Bentlakásos au-pairt keresünk Dublinba 2 kislányunk mellé 2022 januári munkakezdéssel. Januárban a kisebbik gyermekünk 21 hónapos, a nagyobbik 5 éves lesz. A fő feladatok a gyermekek ellátása, valamint segítség a főzésben és a házimunkában. Napi feladatok a nagyobbikat hozni-vinni iskolába, otthon játszani a gyerekekkel, megetetni őket, a kicsit pelenkázni, kivinni őket a játszótérre/parkba. A házimunkára példák: főzni , bevásárlásnál segíteni, gyerekek játékait elpakolni, ki-berakni a mosogatógépet, mosni, kiteregetni. Hetente jön hozzánk takarítónő.
Az au-pairt családtagként kezeljük, a gyerekek számára pedig pótanyuka lesz, ezért 1 évre szeretnénk leszerződni. Egy olyan érett hӧlgyet keresünk, aki tud önállóan dolgozni, fizikailag jó állóképességű, mosolygós, közösségi lény, szereti a gyerekeket, de tudja kezelni a hisztit. Mi ír-magyar nemzetiségű, magyar-angol kétnyelvű család vagyunk. Az angol nyelvű kommunkáció alapfeltétele a munkának. Katolikus hitünket gyakoroljuk és a gyerekeket arra neveljük.
Amit kínálunk: Egy oda-vissza repjegy Szállás (külön szoba, közös fürdőszoba) Étkezés Korlátlan internet Fizetés megbeszélés szerint, heti 40 órán felul túlórabért fizetunk Rugalmasság (nagyszülők be tudnak segíteni ha el kell intézned valamit) Angol nyelvgyakorlat Gyakorlati segítség PPS number (ír adószám) intézéshez és bankszámlanyitáshoz
Amit kérünk: Büntetlen előélet Teljes munkaidős (heti 5 nap) munkavégzés 12 hónap elköteleződés Társalgási szintű angol nyelvismeret (apuka csak alap szinten beszél magyarul) Segítség a házimunkában Vacsorafőzés Önállóság Megbízhatóság Pontosság (= beérjen a gyerek az iskolába )
Előny: 25-35 éves kor Keresztény háttér és közösségi élet Ének-zenei tapasztalat Cserkész múlt Óvodai/tanári képesítés vagy korábbi babysitter tapasztalat Jogosítvány Korábbi kolis vagy közösségi életforma
Jelentkezz fényképes önéletrajzzal a drverapapp@gmail.com email címen. A jelenlegi au-pairünk is szívesen beszél az érdeklődőkkel és referenciát ad a családról.
Egy 25 éves diáklány vagyok. Szívesen vállalok nyárra vagy akár tanév közben is gyermekfelügyeletet. Régebben volt szerencsém rendszeresen vigyázni gyermekekre, ezért van benne némi gyakorlatom. Eddig 1-2-3-4 éves gyermekere felügyeltem. Ha igény van rá és a gyermek mellett megoldható, akkor, akár főzésben vagy rendrakásban is szívesen segítek.
Amennyiben felkeltettem érdeklődését, ezen az email címen vagyok elérhető: csillampor151@gmail.com
40 éves, megbízható, vidám természetű, felelősségteljes, tapasztalattal és referenciával rendelkező, nem dohányzó, gyermekszerető hölgy vagyok. Szívesen lennék egy Németországban vagy Ausztriában élő kedves, megbízható család segítsége mint babysitter, házvezetőnő. Bentlakással szeretnék állást találni hosszabb távra de szívesen vállalok pár hónapra is ha egy család csak rövidebb időre keres segítséget. További részletekért és bemutatkozásért szeretettel várom jelentkezésüket. Köszönöm.
Talán tudok segíteni. Olvasd el az alábbi szórólapot FIGYELMESEN és önkritikusan. Ha úgy gondolod, vedd fel velem a kapcsolatot. Referenciákkal - kiközvetített au-pairek - szolgálhatok. A legfontosabb itt kiemelve: nálam csak a család fizet a közvetítésért, az au-pair-jelölt semmit, semmilyen formában!!!
Az viszont tényleg fontos, hogy örömmel, ne kényszerböl vágj neki a dolognak. Én nagy hangsúlyt fektetek rá, hogy NEM olcsó cselédeket közvetítek, hanem potenciális családtagokat. Német nyelvterületen az au-pair van elönyösebb helyzetben, mert jóval több család keres, mint ahányan német nyelvterületre akarnak jönni, tehát az au-pair válogathat. Én is válogatok, és a müvelt, jóérzésü családoknak segítek leányt keresni (így is sorba állnak). DE: ennek ellenére rosszul fogod magad érezni, ha Neked ez csak kényszer, nem nagy kaland. A világ olyan, mint egy tükör: amilyen képpel belenézel, olyan képet vág vissza rád!
Au-Pair Németországban
Au-Pair: (ejtsd : o-per, franciául: kölcsönös előny ť) így hívják Nyugat-Európában azt a bébiszittert, aki külföldről érkezett, hogy alaposan megismerkedjék egy országgal. Ő nem turista, nemcsak utazik, nézelődik, nem hotelekben száll meg, nem vendéglőkben étkezik, hanem benne él, szerves része lesz a megismerendő kultúrának. Jó esetben vendéglátó család-jának tiszteletbeli tagjává válik, életreszóló barátságot köt a felnőttekkel, és Ť nagytestvére ť lesz a család gyermekeinek. Szabad idejében nyelvtan-folyamot, kultúrális rendezvénye-ket látogat, új barátaival szóra-kozóhelyekre jár. Az au-pair-év (ami kevesebb is lehet mint egy év, általában min. 3 hónap) letelte után esetleg úgy dönt, hogy él a vendéglátó ország adta törvényes lehetőséggel, és tanulmányi vízu-mért folyamodik, hogy külföldön szerezze meg diplomáját, vagy végezzen kiegészítő tanulmá-nyokat már meglevő képesítése mellé. Az au-pair mindezért cserébe heti harminc óráját a vendéglátó család rendelkezésére bocsájtja. Ez alatt az idő alatt gyermekekre vigyáz, segít a háztartásban. Heti legalább egy napja teljesen sza-bad, és családbeli kötelezettségei nem hátráltathatják abban, hogy nyelvtanfolyamra járjon. Az au-pair-nek külön szobája van, a családdal együtt étkezik, betegség- és balesetbiztosítását családja fizeti. Az au-pair-nek 12 hónap ott-tartózkodás alatt egy hónap fizetett szabadság jár. Az au-pair családjával nem munkaviszonyban áll, ezért nem fizetést, hanem zsebpénzt kap, ami Németországban jelenleg havi 260 Euro. Amennyiben a családdal nem állapodnak meg másként, akkor az au-pair ebből a pénzből fizeti nyelvtanfolyamát, ami körülbelül havi 40-45 Euróba kerül (heti négy-hat órát véve alapul).
Kedves Fiatal!
Erről a lehetőségről bizonyára nem most, nem erről a szórólapról értesülsz először. Feltételezem, közelebbi, vagy távolabbi ismeretségi körödben vannak olyanok, akik megpróbálkoztak az au-pair-séggel. Volt, akinek nagyon jól sikerült, aki remekül megtanulta a nyelvet, megismerte az országot, jól érezte magát családjában. És volt olyan is, aki sajnos rosszul járt: rövid levélváltás, fotócsere után egyszer csak ott találta magát egy sötét, levegőtlen lyukban, egy barátságtalan család szélére szorulva, Ť cselédsorban ť, ahonnan még tovább lépni, másik családot keresni sem tudott, hiszen nem volt rá lehetősége, hogy internetezzen, telefonáljon. Mit volt mit tenni hát, hazajött szegény, rossz esetben egyetemi féléve(ke)t, sok pénzt elveszítve. Ilyen esetekről én is sokat hallottam saját au-pair-jeimtől, és olyanoktól, akiknek segítettem otthagyni tisztességtelen családjaikat, és újakat, jobbakat keresni. Értem tehát, miért félsz beleugrani ebbe, még ha alapjában véve tetszene is Neked a dolog. De mit szólnál hozzá, ha lenne más, ügyesebb megoldás?
Frissen alapított au-pair-ügynökségemet Ť Basis ť-nak neveztem el, mert bázisa, kiindulópontja akarok lenni azoknak a fiataloknak, akik vállalkoznak erre a nagy kalandra. Hozzám érkeznél tehát, én vennélek gondjaimba, én segítenék családot keresni, velük a részleteket letárgyalni. A család nálam látogatna meg Téged, és hozzám jöhetnél vissza, ha mégsem éreznéd jól magad az egy-két hetes próbaidő alatt. Ezért a segítségért, a teljes ellátásért Neked nem kellene fizetned semmit. A közvetítésért a család fizetne, nem Te, Te csak a kiutazást fedeznéd. (Van egy olcsó fajta vonatjegy, Budapest-Frankfurt/Main 40 Euro egy út.) Az au-pair vízum, amelyet a területileg illetékes Idegenrendészeti Hatóság állít ki számodra Németországban, csupán formalitás, hiszen az EU polgára vagy.
Jól hangzik ez így, elsőre ? Örülök neki!
De vajon valóban akarod-e Te ezt ? Vajon valóban alkalmas vagy-e rá, hogy egy évig egy másik család tagja légy, önállóan közlekedj, járj nyelvtanfolyamra, szórakozz, szerezz új barátokat, tapasztalatokat, vagyis Ť el-boldog-ulj ť új közegedben ? Kérlek, nagyon őszintén próbálj válaszolni most magadnak a következő kérdésekre : Nyitott vagy-e új, más, a Tieidtől különböző normák, értékrendek felé ? Tudomásul tudod-e venni, hogy Ť ahány ház, annyi szokás ť, vagyis nem feltétlenül erkölcstelen család az, ahol nem húsleves és rántott csirke a vasárnapi ebéd ?
Vagy-e annyira bátor és önálló, hogy szólsz, ha valami nem tetszik Neked, ha valamin változtatni szeretnél ? Vagy inkább hallgatsz, és némán szenvedsz ? Tudsz-e jól, higgadtan, kedvesen kommunikálni? Vagy sértődős, süntermészetű vagy? Elhiszed-e, hogy eddigi baráti köröd nem zárt egység, tovább bővíthető, a jövőben megismerendő új, izgalmas emberekkel ? És hogy az igazi barátságok nem szűnnek meg, csak azért, mert egy-egy találkozás között eltelik pár hónap, netán egy egész év ? Nagy kalandnak, esélynek fogod-e fel a külföldi tartózkodást, örülsz-e neki ? Vagy inkább bánatos vagy, és úgy érzed, száműztek hazádból, és Ť más ember cselédjének ť kell menned, hogy megszerezd a későbbi pályafutásodhoz elengedhetetlenül szükséges nyelvtudást ?
Ha az első kérdésekre válaszoltál igennel, akkor úgy tűnik, hogy az au-pair-ség Neked való dolog, összeegyeztethető személyiségeddel. Ez a legfontosabb, mert ez az alapja mindennek, az egész külföldi évednek.
Azonban az itt következő kvalifikációk sem elhanyalgolhatók. Fontossági sorrendben írom ide őket. Minél több kérdésre felelsz igennel, annál több család közül választhatsz. Van-e legalább alapfokú német nyelvtudásod? Középfokú persze még jobb. (Angollal sem indulsz teljesen esélytelenül, elég sok családban beszélnek angolul.) Foglalkoztál-e már gyerekekkel egy kicsit? (Unokaöcs, unokahúg, szomszéd kisgyerek, nyári tábor, stb.) Tudsz.-e vasalni, takarítani, legalább alapfokon főzni? Tudsz-e úszni, biciklizni, esetleg korcsolyázni, görkorcsolyázni, síelni? Van-e jogosítványod, ÉS vezetési gyakorlatod? Játszol-e valamilyen hangszeren? Ha különleges képzettséged, tapasztalatod van, pl. hátrányos helyzetű gyerekek ápolásában szerzett tapasztalat, akkor persze még jobb helyre is kerülhetsz.
További információkkal szívesen állok rendelkezésedre az info@aupair-basis.de emailcímen. Üdvözlettel, és a mielőbbi viszontlátásra.
Mi az az au pair pontosan. Annyit hallottam már de mi a szösz - szenet az.
Ye mind a két nyelvet meg szeretném tanulni! A németet még nem tanultam ezért szeretném vele "a nehezebbel" kezdeni. A magyarországi nyelvtanfolyamokkal nincs jó tapasztalatom. Azonkívül ,hogy befizetek egy walag pénzt majd teljesen érdektelenül végigloholtatnak egy tematikán hát én nem erre vágyom.
Amit te keresel, azt úgy hívják, hogy au pair. Viszont, ha nemzetközi cégeknél szeretnél később elhelyezkedni, akkor jobb, ha angolul tudsz és németül. A német önmagában sokkal kevesebb helyre elég, mint az angol. Persze, a többi végzettséged, képzettséged, gyakorlatod is nagyon fontos.
Nekem a nyelvtanulás lenne porondon ez ügyben. Németül szeretnék megtanulni minnél hamarabb és minnél jobban. Mert már a magyar cégek is úgy elhajtanak állás keresés közben ha nem tudok németül vagy angolul ,hogy csak úgy dörren. Hát igen a Hr-es tovább sem olvassa a cé vé det ha nem tudsz kodolni-dekodolni 1-2 nyelvet.
De 3at 4 et nem szabad ismerni mert akkor meg azért nem vesz fel mert túlképzett vagy. 8)
Szóval nyelvi környezetben ,szeretnék tanulni,hogy érjen is valamit a dolog. Ne csak egy papírom legyen egy jóképű tanfolyam elvégzése után.
Na de a lényeg. Hallottam (ill. most maradtam le róla) van olyan lehetőség,hogy németországban lehet gyerekfelügyelni német vagy magyar családoknál.
Adnak ellátást + egy kis zsebpénzt és beíratnak német nyelvtamfolyamra.
Ami tökéletes lenne csak azóta sem találok ilyen lehetőséget.
Lehet másfajta meló is, csak nyelvet tudjak tanulni.
Off on
Kedves Yv, ha nem követted a Társkereső tapasztalatok c. topicot, most olvasd el. Hogy miért ajánlom, nem tudom... Problémádra nem ad megoldást. De az ottani hangvétel biztos jobb, mint itt JT hozzá(d)szólásait olvasni.
Yv, én figyelmeztettelek, hogy nem hozom meg a kedved a dologhoz.
Ha arra számítasz, hogy olcsó házvezetőnőnek tartanak, és megbízható helyen keresztül szervezed, akkor nem lesz feltétlenül rossz: én a saját húgomat eltanácsoltam ettől...
Viszont, ha esetleg lenn kedved Angliába, _jó helyre_ menni, nem bébiszitternek, írj egy E-mailt, mert akkor tudnék segíteni...
Kedves Yv, igen, pont erre gondoltam: épp így éreztem én is (és nem is egyszer, legalább kétszer éltem át egy nagy szerelem végét), de erről most nem akarok nagy fejtegetésekbe bocsátkozni: a lényeg: mindenféle akkori sötét gondolataim és elkeseredettségem ellenére most mégis van gyermekem és férjem (hozzáteszem: én magam is, akárcsak a családom, csodálkozom ezen, mert sosem voltam könnyű eset...)
Akkor a sztori: Amikor életem első végzetes szerelmének vetettem véget , akkor utaztam ki egy álomszigetre, Spanyolországba nyelvet tanulni. Sajnos a gyönyörű környezet ellenére életem egyik legrosszabb időszakaként maradt meg bennem az a három hónap: ott voltam a csodálatos tengeröbölben, és egyre arra gondoltam, milyen szörnyű, hogy ezt egyedül kell hogy átéljem (hozzátéve: keserűséggel töltött el, hogy az édesanyám, aki pedagógus, soha nem juthat el ilyen gyönyörű helyekre /további megjegyzés: ha oda nem is, egy jó társsal az anyukám évről évre gyönyörű görög üdülőbe utazik megspórolt pénzén mostanában, tehát még az a kínom sem volt indokolt/)
Szóval nem volt könnyű, bár korrektek voltak a "munkaadók", mégis csak egy olcsó házvezetőnőt láttak bennem, nem igazán fogadtak be, ahogy pedig a saját gyerekeikkel bántak, az nagyon kiakasztott (amikor például hajnalban felkeltették a 3 és fél éves kisfiút -a harmadik gyermeket-, és az hisztizett, az apja szabályszerűen megrúgdosta...). Nem lehetett igazán szót érteni a nagyobbakkal sem- három hónap alatt pedig az ember nem tudja megváltoztatni az eltolt nevelést....
Szóval ha az ötlet jó is volt, hogy egy idegen országot megismerjek, meg gyakoroljam az addig tankönyvből ismert nyelvet, a megvalósítás nem volt valami fényes.
Lehet, hgy jobb volt a szabadnapjaimon egy kicsit csatangolni és elfeledkezni minden otthoni dologról, de napról-napra, óráról-órára számoltam, ami még hátravolt a hazautazásig....
És mindez úgy, hogy személyes sérelem nem ért,betartottak mindent, amit ígértek- csak éppen a lelkemmel nem törődött senki, és még a barátok, szülők sem voltak elérhetők (még telefon sem volt azon a helyen, a levél 4 hét alatt fordult...)
Szóval ennyi, persze a döntés a tiéd, de ha teheted, inkább más módon próbálj külföldre menni, mert a bébiszitterség nagy lutri, főleg,ha az ember nem a legjobb passzban van (ami viszont, hidd el,lesz másképp is....)
Kedves Yv, segíteni nem tudok állástalálásban, de nem mondanád el, mi a baj???
Mi az, hogy "nekem ilyenem soha nem lesz"?
Ha akarod, írok az én bébi-szitterként Spanyolországban eltöltött nyaramról, ahol hasonló lelkiállapotban lehettem, mint te most...(de ezzel biztosan nem foglak rábeszélni az utazásra...)
Attól nem félnék, hogy az idegállapotom nem lenne megfelelő. Mert a gyerekekkel mindig tudtam törődni, és minden türelmes voltam, akármi történjék is.
JT:
férjhez menni nem akarok:) Mert vissza szándékszom térni egy idő után Magyarországra, hiszen magyar vagyok, vagy micsoda. És a legfontosabb: itt vannak a barátaim. A családom. Csak most úgy érzem, hogy kis időt távol kell töltenem.
bagota&Papzi:
Ezzel a problémával már én is találkoztam. A barátommal akartunk kimenni ketten lehetőleg egy városba. És mindenki csodálkozott: fiú? Oh, nem, Fiúkat nem szoktak közvetíteni. Főleg nem babysitternek. Ismertem pedig olyan fiút, aki sok lánynál jobban gondozta a kistesóját.
Na mégegyszer:
Kiváncsiságból idéztem két lentebbi véleményedet ebben a topickban ("Óh Amerika! Milyen az USA egy európainak"):
http://www.index.hu/forum/forum.cgi?a=t&t=9006697&tp=01x
Bár nem hiszem, hogy reklámoznák az irodák, de valószínűleg ők is tisztában vannak azzal, hogy x. kor fölött az ember még kevésbé hajlandó bizonyos hülyeségeket eltűrni.
(Félreértés ne essék, nem állítom, hogy az Au-pair-ség eleve rossz ötlet, de egyrészt saját tapasztalatból, másrészt eszmecserék alapján tudom, hogy elég sokszor nem működik.)
Miert van az,hogy aki 30 folott van,no meg ferfi(pedig pedagogus),az nem mehet ki babysitterkedni(nyelvtanulas celjabol) kulfoldre???Vagy csak nem talaltam meg a megfelelo cimet?