Az írás eleje nagyon korrekt, a vége gyanús, itt egy svédcsavarral új fordulatot vesz az ügy, nem viszi végig következetesen az elemzést.
A múltból levezetett azonosságtudat és az Agamemnóni adomány szintézisébol ugyanis következik a megoldás:
Ha identitásom és a múlttal vállalt közösségem egyben jelenti a múlbéli bunökbol származó anyagi, stb elonyök birtoklását, akkor hiteles bocsánatkérés csak akkor lehetséges, ha ezen birtokomba került plusz javakat visszaszolgáltatom.
Giordano Bruno esetén pl. az egész emberiséget érte kár azzal, hogy nem ismerhettük meg szélesebb körben eszméit, hiteles bocsánatkérés esetén tehát az egyház mondjuk kiadhatná G.B. életét és munkásságát, gondolatait tartalmazó kötetet, nagy példányszámban. Lehetosége van rá, mivel örökölt anyagi ereje nagy, és az részben eroszak eredménye.
Nem hiteles tehát olyan bocsánatkérés, ami után a bunbánó tovább birtokolja a bunök eredményeként örökölt javakat.
Ha ilyen javak nincsenek birtokában, mert mondjuk a történelem során az embert, családot, közösséget, szervezetet is érték újabb igazságtalanságok, tehát semmilyen plusz elonyt nem birtokol jelenleg, akkor valóban elég egy minden további nélküli mea culpa, és feledés...
SZVSZ az író a végén azt sugallja, hogy "borítsunk fátylat a múltra", így egyszeruen.
Én pl. egy alkoholista hajléktalan volt ÁVÓ-snak, bocsánatkérése esetén meg is bocsátanék talán, de egy olajmilliárdos, vagy egyéb "tulajdonos és/vagy ügyvezeto igazgató, menedzser, bankszakember, médiasztár" esetére ez nem vonatkozik.
Kedves OGGI!
Az okát a válaszból megértettem, ez rendben.
A MIÉP III. kerületi szervezetének rendezvénye volt a Lovas-találkozó.
Ennek tapasztalatait írtam le a másik topicban, a vasujsággal foglalkozóban. Ott lehet olvasni areakciókat is.
T. Tiborc
némileg zavarban vagyok: nem igazán tudom, mire válaszol a 419-esben.
Vagy engem kever össze egy másik hozzászólóval,
vagy másra vonatkoztatta a kérdésem, mint amire én szántam,
vagy (félek erről lesz szó) nekem túl lassú az észjárásom az Önéhez képest.
A félreértés továbbgörgetését megakadályozandó:
A "Tán csak sejti?" kérdés az "Okát nem tudom." mondatára vonatkozott a 354-es üzenetben.
A válaszra még mindig kíváncsi lennék...
És mi az a FAT 32? Tényleg nem tudom...
"A végeredményben nincs véleményeltérés közöttünk." Nem egészen értem, mire céloz: hol volt?
Én szívesen vitatkoznék, csak nem tudom, miről...
Emlékezet és Megbékélés
The Age of Apology, a "bocsánatkérés kora": ez a sokatmondó címe egy
amerikai könyvújdonság bevezetô írásának (R. L. Brooks, When Sorry Isn't
Enough, New York University Press). Elég csak figyelni a híreket: Lionel
Jospin bocsánatot kért az elsô világháborúban kivégzett francia
katonaszökevényekért; Erzsébet királynô indiai látogatása során elmondott
egy rövid mea culpát a brit kolonializmus gonosztettei miatt; Massimo
D'Alema olasz miniszterelnök Kadhafinál töltött vendégeskedése alkalmával
elismerte országa felelôsségét a Líbiában történtekért; Obuchi japán elnök
pedig holland kollégáját követte meg Indonézia holland lakosait ért sérelmek
miatt a második világháború idején. A katolikus egyház pedig az Emlékezet és
megbékélés: az Egyház és a múlt bűnei című dokumentumában vetette fel annak
lehetôségét, hogy ne csak a közelmúlt, hanem egy távolabbi múlt bűneiért is
bocsánatot kérjen. Mint amilyen Giordano Bruno pontosan négy évszázada
meggyújtott máglyája volt; vagy azok a kegyetlenkedések, amelyek nagyon
régen történtek. Például a keresztesháborúk idején, nem kevesebb, mint
kilenc évszázaddal ezelôtt. De mi történik tulajdonképpen, amikor valaki
bocsánatot kér?
Akkor, amikor Agamemnón békét akart kötni Achilleusszal - ez volt
történelmünk elsô feljegyzett megbékélési aktusa -, a következô történt.
Achilleusz dühöngött, és eleinte elutasította Agamemnón ajánlatát. Késôbb
mégis elfogadta. Agamemnón nemcsak a rabszolganô visszaadását ígérte
vetélytársának, akitôl azt elrabolta, hanem nagyon tekintélyes adományokat
is. Nem lett volna elegendô, ha sűrű bocsánatkérések közepette visszaadja
neki azt, amit elvett? Nyilvánvalóan nem. Az a tény, hogy Agamemnón
adománnyal (olaszul: dono) kísérte a bocsánatkérést (perdono), valami
alapvetôt árul el arról a folyamatról, amelyben a megbocsátás (perdono)
önmagában is adomány (dono), mint azt a latinból származó szó is jól
mutatja. Mint minden adomány (ezt Senecától és Marcel Mausstól tudjuk), ez
is ellenadományt követel. Aki megbocsát, olyan nagylelkű gesztust tesz,
amire egyáltalán nem kötelezhetô. Annak tehát, akinek megbocsátanak, ezért
az adományért cserébe nyújtania kell valamit. Megteheti ezt azonnal, mint
Agamemnón, vagy elodázhatja az ellenszolgáltatást, s ekkor adósa marad a
megbocsátónak. Az azonban biztos, hogy a megbocsátás nem "ingyenes" aktus.
Amikor valaki bocsánatot kér valakitôl, ezzel nem egy könnyű, hanem nagyon
is súlyos tettet hajt végre: elkötelezi magát.
Térjünk vissza Giordano Brunóhoz és a keresztesek gaztetteihez. Ilyen
esetekben vajon mit lehet "adományozni" a kért megbocsátásért cserébe? A
tömegtájékoztatási eszközök errôl hallgatnak. Joggal gondolhatjuk, hogy szó
sincs ellenadományról. Bocsánatot kérnek, és kész. Úgy tesznek, mintha a
bocsánatkérés aktusa már önmagában is elegendô ajándék lenne. A bocsánat
ilyen ellenszolgáltatás nélküli megkérésére két magyarázatot találhatunk. Az
egyik szerint egyáltalán nem is érdekel, hogy megkapjuk-e a bocsánatot. A
kérés gesztusa a lényeg: a média körül szervezôdô világunkban a fontos csak
az, hogy valamit közérthetôen és hatásosan kommunikáljunk. Ezt a
magyarázatot erôsíti, hogy az ilyen bocsánatkérések az évfordulók idején
sűrűsödnek. A másik magyarázat jóhiszeműbb és mélyebb. Eszerint a
megbocsátás ajándékát nem a megkövetetteknek (például a keresztesek által
meghurcolt zsidóknak és mohamedánoknak) viszonozzuk ellenajándékkal, hanem
valaki másnak, aki tôlünk kér bocsánatot. Vagyis azt reméljük, hogy elsôként
kérve bocsánatot, a többiek is követik majd a példánkat. Ebben az esetben a
megbocsátás nyitott köre jönne létre, egy olyan folyamat, ami általános
megbékéléshez vezetne. Ez nemes, de nagyon utópikus elképzelés. A baj az,
hogy a megbocsátások nyitott köre bármely pillanatban könnyen megszakadhat,
mihelyt valaki azt mondja: "elnézést, de a bocsánatkérés nem elegendô".
De van egy másik probléma is. Az Iliászban leírt megbékélés dialógust
feltételez egy "én" között, aki a bűnössel azonosítja magát (Agamemnón), és
egy "te" között, aki viszont a sértett (Achilleusz). Az általunk említett
esetekben viszont kik a sértettek, és kik azok, akik bocsánatot kérnek? A
mai egyház nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint négy évszázaddal ezelôtti elôdje
volt. A máglyahalál bűnéért vétkesek és a mai bocsánatkérôk között jelentôs
távolság van. Hogy a sértett félrôl ne is beszéljünk. Pontosan kihez fordul
az egyház, amikor bocsánatot kér Giordano Bruno megégetéséért? Az eretneknek
nincsenek élô rokonai. Ugyanez vonatkozik arra a kétszázezer európai és
észak-amerikai zarándokra, akik Jeruzsálem bevételének kilencszázadik
évfordulóján bocsánatot kértek a zsidóktól és a muzulmánoktól a rajtuk
elkövetett vétkekért. Annak lehetôsége, hogy a mai zarándokoknak ez a
csoportja azonosíthassa magát a keresztesekkel, annyira, hogy a nevükben
bocsánatot kérhessen, elég kétséges. És pontosan kihez fordulnak? Mely
zsidókhoz vagy mohamedánokhoz intézik kérésüket? A két vallás hívôihez?
Azokhoz, akik jelenleg a keresztesek által hajdan feldúlt területeken élnek?
Mint látható, a megbocsátás folyamatának beindításához elôbb, egyfajta
személyi átlényegülés révén, szükségképpen meg kell kreálni a két felet.
Mintha maskarát öltenének magukra, amivel visszamennek az idôben. Az, aki
felölti ezt a jelmezt, a jelenbeli identitása helyett egy múltra épülô
identitásba bújik. A történelmi bocsánatkéréseknél az emlékezeté a fôszerep.
Ebben az esetben viszont a történelmi bocsánatkérés paradox módon
kultúránk másfajta és sokkal kevésbé nemes céljainak szolgálójává válhat, és
a múlt emlékein alapuló történelmi azonosulás a legkülönbözôbb
ellenségeskedéseknek szolgáltathat érveket. Ez történt a szerbekkel, amikor
az 1389-ben Koszovóban elesett keresztényekkel azonosítják magukat, vagy
Umberto Bossi legistáival, akik a Pó vizét kortyolgatva a keltákra
emlékeztek. Az azonosságtudat mindkét esetben a múltból jön. Aki magára
ölti, egy emlékezetre alapozott személy bôrébe bújik, s ugyanígy a többiekre
is egy, az emlékezet alapján konstruált személyiséget kényszerít. Csakhogy
ezekben az esetekben nem azt akarják létrehozni, akitôl bocsánatot lehet
kérni, hanem azt, aki ellenség lehet, akit meg kell semmisíteni. Ugyanígy,
belsô logikájánál fogva, a történelmi bocsánatkérés is a múlt szellemeit
támasztja fel, csakúgy, mint a helyi, faji vagy etnikai ellentétek. A
történelmi bocsánatkérés bizonyos szempontból csak az identitásokon alapuló
ellenségességek jobbik arca: elfogadja azok elôfeltételeit és
játékszabályait - az identitás a múltból származik, az emlékezetre épül -,
miközben a kirekesztés vagy megsemmisítés helyett inkább az így
megkonstruált felek kibékítésére törekszik.
A történelmi bocsánatkérés tehát felveti az emlékezet, pontosabban az
emlékezetbôl konstruált identitások paradoxonait. Társadalmi életünk minden
állomásán szembe kell néznünk egy dilemmával: el kell döntenünk, hogy az
együttélés érdekében mire jó emlékezni, és mit jobb elfelejteni. Trasibulo,
miután elüldözte Athén harminc zsarnokát, amnesztiát hirdetett, és
megtiltotta, hogy az athéniek "emlékezzenek" a polgárháború alatt elkövetett
bűnökre. A polgárháború után, az állampolgári élet helyreállítása érdekében
ô a felejtést javasolta. Eközben azonban a régi rokoni kapcsolatokra, a
hasonlóságokra, az ôket összekötô régi szálakra és közös kultuszokra is
felhívta az athéniek figyelmét. Sôt, a távoli közös gyökerekre is. Az
athéniek megbékítése tehát egy bátor embernek - vagy inkább önkényes
bírának? - köszönhetô, aki vállalta, hogy eldöntse, mennyi emlékezet és
mennyi felejtés legyen része az athéniek én-azonosságának.
Én kérek elnézést!
Valóban, sem az igazi, sem az álnévvel nem illik csúfolódni.
Tessék vitatkozni, adatokat adni a másiknak, mert ennek van értelme. Támadni is lehet, mert nem egykapuznak az Urak!
Lehet bántó, sőt sokkal bántóbb a tényekkel való okadatolás.
Tudom, a közbeavatkozót mindkét fél megveri. Én megszoktam, engem tessék ütni. Megszoktam, voltam már pofoztató-gép még a fiatal Kokó ellenében is! Ő már akkor jobb volt, mint én.
Tessék átfáradni a Demszky-Csurka perpatvarba, és pofozzanak engem.
Mindkettőjük elnézését kérem!
Tiborc
Valami mérges hangulat miatt a válaszomat a Vasárnapi újság –uszító rovatában tettem meg.
FAT 32-ben részleteztem is, gyengébbek kedvéért!
A végeredményben nincs véleményeltérés közöttünk, Lovas István jelenléte szerintem minden esetlegesen antiszemitizmusként megjelenő kérdést eloltott. Helyszíni meglátás: sem az előzetes beszélgetések során, sem a Lovasnak feltett kérdésekben nem volt ilyen felhang. Ilyen csak az index politika rovat egyes személyeinek tudatában, tudatalattijában lappang, bolyog, időnként elemi erővel tör a felszínre.
Még valami: az örök Lovas-téma, amelyet rajtunk tesztelt:
Nyitott társadalom - zárt média!
Elnézést kellene kérnem tőle, hogy beharangoztam előre, egynehány helyen érzem is a javítást, de a vasujsban elmondott jegyzete csiszolódott. Nem lep meg, hogy ellenlábasainak nem tetszik.
a felsorolt szemelyek toronymagasan a Lovasek folott?? ha a Szadesz logojat nezzuk a madarakkal, akkor kepletesen igen, de amugy.....ehehehhihiheheheh...rohognom kell.....
ezek mind kishalak
Rajk az egyetlen, de azt be ne bizonyitsd, hogy miutan edesapja veres ingujjal hazajott, hogy megsimogassa a buksikajat, nem ragadt valami a rakosista szellembol.....most eppen bevasarlokozpontot akar tervezni (epp egy mukodo piac helyere?)...elmondasa szerint a piacos korszak lejart, idejetmult tevekenyseg...a hitech bevasarlokozpont kell a magyarnak, ahova vadiuj terepjaroval jar svejci sajtot es francia bort vasarolni.......edesapja a szovjetek vereskezu magyarorszagi helytartoja volt, o pedig a nyugati karvajtokesek hazai babuja.....mindezt hazaszeretebol ugye????
szanalmas vagy pvcpadlo
ideirtal par kisegeret az SZDSZ-bol
de elfelejtettet a nagyhalakat, a nyakig kommunista szarban plantalodo alliberalisokat ideirni
pvc, Lovas és a többiek őrültségeiről írsz. Miért van akkor, hogy perverz módon állandóan mész minden olyan topicban, ahol Lovasról van szó? Daisy szerint platói szerelem az ok.
irod: "Ha Ők nem gyűlölködők, nem antiszemiták nem bolsizzák < Ők akik azok voltak > azokat aki9k soha nem álltak a bolsik oldalán,........"
azokat, akik soha nem alltak a bolsik oldalan????!!!!!!!
kedves pvcpadlo! kik ezek??????
sorold leccci!
tudom, hogy feladtad, mert jogod van, de erre az egyre legyszives valaszolj, ha megkerhetlek
sorold fel azokat az embereket, akiket Lovasek bolsiznak es sohasem alltak a bolsik oldalan!
az eddigi hozzaszolasaid alapjan soha nem tudtad bebizonyitani, hogy miert zsidozna Lovas es miert ciganyozna a Demokrata es miert tobb vagy jobb az SZDSZ iranyitotta sajto
errol jut eszembe
te is csak a legegyszerubb es legkonnyebb eszkozhoz nyulsz, a leantiszemitazashoz es a lefasisztazashoz, de ERV nelkul
Lovast is csak azert utalod (es azert utalja az egesz liberalbolsevik banda), mert idoljaidrol rantja le a leplet, ez ilyen egyszeru (ne gyere evvel a zsidozo-ciganyozo szoveggel)
eddigi hozzaszolasaidban egyszer sem cafoltad Lovas irasait vagy irasainak reszet (ami esetleg megutkozest valtott ki volna beloled), csak ugy am block fasisztaztad le (ez illik a Demokratara is)
allitod, hogy Bencsik lapja frocsog
ES? 168 ora? Magyar Narancs? Nepszava? Nepszabadsag? RTL Klub?
ezek mi a rossebet csinalnak????
renduletlenul (elegge proletar modon) szarozod Lovast
bizonyara azert, hogy elmondhasd, Lovas cikkeiben minosithetetlen jelzoket hasznal pl. Goncz es egyeb ellenzeki politikust illetoleg es akkor neked ez alanyi jogon jar
nos, ha olvasnad Lovast, akkor rajonnel, hogy ezt azert teszi, mert csupan a liberal sajtot utanozza, az o jelzorendszeruket hasznalja, hiszen ha nekik lehet a miniszterelnokot mocskolni, akkor o miert ne ocsarolhatna az eszdeeszes partoskodo Gonczot?? he?
de ha mar ennyire szar Lovas es ennyire frocsog, zsidozik es ciganyozik a Demokrata, akkor te mit ajanlasz helyette?? mert frocsogve (hogy szavaddal eljek) ervek nelkul konnyu hangulatot csinalni, de akkor ajanlj helyette egy tiszta sajtot, egy hazafias, nemzeti erdekeket felvallalo sajtot, amit erdemes olvasni es mutass ra, hogy ez miert nem jo (ne gyere a zsidociganyozassal mert unalmas es nem ERV)
szerinted akkor hogy lehet az ember hazaszereto magyar..... (mert magadrol ezt sugallod, az erdelyiek bujtatasaval es egyeb nagy tetteiddel kapcsolatban, amit valaki elhisz, valaki nem.....tarthatod te is ezt a magyarsagodat pajzskent magadelott, mikozben a liberalbolsevik hazaarulok szekeret tolod....ezt csupan azert mondom, mert hozzaszolasaid alapjan ezt tudom mondani).....ugy, hogy kozben minden olyat sajtot ocsarol, ami nemzeti jelleget hordoz??
van a rokonsagomban egy ember (rendes csaladapa, egy jo arc mellesleg hivo katolikus), aki meg a "rendszervaltas" elott DE-zet, aztan 90-ben belepett az SZDSZ-be....multak az evek, kiderultek a turpissagok emberek ezrei hagytak ott ezt az alliberalis partocskat, de o maradt....meg adott jo par lehetoseget a politikai meggyozodesenek, hogy ahhh biztos megvaltoznak, hat nem igy indult, stb...de nem....egyre melyebbre sullyedt az urulekbe a partocska...o meg mindig maradt, ma is SZDSZ hivo, vagyis inkabb mar nem hisz benne, de minden olyat utal, amit ok is utalnak, nem a partja pozitivumai tartjak ot meg az SZDSZ hitben, hanem a kozos utalat, ami az o eseteben egy egyiranyu ugy....neki (es meg relative sok ezer szerencsetlen hujjenek) a mediajukon keresztul (ami ugye elegge nagy Magyarorszagon) megmondjak mit szeress, mit "toleralj" es mit utalj.......mikozben egy szo nem esik arrol, hogy ugya az SZDSZ tulajdonkeppen mit is csinal, kikbol all, milyen gyokerekkel rendelkeznek, milyen a multjuk, kiknek a leszarmazottai, stb......ez a rokonsagbeli meg mar tul elkenyelmesedett ebben a frocskolesben, nincs ereje es nincs motivacioja, hogy beismerje, kiket is szeret, vagyis nem szeret, hanem ved....(mert meg senkit nem akart meggyozni, hogy milyen jo part az SZDSZ, hanem rettenetesen utalja, ha valaki szidja...ha vedeni kell, elojon a regi rendszervaltasos szoveg....de hat kenyelmesebb hazugsagban eldegelni, mint "szembepisilni a szellel")
igy vagy te is pvcpadlo elvtars
vagy egy regi harcos vagy, aki nem kepes szembenezni a tenyekkel es csak frocsogsz, utalsz mindent, amit kedvenceid is utalnak, mert ez a legkenyelmesebb
vagy
te is egy igazi liberalbolsevik szekertolo vagy, aki erdelyi menekultek bujtatojanak, mint nagy hazafinak kepeben teveszted meg az embereket es "hazaarulo" tevekenyseget folytatsz
Örülök, hogy Demszky Gábor beszéde tetszett.
Csak csendesen megjegyzem, hogy D.G. beszéde alatt a következő szónok,- aki pontosan betartja a nyelvpolitika szabályait, pontosan használja a demokrácia, társadalmi megbékélés, emberi jogok tiszteletben tartása, sajtószabadság védelme szavakat-arca folyamatosan rángatózott az idegességtől.
Talán úgy, mint az az Orbán-Mr.Bean képmás, mely néhány ismerősöm képernyőjén rángatózik.
A köztársasági elnök úr tisztességesebb beszédet mondott, kár, hogy ez a „remekmű” lett a sztár.
Tisztelettel
Tiborc
Ígéretemhez híven nem ismertetem Lovas István második jobbegyenesét.
Nem a topic elszennyezése a célom.
Na ja, mindenki vegye meg magának, támogassuk a nemzeti érzelmű újságírást! :-)
Apropó, nem tudjátok hol dedikál legközelebb Lovas? Most lesz egyik jóbarátom esküvôje (le se merem írni, hogy katolikus a gyerek); egyik nászajándékként a dedikált könyveit szeretném adni. Vajon Lovas megsértôdik, ha ezért leutazom hozzá Bicskére? (Bár ismer személyesen.)
Ráadásul az Archívum és a Valhalla ugyanaz az együttes, csak nevet változtattak. Abban is igaza van Lovasnak, hogy ezek az együttesek nem terjesztetteék az anyagaikat, a koncertekrol csak a beavatottak tudtak, de a Nemzetbiztonsági Hivatal így is sokszor megakadályozta a megtartásukat. A PICSA-val interjúk jelentek meg országos lapokban, lemezboltokban lehet kapni anyagaikat.
azt a szemellenzos mindensegit!!
kedvenc partod es mediaja szerinted milyen emberekkel van tele????
es a Nepszabadsagnal kik voltak a foszerkesztok, parttitkarok es ujsagirok????
hat ugyanaz a banda, amelyik most a legkedveltebb napilap bandaja
azok nem kakisak???
az itt a baj, hogy libsi idoljaid szennyeset a Demokrata es a Lovas teregeti ki, amiket persze te nem szivesen hallasz, (hogy miert, az rejtely)
ezek a szennyesek vertol csatakosak, hazudozo szajak nyalatol lucskosak......te meg jossz ezzel a kis Bencsikes beprobalkozassal......es akkor mi van, ha Bencsik mondjuk ott dolgozott a Nepszabadsagnal??!....a rendszervaltas utan viszont megcsinalt egy olyan lapot, mely tenyleg a nemzet erdekeben tenykedik, en elnezem neki azt a negy evet....nem hinnem, hogy hazat arult ott ellenben azokkal, akik nalanal ezerszer nagyobb beosztasban toltak a szekeret a Kadar-rezsimnek, akik most ugyanabban a lapban teszik a nagy demokratat es liberalist (elotte meg veresszaju bolsevikkent hazudoztak ossze-vissza)
Ígéretemhez híven nem ismertetem Lovas István második jobbegyenesét.
Nem a topic elszennyezése a célom.
Pótolom azt, ami a könyvből kimaradt.
A 114. oldalon kezdődő „Vörös holokauszt” fejezetben említést tett Demszky Gábor 1992. március 15.-i beszédéről.
Valami véletlen folytán összeroncsolt memóriámban megtaláltam ezen beszéd szövegét, sajnos Göncz Árpád köztársasági elnök úr ideges arcrángását a beszéd alatt csak videofelvétel (a la Sony!) tudná visszaadni.
Demszky Gábor Főpolgármester Úr beszédének szövege:
„Magyarok, polgártársaim, budapestiek!
Hidegen fújnak a szelek, ezek a hideg napok, hideg szelek nem jót jelentenek. Rossz híreket hoztak ezek a szelek nemrégiben a Nemzeti Bank elnökének leváltásáról, most a Tv-elnök alkalmasságának megkérdőjelezéséről, és persze minden napra jut egy hír politikai célzatú kinevezésekről is. Emiatt veszélyben érezzük a független bíráskodást, és úgy látjuk, hogy erősödik a kliensrendszer. Ezeket a jelenségeket nem szeretjük.
Március 15-e történelem és jelkép. Történelmében már mi is benne vagyunk a demonstrációinkkal. Azzal, hogy évről évre eljöttünk tüntetni ide a szabadság jelszavaival.
Jelképként pedig fölénk magasztosul ez a nap. A sajtószabadságot jelenti, és a lelkiismeret szabadságát.
Mindazt, amit kivívtunk, mindent, amit kockáztattunk és szenvedtünk megaláztatva és kínlódva elértünk, a sajtó mára kivívott szabadságát meg kell védenünk.
Ugyanazzal az elszántsággal, ugyanazzal az engesztelhetetlenséggel, amellyel az emberi méltóságunkért harcoltunk. El a kezekkel a médiától, el a kezekkel a televíziótól, el a kezekkel a Magyar Hírlaptól. Ez az idei március 15-e üzenete.
Nem engedhetjük meg, hogy elvegyék tőlünk a híreket, unalmassá és rovinciálissá tegyék a kommentárokat. Bőséges, évtizedes tapasztalataink vannak arról, hogy a sajtó a kormány kezében silány propagandaeszközzé alantasul. "Tisztelek minden véleményt, kivéve a megvásároltat, azokat megvetem" - írta Széchenyi.
A szabad sajtó, a magyar demokrácia legbecsesebb biztosítéka, maradjon is szabad.
Polgártársaim!
A kommunizmus egy időre palackba zárta rossz szellemeinket. E téveszmék és beteg ideológiák mostanra kiszabadultak. Terjed a xenophóbia, minden más, különböző, "idegen" gyűlölete, erősödnek a cigányellenes érzelmek és az antiszemitizmus. Az agresszív idegengyűlöletre építő mozgalmak a demokráciákban lappanganak, óvatosan lépnek színre, tapogatják a társadalom fogékonyságát. De ha nem találnak ellenállásra akkor megnő az étvágyuk, és belénk marnak, ránk telepednek.
Kérem Önöktől, adjunk meg minden védelmet az országunkban élő kisebbségeknek, és itt Budapesten a színes bőrű diákságnak. És ne csak a törvényi védelmet. Legyünk türelmesek, toleránsak a mássággal szemben:
"hogy ne legyen a Duna-táj bús villámhárító, fél-emberek, fel-nemzetek számára készült szégyenkaloda" - írta Ady.
Barátaim!
Rossz szellemeink a múltból jönnek elő, de a jelen válságos gazdasági viszonyai táplálják őket. Pártállami múltunkkal szembe kell néznünk. Mindnyájan a totalitárius rendszer gyermekei vagyunk. Itt él ez a rendszer az elmaradottságunkban, a szegénység tényeiben és kelet-közép-európai lelkületünkben, kisebbségi érzéseinkben. Itt él nyelvünkben, elszólásainkban, a véletlen elvtársazásokban, vagy amikor az önkormányzatot tanácsnak nevezzük. Ezzel a múlttal szembe kell néznünk, beszélnünk kell róla, nevén nevezve az elkövetett bűnöket. Erkölcsileg értékelnünk kell saját cselekedeteinket és felebarátaink tetteit.
De be kell látnunk, hogy nem lehetséges évtizedekre visszamenőleg a bírói igazságosztás, az elévült ügyekért való felelősségre vonás ellenkezik az , alapvető jogelvekkel. Az inkvizíció, a leszámolás csak az inkvizítorokat szolgálná. Nekünk elegendő harc, hogy bevalljuk ezt a múltat, és forduljunk a jövőnk felé.
Barátaim!
Ma reggel Pozsonyban koszorút helyeztem el Petőfi szobránál Kresanek úrral, Pozsony város polgármesterével. Köztudott, hogy abban a városban ez a gesztus ma politikai kockázatvállalással jár. Ez a közös koszorúzás Közép-Európa liberális politikusainak egyik kézfogója volt. A közös múlt vállalása nemzeti acsarkodás helyett.
Önök tudják, a liberális demokrata ellenzéki politikusok párbeszéde és együttműködése régóta kialakult Prága, Varsó és Budapest között. Az elmúlt évben, örömünkre, Ljubljana, Pozsony és Berlin is csatlakozott ehhez. Budapestnek ebben a körben az ad rangot, hogy mindig következetes volt, mindig a szabadságtörekvések mellé állt, akkor is, amikor ennek volt kockázata.
Apróság, de a litvánok, bizony, erősen számon tartják, hogy tavaly februárban Budapest testvérvárosává fogadta Vilniust - Moszkva rosszallása mellett -, azt a Vilniust, amely mára már független és szabad.
Erre a párbeszédre és ezekre a pozsonyi "kézfogásokra" itthon is nagy szükség van. Mint a város első szabadon választott főpolgármestere, erősen érzem az összefogás hiányát, az acsarkodó politizálás hátráltató erejét. Azt is tudom hogy az emberek többsége torkig van a politikával. Bizonyos értelemben jó okuk van rá, hiszen azt látják, hogy a politikai ellenfelek a jó szándékú megértés legkisebb jele nélkül csatáznak, gyakran csak pozíciókért. Pedig ez a megértés a könyörtelen bírálathoz is kívánatos.
Jó volna, ha a politika visszavonulhatna természetes korlátai közé, és jó megegyezések születnének a köz javára. Mi itt a fővárosban, kis és nagy pártok, most tettük meg az első lépést ebben az irányban. Az összefogás program a annak a gondolatnak a jegyében fogant, hogy szabadítsuk meg a politikától mindazt, ami megszabadítható. Fogjunk össze a városfejlesztés közös céljaiért és e szociálpolitikai minimálprogram megvalósításáért. Budapest mutasson példát, mutassa meg a programok mentén szerveződő összefogás lehetőségét.
Ugyanakkor ha le akarjuk győzni az idegengyűlölet, a nacionalizmus, a jobb- és a baloldali populizmus rossz szellemét, akkor az országos politikában a szolidaritás és a szabadság értékei mentén erős centrumot kell létrehoznunk. Olyan centrumot, amely jobbra és balra erősen zár, de befelé, egymás irányában teljesen nyitott minden dialógusra, párbeszédre. A liberális szociálliberális, szociáldemokrata hitűek és a nemzeti liberálisok együttgondolkodására van szükség. Ez az erős centrum csak a szélsőségeket szorítja ki és teszi szalonképtelenné, marginálissá, jelentéktelenné, olykor-olykor nevetségessé. Csak ezzel a politikai összefogással szerezhetjük vissza azoknak a tiszteletét, megbecsülését, akik mára már elfordultak a politikától, csak így önthetünk reményt azokba, akik a mindennapi gondok terhei alatt roskadozva kiábrándultak a közéletből.
Sok tekintetben mi, magyarok elsők voltunk a térségben, legyünk elsők a demokrácia konszolidálásában is!
Végezetül egy meghívást kell tolmácsolnom.
Legyen június utolsó vasárnapja idén is a szabadság vidám ünnepe. A zene napján, a Budapesti Búcsún az utolsó szovjet katona távozását, teljes szuverenitásunk visszanyerését ünnepeljük.
A szabadságot, és ha az összefogás gondolata meghallgatásra lel, akkor - reményeim szerint - hamarosan, még a mi életünkben a konszolidált közéletet és a megtalált biztonságot is ünnepelhetjük. De addig is legyünk résen. Ne engedjünk 48 követeléseiből!”
Ennyi a speach.
Kedves gurg!
Ennek minden szava aktuális, mert kiállta az idők próbáját!
Öreg cserkész, ismeri a jelmondatot: „Légy résen!”
Az esetleges sajtóhibák nem tőlem erednek, kedves asztaltársunktól kaptam, WORD et. így írta át.
Nem fest hízelgo képet a katolikusokról, ha jól emlékszem
Ki így csinálja, ki úgy. Ahhoz képest, hogy hittársa, az ugyanabba a kisebbségbe tartozó Németh Sándor, a Hitgyüli vezére, mit mondott, egész visszafogott volt :-)
Hogyan legyünk öngyilkosok?
Nem abban volt az az írása, amikor egy katolikus kolostorban gyilkosság történik, és a nyomozó beszélget a rendfonökkel?
Nem fest hízelgo képet a katolikusokról, ha jól emlékszem (persze nem kötelezo...)
Én is. A “Hogyan legyünk öngyilkosok?” című, finoman cizellált, de felettébb destruktív művének 1990-es megjelenéséig. Akkor szerettem ki belôle. Azóta pedig, amit produkál, az minden képzeletet alulmúl. Igazat kell adnom Lovasnak abban, hogy Popper tényleg annyira műveletlen, hogy egyetlen idegen nyelven nem beszél.
baloldaliaknak az a legnagyobb bajuk Lovassal, hogy amit ír, az igaz szokott lenni.
Nem csupán szokott – amit Lovas leír, az mindig igaz. Tudja, a legkisebb ferdítését azonnal megtalálnák liberálbolsi “barátai”, ezért is vigyáz arra, hogy amit leír, az igaz legyen, és dokumentálható. Ezért figyelt például arra, hogy az osztrák kancelláriával folytatott levelezésének írt bizonyítéka legyen, hisz biztosan lettek volna WC-padlók és hasonlók, akik hazugsággal vádolták volna meg.
A baloldaliaknak az a legnagyobb bajuk Lovassal, hogy amit ír, az igaz szokott lenni. Ezért nem is vitatkoznak az állításaival, hanem a személyével foglalkoznak, kijelentik, hogy egy mocskos náci stb. és kész. Pl. láttam a Második jobbegyenes hátlapján van egy szép kis idézetcsokor Popper Pétertől és másoktól (ehetik a kefét hogy LI az ő mocskolódásaikkal reklmámozza a könyvét:))
Volt 1/egy/zenekar,amelyik Cs.I./tehát egy
ember/ellen uszított,és felsorolt 4/négy/másikat,
amelyek egész néptömegek ellen uszitottak
Hazudsz, mint mindig.
1, a PICSA nevű szélsôbaloldali együttes is széles néprétegek (konrétan,a svábok) ellen uszított – nem csak Csurka ellen
2, nem négy, hanem három szélsôjobbos együttesröl ír: Archívum, a Valhalla, illetve a Nemzeti Front. Még számolni sem tudsz, vagy ennyire hülyének nézed a többieket?!?!
vécépadlócska, türelmesen figyeltem, hogy a moderátorok mikor lépnek közbe. Nem léptek. Most figyeljetek: tudod ki a mocskos szemét állat? Sorolom, te, Schweitzer főrabbi, Soros, Lantos és Árpi bácsi feleségével együtt. Ez a beírás mennyi ideig marad?