Keresés

Részletes keresés

Korovioff Creative Commons License 1999.09.24 0 0 37
Kedves mekklátja,
még mindig azt mondom, hogy nem tudjuk, mi volt azokban a szerzodésekben.
A CW ügyletének - nem tudom, milyen megfontolásból csinálták - az eredménye pedig kétféle lehet. Mind a ketto maga a mai magyar keseru magyar komédia.
Ha a Postabank pert nyer, az egyik veszteséges magyar állami bank nem kap pénzt a másik veszteséges magyar állami banktól.
Ha a Postabank pert veszít, akkor az egyik veszteséges magyar állami bank fizet egy jókora összeget a másik, felszámolásra ítéltetett veszteséges magyar állami banknak (ami ráadásul még a jegybankhos tartzoik, amely seho a világon nem végez kereskedelmi banki tevékenységet.)
A tranzakció végülis nullszaldós - nem tekintve azt a pénzt, ugyebár, amit a két veszteséges állami pénzintézetbol amúgyis már elsinkófáltak -, az egész ügy viszont, úgy ahogy van, maga a röhej.
Előzmény: mekklátja (36)
mekklátja Creative Commons License 1999.09.23 0 0 36
Kedves Korovioff!

Elvben persze minden lehetséges ma már ebben az országban, de azért nem hiszem hogy az általad említett értelemben korai lett volna a szösszenet.

1. Én nem a Nádorral kötött szerződésről beszéltem (_az_ valóban a Princz érában köttetett), hanem arról az üzletről, amiről Járai beszélt: a CW augusztusban kötött, szerinte veszteséges üzletéről. Azt a CW nem a Postabankkal és nem a Nádorral kötötte, hanem a Nádor osztrák ügyfele által eladott Nádor-követelést áruló külföldi partnerrel (benne van az újságban: West Merchant, London).

2. A Postabankosok valóban nem pereltek, csak kijelentették, hogy nem fizetnek a külföldi partnereknek, mégpedig olyan követelésre, amelyek szempontjából TELJESEN LÉNYEGTELEN, mi volt a Nádor szerződéseiben. Ez egyszrű pénzügyi technika. Ha valaki a másodpiacon egy feltétel nélküli garanciával (adott esetben Postabank-garanciával) megtámogatott követelést vesz, akkor számára - és a jog számára mindegy, milyen kereskedelmi szerződés van a követelés mögött. Nagyon durván: jogi szempontból az lehetne egy gyilkosságért fizetendő vérdíj is, ha garancia van mögötte, akkor a garantálónak fizetni kell. Éppen ezért a követelést vásárló fél NEM IS VIZSGÁLJA, mi van az ügy mögött. Ő be van biztosítva. A garanciát kibocsátó fizet, hacsak ő maga közben tönkre nem ment, aztán az már az ő dolga, hogy hajtja be a bíróságon.

3. Ezek a _szakmai tények_ egy ilyen ügyletnél és ezért nem vagdalkozás, amit írtam. A Nádor szerződéseket valóban nem ismerem, de mint mondtam, azoknak _ebben_ az üzletben semmi szerepük. Azt a Postabank valóban tisztázhatja bíróság előtt, vagy nyer, vagy nem.

De a másodpiacon forgó garanciáért mindenképpen jót kell állnia.

Bocs, ha től hosszú voltam.

Előzmény: Korovioff (35)
Korovioff Creative Commons License 1999.09.23 0 0 35
Kedves mekklátja,
lehet, hogy korai volt ez a szösszenet. Gyanítopm, hogy még csak alig kóstoltunk bele a CW Bank ügybe, és a java még hátra van. A parlamenti vizsgálóbizottság nyilván egy csomó új információval fog még szolgálni, ogyhogy nem érdemes még minosíteni a pénzügyminisztert.
Csak egy-két apróság azzal kapcsolatban, amire te ítéleteidet alapoztad. Biztos vagy benne, hogy a Nádorral kötött szerzodés a Princz-éra után köttetett. Ha jobban visszagondolsz, augusztus elején a Postabanklnál még primcz-éra volt és pont azokban a hetekben kötöttek meg gyorsan még egy csomó szerzodést, ami végülis princz "puccsszeru" eltávolítását kikényszerítette.
Az se nagyon tetszik nekem, hogy lepancseroztad a Postabankosokat, amiért belementek a jogi vitába. EGyrészt nem ok pereltek, hanem a másik fél, másrészt nem ismered magukat a szerzodéseket, úgyhogy nem tudod, nem volt-e benne valami, aminek alapján a Postabank esély láthatott arra, hogy visszaszerezzen nem is keveset az adófizetok pénzéboé. Nem hiszem, hogy ez elítélendo magatartás lenne.
Egyébként nem azzal vitatkozom, amit mondasz, még az is lehet, hjogy igazad van. Csakhogy a tények ismerete nélkül vagdalkozni nem bölcs dolog. Pontosan te magad csinálod ezzel azt, amivel Járait vádolod, idejekorán. Úgyhogy még ne próbáld meg elmagyarázni "pénzügyérünknek", inkább te magad tájékozódj.
Előzmény: mekklátja (32)
Kagakusha Creative Commons License 1999.09.23 0 0 34
Kedves mekklátja!
Járait én személyes tapasztalat alapján már régóta nem tartom úriembernek, most azonban az is kiderült, hogy egy gerinctelen alak. Igazi "kommunista embertípus". Szerintem a miniszterelnöknek még sok kellemetlenséget (az országnak pedig kárt) fog okozni, ha továbbra is hallgat rá.
Üdvözlettel,
K.
Előzmény: mekklátja (32)
barco Creative Commons License 1999.09.23 0 0 33
OFF
Mekklátja, kösz a Lovas cikket.
barco
ON
Előzmény: mekklátja (32)
mekklátja Creative Commons License 1999.09.23 0 0 32
Hát lehet, hogy Járai jó pénzügyminiszter (?), de hogy a bankhoz nem ért, az a mai Világgazdaság Perel a CW Bank is című cikkéből egyértelműen kiderül.

Vagy egyszerűen csak "szakmai" támogatást akar nyújtani a főnökének. Ez ugyanis megint csak nyilvánvaló kacsa.
1. A CW tavaly augusztusban vásárolta meg a követelést, tehát nem a Princz éra alatt.
2. Az ún. forfait (és nem forfeit, ahogy szégyenszemre a VG írja) üzletben maga az üzlet, tehát a követelés megvásárlása, teljes mértékben elkülönül, független a mögöttes üzlettől, adott esetben a Postabank és a Nádor kapcsolattól.
3. Miután a két ügylet - az egyik kereskedelmi, a másik tisztán pénzügyi - független egymástól, a követelést vásárló bank nem vizsgálja, jogszerű-e a követelés mögött álló üzlet. Ha ott van a követelés mögött egy feltétel nélküli garancia, akkor azt beváltja a vásárló nem fizetés esetén, a garancia kibocsátójának pedig fizetnie kell. Vagyis a vásárló, a bank szempontjából ha a garancia biztos (akkor az már gyakorlatilag államinak minősült), akkor az üzlet bombabiztos.

Megdöbbentő, hogy a Postabank ennek ellenére nem fizetett ezeknek a bankoknak, mert ha ott nem pancserok dolgoznak, tudniuk kellett, hogy a világon mindenhol - így Magyarországon is - jogosnak ítélnek egy ilyen követelést. Függetlenül attól, nyer-e a Pb a Nádor ellen vagy sem. Vagyis durva szakmai hibát követtek el a pereskedéssel, ami biztos megint csak nem két fillérbe került.

A másik meghökkentő dolog az, hogy nem akad egy hozzáértő sem, aki ezt pénzügyérünknek elmagyarázná.

Black Creative Commons License 1999.09.22 0 0 31
Szóval Rezsőkém, keverhetitek úgy a dolgokat, ahogy akarjátok. Összedőlhet a Törzsasztal, az MNB és a nagypolitika.

Írhatja a cikkét Lovas, reagálhat erre bárki.

De. Ha a mi kisvállalkozásunknál olyan lojalitást tapasztalunk, mint ami itt a magyar adófizetőkkel kapcsolatban tapasztalható, hát azt végtelen szomorúsággal vesszük tudomásul. Nem csupán a bizalmunkat kérdőjelezzük meg, hanem ennél némileg keményebb lépésre is elszánjuk magunkat. Nagyjából elzavarjuk a francba az egész társulatot. Ez persze komoly veszteséggel jár, járhat, de megéri.

Hiszen kinek van szüksége arra, hogy a bájgúnár duma mentén folyamatosan csak kifosszák?

mekklátja Creative Commons License 1999.09.22 0 0 30
Íme, a kétbalkezes "jobbegyenes"
:-)

Napi Magyarország
1999. szeptember 21., kedd

Lovas István

NÉPSZABADSÁG: AZ MNB ELNÖKÉNEK MENNIE KELL

A Népszabadság szerint az MNB elnökének mennie kell. Bonni tudósítója így érvelt: - A Bundesbank elnöki tisztsége szigorúan bizalmi állás is. Ha a kormány és a jegybanki elnök közötti bizalom megsérül, akkor persze a Bundesbank elnöke idő előtt távozik tisztségéből. Példa erre a Bundesbank 1991-ben idő előtt visszavonult elnökének, Karl-Otto Pöhlnek az esete. A bankszakember ellenezte a német újraegyesítés előtt végrehajtott keletnémet pénzcserében alkalmazott átváltási kurzust, amihez a Kohl-kormány politikai okokból ragaszkodott. Miután Bonn kész helyzet elé állította Pöhlt, nem maradt más hátra, mint hogy 1991 nyarán benyújtsa lemondását. Utódlását a kulisszák mögött és megfelelő tapintattal intézték: a Bundesbank első embere kétéves ideiglenes megbízatással Helmut Schlesinger lett, az igazi utód. Kohl embere, Hans Tietmayer (sic! - mekklátja) két évig Schlesinger helyetteseként tevékenykedett, s 1993. augusztusi hivatalba lépésekor a Pöhl-üggyel már senki sem foglalkozott. - Igaz, ez a tudósítás nem most, hanem a Népszabadság 1994. Július 9-i számában jelent meg. Akkor, amikor megkezdődött Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke körüli polémia. De a tudósításban felhozott példa nyilván örök érvényű, hiszen különben a feltételezhetően tisztességes tudósító nem emlékeztetett volna rá.

Lélektani barométer

Surányi György, a mostani MNB elnökének neve akkor már lehetséges utódként szerepelt. Három nappal később, 1994. Július 12-én, a Népszabadságban a közszolgálati alkalmazott, Farkasházy Tivadar ezt írta: - Mi lenne, ha a helyére mennék a Nemzeti Bankba? Megint nem jó, oda vélhetően Surányi kerül, 6 régebbi chartás áldozat nálam, nem illik megelőznöm.? Ami nem igazan érthető, hiszen az áldozat az MNB volt, amelynek akkori vezetője, Surányi György, a balliberális Demokratikus Charta-mozgalom mellett állt ki egy Charta-kiáltvány aláírójaként, tehát a leghatározottabban politizált azon kormány ellen, amelyet független szakemberként kellett volna szolgálnia. (Ezért nem ő, hanem Bod Péter Ákos lett az MNB elnöke, amikor az újonnan meghozott törvény értelmében jegybanki elnököt kellett választani.)

1994. Július 21-én Horn Surányit látná szívesen az MNB élén cím alatt a Népszabadság „munkatársa" a következőt jelentette: - Horn új elnököt szeretne az MNB élére. Mint mondta, nem politikai, hanem szakmai kifogásai vannak Bod Péter Ákos tevékenységével kapcsolatban. Az SZDSZ-szel egyetértésben a szocialisták másfajta pénzügyi politikát kívánnak érvényesíteni, szükséges ezért ismét Surányi Györgyöt... A kormányfő megjegyezte: ő minden bizonnyal felállna a székéből, ha egyértelmű jelzést kapna arra, hogy nem kívánnak vele dolgozni. - Erre a hírre a tőzsde - mely, mint tudjuk, „lélektani barométer" ? akkor nem reagált. Az elektronikus és írott sajtó sem igazán - mármint elítélően.

Emelt fővel

1994. november 25-én Frankfurtot Bod utóda érdekli címmel a Népszabadság bonni tudósítója küldött ismét jelentést. A riport vastag betűs összefoglalója szerint - amelynek mondanivalóját felettébb etikátlan módon maga a tudósítás nem támasztja alá - „Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke 1991-ben politikai okokból került a intézmény élére. A sors most újból utolérte a közgazdász szakembert, aki politikai okokra hivatkozva nyújtotta be lemondását..." A tudósítás vége felé ezt olvashatjuk: „A német pénzügyi világban nem váltott ki megütközést Bod távozása, annak nincs kihatása Magyarország megítélésére - mondták tegnap a Népszabadság érdeklődésére magukat megnevezni nem kívánó frankfurti források" (kiemelés: Napi Magyarország). Hogy a Népszabadság tudósítója vagy akar Bedő Iván, a közszolgálati Magyar Rádió mostani tudósítója miért nem keresi fel ugyanezeket a „magukat megnevezni nem kívánó frankfurti forrásokat", még csak nem is sejtjük.

Ha Surányi megy, a lényeg, hogy az űrt gyorsan betöltsék, tanácsolta a Népszabadság 1995. február 18-i számában. Frankfurt üdvözli Bokrost címen ismét a bonni tudósító jelentkezik. Cikket így kezdi: „jelen pillanatban a legjobb, ami történhetett - hangsúlyozták Bokros Lajos pénzügyminiszteri és Surányi György jegybankelnöki megbízatásával kapcsolatban a Népszabadság érdeklődésére vezető német bankkörök. A lapunknak nyilatkozó frankfurti bankárok egyúttal örömüket is kifejezték afelett, hogy nem maradnak tovább betöltetlenül a magyar gazdasági élet kulcspozíciói". Ismét nincs név, csupán névtelen „vezető német bankkörök" (hogy a „bankkör" mit jelent, talán sohasem tudjuk meg).

A Népszabadság persze, mivel neki is négy lába van, botladozhat. Még szerencse, hogy nem érezte az ügyben egyedül magát. Ha bármi kételye is lett volna, kiderült, a színtiszta igazat mondja, hiszen minden számottevő médium egy véleményen van vele. A Magyar Hírlap - helyhiány miatt vegyük csak ezt a lapot - 1994. november 25-i Pénz Plusz Piac mellékletében Szakmai hibák politikai álruhában címmel hosszabb elemzés jelent meg, amely Bod Péter Ákossal a következőképpen foglalkozott: „Az MDF bizalmi embereként kerülhetett a partoktól és kormánytól független jegybank élére. Így valójában érthető, hogy az új kormány nem látta szívesen az elnöki székben... BPÁ most lépett: azt ugyanis pontosan tudhatta, akármennyire független is a jegybank, nem dolgozhat a kormány ellenében. Bizalom nélkül a szükséges együttműködés sem jöhet létre. Ami már nemcsak a bank elnökének, hanem az egész országnak rossz. Bod kivárt... Emelt fővel távozhat. Saját akaratából. Nem leváltott, hanem lemondott jegybankelnök lett. S ez számára egészen más." Vagyis az MNB elnökének le nem váltása az országnak rossz. Nemzeti ellenérdek. Aki a cikket jegyzi, K. I. Netán Kocsi Ilona, a Magyar Hírlap mai főszerkesztője. Aki VIP-listás, aki VIP-listás, aki VIP-listás („A rózsa az rózsa az rózsa", mondta George Sand).

A Magyar Hírlap 1995. november 23-i számában Pető Iván kommentálta Bod távozását: „A hír nem lepett meg, én már hónapok óta tudtam, hogy Bod Péter Ákos le fog mondani... az MNB elnökének utódjaként elfogadhatónak tartanám Surányi Györgyöt." Pető hozzátette: ezzel nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy már eldőlt volna az utódlás kérdése. E lap ugyanezen számában Bod Péter Ákos is megszólal Politikai okok miatt távozom cím alatt.

Kétféle mérce

Érthetetlen, hogy azóta mennyit változott a világ. Hogy most egy igen súlyos visszaélés - a 70 milliárd az 70 milliárd az 70 milliárd - miatt megindult tisztázás ekkora zavart kelt. A tiszta kezek politikája kelti a zavart. Vajon kikben? A jelek szerint Surányi fejében is, aki a múlt kedden a Híradóban azt mondta, hogy a bécsi CW Bank vesztesége részben „pénzmosásból" származik. A Kossuth rádióban pedig azt állította, ő nem politikus, hanem szakember. Holott a pénzmosás pénzt hoz és nem visz. Nem is szólva arról, hogy a „pénzmosás" emlegetése sem tesz jót az ország hírnevének, mondta Bod Péter Ákos tegnapelőtt, vasárnap, az MTV A Hét című műsorában. Ami pedig „nem politikusságát" illeti, érthetetlen, hogy egy Charta-aláíró miként nevezheti magát politikailag semlegesnek. Hiszen ha Bod „az MDF bizalmi embere" volt (hogy a korabeli balliberális lapokat idézzük Boddal kapcsolatban), akkor Surányi hatványozottan az SZDSZ bizalmi embere. Surányi egyébként távozásának törvényességét 1998 júliusának idusán végre elismerte a Nap-keltében. Igazán kár, hogy azon osztrák lapok tudósítói, amelyek újabban Surányi egykori „törvénytelen" eltávolításáról cikkeznek, és amely cikkeket a Magyar Rádió bécsi szabadúszója, Szelestey Lajos most oly boldogan idézi a hírműsorokban (ismételjük: hírműsorokban), nem az érintettől érdeklődnek. Ha pedig Surányi miatt érzett felháborodásukat csillapítani kívánnák, igazán jó lenne, ha elolvasnák kedvelt magyar lapjaik egykori kommentárjait, hogy megértsék, az MNB bankvezetői posztjának betöltésére a kormány részéről bizalomra is szükség van. Ugyanis a kétféle mérce a partizánarcokról kegyetlenül letépi a tárgyilagosságból szőtt maszkokat.

A szerző újságíró

mekklátja Creative Commons License 1999.09.22 0 0 29
Kedves barco!

Nem tom miért, a link ma már nekem sem műxik, de még a Napi Maót sem tudom behozni. Mingyár megpróbálom másképp.

Előzmény: barco (28)
barco Creative Commons License 1999.09.22 0 0 28
mekklátja!

l.sz. másold ide a Lovas Surányiról szóló cikkét, mert én nem találom a linkről.
A kommentjeiddel egyetértek.
L. más műveit olvasva nekem a 2. variáció tűnik valószínűbbnek.

Előzmény: mekklátja (24)
Wishfor Creative Commons License 1999.09.22 0 0 27
"A kormány nem kívánja azt a látszatot kelteni, hogy beavatkozik a Magyar Nemzeti Bank működésébe. A Kormány hangsúlyozza, hogy a monetáris politikát Surányi György jól irányította, és reményeink szerint jól fogja irányítani - mondta Orbán Viktor szerdán, miután megbeszélést folytatott Surányi Györggyel. "
Kicsit megkésve jött Orbán hűbérúri állásfoglalása, "lantosai" már megint túl lihegték .Ráadásul az egész CW nagyrészt Bod Péter Ákos elnökségének az eredménye.
Black Creative Commons License 1999.09.22 0 0 26
Ezzel a karbantartásnak nevezett összedőléssel sikerült egy picit megzavarni a dolgokat. Most a vége az eleje.
mekklátja Creative Commons License 1999.09.21 0 0 25
Ja, bocs. Itt a Napi Maóból Lovas cikke:

Népszabadság: az MNB elnökének mennie kell

mekklátja Creative Commons License 1999.09.21 0 0 24
A mai Világgazdaság lehozta a levél teljes szövegét. Íme:

Surányi levele a miniszterelnökhöz

Ez korrekt, tényszerű fogalmazás és ha Ovi nem csupán újabb botrányfrontot akart volna nyitni, akkor ezt az egész nevetséges és káros ügyet elkerülhette volna - viszont attól tartok, inkább a botránykeverés volt a célja. Dajcstomi után ez lesz a következő fiaskó, ahol látványosan bebizonyosodik a fijjug hozzáállásának tarthatatlansága.

"...s utána több is jön talán?"

Mindezt egyébként Surányi világosan kifejtette a Napi Maóban is - tegnap bekopiztam a mazsolázás topicba -, bár a riporter hozzá nem értő és tendenciózus kérdései meglehetősen megnehezítették a dolgát. A fröcsögők egy darabig meg majd fröcsögnek még, a két dolgot - és a köztük lévő nyilvánvaló különbséget - a szűk agyuk úgysem képes felfogni. Pedig jó néhányszor elmagyarázták nekik, itt az újabb, világos magyarázat - de hát ha valakinek megrögzött szokásává vált, hogy a tényeket ne vegye tudomásul, azon bizony nagyon nehéz változtatni.
:-((

Ja, és még egy dolog. A lassan pidesztálra emelt Lovas cikkét mondatról mondatra érdemes lenne kielemezni. Tipikus példája a felszínes hasonlóságok alapján megvont hamis párhuzamnak és az abból levont hamis következtetéseknek, aminek SZVSZ két magyarázata lehet.
1. A pali vagy tényleg buta és nem érti a dolgot, amiről ír, vagy
2. A saját szemüvegén keresztül, tendenciózusan nézi az ügyet és tudatosan hazudik, félrevezeti az olvasóit.

Egyik se szívderítő dolog. Stefka cikkére pedig szót sem érdemes vesztegetni. A rosszindulatú, tartalmatlan, bombasztikus frázisok halmaza. Persze van akit ez ragad meg és ez alapján allkot véleményt. Aki viszont "írástudó" létére erre tart igényt, az magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.

rezső Creative Commons License 1999.09.21 0 0 23
dr. Életkopf
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-21 00:35:11

Mai NÉPSZABDSÁG:

A jegybank elnökének levele a kormányfőhöz

Orbán Viktor miniszterelnök a mai kormányülésen találkozik Surányi Györggyel,
az MNB elnökével. A megbeszélést a jegybankelnök kezdeményezte a lapunkhoz
eljutott és az alábbiakban teljes terjedelmében közölt levélben. – Az utóbbi
hetekben nehéz lett volna nem érzékelni az MNB iránti bizalom gyengülését – írta
a kormányfőnek a jegybankelnök.

Orbán Viktor miniszterelnök és Surányi György, a jegybank elnöke a mai kormányülésen
mindenképpen találkozik, és nincs kizárva, hogy aznap négyszemközti megbeszélés is lesz
közöttük – nyilatkozta hétfőn Borókai Gábor kormányszóvivő. A miniszterelnök hétfőn
megkapta Surányi György levelét. Az MNB elnöke a levélben találkozót kért Orbán
Viktortól a kettejük között kialakult feszültség feloldása érdekében. – Mivel a keddi
kormányülésen a költségvetésről lesz szó, azon a jegybankelnök amúgy is jelen lett volna –
mondta Borókai.

Emlékezetes: Orbán az elmúlt napokban bírálta az előző kormány és az MNB közötti
adósságcserét, ezt összefüggésbe hozva a jegybank bécsi pénzintézete, a CW Bank 70
milliárd forintos veszteségével.

Az Országgyűlés költségvetési bizottsága szintén kedden hallgatja meg Surányi Györgyöt.
Szekeres Imre, a bizottság szocialista elnöke hétfőn jelezte: Surányi György és Kelemen
László, a felügyelőbizottság elnöke is jelezte részvételi szándékát a bizottság ülésén.

Az alábbiakban némileg rövidítve közöljük az MNB elnökének a miniszterelnökhöz
küldött levelét:

„Az utóbbi hetekben nehéz lett volna nem érzékelni az MNB iránti bizalom gyengülését.
Addig, amíg ezt Ön személyesen és nyilvános formában nem juttatta kifejezésre, nem
kívántam megszólalni. Ezúttal is a levélformát választom, abban a meggyőződésben, hogy
elkerülhető egy hosszúra nyúló nyílt vita, amely az MNB és a kormány között
konfrontációhoz, következésképpen súlyos károkhoz vezet. Bízom abban, hogy sem Ön,
sem a kormány nem érdekelt egy ilyen helyzet létrejöttében. Ennek érdekében is készen
állok arra, hogy bármikor, Önnek megfelelő időben személyesen találkozzunk.

Az elmúlt hét végén olyan feltételezéseknek adott hangot, amelyek nyilvánvalóan nem
felelnek meg a tényeknek. Sajnálom, hogy bejelentését megelőzően nem talált alkalmat az
MNB vezetőivel való konzultációra. Emellett a tárgyszerű tájékozódásra természetesen
rendelkezésre állhatott volna az Országgyűlés által választott felügyelőbizottság vagy a
pénzügyminiszter úr is, aki közvetlenül képviselte a kormányt az MNB igazgatóságában.
Ezért fontosnak tartanám, ha az Országgyűlés megfelelő fóruma – akár külső szakértők
bevonásával – az ÁSZ és az előző parlament ellenőrzését követően újra áttekintené az
adósságcserét, illetve a CW Bankban felhalmozódott súlyos károk enyhítéséért és a
felelősség megállapításáért végzett munkánkat, amelyet részletesen bemutattunk az
Országgyűlésnek az MNB 1998-ról szóló éves beszámolójában is. A jegybank
közgyűlésére készült tájékoztatót még májusban a sajtó rendelkezésére is bocsátottuk.

Surányi ezután levele következő részében cáfolja a miniszterelnök feléttelezését, amely
szerint oksági kapcsolat lenne az adósságcsere és a CW-ügy között, illetve, hogy az
adósságcserével az MNB el kívánta volna fedni a bécsi bank veszteségeit. Majd így
folytatja: a régi gyakorlat (...) valóban elfedte a költségvetés és a jegybank közötti
kapcsolatot, a jegybank folyamatosan és közvetlenül hitelezte a költségvetést, mégpedig
kamatmentes hitellel. Pont ez az elszámolási rendszer adott lehetőséget arra, hogy az MNB
valós veszteségét el lehessen tusolni a „nullás adósság” terhére. Ez a rendszer önmagában
is szerepet játszott az ország múltbeli eladósodásában, majd a kilencvenes évek súlyos
inflációjában. Semmilyen szakmai normának, nemzetközi számviteli előírásnak, illetve
EU-gyakorlatnak sem felelt meg a régi rendszer.

Sokoldalú és részletes nyilvános viták sorozata után ’96 nyarán született végső
kormánydöntés az adósságcseréről, s azt ’96 őszén tárgyalta meg és hagyta jóvá az
Országgyűlés. Lebonyolítását lépésről lépésre ellenőrizte az ÁSZ, a szakmai
előkészítésben pedig aktívan és támogatóan vettek részt a nemzetközi pénzügyi
intézmények. A folyamat lebonyolítása előtt és után is hangsúlyoztuk és bizonyítottuk azt,
hogy az adósságcsere az állami költségvetés nettó pozícióját, tehát az MNB-vel való nettó
kapcsolatát önmagában egyáltalán nem terheli.

Ezzel szemben a CW 1998 közepére feltárt veszteségének valós méretét az MNB
vezetősége egyáltalán nem ismerhette 1996 közepén, amikor az adósságcseréről született
kormánydöntés. Mint azt az Országgyűlésnek megküldött részletes és nyilvános
beszámolóban időrendi sorrendben bemutattuk, 1996 nyarának végén adtunk megbízást
az KPMG Hungáriának – gyanús jelenségek felfedezését követően – a bank átvilágítására.
Ennek a megbízásnak az első nem végleges változata 1996 december közepe után jutott el
az MNB-be, s az akkor megjelölt céltartalék-hiány lényegesen különbözött az 1998 első
felében feltárt összegtől. Tehát sem mennyiségileg, sem időben (az Országgyűlés már régen
megkezdte az adósságcsere vitáját), sem funkcionálisan nem lehetséges kapcsolatot
teremteni a CW veszteségei és az adósságcsere között. A KPMG végső jelentésének ’97
februári elkészítése után hozzávetőlegesen egy évet vett igénybe a tényfeltárás. Éppen ezért
tudtam önt első hivatalos találkozásunk alkalmával, 1998. július végén tájékoztatni a CW
helyzetéről, illetve a legfontosabb általunk ismert tényekről, gyanúról.

Ezt követően az ön egyetértését is kérve, a pénzügyminiszter úrral, a régi és az új
felügyelőbizottsággal közösen a felmerült anyagi és erkölcsi károk lehetséges mérséklését
tartottuk szem előtt. Eközben megkezdődött a károkozók felelősségének sokoldalú és
alapos feltárása, megállapítása és a felelősségre vonás előkészítése. Az eddig megtett több
tucat feljelentés mellett, 1999. szeptember 13-án miniszterelnök úrral történt tavaszi
egyeztetéseknek megfelelően a CW az MNB utasítására megtette a büntető feljelentést az
osztrák államügyészségen a hitelintézet korábban elmozdított vezetőségének öt tagja ellen,
akik a veszteségek többségének keletkezése idején, tehát 1991–1996 között álltak a CW
élén.”

A levél befejező részében a jegybankelnök utal rá: a még sérülékeny stabilitás megőrzése
is a nyilvános polémia elkerülését teszi szükségessé.

Munkatársainktól

A szocialista képviselőcsoport szerint két különböző kérdés az MNB adósságcseréje és
CW Bank ügye – mondta Kovács László MSZP-elnök tegnapi sajtótájékoztatóján. Az
adósságcsere semmilyen kárt nem okozott a költségvetésnek és az adófizetőknek. A CW
Bank vesztesége nem a jövő évi, hanem az 1996–97–98-as költségvetést terhelte. Burány
Sándor frakcióvezető-helyettes szerint a kormány a MIÉP forgatókönyvét követi, amikor
megpróbálja lehetetlenné tenni a jegybank munkáját.

speaker
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 23:55:21
Surányi bankelnök
levelét megírta

A miniszterelnök, Orbán Viktor a gyöngybetűkkel írott számítógépes levelet szombat estig még nem kapta meg, vasárnap sem
tudtunk róla semmit, de borzasztóan ideges vagyok, hogy mi lehet benne. Fontos levél lehet, mert a Magyar Nemzeti Bank
elnöke nem írogat csak úgy leveleket. A körmömet rágom, mint az utóbbi néhány napban az a szűk kör, amelynek folyamatosan
sírásra görbül a szája, hogy Surányit nem szabad bántani, Surányi maga a forint, az erős forint, az erős fillér, és ha valaki rá
próbál kérdezni, hogy mi lett azzal a 70 milliárd forinttal már 170 milliárdról is beszélnek , amelyet az MNB leányvállalata, a bécsi
pénzintézet, a CW Bank eltüntetett, aztán ilyen-olyan tranzakció folytán Surányiék a magyar költségvetésre terheltek, akkor
egyes politikusok, szakemberek, médiaguruk máris egész pályás támadást vélnek kihallani. Mondják is: az egész világ, egész
Európa, még tőlünk keletre is, meg aztán az összes szigetek, a Jersey, a Maldív csak Surányiban bízik, mert ő a biztosíték a
nyugati tőkének, a befektetőknek, mert ha ő nincs, akkor menekül a tőke, menekül minden, menekül mindenki.
A miniszterelnök pedig nem mondott mást, hogy a 70 milliárd az 70 milliárd, és ez nem bizalom kérdése (ezt már én tettem hozzá),
ez nem felhőtlen SurányiOrbán kapcsolat vagy jó barátság. Nem olyan gazdag az ország mondjuk többszörös árvíz, belvíz után ,
hogy milliárdokat lenyeljen, inkább döntse el ezt egy vizsgálat, az arra hivatott Országgyűlés, hogy hová, merre, kinek, miért,
hogyan jutott el a mi pénzünk máshoz, másokhoz, akik egy fillért, forintot sem áldoztak ennek a népnek.
Idegességemben még most is rágom a körmömet, mert esik a BUX-index, egy hét alatt 5,7 százalékkal esett, s ez mind azért, mert
a miniszterelnök összekapcsolta a jegybank 1997-es adósságcseréjét leánybankja, a bécsi CW Bank évek alatt felhalmozódott
veszteségeivel. Ráadásul itt az is szóba került, hogy netán a múlt rendszerbeli kommunista titkosszolgálatok pénzét is itt mosták,
esetleg jó elvtársak pénzét, de hát ezt majd a vizsgálat deríti ki. Ha tudja.
A többi között a Magyar Rádió 16 Óra című adása is beszállt a ringbe, a múlt hét szombatján közszolgálatilag sírt egy órán át
Surányiért, csak érte, na mindegy, különböző szakértők aggódtak Magyarországért, ha ez így megy tovább, végleg elúszik a
forint, vége van a monetáris gazdaságpolitikának, közben izgalmamban tovább rágtam a körmömet, hátha megszólal Gidai
Erzsébet, Csáth Magdolna, Kopátsy Sándor, netán Bod Péter Ákos, és mondanak valamit a pénzmosásról, a bokrosi Budapest
Bank eltűnt milliárdjairól, a Postabank 150 milliárdjáról, mert itt Zugligetben, ahol több mint negyven éve élek, állandóan
kérdeznek engem, a banki, állami bankok eltapsolt 100 milliárdjainak miért nem kerül elő a bűnöse, a tolvaja. Én meg csak ködös
válaszokat tudok adni, mint ők, a nagyok, hogy a bankkonszolidáció, az egyensúly meg csomagok, egyszóval, ahogy szokták.
Mindenesetre a BUX zuhan, és mindig akkor zuhan lefelé, amikor kell. Most is kell, mert a fő biztosítékot veszély fenyegeti, a
függetlent, a magától függetlent, mert a Magyar Nemzeti Bank elnökének függetlennek kell lennie a mindenkori kormánytól az
alkotmányban is benne van , mint ahogy független volt akkor is a nagy forintőrző Surányi György, amikor 1991-ben aláírta az
SZDSZ által szervezett Demokratikus Chartát, mert úgymond aggódtak a szabadságért, a sajtószabadságért, egy kicsit a pénzért,
egyszóval a BUX-index zuhan, amikor kell, mert 1998 májusában is zuhant, amikor a polgári koalíció győzött, és a szocialista,
szabad demokrata össze nem fogás vesztett.
Törődjünk bele a BUX, a pénzmozgás, a tőke már csak ilyen, rendszerspecifikus, nem szereti a másságot. A BUX egy centit, egy
százalékot sem mozgott, amikor 1995-ben a Horn Kuncze-kormány idején egy évvel a mandátuma előtt elküldték Bod Péter
Ákost, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnökét, akit még Antall József idején neveztek ki. De hát itt a jegybanki függetlenség nem
számított, akkor itt senkinek sem görbült le a szája, nem beszéltek forintvégről, országvégről.
Bizsergető érzés, ismét elindultak a testvéri tankok, kiküldött újságíró munkatársai is, miután a napokban Bécsen át New Yorkig,
majd Zürichen keresztül küldik a vészjelentéseket. Mint olvashatjuk, több helyen árnyékot vet a hazai piac alakulására a
bizonytalanság. A Neue Zürcher Zeitungtól szegény Andreas Oplatka őt nem küldték, akit nem lehet baloldalisággal vádolni,
szavait is kiforgatták egyes hazai vezető sajtóorgánumok. Írásából azt emelték ki, hogy egyre kétségesebbnek tűnik az, hogy
politikailag valóban kifizetődő-e az Orbán-kormány radikális irányvonala, amelynek célja a szocialisták kiszorítása az üzleti és
médiavilág hatalmi pozícióiból. Holott a cikk lényege az, amikor azt fejtegeti, hogy a Fidesz-kormány politikája, erkölcsi
megalapozása kifogástalan.
Nos azt hiszem, ez a lényeg. Üvegzseb. Tiszta kéz. Ez kellene ennek az országnak. Addig is rágom a körmömet: mi lehet abban a
levélben? Mindezek után a konzekvenciák levonására nem is gondolok.
Stefka István

sufni
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 16:47:00
Tisztelt Mindenki!
"Akkor helyesen:
A politikához értő ember előre látja a múltat.
Például, hogy Nemzeti Bank elnökének mennie kéne, -mármint a Népszabadság szerint.
Hogy miért, azt a bonni tudósító indokolta.
Lásd lentebb."

Szvsz a speaker beteg! MÉG MEGSEM SÉRTETT!!!!!!

Wishfor
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 16:43:17
Én azt hittem hogy a kormányok azért vannak, hogy az országot vezessék, most meg kiderül, azért hogy a cégektől állami
megrendeléseket vegyenek el és más cégeknek adják ezeket.
Ilyen tiszta és őszinte megfogalmazását a FIDESZ-kormány politikai céljainak még nem hallottam. Lám milyen jó, hogy valaki
figyelemre méltat minket a MEH-ből. :)
[előzmény : speaker, 1999.09.19 13:46]

speaker
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 16:42:23
Akkor helyesen:
A politikához értő ember előre látja a múltat.
Például, hogy Nemzeti Bank elnökének mennie kéne, -mármint a Népszabadság szerint.
Hogy miért, azt a bonni tudósító indokolta.
Lásd lentebb.

[előzmény : sufni, 1999.09.20 16:14]

sufni
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 16:14:30
"Politikához értő ember lőre látja a multat."
Igazad van: lőre, jó bő lőre!
[előzmény : speaker, 1999.09.20 16:11]

speaker
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 16:11:06
Politikához értő ember lőre látja a multat.
A Népszabadság szerint az MNB elnökének mennie kell. Bonni tudósítója így érvelt:
"A Bundesbank elnöki tisztsége szigorúan bizalmi állás is. Ha a kormány és a jegybanki elnök közötti bizalom megsérül, akkor
persze a Bundesbank elnöke idő előtt távozik tisztségéből. Példa erre a Bundesbank 1991-ben idő előtt visszavonult elnökének,
Karl-Otto Pöhlnek az esete. A bankszakember ellenezte a német újraegyesítés előtt végrehajtott keletnémet pénzcserében
alkalmazott átváltási kurzust, amihez a Kohl-kormány politikai okokból ragaszkodott. Miután Bonn kész helyzet elé állította
Pöhlt, nem maradt más hátra, minthogy 1991 nyarán benyújtsa lemondását. Utódlását a kulisszák mögött és megfelelő tapintattal
intézték: a Bundesbank első embere kétéves ideiglenes megbízatással Helmut Schlesinger lett, az igazi utód, Kohl embere, Hans
Tietmayer két évig Schlesinger helyetteseként tevékenykedett, s 1993 augusztusi hivatalba lépésekor a Pöhl-üggyel már senki
sem foglalkozott."

Pethor Donneck
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 15:45:34
köszönöm, én is '95-re emlékeztem.... ;-)))
[előzmény : dekóder, 1999.09.20 13:58]

dekóder
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 13:58:10
Kedves Pethor!

Én ezt találtam:

Magyar Hírlap, 1995. szeptember 9.

Bezárják vagy eladják a Magyar Nemzeti Bank három külföldi pénzintézetét. Az MNB-ben megtudtuk, hogy a jövő év végéig
fokozatosan kerül sor a londoni, bécsi és frankfurti bankok bezárására, illetve eladására. Az Ausztriában működő Central
Wechsel- und Creditbanknak információink szerint máris van vevője: az Országos Takarékpénztár és a Kereskedelmi Bank. (...)
Információink szerint a vegyes tulajdonban levő CIB Bank is érdeklődik a CW után.

Valamint ezeket:

MH., 1996. február 14.
A magyar pénzügyi szférához is vezetnek szálak egy valószínű nemzetközi csalásban, beleértve a Magyar Nemzeti Bankot –
állítja a franciaországi Belfort városának két vizsgálóbírónője. (...) Vasárnap óta pénzügyi visszaélések, egyebek között
pénzmosás gyanújával tartják vizsgálati fogságban Bisser Dimitrov 47 éves bolgár származású amerikai vállalkozót, aki egyebek
között Budapest mellett tervezte olyan gyár megnyitását, amely nagy kapacitású számítógépekhez szolgáló merevlemezeket
gyárt.
A Les Echos című francia lap értesülése szerint a vállalkozás nemzetközi lenne, de tőkéjének csaknem felét ketten adnák:
egyrészt a Magyar Nemzeti Bank egyik ausztriai leányvállalata, a CW bank, másrészt a New Yorkban székelő HFT társaság,
amely "szintén erősen kötődik a magyar pénzügyi szervezetekhez".

MH., 1997. május 12.
A korábbi tervekkel ellentétben az idén mégsem adják el a legpatinásabb magyar leánybankot, a bécsi Central Weschel- und
Creditbankot (CW). Az elmúlt időben a franciaországi GigaStorage-botrány és a több százmillió schillinges veszteségről
felröppent bécsi híresztelések nyomán többször is az érdeklődés középpontjába került bank eladása várhatóan 1998-ban valósul
meg.
[előzmény : Pethor Donneck, 1999.09.20 13:43]

Pethor Donneck
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 13:43:13
Mikor kezdeményezték az CW Bank felszámolását ?
[előzmény : rezső, 1999.09.19 03:24]

rezső Creative Commons License 1999.09.21 0 0 22
Pethor Donneck
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 13:43:13
Mikor kezdeményezték az CW Bank felszámolását ?
[előzmény : rezső, 1999.09.19 03:24]

dekóder
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 12:21:36
Kedves rezső!

Ha megengedsz egy apró pontosítást: a Famáka kft-hez Kapolyinak nem volt köze. A tulajdonosok Farkas Zsolt, Máté László és
Kasza Iván voltak.

Bécshez viszont van köze ennek a cégnek: a kft. tagja volt többek között a bécsi székhelyű Altro Gmbh. is, amely az előző
titkosszolgálati vezetés által a Nádor '95-től bérelt mobillehallgató készülék beszerzésében segédkezett. A Famáka ügyvezetője
pedig a Nádor '95 egyik tulajdonosa, Szász András volt. (Talán e tények tükrében érthető, hogy az olajgate ügyben vizsgálódó
NBH-jelentésről Nikolits miért nem volt hajlandó beszámolni a parlamenti bizottság előtt.
[előzmény : rezső, 1999.09.19 03:24]

Kekec
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-20 11:35:15
Kedves Rezső!
>> Mindenesetre egyre jobban körvonalazódik egy olyan politikusi csoport, amely kapcsolatrendszere nemcsak a pénzügyi
körökkel kiváló,
>> hanem a hajdani keleti titkosszolgálatok maradványival és bizonyos bűnözői körökkel is.

Na ez biztos. Én már csak azon csodálkozom, hogy az MSZP el tudta veszíteni a választásokat.
Más. Bocs, hogy kekeckedem, de nem látom át, hogy az olajügy hogy kerül kapcsolatba a CW bankkal. Igaz ugyan, hogy a
Dunai családnak külön topikot lehetne nyitni (ld. pl. földgázvezeték-építés).
Kekec
[előzmény : rezső, 1999.09.19 03:24]

mulatt
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-19 19:29:28
Kedves speaker!

Egyetértek a kormány általad leírt céljaival, csak még nem olvastam illetékestől leírva. Vagy csak nem Te vagy az illetékes?
Az intézkedés megnyugtató. A nevek, ügyek további felgönygyülítése kötelező. Sok név több ügyben visszaköszön.
[előzmény : speaker, 1999.09.19 13:46]

speaker
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-19 13:46:54
A kormánynak legfontosabb teendője, hogy mindezen cégektől minden állami megrendelést megvonjon, a cégekben minden
állami részesedést, tulajdonrészt felmondjon, megszüntessen, amihez nem kell más, csak a közbeszetrzési törvény, a
versenytörvény komolyabban vétele és betartása, aztán boldoguljanak az elvtársak egymás között. Ezeket a tolvajlásra alapított
ál magáncégeket az állammal való elvtársi- politikai kapcsolataik éltették.
Hát tovább ne éltessék.

melnyikov
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-19 03:56:28
Rezső, épp nemrég nyertem meg első fokon Bolgár ellen egy panaszbizós beadványt. Hétfőn gyoran lekérem az Observertől a
szöveget, mivel a mai napot médiamentesen töltöttem hálistennek. Ha esetleg tudsz még valami tőle szokásos csúsztatást idézni,
küldd már át emilben, soha nem hagyom ki, hogy újra és újra hazugságon kapjam a Panaszb.-on. Kösz,MB

MaZsola
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-19 03:33:50
Te jó ég!
Igyekszem végigolvasni...
[előzmény : rezső, 1999.09.19 03:24]

rezső
válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-19 03:24:55
A 16 órában úgy kezdte Bolgár György, hogy egy hete még csak nem is gyaníthattuk.

Dehogynem. Például már tavaly ősszel kiderült, hogy az MNB bécsi bankja, a kelet-nyugati kereskedelmet finanszírozó CW
Bank az elmúlt években mintegy 70 milliárdos veszteséget halmozott fel. Az elozo kormányzati ciklus alatt nem került
nyilvánosságra ez a veszteség, amely az MNB költségvetésén keresztül a központi büdzsét is terheli. A CW Bank
vezérigazgatója novemberi nyilatkozata szerint a pontos összeget csak a szeptember óta fokozott ütemben zajló portfóliótisztítás
befejezése után lehet majd megállapítani, ami évekig is eltarthat. Várhatóan két-két és fél éves feltáró munka mutatja majd meg,
mekkora az az összeg, amit a bank felszámolásához vagy eladásához rendelkezésre kell bocsátani. A Fidesz részérol már akkor
felmerült a veszteséggel kapcsolatos, késobbi felelosségre vonás kérdése is.

Mindenesetre egyre jobban körvonalazódik egy olyan politikusi csoport, amely kapcsolatrendszere nemcsak a pénzügyi
körökkel kiváló, hanem a hajdani keleti titkosszolgálatok maradványival és bizonyos bűnözői körökkel is. Gondoljunk csak a
Szeva bácsi által alkalmazott országgyűlési képviselőre, vagy a Korda villa összejöveteleire. Meg arra, amit csak gyaníthatunk.

Mindenesetre érdemes összefoglalni a magyar sajtóban már megjelentek alapján két olyan esetet, amely összefüggésben álla
CW Bank veszteségével.

Gigastorage
Az informatikával foglalkozó fedőcégek létrehozásáról 1979-ben Budapesten, 1983-ban Szófiában, 1989-ben Moszkvában
tanácskoztak a volt szocialista országok hírszerző főnökei. Kidolgozták a "Néva" és a "Mont Blanc" elnevezésű tervezeteket.
Ezek eredendően csak a Cocom-listával tiltott, a Varsói Szerződés hadiipari fejlesztéséhez nélkülözhetetlen technika
megszerzésére vonatkoztak. Később azonban a tudományos-technikai hírszerzők megneszelték, hogy a létező szocializmus
jobban megalapozható a földalatti vállalat-birodalmakban, mint amennyire ideológiai felépítménye képes tartani magát a
felszínen.
A GigaStorage bolgár-orosz hátterét Kenedi János írta meg a 1998. 44. ÉS-ben: "Biszer Dimitrov annak a rendeletnek a
kivitelezésén fáradozott, amelyet a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága - Todor Zsivkov első titkár aláírásával -
réges-rég jóváhagyott. Az állami szférában Andrej Lukanov miniszterelnök és Ognyán Dajnov miniszter (korábban
miniszterelnök-helyettes, PB-tag, KB-titkár) tudtával és beleegyezésével évek óta folyt a »Néva« és a »Mont Blanc« projectek
megvalósítása. 1987. február 9.-i felterjesztésében Biszer Dimitrov Dajnov gépgyártási és elektronikai miniszternek jelentette:
eladdig harmincmillió deviza-levát költöttek a befektetésekre. A kaliforniai Los Gatosban működő Belfort Memory International
(BMI) elektrotechnikai cég ügyvezetőjeként Dimitrov - 1996. január 8.-i letartóztatásáig, melyre a GigaStorage Internatonale SA
nevű anyacég székhelyén, a franciaországi Belfortban került sor - hatvanmillió dollárt tett magáévá a bolgár pártállam 260 millió
dolláros külső adósságából. A kaliforniai szilikon-völgyben működő csúcstechnológiai cég a bolgár állam több tízmilliárd dollár
nagyságrendű belső adósságállományából fölhalmozott tőkét is hasznosított. Mindezek közvetett kapcsolatban álltak a néhai
állambiztonsági szolgálatok »Néva« és a »Mont Blanc« projectjeivel - csak a tudományos-technikai hírszerzés által alapított
Inco cég 17 millió dollárt tüntetett el -, de a pénzáramlásnak mindenekelőtt azok a rokoni és személyes kapcsolatok szabtak
sokféle irányt, amelyek a párt- és állami vezetőkhöz fűződtek.
Biszer Dimitrov apja, Sztojko Dimitrov a nyilvánosság előtt a bolgár Texim és a Bulgfracht állami vállalatok vezérigazgatója, a
nyilvánosság háta mögött pedig az állambiztonsági szolgálat tábornoki rangot viselő SZT tisztje. Apósa főügyész: sejthetően
neki köszönhető, hogy a sikkasztásért 1989-ben első fokon hat évre ítélt Biszer Dimitrov börtönbüntetését másodfokon egy évre
szállították le, s Dimitrovnak abból is csak négy hónapot kellett letöltenie. Sógora, Plamen Vacskov egy Multigroup Holding
nevű hightech cég vezetőjeként üzleti kapcsolatban állt a Sztara Zagora-i floppygyártó vállalattal, a DZU-val, amelynek otthoni
vezetőségi tagja Lilija Hrisztova, jogtanácsosa pedig Lacsezár Hrisztov, Bulgária tiszteletbeli konzulja volt az Egyesült
Államokban egészen 1994. november 30.-ig, amikor is a Cali-kartellhez fűződő drogkereskedelmi kapcsolata miatt letartóztatták.
Más cégeken keresztül a DZU-hoz (korábban a KGST elektrotechnikai reszortfelelőse) kapcsolódott a Zsivkov-korszak
minisztertanácsi főtitkárának veje, Ivan Spatkov is (Londonban él, egy ideig Robert Maxwell tanácsadója is volt), aki ugyancsak
készített feljegyzéseket Ognyan Dajnov miniszternek a »Néva« és a »Mont Blanc« tervezett pénzátutalásairól. Spatkov Emil
keresztnevű, ma Bécsben élő testvérének a bolgár Technika Külkereskedelmi Vállalaton keresztül utalt 24,5 millió levát a titkos
projecthez szükséges új építkezésekre, s még a vállalat állami hitelfelvételeihez is jóváhagyott 17,5 millió deviza-levát. (…)
Az előző bekezdésekben ismertetett tényeket Grigor Lilovnak, a Trud nyomozó-riporterének köszönheti a bolgár, Kocsis
Györgyinek a magyar sajtó. Ő magyar szálakat is fölgombolyított a pártállami Külkereskedelmi Minisztérium, a
Pénzügyminisztérium, a Kereskedelmi Kamara és a Videoton gubancából (magyar szereplők Patkó András és Apró Piroska
miniszterhelyettesek és Hargitay György, a Videoton moszkvai kirendeltség-vezetője, valamint Csányi Sándor, aki már a jogállam
idején szállt be az OTP Bank Rt. hatmillió frankjával a GigaStorage-ba).
Lilov tárta fel azoknak a - földrajzilag szétszórt, ám az üzleti szférában egymással szoros kapcsolatban lévő - közszereplőknek a
hálózatát, akik a bolgár közpénzeket akkor is továbbmozgatják (részvény, jelzálog stb. formájában), ha a háló néhány
csomóponton fel is feslik. Los Angelesben 1989. december 10-én ugyan letartóztatták Ognyan Bozarovot, az Insist nevű bolgár
biztonsági cég főnökét, mert Cocom-tiltás alá eső elektrotechnikai termékekkel kereskedett, de azért még 1996-ban is 2,5
százalékos tulajdonrészt jegyzett a GigaStorage-ból. Rafael Szarkiszjan, a DZU vezérigazgatója is rendőrkézre került 1996-ban, de
azért a GigaStorage egyik vezetője maradt. 1995-ben Hargitay Györgyöt is rendőrségi őrizetbe vették Miamiban, de a »Néva«
project pénzeit forgató üzletember az osztrák Zentral Credit und Wechsel Bankban tartott részvényeit csak áthelyezte a számára
biztonságosabb német Waltham Electronic cégbe.
A hírszerzés, kémelhárítás és katonai elhárítás pártállami dossziéinak felnyitása nélkül nehéz követni a nemzetközi gazdaságban
vándorló pénzek útját és kezelőik különleges védettségét. Már ezért is kitüntetett jelentősége van az 1990 előtti állambiztonsági
iratok maradéktalan feltárásának."
A történet akkor vált hazánkban is ismertté, amikor Franciaországban, ahol Dimitrovot -/00 akinek belforti 1993-as cégalapítását
(winchestert gyártottak volna), mint munkahely teremtő vállalkozást pénzügyileg is támogatták (négymillió dollár) -,
letartóztatták és vizsgálatot indítottak a támogatást megítélő tisztviselők ellen is. (Jobbára az ottani szocialista párt tagjai voltak,
miként a település polgármestere Jean-Pierre Chevenement, aki egykor Mitterrand védelmi minisztere is volt.) Dimitrov a francia
támogatást nem az ottani gyárba fektette be, hanem Kaliforniába utalta, és franciák helyett olcsó maláj munkaerőt alkalmazott. A
Le Monde írta meg, hogy az 1995. évi tőkeemelésbe magyar bankokat is bevontak. Jelesül az OTP-t (illetőleg annak amerikai - a
kereskedelem finanszírozásra szakosodott - vállalkozása, az 1987-ben alapított HFT.) és az MNB vállalatát a bécsi Central
Wechsel- und Credit Bankot (CW Bank). A magyarok közel hárommillió dollárt fektettek be.
Mivel a Hungarian Finance Trade Corporation (HFT) tulajdonosa 49%-ban az a Patkó András volt, aki az 1995 decemberében
kirobbant olaj-gate egyik főszereplője volt, a magyar közvélemény rövid időn belül ugyanazon viszonylag szűk kör (Patkó, Pál,
Dunai, Apró) második korrupciós, pénzmosási ügyével találkozott. Az is kiderült, hogy a magyarok és a bolgárok mellett Jelcin
egyik tanácsadója is a cég résztulajdonosa volt.

Végül a francia vádakat sem sikerült bizonyítani, A Népszava pedig azt adta hírül 1997 áprilisában, hogy az OTP értékesíteni
akarja a Gigastorage-részvényeit. A Le Figaro szerint viszont a CW Bank azt jelentette be, hogy ő viszont 13 millió frankot fektet
be a vállalkozásba, de lap úgy vélte ez mindenképpen elégtelen összeg a cég (60 millió frankot is meghaladó) passzívumait és
tartozásait nézve.

A magyarok bekapcsolódásának egyik lehetséges magyarázata Apró Piroska személye. Ő többek között tudhatta, hogy a
KGST-beli elektronikai munkamegosztás - az úgynevezett ESZR-program - során például a kor szintjén igen modern
technológiával felszerelt bolgár DZU-ra "osztották" a számítógépdiszkek gyártását. Szakmabeliek ma biztosra veszik, hogy
Dimitrov ismerősei közé tartoztak többen a számítástechnikai gyártás felé a hetvenes években nyitó székesfehérvári Videoton
régi vezetői közül, mások mellett például Apró Piroska, aki 1974-ben a szófiai magyar kereskedelmi kirendeltségről került (férje is
bolgár, Dobrev Péter) a székesfehérvári vállalat számítástechnikai igazgatói székébe, hogy 1980-1981-ben tanácsoshelyettesként
térjen vissza Szófiába. Apró Piroska ezután a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott és 1988-ban miniszterhelyettes lett.
Patkó András ugyancsak a KKM-ben dolgozott, amíg 1987-ben ki nem nevezték pénzügyminiszter-helyettessé. Apró
1990-1991-ben ismét a Videoton kereskedelmi igazgatója, utána Máté László MSZP-alelnökkel együtt ügyvezetője a Kossuth
Kereskedőháznak. Az 1994-es választások után néhány hónapig miniszterelnöki kabinetfőnök, s onnan landolt a botrány
kirobbanásakor viselt tisztségébe, a Magyar Hitel Bank elnöki székébe.

A történet egyik szereplője az MNB bécsi leányvállalata, amelyik az amúgy jó üzletnek látszó számítógépes merevlemez gyárban
szerzett résztulajdont. A cég jelentős támogatást kapott a francia költségvetésből, mert számos munkahely teremtését ígérte
(mintha csak a zsurki modellt látnánk…). A főszereplőnek Bisser Dimitrovnak, az egykori bolgár titkosszolgálat jó KGB
kapcsolatokkal rendelkező tagjának, állítólag valaha jelentős szerepe volt embargós csúcstechnológiák Kelet-Európába
csempészésében. Az ügyben szerepet kapott a New Yorkban bejegyzett, magyar érdekeltségű HFT a Gigastorage másik
legnagyobb részvényese. A HFT (Hungarian Finance and Trade Co.) ügyvezetője és 49 százalékának tulajdonosa Patkó
András, akit az olajgate ügy keretében távolítottak el pozíciójából és tulajdonrésze eladására kényszerült. A cégnek eredetileg 51
százalékban az OTP volt a tulajdonosa.
1987-ben alapított egy amerikai céget, Hungarian Finest Trading (HFT) néven, New York-i székhellyel, csak magyar
alkalmazottakkal. Prospektusuk szerint az égvilágon mindennel foglalkoztak, aminek köze volt pénzhez, bankhoz vagy olajhoz, és
irodákat tartottak fönn Houstontól Tyumenig.
Mindenestre az azóta ismertté vált események új kapcsolódási pontokra is felhívják a figyelmet. Talán nem voltak alaptalanok
azok a német és osztrák sajtóközlemények, melyek szerint a CW Bank részt vett a Stasi vagyon átmentésére-átmosására.

A megfigyelési üggyel kapcsolatban került a figyelem központjába a Pinpoint Biztonság-Védelmi Információs Ügynöki Kft. A
HVG szerint a céget 1993-ban negyedrészben a Protan Informatikai Biztonsági Tanácsadó Rt. alapította. A Protan alapító
okiratát viszont alig fél évvel korábban Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) akkori első embere és Szőnyi László, a
Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) vezérigazgatója írta alá, ügyvédként pedig Kiss Elemér (1994-től ő vezette a
Miniszterelnöki Hivatalt) ellenjegyezte. A cég igazgatóságának elnöke 1996. júniustól Csatári József, aki 1994-től a
kormányváltásig Nikolits miniszter hivatalvezetőjének helyettese volt, a vezérigazgató pedig Nagy Károly, aki már a társaság
többségi (57 százaléknyi) tulajdonosa. A Protan elnöke, Csatári kisrészvényes és igazgatósági tag az Autent
Értékpapír-forgalmazó és Befektető Rt.-ben is. E társaságnak volt felügyelőbizottsági tagja Somogyi Tamás, Nikolits István volt
titkosszolgálati miniszter hivatalvezetője, Csatári közvetlen főnöke is. Csatári 1996. szeptember 9-étől az ózdi Germex-Carbon
Ipari és Kereskedelmi Rt.-ben is felügyelőbizottsági tagságot vállalt. E részvénytársaságnak az a Germex Kft. a gazdája,
amelynek magánszemélyek - például a bécsi illetőségű Gyenes Péter - a tulajdonosai. (Gyenes a budapesti leszámolásos
merényletek kapcsán hírbe hozott Conti-caros Radnai Lászlóval és Csüllög Zsigmonddal együtt fő tulajdonosa a
mosonmagyaróvári Krisztina majorban lévő, 70 üdülőapartmanból álló Easy Life Clubnak.) Csatári ugyanakkor kisrészvényese
az 1991. április 25.-én alakult 17,2 millió forintos alaptőkéjű S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Rt.-nek, amely cégben az
elmúlt években a hazai nemzetbiztonságiak színe-java megfordult, például a 30 évig a titkosszolgálatnál dolgozó Nagy Lajos, az
említett Nagy Károly, valamint Vajda József dandártábornok, aki 1994-től az NBH második embere volt. Az S-Komplexet
1991-ben Apró Piroska alapította a Holland Antillákon bejegyzett ICTS-el, amelyet viszont négy izraeli társaság jegyzett azért,
hogy "tanácsadást és további szolgáltatást végezzen személyek és áruk biztonsága érdekében, bűncselekmények,
terrortámadások leküzdésére". A főtulajdonos azonban a Tóth Tibor képviselte ciprusi Zoto Ltd. volt. Tóth a 90-es évek elején
megannyi cégen keresztül főszereplője volt több kétes üzletnek, melyek eredményeképpen közel száz budai étterem, néhány
kiskereskedelmi üzletlánc és több értékes ingatlan gyarapította az általában külföldi adóparadicsomokban bejegyzett Tóth-cégek
vagyonát.

Orosz adósság, olajszállítások, olajügy, olajgate
Szent-Iványi István moszkvai tárgyalásai során orosz részről arra utaltak, hogy a magyar NATO integrációnak a kétoldalú
gazdasági kapcsolatokban hátrányos következményei lehetnek. A Világgazdaság szerint a Magyarországra olajat exportáló
Jukosz (Yukosz) konszern árképzése diszkriminatív. A kérdésben interpelláló Varga Mihálynak Dunai Imre azt válaszolta, nem
tudja, mások mennyiért jutnak az olajhoz a Barátság olajvezetéken keresztül. A Népszabadság információja szerint
Magyarország és valószínűleg Szlovákia is 1,5-1,6 dollárral drágábban vásárolja az olaj tonnáját, mint mások.

Az olajügyek az egyik leágazását jelentették annak a történetnek, amely a volt szovjet államadósság rendezésének sajátos
vonásairól szólt. Ennek a "játéknak" sok fejezete föltáratlan, vélhetően azért, mert föltárhatatlan. Részben a honi érintettek egy
részének befolyása, részben a jogi eszközökkel védett és titkosított, államtitoknak számító háttér miatt, de nem utolsósorban
azért, mert a Magyarországon kívüli történésekről nem juthatunk információkhoz. A témát nemcsak a sajtó, hanem egy
parlamenti bizottság is vizsgálta. A következő összegzés alapja e bizottság jelentése.

Ez a szövevény mutatja a talán meg a legegyértelműbben, miként működött az MSZP-hez kapcsolódott vállalkozók
pénzszivattyúja. A hajdani Birodalom önjáróvá vált egykori hatalmi szervei, az orosz feketegazdaság és korrupció belső
túlhatalma, egykori függőségi viszonyok stb. is rendkívüli szerepet játszhattak e történetben.
A posztszocialista Oroszországgal való üzleti kapcsolat eleve, és nem is túlságosan kódoltan, magában hordja a kriminalizálódás
eshetőségét. Ahhoz, hogy az ismertté vált ügyek kialakulhassanak nemcsak a szocialista múlt kellett, hanem az az óriási vonzerő
is, amit az itt számításba vehető extraprofit jelentett. A 150-200 milliárd forint volumenű üzlet szokásos haszna is sok tízmilliárd,
köznyelven szólva van vagy 40-50 Tocsik…

A kirobbant botrány (amelyben sok olyan elem lehet, amelyet célszerű államtitoknak minősíteni) a köztudatban csak viszonylag
kis vihart keltett: összegekről nem esett szó, az összeférhetetlenség polgári fogalma nem keltett társadalmi méretű feszültséget.
A megfoghatóbb és áttekinthetőbb információk pedig nem jelenhettek meg, üzleti titkok, személyiségi jogok, s feltételezhetően a
félelem okán ezekről az ügyekről a sajtó is visszafogottan ír. A kevés nyilvánosságra jutott tényből azonban a modell így is
megrajzolható. A szétszórt sajtóközlemények zömmel a parlamenti bizottsági vizsgálat megállapításainak alapját jelentő tényeket
taglalják, kommentálják. Az összefoglaló alapja a Demeter Ervin vezette parlamenti vizsgálat eredményeit tartalmazó jelentés.
Valószínű, hogy a ténybeli és jogi megállapítások csak a jéghegyről leszakadt darabok felszín fölötti részeire vonatkoznak, amit
az ügy nemzetközi vonásai szinte kötelezővé is tettek. (Ezt a jelentés finoman sejtteti is: "import ráutaltságunkból természetesen
fakadó hátrányaink"-ról szólva.) Ez részben a korábbi egyoldalú orosz olaj- és általában energia-függésből következett. A
problémát az országon belül kényessé tette a MOL sok területen érvényesülő természetes monopóliuma.

A Szovjetunióval folytatott kereskedelemben évtizedeken át nem a kereskedés általános gyakorlata, hanem az államközi
szerződésekbe foglalt kontingensek, barter-egyezmények, a nem piaci jellegű megállapodások uralkodtak. Ennek a rendszernek
átalakítására Oroszországban csak részben került sor, valójában egy rossz, de állami szinten és elvben működő rendszert az
anarchia váltotta fel, melyben a tervgazdaságból örökölt és a piaci elemek keverednek. Ez ugyancsak rossz, de a gyakorlatban
egyes részei azért működnek. Szerkezetére leginkább abból következtethetünk, ahogyan honi partnereik kialakították a velük
való kapcsolattartás helyi modelljeit. Ez lényegében a korábbi kapcsolatrendszerek fölhasználásával az állami és a magánszféra
kínálta lehetőségek összeillesztését, egymásra csúsztatását jelenti.

A magyar-orosz kereskedelemben mutatkozó egyensúlyhiány és a korábban keletkezett államadósság problémáit rendezendő
Dunai Imre közigazgatási államtitkár írta alá a miniszteri szinten született egyezményt az orosz energetikai miniszterrel. Ennek
értelmében Magyarország gépipari és élelmiszeripari termékeket szállított (volna) az olajért. (A barterüzleteket egyébként az
oroszok korábban megtiltották.)
Az ügylet koordinálására magyar részről a HFT - Hungarian Finance Trade Corporation - kapott megbízást. (A HFT ügyei közt
ott van az említett Gigastorage nevű vállalkozás is.) A cég 1987-ben alakult, New Yorkban, 1 millió dollár alaptőkével, a Magyar
Külkereskedelmi Bank és a német Metallgeselschaft fele-fele részesedésével. 1994. márciusától 51%-ban az OTP, 49%-ban Patkó
András (akit 1987-ben nevezték ki pénzügyminiszter helyettesnek) tulajdona. 1995-januárjától a moszkvai kirendeltség vezetője
Dunai András, az államtitkár fia. A továbbiakban apa és fia között jogilag összeférhetetlen megbízó-megbízotti jogviszony
létesült.

Az IKM és a HFT között nem születik írásbeli megbízás és az orosz féllel való megegyezésre meghatalmazás. A HFT a
YUKOSZ-szal (az ottani illetékes minisztérium által egyedül megbízott cég) tárgyal, eredménytelenül (a HFT képviselői Dunai
András és Patkó András). Párhuzamosan a MOL és a MOL 50%-os (GAZPROM 40%, INTERPROCOM 10%) részesedésével
működő PANRUSGAZ is tárgyal hasonló ügyletekről, megegyezniük nem sikerül. A GAZPROM számára a PANRUSGAZ
eszköz a magyarországi piacszerzéshez.
A HFT tárgyalások eredménytelenségét látva Dunai levelet ír orosz kollegájának, hogy segítsen az előrelépésben.
A YUKOSZ monopolhelyzetében diktálja az árat, ezt a MOL kénytelen fizetni. A YUKOSZ bevételeit nyugati illetve amerikai
cégeken keresztül realizálja, ezek vélhetően a saját érdekeltségi körébe tartoznak. 1995. július 3.-án (kilenc nappal felmentése
előtt) Pál László levélben értesíti orosz kollegáját az AGROIL nevű cég megalapításáról. Ennek célja az élelmiszer-olaj barter
szervezése, ügyvezető igazgatója Hujber Ottó az MSZP Vállalkozói Tagozatának elnöke. Tulajdonosai a MOL (40%), Hydea kft.
(20%), Intertraverz Rt. (20%), Oroszországi Nemzetközi Olajipari Klub (15%), Társaság a Keleti Piacokért Alapítvány (5%).
Üzletet kötni az Agroilnak sem sikerül.

1994. szeptemberében tárcaközi bizottság alakult az orosz államadósság törlesztése érdekében. Elnöke az ipari miniszter (ekkor
Pál László), helyettese Akar László a PM politikai államtitkára. Tagjai az érintett tárcák helyettes államtitkárai. Az IKM helyettes
államtitkára nem tud arról, milyen feltételek szerint kerül meghirdetésre az akció. Pál miniszter delegálja ide Hujber Ottót, az
MSZP vállalkozói tagozatának vezetőjét az üzleti szféra képviseletében.
A Bizottság ülései közül különösen az 5., az 1995. november 16-i figyelemreméltó. Itt született döntés az adósság lebontásában
résztvevő cégek ajánlatairól. A következők kerültek listára: Agrolízing Rt. (Hujber érdekeltség), System Consulting Ltd. (Kapolyi
László cége), Intertraverz Rt. (Hujber Ottó érdekeltség), Tér és Forma Rt. (neve szerepel más, MSZP közeli gazdasági
ügyletekben, pl. siófoki Kőolajvezeték Építő eladása, egyébként a Famáka-körbe tartozik), FAMÁKA Kft. (Máté László és
vélhetően Kapolyi László cége), Bertinus Kft. (Famáka, tehát ugyancsak Máté-Kapolyi kör), Pless Rt., Vagonlízing Rt. (Hujber
érdekeltség), Petroltank Rt. (Hujber érdekeltség), Hibtrade Rt.
A FAMÁKA és a Bertinus ügyleteire a szerződést a LORRY Kft. kötheti meg, két Máté cég között egy harmadik.
A legnagyobb üzlet az ugyancsak a Famáka körbe tartozó Nádor 95 Rt.-é, 200 millió dollár. További új nevek 1996 október 1-ig:
Interplant Kft. Andre Central Europe, Swell Kft., Speed-ex Kft.

A Demeter jelentés szerint az összesen 705 millió 72 ezer dolláros szerződések 80%-ban a Hujber, Famáka, System Consutling
csoportokhoz kapcsolódtak.

További összeférhetetlenségek: Janza Károly (HM helyettes államtitkár, bizottsági küldött) kinevezéséig tag az Intertraverz és a
Társaság a Keleti Piacokért Egyesület (máshol: Alapítvány) tulajdonában álló HUNGA-RUS Rt igazgatóságában,
Borók György FM főtanácsos (a Tárcaközi Bizottságban rendszeresen helyettesíti a mezőgazdasági tárca képviselőjét, Rednágel
Jenőt) a Hujber érdekeltségű AGROIL RT igazgatótanácsának és az Agrolízing Rt felügyelő bizottságának is tagja
Erdey-Grúz Balázs az IKM delegátusának, a bizottság titkárának helyettese a Hujber résztulajdonú AGROIL igazgatósági tagja.
Tímár László az IKM korábbi főosztályvezetője (az NGKM főosztályvezetőjeként olyan tárgyalási engedélyt ad ki Hujber
Ottónak, ami a minisztérium nyilvántartásában nem szerepel) Pál László főtanácsadója, a Hujber féle Agrolízing felügyelő
bizottsági tagja.

Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Hujber ismervén a vonatkozó titkos kormányhatározatot s egyebeket, pontosan
tudja, hogy mikor milyen ajánlatot kell tennie, s ennek alapján több tárgyalás és pályázat győztese. A parlamenti interpellációk
nyomán megbízását Dunai miniszter visszavonja.

barco Creative Commons License 1999.09.21 0 0 21
Kivonult az ellenzék a költségvetési bizottság üléséről
szeptember 21. 16:05
[MR] A szocialisták és a szabaddemokraták kivonultak az Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottságának üléséről. Így tiltakoztak az ellen, hogy a kormánypárti többség nem támogatta azt a javaslatot, amely szerint a Nemzeti Bank és a CW Bank ügyének vizsgálatára hozzák létre a testület ellenőrzési albizottságát. Szekeres Imre bizottsági elnök az Országgyűlés elnökéhez fordul támogatásért, mert már negyedszer fordult elő, hogy a koalíciós képviselők megakadályozták az ellenőrzési albizottság felállítását. A szocialista politikus hangsúlyozta, hogy a bizottság így nem tudja ellátni ellenőrzési funkcióját. Előzőleg a költségvetési bizottság szoros szavazataránnyal a plenáris vitára alkalmasnak ítélte Surányi György jegybankelnök beszámolóját a Nemzeti Bank tavalyi tevékenységéről. Az MNB elnöke elmondta, támogatja és indokoltnak tartja parlamenti albizottság létrehozását a CW Bank ügyében, az általa vezetett pénzintézet készen áll arra, hogy részt vegyen a vizsgálatokban.

Korábbi mai hír: "Arra a kérdésre válaszolva, hogy felelősnek tartja-e Surányi Györgyöt a CW Banknál kialakult helyzetért, a miniszterelnök kijelentette: ez a kérdés nem tartozik a kabinetre, ezzel a parlament foglalkozik."

A két hír alapján világos, hogy a miniszterelnök szerint egy parlamenti bizottság, pontosabban ez esetben maga a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság, nem egyenlő a parlamenttel.

Tehát nem a bizottság esetleges ellenőrzési albizottságának a vizsgálat eredményétől függően kell dönteni, hanem, majd lesz egy előterjesztés fentről az egész parlament számára és úgy döntenek - frakciófegyelemmel.

Talán ha a bizottsági elnök kormánypárti lenne, akkor másképp lenne. De pont ez a demokrácia (egyik) szépsége: lehet valamit bizottsággal is vizsgálni teljes kompetenciával (lsd. Kosztolányi és a Megfigyelők Band performance-ját), de lehet anélkül is.

paulusz Creative Commons License 1999.09.21 0 0 20
Új hír:
A kormánypárti többség nem szavazta meg a vizsgálóbizottság felállítását. (index 16:04)
Most akkor kell vizsgálódni, vagy nem kell. Addig amíg Ovi akarja kell, de ha az érintett is akarja és az ellenzék is akkor már nem ??
Hogy van ez ?
Black Creative Commons License 1999.09.21 0 0 19
Habár most éppen "karbantartás van", remélem, hogy az alábbi ábra - amelyik Surányi levele alapján készült - megvilágít bizonyos összefüggéseket.

A lényeg: 1996-ban, amikor megtörtént a kormánydöntés az adósságcseréről, már felmerülhetett a gyanú, hogy valami nincs rendjén a CW körül. A gyanúra okot adhattak francia, német és osztrák sajtóközlemények is (elképzelhető, hogy éppen ezek miatt bízták meg a KPMG-t).

A gyanú fennállása dacára, hiszen folyt a vizsgálat, a parlament jóváhagyta az adósságcserét, a költségvetés pedig - ebbe burkolva - elkezdte finanszírozni a CW veszteségét.

A gyanúra alapozva folyt a veszteségfeltárás c. művelet is, miközben a költségvetés évről-évre folyamatosan finanszírozta veszteséget. Amikor feltárták a helyzetet, 1998-ban Surányi tájékoztatta a miniszterelnököt. Azonban egy év telt el a CW vezetőinek feljelentéséig -az osztrák ügyészségen.

Azon túlmenően, hogy a dolognak nemzetközi vonatkozása van,
1.) valóban megalapozott lehet a vélekedés, hogy az 1996-os "gyanú" miatt a CW veszteségével, mint "tétellel", esetleg valamilyen más elbánást kellett volna javasolni.
2.) Kérdés persze, hogy ilyen esetben mi lehet a törvényes eljárás?
3.) További kérdés, hogy miért telt el 1 év a tényfeltárás és a feljelentés között?

vomit Creative Commons License 1999.09.21 0 0 18
mosmár sohse tudom meg, milyen okossággal indította rezső ezt a tonikot. :..-(
Mario Brekt Creative Commons License 1999.09.21 0 0 17
Budapest, 1999. szeptember 21., kedd (MTI) - Nem hiszem, hogy kettőnk beszélgetésére tartozna a CW Bank ügyének tisztázása - közölte Orbán Viktor miniszterelnök kedden újságírók előtt, miután a kormányülés szünetében négyszemközti megbeszélést folytatott Surányi Györggyel, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökével.
Orbán Viktor hozzátette: a kormány nem kíván ebben az ügyben semmit sem tenni, mivel nincs rá hatásköre.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy felelősnek tartja-e Surányi Györgyöt a CW Banknál kialakult helyzetért, a miniszterelnök kijelentette: ez a kérdés nem tartozik a kabinetre, ezzel a parlament foglalkozik.
Surányi György jegybank-elnök újságíróknak elmondta, hogy a kormányfővel egyetértettek abban, hogy a továbbiakban is vizsgálni kell az ügyet, ha lehet közösen.
- Nem gondolom, hogy az ügynek olyan háttere lenne, amelyet részleteiben is tisztázni kellett volna - fűzte hozzá Surányi György.
Mint mondta, támogatja és indokoltnak tartja parlamenti albizottság létrehozását a CW Bank ügyében, az MNB készen áll arra, hogy részt vegyen a vizsgálatokban. (MTI)
HitetlenTamaska Creative Commons License 1999.09.21 0 0 16
Ez a cikk borzasztoan tetszett nekem. Ugyhogy most beülök egy testvéri tankba és Schlecht Csaba "üvegzsebét" bámulom.
Jé, tényleg nincs már benne semmi!
dr. Életkopf Creative Commons License 1999.09.21 0 0 15

Mai NÉPSZABDSÁG:

A jegybank elnökének levele a kormányfőhöz

Orbán Viktor miniszterelnök a mai kormányülésen találkozik Surányi Györggyel,
az MNB elnökével. A megbeszélést a jegybankelnök kezdeményezte a lapunkhoz
eljutott és az alábbiakban teljes terjedelmében közölt levélben. – Az utóbbi
hetekben nehéz lett volna nem érzékelni az MNB iránti bizalom gyengülését – írta
a kormányfőnek a jegybankelnök.

Orbán Viktor miniszterelnök és Surányi György, a jegybank elnöke a mai kormányülésen
mindenképpen találkozik, és nincs kizárva, hogy aznap négyszemközti megbeszélés is lesz
közöttük – nyilatkozta hétfőn Borókai Gábor kormányszóvivő. A miniszterelnök hétfőn
megkapta Surányi György levelét. Az MNB elnöke a levélben találkozót kért Orbán
Viktortól a kettejük között kialakult feszültség feloldása érdekében. – Mivel a keddi
kormányülésen a költségvetésről lesz szó, azon a jegybankelnök amúgy is jelen lett volna –
mondta Borókai.

Emlékezetes: Orbán az elmúlt napokban bírálta az előző kormány és az MNB közötti
adósságcserét, ezt összefüggésbe hozva a jegybank bécsi pénzintézete, a CW Bank 70
milliárd forintos veszteségével.

Az Országgyűlés költségvetési bizottsága szintén kedden hallgatja meg Surányi Györgyöt.
Szekeres Imre, a bizottság szocialista elnöke hétfőn jelezte: Surányi György és Kelemen
László, a felügyelőbizottság elnöke is jelezte részvételi szándékát a bizottság ülésén.

Az alábbiakban némileg rövidítve közöljük az MNB elnökének a miniszterelnökhöz
küldött levelét:

„Az utóbbi hetekben nehéz lett volna nem érzékelni az MNB iránti bizalom gyengülését.
Addig, amíg ezt Ön személyesen és nyilvános formában nem juttatta kifejezésre, nem
kívántam megszólalni. Ezúttal is a levélformát választom, abban a meggyőződésben, hogy
elkerülhető egy hosszúra nyúló nyílt vita, amely az MNB és a kormány között
konfrontációhoz, következésképpen súlyos károkhoz vezet. Bízom abban, hogy sem Ön,
sem a kormány nem érdekelt egy ilyen helyzet létrejöttében. Ennek érdekében is készen
állok arra, hogy bármikor, Önnek megfelelő időben személyesen találkozzunk.

Az elmúlt hét végén olyan feltételezéseknek adott hangot, amelyek nyilvánvalóan nem
felelnek meg a tényeknek. Sajnálom, hogy bejelentését megelőzően nem talált alkalmat az
MNB vezetőivel való konzultációra. Emellett a tárgyszerű tájékozódásra természetesen
rendelkezésre állhatott volna az Országgyűlés által választott felügyelőbizottság vagy a
pénzügyminiszter úr is, aki közvetlenül képviselte a kormányt az MNB igazgatóságában.
Ezért fontosnak tartanám, ha az Országgyűlés megfelelő fóruma – akár külső szakértők
bevonásával – az ÁSZ és az előző parlament ellenőrzését követően újra áttekintené az
adósságcserét, illetve a CW Bankban felhalmozódott súlyos károk enyhítéséért és a
felelősség megállapításáért végzett munkánkat, amelyet részletesen bemutattunk az
Országgyűlésnek az MNB 1998-ról szóló éves beszámolójában is. A jegybank
közgyűlésére készült tájékoztatót még májusban a sajtó rendelkezésére is bocsátottuk.

Surányi ezután levele következő részében cáfolja a miniszterelnök feléttelezését, amely
szerint oksági kapcsolat lenne az adósságcsere és a CW-ügy között, illetve, hogy az
adósságcserével az MNB el kívánta volna fedni a bécsi bank veszteségeit. Majd így
folytatja: a régi gyakorlat (...) valóban elfedte a költségvetés és a jegybank közötti
kapcsolatot, a jegybank folyamatosan és közvetlenül hitelezte a költségvetést, mégpedig
kamatmentes hitellel. Pont ez az elszámolási rendszer adott lehetőséget arra, hogy az MNB
valós veszteségét el lehessen tusolni a „nullás adósság” terhére. Ez a rendszer önmagában
is szerepet játszott az ország múltbeli eladósodásában, majd a kilencvenes évek súlyos
inflációjában. Semmilyen szakmai normának, nemzetközi számviteli előírásnak, illetve
EU-gyakorlatnak sem felelt meg a régi rendszer.

Sokoldalú és részletes nyilvános viták sorozata után ’96 nyarán született végső
kormánydöntés az adósságcseréről, s azt ’96 őszén tárgyalta meg és hagyta jóvá az
Országgyűlés. Lebonyolítását lépésről lépésre ellenőrizte az ÁSZ, a szakmai
előkészítésben pedig aktívan és támogatóan vettek részt a nemzetközi pénzügyi
intézmények. A folyamat lebonyolítása előtt és után is hangsúlyoztuk és bizonyítottuk azt,
hogy az adósságcsere az állami költségvetés nettó pozícióját, tehát az MNB-vel való nettó
kapcsolatát önmagában egyáltalán nem terheli.

Ezzel szemben a CW 1998 közepére feltárt veszteségének valós méretét az MNB
vezetősége egyáltalán nem ismerhette 1996 közepén, amikor az adósságcseréről született
kormánydöntés. Mint azt az Országgyűlésnek megküldött részletes és nyilvános
beszámolóban időrendi sorrendben bemutattuk, 1996 nyarának végén adtunk megbízást
az KPMG Hungáriának – gyanús jelenségek felfedezését követően – a bank átvilágítására.
Ennek a megbízásnak az első nem végleges változata 1996 december közepe után jutott el
az MNB-be, s az akkor megjelölt céltartalék-hiány lényegesen különbözött az 1998 első
felében feltárt összegtől. Tehát sem mennyiségileg, sem időben (az Országgyűlés már régen
megkezdte az adósságcsere vitáját), sem funkcionálisan nem lehetséges kapcsolatot
teremteni a CW veszteségei és az adósságcsere között. A KPMG végső jelentésének ’97
februári elkészítése után hozzávetőlegesen egy évet vett igénybe a tényfeltárás. Éppen ezért
tudtam önt első hivatalos találkozásunk alkalmával, 1998. július végén tájékoztatni a CW
helyzetéről, illetve a legfontosabb általunk ismert tényekről, gyanúról.

Ezt követően az ön egyetértését is kérve, a pénzügyminiszter úrral, a régi és az új
felügyelőbizottsággal közösen a felmerült anyagi és erkölcsi károk lehetséges mérséklését
tartottuk szem előtt. Eközben megkezdődött a károkozók felelősségének sokoldalú és
alapos feltárása, megállapítása és a felelősségre vonás előkészítése. Az eddig megtett több
tucat feljelentés mellett, 1999. szeptember 13-án miniszterelnök úrral történt tavaszi
egyeztetéseknek megfelelően a CW az MNB utasítására megtette a büntető feljelentést az
osztrák államügyészségen a hitelintézet korábban elmozdított vezetőségének öt tagja ellen,
akik a veszteségek többségének keletkezése idején, tehát 1991–1996 között álltak a CW
élén.”

A levél befejező részében a jegybankelnök utal rá: a még sérülékeny stabilitás megőrzése
is a nyilvános polémia elkerülését teszi szükségessé.

Munkatársainktól

A szocialista képviselőcsoport szerint két különböző kérdés az MNB adósságcseréje és
CW Bank ügye – mondta Kovács László MSZP-elnök tegnapi sajtótájékoztatóján. Az
adósságcsere semmilyen kárt nem okozott a költségvetésnek és az adófizetőknek. A CW
Bank vesztesége nem a jövő évi, hanem az 1996–97–98-as költségvetést terhelte. Burány
Sándor frakcióvezető-helyettes szerint a kormány a MIÉP forgatókönyvét követi, amikor
megpróbálja lehetetlenné tenni a jegybank munkáját.

speaker Creative Commons License 1999.09.20 0 0 14
Surányi bankelnök
levelét megírta

A miniszterelnök, Orbán Viktor a gyöngybetűkkel írott számítógépes levelet szombat estig még nem kapta meg, vasárnap sem tudtunk róla semmit, de borzasztóan ideges vagyok, hogy mi lehet benne. Fontos levél lehet, mert a Magyar Nemzeti Bank elnöke nem írogat csak úgy leveleket. A körmömet rágom, mint az utóbbi néhány napban az a szűk kör, amelynek folyamatosan sírásra görbül a szája, hogy Surányit nem szabad bántani, Surányi maga a forint, az erős forint, az erős fillér, és ha valaki rá próbál kérdezni, hogy mi lett azzal a 70 milliárd forinttal már 170 milliárdról is beszélnek , amelyet az MNB leányvállalata, a bécsi pénzintézet, a CW Bank eltüntetett, aztán ilyen-olyan tranzakció folytán Surányiék a magyar költségvetésre terheltek, akkor egyes politikusok, szakemberek, médiaguruk máris egész pályás támadást vélnek kihallani. Mondják is: az egész világ, egész Európa, még tőlünk keletre is, meg aztán az összes szigetek, a Jersey, a Maldív csak Surányiban bízik, mert ő a biztosíték a nyugati tőkének, a befektetőknek, mert ha ő nincs, akkor menekül a tőke, menekül minden, menekül mindenki.
A miniszterelnök pedig nem mondott mást, hogy a 70 milliárd az 70 milliárd, és ez nem bizalom kérdése (ezt már én tettem hozzá), ez nem felhőtlen SurányiOrbán kapcsolat vagy jó barátság. Nem olyan gazdag az ország mondjuk többszörös árvíz, belvíz után , hogy milliárdokat lenyeljen, inkább döntse el ezt egy vizsgálat, az arra hivatott Országgyűlés, hogy hová, merre, kinek, miért, hogyan jutott el a mi pénzünk máshoz, másokhoz, akik egy fillért, forintot sem áldoztak ennek a népnek.
Idegességemben még most is rágom a körmömet, mert esik a BUX-index, egy hét alatt 5,7 százalékkal esett, s ez mind azért, mert a miniszterelnök összekapcsolta a jegybank 1997-es adósságcseréjét leánybankja, a bécsi CW Bank évek alatt felhalmozódott veszteségeivel. Ráadásul itt az is szóba került, hogy netán a múlt rendszerbeli kommunista titkosszolgálatok pénzét is itt mosták, esetleg jó elvtársak pénzét, de hát ezt majd a vizsgálat deríti ki. Ha tudja.
A többi között a Magyar Rádió 16 Óra című adása is beszállt a ringbe, a múlt hét szombatján közszolgálatilag sírt egy órán át Surányiért, csak érte, na mindegy, különböző szakértők aggódtak Magyarországért, ha ez így megy tovább, végleg elúszik a forint, vége van a monetáris gazdaságpolitikának, közben izgalmamban tovább rágtam a körmömet, hátha megszólal Gidai Erzsébet, Csáth Magdolna, Kopátsy Sándor, netán Bod Péter Ákos, és mondanak valamit a pénzmosásról, a bokrosi Budapest Bank eltűnt milliárdjairól, a Postabank 150 milliárdjáról, mert itt Zugligetben, ahol több mint negyven éve élek, állandóan kérdeznek engem, a banki, állami bankok eltapsolt 100 milliárdjainak miért nem kerül elő a bűnöse, a tolvaja. Én meg csak ködös válaszokat tudok adni, mint ők, a nagyok, hogy a bankkonszolidáció, az egyensúly meg csomagok, egyszóval, ahogy szokták.
Mindenesetre a BUX zuhan, és mindig akkor zuhan lefelé, amikor kell. Most is kell, mert a fő biztosítékot veszély fenyegeti, a függetlent, a magától függetlent, mert a Magyar Nemzeti Bank elnökének függetlennek kell lennie a mindenkori kormánytól az alkotmányban is benne van , mint ahogy független volt akkor is a nagy forintőrző Surányi György, amikor 1991-ben aláírta az SZDSZ által szervezett Demokratikus Chartát, mert úgymond aggódtak a szabadságért, a sajtószabadságért, egy kicsit a pénzért, egyszóval a BUX-index zuhan, amikor kell, mert 1998 májusában is zuhant, amikor a polgári koalíció győzött, és a szocialista, szabad demokrata össze nem fogás vesztett.
Törődjünk bele a BUX, a pénzmozgás, a tőke már csak ilyen, rendszerspecifikus, nem szereti a másságot. A BUX egy centit, egy százalékot sem mozgott, amikor 1995-ben a Horn Kuncze-kormány idején egy évvel a mandátuma előtt elküldték Bod Péter Ákost, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnökét, akit még Antall József idején neveztek ki. De hát itt a jegybanki függetlenség nem számított, akkor itt senkinek sem görbült le a szája, nem beszéltek forintvégről, országvégről.
Bizsergető érzés, ismét elindultak a testvéri tankok, kiküldött újságíró munkatársai is, miután a napokban Bécsen át New Yorkig, majd Zürichen keresztül küldik a vészjelentéseket. Mint olvashatjuk, több helyen árnyékot vet a hazai piac alakulására a bizonytalanság. A Neue Zürcher Zeitungtól szegény Andreas Oplatka őt nem küldték, akit nem lehet baloldalisággal vádolni, szavait is kiforgatták egyes hazai vezető sajtóorgánumok. Írásából azt emelték ki, hogy egyre kétségesebbnek tűnik az, hogy politikailag valóban kifizetődő-e az Orbán-kormány radikális irányvonala, amelynek célja a szocialisták kiszorítása az üzleti és médiavilág hatalmi pozícióiból. Holott a cikk lényege az, amikor azt fejtegeti, hogy a Fidesz-kormány politikája, erkölcsi megalapozása kifogástalan.
Nos azt hiszem, ez a lényeg. Üvegzseb. Tiszta kéz. Ez kellene ennek az országnak. Addig is rágom a körmömet: mi lehet abban a levélben? Mindezek után a konzekvenciák levonására nem is gondolok.
Stefka István

Wishfor Creative Commons License 1999.09.20 0 0 12
Én azt hittem hogy a kormányok azért vannak, hogy az országot vezessék, most meg kiderül, azért hogy a cégektől állami megrendeléseket vegyenek el és más cégeknek adják ezeket.
Ilyen tiszta és őszinte megfogalmazását a FIDESZ-kormány politikai céljainak még nem hallottam. Lám milyen jó, hogy valaki figyelemre méltat minket a MEH-ből. :)
speaker Creative Commons License 1999.09.20 0 0 11
Akkor helyesen:
A politikához értő ember előre látja a múltat.
Például, hogy Nemzeti Bank elnökének mennie kéne, -mármint a Népszabadság szerint.
Hogy miért, azt a bonni tudósító indokolta.
Lásd lentebb.

speaker Creative Commons License 1999.09.20 0 0 9
Politikához értő ember lőre látja a multat.
A Népszabadság szerint az MNB elnökének mennie kell. Bonni tudósítója így érvelt:
"A Bundesbank elnöki tisztsége szigorúan bizalmi állás is. Ha a kormány és a jegybanki elnök közötti bizalom megsérül, akkor persze a Bundesbank elnöke idő előtt távozik tisztségéből. Példa erre a Bundesbank 1991-ben idő előtt visszavonult elnökének, Karl-Otto Pöhlnek az esete. A bankszakember ellenezte a német újraegyesítés előtt végrehajtott keletnémet pénzcserében alkalmazott átváltási kurzust, amihez a Kohl-kormány politikai okokból ragaszkodott. Miután Bonn kész helyzet elé állította Pöhlt, nem maradt más hátra, minthogy 1991 nyarán benyújtsa lemondását. Utódlását a kulisszák mögött és megfelelő tapintattal intézték: a Bundesbank első embere kétéves ideiglenes megbízatással Helmut Schlesinger lett, az igazi utód, Kohl embere, Hans Tietmayer két évig Schlesinger helyetteseként tevékenykedett, s 1993 augusztusi hivatalba lépésekor a Pöhl-üggyel már senki sem foglalkozott."
Törölt nick Creative Commons License 1999.09.20 0 0 8
köszönöm, én is '95-re emlékeztem.... ;-)))
dekóder Creative Commons License 1999.09.20 0 0 7
Kedves Pethor!

Én ezt találtam:

Magyar Hírlap, 1995. szeptember 9.

Bezárják vagy eladják a Magyar Nemzeti Bank három külföldi pénzintézetét. Az MNB-ben megtudtuk, hogy a jövő év végéig fokozatosan kerül sor a londoni, bécsi és frankfurti bankok bezárására, illetve eladására. Az Ausztriában működő Central Wechsel- und Creditbanknak információink szerint máris van vevője: az Országos Takarékpénztár és a Kereskedelmi Bank. (...) Információink szerint a vegyes tulajdonban levő CIB Bank is érdeklődik a CW után.

Valamint ezeket:

MH., 1996. február 14.
A magyar pénzügyi szférához is vezetnek szálak egy valószínű nemzetközi csalásban, beleértve a Magyar Nemzeti Bankot – állítja a franciaországi Belfort városának két vizsgálóbírónője. (...) Vasárnap óta pénzügyi visszaélések, egyebek között pénzmosás gyanújával tartják vizsgálati fogságban Bisser Dimitrov 47 éves bolgár származású amerikai vállalkozót, aki egyebek között Budapest mellett tervezte olyan gyár megnyitását, amely nagy kapacitású számítógépekhez szolgáló merevlemezeket gyárt.
A Les Echos című francia lap értesülése szerint a vállalkozás nemzetközi lenne, de tőkéjének csaknem felét ketten adnák: egyrészt a Magyar Nemzeti Bank egyik ausztriai leányvállalata, a CW bank, másrészt a New Yorkban székelő HFT társaság, amely "szintén erősen kötődik a magyar pénzügyi szervezetekhez".

MH., 1997. május 12.
A korábbi tervekkel ellentétben az idén mégsem adják el a legpatinásabb magyar leánybankot, a bécsi Central Weschel- und Creditbankot (CW). Az elmúlt időben a franciaországi GigaStorage-botrány és a több százmillió schillinges veszteségről felröppent bécsi híresztelések nyomán többször is az érdeklődés középpontjába került bank eladása várhatóan 1998-ban valósul meg.

Törölt nick Creative Commons License 1999.09.20 0 0 6
Mikor kezdeményezték az CW Bank felszámolását ?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!