Ebben lehet, hogy igazad van, nem újdonság, hogy a kipellengérezés nem feltétlenül megy mindig szigorúan elvi alapon. De ez SZVSZ _mindkét oldalra_ igaz.
Hogy esetleg taktikai megfontolásból Torgyánt kevésbé rugdossák, az az én szememben nem változtat azon, hogy aki bojóc, az bojóc marad. De hogy enyhítsünk a "gyűlölethiányon": a mai Népszabóság A PM kevesebb agrártámogatást kíván adni című cikkéből azért kiderül, hogy TJ nem tagadja meg önmagát. "Felelős" miniszterként aláírt egy megállapodást, amiben 40 milliárd forinttal nagyobb összegre tett ígéretet, mint amennyi a dolgok jelenlegi állása szerint a tárcájának jár. Vagy (megint) tudatosan hazudott és olyat ígért, amiről tudja, hogy nem tudja betartani, vagy a zsarolás újabb fegyverét gondolta bevetni - saját kormányfőjével szemben. Bármelyik is igaz, le a kalappal.
S a legjobban talán ez tetszik: >>A Népszabadság kérdésére a kisgazdapárt elnöke elmondta: a gödi tanácskozásra levélben hívták meg Orbán Viktort is. A miniszterelnök nevében azonban „félreértve a meghívást, Stumpf István miniszter válaszolt, és jelezte, hogy a miniszterelnök a költségvetés kérdéseiben nem kíván levelezést folytatni, ezért nem jelenik meg”.<<
Ja, egyébként elsüllyedt itt egy nem kifejezetten fikázós topic - Illegális kisgazdapárt? - szerintem érdemtelenül. A kérdés megérne egy misét. Persze SZVSZ. A kartácsok viszont valamiért nem haraptak rá...:((
Azért én szeretem a bojócot - hiányérzetem van.
;-))
Azt hiszem, Mezei Balázsnak igen lyó szeme van.
Rákerestem itt a mi kis helyi keresőkben a torgyános topicokra. 29 darab van, aminek a címében szerepel a "torgyán" string.
Ezek közül a torgyánfikázókba augusztus 27.-e körül jöttek az utolsó hozzászólások, azaz a torgyániáda szeptemberrel leállítva.
"E fejlôdést jól követhetôen kísérte a közbeszédet megszabó médiumok hangvételének – a gyűlöletretorikának –
átalakulása, mely persze nem megy egyik napról a másikra; elég, ha kezdetben csak a tónus éle tompul, szélsôséges
formái eltűnnek, majd késôbb sor kerülhet az egyéni vélemények (nem kevésbé csodálatos) metamorfózisára is.
Jelenleg a tompulás fázisában vagyunk. Véleményem szerint a Torgyán-ellenes gyűlöletretorika csillapítása hamarosan
újabb szakaszba lép, s noha nem várható teljes eltűnése, bizonyos, hogy hamarosan észrevétlenné válik."
Meglehetôsen érdekes vélemény fogalmazódott meg Mezei Balázs filozófus, egyetemi oktató cikkében. Mintha a cikk írója valójában sajnálná, hogy mérséklôdött a Torgyán elleni támadások hevessége. Ízlése érzésem szerint meglehetôsen közel áll a Fidesz vezérkar véleményéhez. Nekik sem tetszik ugyanis, hogy a szocialisták mostanában udvarolnak egy kicsit Torgyánnak, ahelyett, hogy folyamatosan piszkálnák.
Persze felvetôdik egy másik lehetôség is, nevezetesen, hogy az elmúlt hónapok eseményei tükrében Torgyán a kormány egyik legtisztább kezű politikusának tűnik, ezért kisebb a támadási felület.
Az elmúlt idôszak egyes "Torgyános" botrányait amúgy sokféleképpen lehet magyarázni és értelmezni. Például a "légügyi" botrányként elhíresült esetben nem zárható ki, a "kazettás" botrány felfújásában pedig egyenesen nyilvánvaló a Fideszhez közeli körök, illetve az irányítása alatt álló média szerepe. A 413 milliárdos követelés folyamatos emlegetése eközben széles körben népszerűsíti Torgyánt, hiszen az emberek azt mondják: lám "a Józsi" legalább igyekszik betartani az igéreteit, míg a fideszesek becsaptak mindenkit. Ô abból is profitálhat, ha nem kapja meg a kért pénzt, mivel a tárca minden kudarcáért a koalíciós partnert teheti felelôssé jövôre.
Torgyán népszerűségének esetleges növekedése a miniszterelnöknek sem nagyon lehet ínyére, hiszen egy nagyon népszerűtlen partner sokkal jobban befolyásolható és kontrollálható, mint egy magát erôsebbnek érzô.
Szerintem tehát nem véletlen, hogy a Torgyánt elleni támadások elmaradásával leginkább a Fidesszel szimpatizálóknak támad hiányérzete.
Az elkövetkező hetekben/hónapokban ritka alkalomnak leszünk szemtanúi: "egyenes adásban" figyelhetjük meg, Mezei Balázs gondolatai az Index hozzászólásaiban érvényesülnek-e?
----
Netán nyílik topic majd ilyen címmel is: TJ - a jobboldal árulója!
Nézetrasszizmus vagy politikai taktika?
Fricz Tamás meghökkentô kifejezéssel lepte meg olvasóit: véleménye szerint idehaza nézetrasszizmus uralkodik (Magyar Nemzet, szeptember 10.). Nézetrasszizmusnak nevezi azt a jelenséget, melyben a politikailag és közéletileg egymástól elhatárolódó csoportok a szükséges különbségek hangsúlyozásán túlmenôen gyűlölettel néznek a másik tábor képviselôire, és gyűlöletet szítanak irántuk és nézeteik iránt. A politológus, aki kiegyensúlyozott véleményalkotásáról ismert, a megszokottnál keserűbben nyilatkozik. Véleménye szerint a nézetrasszizmus nem oldható föl; de gyógymódnak nem az önmegtartóztatást ajánlja, hanem a nézetek határozott artikulációját, amivel talán elejét lehet venni az elhallgatásból táplálkozó gyűlölettűz terjedésének.
Egyetértek az elemzôvel. De felhívnám a figyelmet a kérdés néhány további összefüggésére. Kiindulópontként ajánlom megfontolásul a Torgyán-jelenség történetének újabb fejezetét. Azt láthatjuk, amióta a szocialista párt fölfedezte, hogy az FKGP-vel kellene szövetségre lépnie, a korábbi gyűlöletkampány, mely Torgyán József személyére irányul, csillapodni kezdett. Mi több, azt tapasztaljuk, hogy Torgyán és Kuncze Gábor egymás mellett feszítenek a napilap címoldalán, mindkettô tele szájjal kacagván. Azt látjuk, Torgyán céljai hirtelen mindennapos fordulatként bukkannak föl szocialista politikusok vélekedéseiben; azt, hogy Torgyán, az egykori „féregirtó”, ma már egyre gyakrabban „a jó öreg Józsi bácsi”. Figyeljünk: azok oldalán alakul ez a kép, akik egy-két évvel ezelôtt még a „dögkeselyűk” pártvezérének rémképét propagálták; azok, akik bô egy évvel ezelôtt még a „Torgyán– Orbán kormány” kimondhatatlan iszonyatától óvták a magyar lakosságot.
Nem folytatom. Mindenki gondolja át e szinte kafkai metamorfózis történetét. De néhány következtetést azért szeretnék levonni.
A nézetrasszizmus ugyan ténylegesen meglévô emberi – lélektani, kulturális, társadalmi – különbségekre és az ezekhez kapcsolódó indulatokra épít, ám semmiképpen sem ok, hanem: szimptóma.
Szimptómája pedig a társadalmi közbeszédet irányító stratégiai elképzeléseknek, melyek egy jól körülhatárolható csoportban fogalmazódnak meg, és szociológiailag leírható mechanizmusokon keresztül érvényesülnek abban a körben, melynek tagjai a közbeszéd egy jelentôs részét véleményükkel képesek befolyásolni. A véleményformálók viszonylagos hazai hatékonyságának oka a társadalom formátlansága, ami az egyéni, a csoport- és rétegérdekek kiforratlanságára vezethetô vissza.
A nézetrasszizmus mélyebb oka tehát a társadalmat befolyásolni törekvô stratégiai elképzelések, melyek rövid idôn belül megváltoztathatók. Ha a Torgyán-jelenséget vesszük alapul, a következô fázisokat láthatjuk: 1.) A Torgyánnal való szövetségre lépés ötlete, mely nyilvánosan megfogalmazódik (1998 ôsze; mögötte egyformán érvényesül taktikai megfontolás és reális törekvés). 2.) A megfelelô puhatolózások, majd a tézisek és programok tényleges összevetése (1999. tavasz). 3.) A konkrét együttműködés területeinek lehatárolása, a lehetséges együttműködés kereteinek megszabása, a kölcsönös viselkedési kódexek kialakítása (1999. nyár eleje). 4.) A tényleges „korlátozott kooperáció” beindulása (1999. ôsz).
E fejlôdést jól követhetôen kísérte a közbeszédet megszabó médiumok hangvételének – a gyűlöletretorikának – átalakulása, mely persze nem megy egyik napról a másikra; elég, ha kezdetben csak a tónus éle tompul, szélsôséges formái eltűnnek, majd késôbb sor kerülhet az egyéni vélemények (nem kevésbé csodálatos) metamorfózisára is. Jelenleg a tompulás fázisában vagyunk. Véleményem szerint a Torgyán-ellenes gyűlöletretorika csillapítása hamarosan újabb szakaszba lép, s noha nem várható teljes eltűnése, bizonyos, hogy hamarosan észrevétlenné válik. Hadd szögezzem le, hogy bizonyos értelemben egyetértek a politikai lépésekkel, melyek ehhez az eredményhez vezettek. Elôször is azért, mert általában szükséges a gyűlöletretorika tompítása. Másodszor azért, mert Torgyán József – leendô köztársasági elnökünk – meg kell hogy egyezzen ellenfeleivel, ha reprezentatív módon akarja hivatalát gyakorolni. Harmadszor azért is, mert a most vázolt eljárás példát statuál arra, hogyan kell megszüntetni egyáltalán a közbeszédet uraló és gyűlöletretorikában kifejezôdô nézetrasszizmust.
A nézetrasszizmus egyes fajtái tehát gyógyíthatók, mégpedig meglepôen gyorsan. De csak akkor, ha konkrét politikai akarat áll a háttérben. Ilyen csak politikai érdek alapján keletkezik. Nem vitás: a mai politikai szembenállás viszonyai között a gyűlöletretorikát tompítani kívánó politikai akarat érdekeltsége gyenge. Hiszen az MSZP továbbra is kiindulhat abból, hogy a kisgazdákkal való látens kooperáció önmagában is hozzásegítheti a pártot ahhoz, hogy a következô választásokon a Fideszt megelôzze. Tehát a politikai akarat e téren továbbra is a Fidesz-ellenes nézetrasszizmus katalizálásában tűnik érdekeltnek.
A Fidesz a maga részérôl továbbra is érdekelt a világos különbség képének fönntartásában, mely e fiatal pártot a régi pártoktól elválasztja. Ezért a Fidesz nem fog változtatni eddig is megfigyelhetô demarkációs politikáján, mert ezáltal definiálja magát. Ugyanakkor nem érdekelt a nézetrasszizmus fenntartásában; ezért ennek tompításáért – azt hiszem – belátható idôn belül konkrét lépéseket fog tenni. Ezek a lépések némi enyhülést hoznak majd a hazai közéletben. Feltehetô azonban, hogy a nézetrasszizmus fenntartásában a továbbiakban leginkább az SZDSZ lesz érdekelt: abban reménykedik, hogy ezáltal képes visszanyerni egykori híveit. De a közvélemény-kutatók nem jeleznek ilyen tendenciát; a Fidesztôl elpártolók a szocialistákhoz lépnek át. Ezért ténylegesen az SZDSZ sem érdekelt a nézetrasszizmus éles formáinak fenntartásában. Mi több, az SZDSZ önálló arculata – mely továbbra sem akar kirajzolódni – éppenséggel a Fidesz felé történô nyitásban (tehát a nézetrasszizmus oldásában) nyerhetne határozottabb kontúrokat.
Mégsem hiszem, hogy az optimális tompuláson túl lényeges változás történhet e téren. Ennek oka nem annyira a társadalom, mint inkább a politikai elit megosztottsága, illetve a társadalom kiszolgáltatottsága az akaratképzôk véleményével szemben. A hazai társadalom „lágy”, saját érdekeivel csak szerény mértékben van tisztában, világnézetileg befolyásolható, tehát fogékonyabb a nézetrasszizmusra, mint a fejlett demokráciák lakossága. Mégsem vagyok peszszimista. A Fidesz lényegéhez hozzátartozik a kockázat vállalása, az erkölcsi következetesség. Ennek véleményem szerint meglesz a maga társadalmi foganatja. Amilyen mértékben erôsödik az emberek önállósága, amilyen mértékben képesek fölismerni saját érdekeiket, oly mértékben csökken kiszolgáltatottságuk a politikai akaratformálók propagandájával szemben. Ez a folyamat egy négyéves ciklusban nem juthat nagyon messze; de addig igen, hogy egy jól szervezett és optimálisan fókuszált, reális eredményekre épülô kommunikációs stratégia a nézetrasszizmus fennmaradó retorikájával szemben eredményesen vegye fel a küzdelmet. Ezért a nézetrasszizmus látványos hanyatlása csak a következô ciklusban várható, amikor már fény derült arra, hogy a mégoly szenzációéhes hazai társadalom sem mindenevô.
Az elmúlt időszakban a T.asztalom igen szépszámú, és imponáló szellemi pezsgést mutató Torgyán-topic élt.
Elgondolkodtatott azonban, hogy e topicok egyre-másra süllyedni kezdtek, és most - ha ez így folytatódik - lassan az utolsó Torgyán-topic is kicsúszik az első százból.
Kérdéseim:
1. Ki érzi még úgy - rajtam kívül - hogy Torgyán-vákuum fenyeget?
