A gyereknek - és az egész emberiségnei is - az a legjobb, ha úgy van nevelve, hogy szerethető felnőtt váljon belőle! A nagy diktátorok is cuki kisbabák lehettek csecsemőként, de aztán valamit nagyon elrontottak náluk - és már otthon!...
Elmeletileg a 0-nal nagyobb valoszinuseggel termeszetesen ez is benne van a pakliban! Csak a gyakorlatban nem lattam meg, hogy valaki normalis csaladi eletet tudott volna elni kizarolag azon az alapon, hogy mindent maskepp csinal, mint a szulei! Ezzel azt akarom mondani, hogy magadat add bele a gyermek nevelesbe: a sajat elveidet, a sajat tapasztalataidat, a sajat szivedet .... A gyermekneveles annyira nehez es bonyolult, az nem megoldas, ha valaki "egyszeruen" mindent maskepp csinal, mint a szulei. En ennek is lattam mar arnyoldalat!
AsterX
"Vagy o is olyan lesz, es veszekszik, veszekszik ... es meg az o gyereke is szenvedni fog. Vagy elhatarozza pl. hogy soha nem hazasodik meg, mert ebbol neki nem kell"
Vagy azért nem veszekszik, mert nem akar olyan lenni, mint a szülei, nem akarja azt tenni a gyerekeivel, mint amit vele tettek.
Ez is benne van a pakliban, nem?
Meg egy szempontot szeretnek hozzatenni az itt elhangzottakhoz: a szulo elete gyakran mintakent szolgal a gyerek elott. Vagy o is olyan lesz, es veszekszik, veszekszik ... es meg az o gyereke is szenvedni fog. Vagy elhatarozza pl. hogy soha nem hazasodik meg, mert ebbol neki nem kell. Lehet, hogy igy elszurja az egesz eletet!
A csalad lenyege, hogy tartozz valahova, szeressenek valahol, tamogassanak valahol, es hogy Tehozzad tartozzanak, Te szerethess es tamogathass valaki(kike)t ... Ha ez nincs meg egy csaladban akkor az nem csalad, esetleg csak papiron.
A szüleimnek már eleve nem lett volna szabad összeházasodniuk (bár akkor hol lennék én???), és pláne nem lett volna szabad 2x évig együttmaradniuk. Nem is tudom, mi a rosszabb- ha marják egymást, vagy ha nem is beszélnek. Mióta a tesómmal eljöttünk otthonról (kb 5 éve), a helyzet csak rosszabb. Apa nagyon jó, de nagyon nehéz ember. Anya dettó. Az egymás iránti türelmük már régen elfogyott, páros magányban vegetálnak - apa a TV elott, anya a könyvei közt.
Mit tehetnek ilyenkor a gyerekek?
...mint soha el nem valt szulok allando veszekedesben felnott gyereke szolnek hozza....
1/ csatlakoznek az elottem szolohoz!
2/ mindig azt remeltem, sot remelem a mai napig is, hogy egyszer rajonnek, hogy....
3/ a gyerekek hihetetlen okosak es erzekenyek, s megerzik a szulok rezduleseit, ha oszinten es felnott modjara targyal vele az anyja, apja, megerti a helyzetet... demegmennyire :))
Mint elvált szülő szólnék hozzá.
Nekem ez nem kérdés, ugyanis véleményem szerint minden jobb a gyereknek, mint az otthoni állandó veszekedés.
És hadd mondjak még valamit: a szülőknek is jobb...
Mi most kezdünk kikecmeregni a párommal egy baromi nagy veszekedôs korszakból. Egyik gyerek 3, másik 1 éves. Korábban én is azon a véleményen voltam (elméletice), hogy ha már rossz a viszony, akkor inkább a válás, mint a folyamatos üvöltözés és egymást szekálás. De az elmúlt lassan egy év nagyon megváltoztatta a véleményemet. Megéri dolgozni azon, hogy helyrerázódjanak a dolgok, legalább egy elviseljük-egymás-viselt-dolgait-szintig, mert a kölyköket iszonyúan megviselik a veszekedések, még ha nem elôttük műveli az ember, akkor is.
Ez nagyon kiábrándítóan hangzik, hogy a gyerekek miatt add föl saját magadat, szabadságodat (részben), korábbi véleményedet stb. De szerintem másként nem tisztességes.
Mi akkor valtunk el, amikor picikek voltak a lanyaim. Par ev alatt kialakult a mostani helyzet, melyben meg a nagyszulok is beszuntettek az askalodast es a nyari iskolai szunetet is be lehet osztani mindenki megelegedesere.
Azon toprengek, hogy birnak a gyerekek ilyen igazsagosan minden nagyszulot,apat,anyat egyforman szeretni:-) nekik ez nem volt egy percig se problema.
azt hiszem okosabb volt elvalni mint megkeseriteni egymas es a gyerekek eletet...
Én is úgy szólnék hozzátok mint elvált szülők gyermeke.
Én 11 éves voltam mikor szüleim elváltak. Közös megegyezés után arra jutottak, hogy nem akarják, hogy valamelyiküket ne is lássam, ezért arra a megoldásra jutottak, hogy 2 napot legyek itt, 2 napot ott. Tudom ez egy kicsit furán hangzik, mert általában a gyerek az anyánál szokott lenni válás után. Nos, ez elején nagyon nehéz volt megszokni és szerintem páran ezt el sem tudják képzelni milyen ez. Úgy 1 év(!) múlva sikerült többé-kevésbé megszokni. Előnye az, hogy mostmár végre nem veszekedne állandóan a szüleim. Pl. az elválás előtti 1-2 évben nem is szóltak egymáshoz... Az egész úgy volt, hogy Apám hazajött bezárkózott a szobámba és egész napot ott töltötte. Néha megis lepődtem, ha valamiért egymáshoz szóltak. Azóta szerencsére minden rendbejött, én megszoktam a jelenlegi helyzetet, hisz idestova 3 éve már, hogy elváltak. Szerencsére a testvérem is megszokta már...
Na akkor ugy szolnek hozza, mint elvalt szulok gyereke.
En 10 eves voltam, mikor a szuleim elvaltak, es eloszor rossz volt, de utana sokkal jobban ereztem magam, mint a mindennapos veszekedesek kozott. A ket lakas kozotti ingazas igen faraszto, mar 1 eve anyamnal lakom, es neha atugrom apamhoz. Ha hozzaszokik a gyerek, rengeteg elonnyel jar (en igy erzem) sokkal fuggetlenebb vagyok, sokszor marad szabadon a lakas, csak nekem (vagyok ugye 17.8 eves). A potmama/potpapakkal addig ssemmi gond nincs, amig nem akarnak beleszolni a nevelesbe. Ne szoljanak bele, nem az O ugyuk. Mar van egy feltesom is (apam+elettarsa), 8 honapos, es csak meg kozelebb hozta alaposan megszabdalt csaladom.
Ja, megvalami. Ha elvaltaka szulok, maradjanak jo viszonyban, ha lehet, nagyon sokat segit.
Hála istenek nekem ilyen tapasztalatom csak másokat látva van.
Ha a két ember nem szereti egymást, és minden nap veszekednek akkor azt a gyerek nagyon megsínyli.
Ha viszont elválnak, akkor megvan annak az esélye, hogy a csonka család kiegészül és egy szerető család lesz belőle.
Van olyan barátom, akinek szülei elváltak, de a (mostoha)apjához többminden köti mint a vérszerintihez.
Igaz én, mint házasság előtt álló ember el nem tudom képelni, hogy valamikor is elváljak.
_neked_ hogy jobb? Mikor erzed ugy hogy kiegyensulyozott kornyezetet, szeretetet es odafigyelest tudsz adni a kolyoknek: ha meg tudod valaszolni ezt a kerdest akkor el is tudod magyarazni a kolyoknek, hogy mi miert tortent, es ez miben lesz hatassal ra. Tapasztalataim szerint a gyerekek meglepoen jol eligazodnak valtozo csaladi kornyezetben, felteve, ha nem akarjak a nagyok palira venni oket.
A véleményetekre lennék kiváncsi:
Mi a jobb a gyereknek? Ha egy csonka családban (pl. apa, vagy anya nélkül) nő fel (válás miatt); vagy feszült hangulatban amit néha veszekedések tarkítanak, ahol az egyik szülőt hülyének nézik, semmibe veszik.
A második variációnál elkerülhetetlen a szerető megjelenése?
Utalok itt néhány topicra, mint pl. a megcsaljam-elmongyam, ti milyen gyakran kívánjátok vagy a hová menjünk légyottra.
