Csak csatlakozni tudok a gratulációk sorához. Minden magyar sikernek örülök, amely jó hírünket viszi a világban, és a Duna TV-t én akkor is szeretem, ha politikai szellemiségével nem mindig tudok egyet érteni. De szélsőségektől mentes, és korrekt, ezt el kell ismerni.
Mikor Erdélyben járok, mindig tapasztalom, hogy ottani barátaim számára mekkora érték. De itthon is gyakran előfordul, hogy odakapcsolok, igaz, csak a filmek miatt.
Mielőtt elfelejetnétek, a Duna TV nem a híműsoraiért kapott díjat, hanem a kulturálisakért.
Az előbbiekeért nem is menne, a német tartományi közszolgálati tévék híradóira emlékeztet, fél óra unalmas tudósítással protokoll-rendezvényekről. Igaz, legalább nem poltizál, nem csúsztat, de nem hinném, hogy a közszolgálatiságnak feltétlenül unalom az ára. Erdélyi ismerőseim egész egyszerűen csak a teletextjét olvassák át, mert nem bírnak végignézni 5-6 teljesen egyforman termelési riportot és konferencia-beszámolót.
Ami a kulturális részt illet, az valóban megérdemli az elismerést. Sára inkább vállalja a 2-3%-os nézettséget, de nézhető és értékés filmeket válogat.
Ha ez számít valamit (túrót számít), akkor szeretnék gratulálni a Duna tévének a díjhoz. Szerintem is megérdemelten kapták meg, és azzal is egyetértek, hogy a legnézhetőbb magyar nyelvű csatorna (a Spektrum mellett). A politikai irányultsága korrekten jobbos, amivel hosszú távon azért együtt tudok éni.
Egyébként a mai Népszabadságban is van erről egy méltató cikk, de azt majd jól kielemezzük a Néphazugság topicban. ;-)
Örülök, hogy díjat kapott, kedves nurej.
Véleményem szerint is nagyon jó. Bár a tévés topicban már leírtam - megismétlem, hogy ismeretterjesztő műsoraik nagyszerűek minden területen, az állatvilágtól a régészetig. A vetítésre kerülő filmeket pedig nagyon gondosan és jól válogatják az egész világ filmterméséből szemezgetnek. Az ún. "bóvlit" igyekszenek távoltartani maguktól.
(Bocs, de máshol is megemlítették a díjat.)
Bravo! Tényleg jó filmeket vetítenek, kegyensúlyozottak.
Kis kritika: politikai musorai, különösen a reggeli a legjobb altatók, olyankor meg sokaknak dolgozni kell. Valószínuleg ezek a musorok valami tejipari kísérlet részesei is lehetnek, mert a riporterek szájában megalszik a tej.
Azonban, most, hogy átvágták nálunk a kábelt és csak RTL Klub van visszasírom az aludtejet! Az RTL töményen fogyaszthatatlan, konzumidióta szahar!
A hírműsorait nagyon nem szeretem. De: SZVSZ kultúrális missziót teljesít. Ezenkívül: az későesti, ill. éjszakai filmjei kenterbe verik a többi magyar adót.
Talán megérdemel a Duna TV annyit, hogy bepasztázzam az idevonatkozót:
Magyar Nemzet:
„A magunk útját járjuk”
A legjobbnak ítélt kulturális tévéadó díját, a Camera-díjat vette át csütörtökön Franciaországban Sára Sándor, a Duna televízió elnöke. A rendezvényen jelen volt Frederico Mayor, az UNESCO fôigazgatója is. (A Camera az UNESCO-n belül muködô egyesület, amely évente díjakat adományoz a legjobbnak ítélt kulturális tévétársaságnak, a legjobb internetes megjelenésnek, a legjobb CD-ROM-nak és a legjobb filmmuvészeti fôiskolás filmjének. Egy éve a japán NHK, ’97-ben pedig a mexikói Canal 22 kapta meg ugyanazt a kitüntetést, amelyet most a Duna televízió.)
– Többéves küzdelmes lét elismerése ez a díj – mondja Sára Sándor, a Duna televízió elnöke –, és annak az elképzelésnek is, amit kezdettôl fogva vallok: a televízió kulturális missziója mindennél fontosabb. (Talán még hírközlô szerepénél is fontosabb – fuzi hozzá a merész állításoknak kijáró csibészes mosollyal. Aztán érvel is: ha megnézzük valamennyi tévéhíradót, elolvassuk, meghallgatjuk az újság- és rádióhíreket, az a képzetünk támad, hogy pontos tudomásunk van róla, mi történik a világban. Aztán eltelik néhány évtized, esetleg néhány nap – mi itt Kelet-Közép-Európában igen jól megtanultuk ezt –, és kiderül, hogy félretájékoztattak vagy rosszabb esetben félrevezettek bennünket. Életünk mélyebb összefüggéseirôl jóval pontosabb tájékoztatást adnak az értékek mentén szerkesztett kulturális musorok, mint a többnyire a felszínen maradó, gyártónak és nézônek egyaránt roppant „idôigényes” politikai, társadalmi, gazdasági tudósítások. E meghökkentô kijelentés hatását a hírlapíró arcán megpillantva, azt is hozzáteszi okfejtéséhez Sára Sándor, hogy ô azokat az arányokat nehezményezi, amelyeket a tájékoztató és a kulturális programok között kötelezô betartani. A szükséges és még hatásos tájékoztatást a jelenleginél sokkal szukebb terjedelemben és jóval takarékosabban is meg lehetne oldani, mondja, s ily módon több teret, idôt, pénzt lehetne szánni a muvészi fogantatású muvekre.)
Aki rendszeres nézôje a Duna televíziónak, jól tudja, nem véletlenül lett az év legjobb kulturális tévéadója a Duna, amelynek egyik legnagyobb erôssége filmkínálata. Jóval több színházi közvetítést is sugároznak, mint nagyhangú rokonaik. Sára Sándor szerint muvészeti programjaikat szaporítani is lehetne (például a határokon túli színházi bemutatókról hozott felvételek sokaságával), és nem tettek le arról sem, hogy önálló tévéjátékokat gyártsanak.
– Az UNESCO-kitüntetés vajon annak a tudatosan vállalt szerepnek is szól, amelyet a Duna televízió a határainkon túli magyar muhelyek népszerusítése érdekében vállalt?
– Remélem, hogy igen – hangzik a válasz. – A Duna televízió teljes tevékenységi körét fölmérték azok, akik a Camera-díjról szavaztak. A teljességhez pedig a mi esetünkben az is hozzátartozik, hogy a határokon túli magyarság életérôl is számot adunk. Ezt a feladatot nem lehet csupán rövid hírekkel elintézni, ehhez mélyre ásó riportok, dokumentumfilmek is kellenek.
– Fennállásuk óta egyre hangosabban zúgják ellenfeleik, kevés a nézôje a Duna televíziónak, bizonyos musorainak alig egy-két százalék.
– Egy mu hatása nem mérhetô számszeruen. A Duna televízió bizonyos körökhöz azért áll közel (azokhoz, akik gyulölik a reklámot és az olcsó szórakozást), mert más, mint a többi. Sokan pedig éppen emiatt idegenkednek tôlünk.
Megalakulása óta e kettôsséggel küzd a Duna televízió: szeretnének színvonalasabb és jellegzetesen kelet-közép-európai tévét szerkeszteni, ugyanakkor – megriadva a kritikáktól, a nézettségi adatoktól – megpróbálnak hasonlítani is a többi tévéadóhoz. Az indulás nehézsége is eleve meghatározta musorstruktúrájukat. Kezdetben azért sugároztak sok filmet és stúdióbeszélgetést, mert nem volt saját gyártású musoruk, nem voltak eszközeik. Szakembereik se nagyon.
– E rangos kitüntetéssel a tarsolyukban megmaradnak a saját maguk által kijelölt úton, vagy igyekeznek belesimulni a kis magyar médiadivatokba?
– A magunk útját járjuk. Jól szemléltetik e szándékunkat nemrégiben elindított új musoraink, a Talentum, a Tükör. Az egyik a méltatlanul feledett magyar tehetségeket mutatja be, a másik az érdeklôdési köreinkbôl – ki tudja, miért – kikerült történelmi periódusokat, intézményeket, közösségeket, élethelyzeteket. Csupa olyan tudnivalót hoz tehát mind a kettô, amit ha mi, magyarok nem népszerusítünk, senki más nem teszi meg helyettünk. Ez a két új musortípus egyébként az ifjú Duna televízió megújulási készségét is jól példázza. A munkatársak és szerkesztôségek pályázatok révén készítik a Talentum és a Tükör egyes adásait: annak a produkciója kerül adásba, akinek a legeredetibb ötletet a legjobb formában sikerült megvalósítania. Hogy senki se nézi a Duna televíziót? Ez kitaláció. Az egyes musorokat vizsgáló „nézettségi mutatók” körülbelül olyan hitelességgel „jönnek össze”, mint a politikusainkat rangsoroló népszeruségi listák. Nemrégiben járt a moldvai csángók közt a Duna televízió stábja, e vidéken szinte megszólalni is tilos magyarul. Jóval többet tudnak mégis a Duna televízióról, mint ahogyan az ember gondolná.
– Elhallgattatja vajon azoknak a kórusát ez az elôkelô díj, akik azt ismételgetik: be kell „tagosítani” a Magyar Televízióba a Duna televíziót?
– Furcsa hasonlattal felelek e kérdésre. Brekegnek a békák a tóban. Hirtelen a levegôbe röpítenek egy petárdát. Rövid idôre elhallgat a békák éneke, majd mintha mi sem történt volna, brekegnek tovább.
– Ezerfajta konfliktustól szabdalt térségben járnak-kelnek a Duna televízió forgatócsoportjai, s – egyetlen sajnálatos hazai incidenstôl eltekintve – nem kerülnek viszontagságos helyzetbe.
– Mert mindig igyekszünk objektívek maradni. Semmi mást nem mondok munkatársaimnak, ha háborútól, belviszálytól, gyulölettôl dúlt országba indulnak, csak ezt: tisztességesen dolgozzatok! A legnagyobb kulturális értékek által, egy József Attila, egy Illyés Gyula gondolatainak az átszivárogtatásával próbálunk meg mi itt, a Dunában politizálni, jövôt építeni, új értékeket teremteni.
