak volna tudományt, vagy nem tették volna meg áhítat tárgyává?
Nagyon tetszettek a történeteitek. Én is leírom az egyik kedvencemet.
Ím a mese:
Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta és macskává változtatta. De akkor a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává vátoztatta. Ettől kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:
- Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szived egérszív.
