Félreértés ne essék, nem a fantasy vonulattal vannak a bajaim - mivel szeretem magát a műfajt.... hanem magával az írásművel..... negédeskedő lett a stílus, ez a bajom.
Most tartok a Barbárság tengere c. könyv felénél és hát nagyon lelombozódtam. Finoman szólva nem üti meg a mércét ez a könyv - a nyelvi sallangokkal, jópofának szánt szófacsarásokkal van tele a történet - ami tulajdonképpen a szokásos történet. :-((( Mindig azt hiszem, hogy majd valami mást, valami újat olvasok - aztán semmi.... de idegesíteni idegesít már maga a nyelvezet is.
Most találtam ide. Teljesen egyetértek Myra1 4044 sz. hozzászólásával.
A Halkirálynő könyvei, meg az elején írt egypár, még nagyon jók voltak, aztán elfogyott a szusz.
500 oldal, cselekmény semmi, frázisok. Reformkonyha, kert, állatok. Szupernő, aki naponta 8-szor zuhanyozik, és kéthetente egyszer eszik - ha valaki főz neki.
Ez már megélhetési könyvírás. Na jó, élni kell, de ne az én pénzemen!
eléggé kihaltnak tűnik a fórum, de azért én írok:)
az én rajongásom Fable iránt nem túl régi, úgy nagyjából 3 éve fedeztem fel, azóta már réges rég begyűjtöttem minden fellelhető regényét.
nem olvastam tőle még sokat. igyekszem spórolni:) eddig a Nászjelentés a kedvencem , szerintem mostmár az is marad. Akkoriban kezdtem el olvasni mikor a férjem eljegyzett:) 24 éves koromban.nagyon megfogott a könyvek hangulata, és a téma is aktuális volt:) az uram nem értette miért nevetek hangosakat a fürdőkádban:)
azt hiszem biztosan állíthatom hogy ez lesz a favorit. mivel alapvetően Stephen King rajongó vagyok, az ő könyveit, Fable-ét, Dean R. Koontz-ot, és J-R Wardot igyekszem felváltva olvasni, hogy ne fogyjanak olyan gyorsan, de sajnos ez elkerülhetetlen:( és ugye egyik író sem ad ki 2-3 havonta könyvet, szóval sajnos idővel mindet el fogom olvasni.
én azt hiszem Fable is tipikusan olyan stílus, témák, amiket újra és újra el lehet olvasni. És idővel majd a gyerekeim figyelmét is felhívom rá:)
Ööööö... szerintem ezt a kérdést tedd fel a HUSZ-on...:-)
A megfejtés itt alant következik:
Harapdálták egymás száját szeretkezés közben - amúgy meg "kicsit egymásnak estek az égitestek".... magyarán bedurvultak és az életük során szerzett sérüléseik alatti izmok kicsit elkezdtek fájni
A képbe meg nagyon is beleillik.... Nem tudom neked igazűán megmagyarázni, ha még nem éreztél egy másik ember iránti őrült kivánást, az azonnali birtoklás kényszerének dühödt vágyával keverve és hosszabb ideig tartó kényszerű (még ha magad szabtad is ki magadra) nemi absztinenciával megspékelve .... az szokott ilyen eseteket produkálni. (már ha egyébként nem lennének hajlamosak az ilyen vadulásra). Na és az újra rátalálás öröme is....
Lehet, hogy érdekeset kérdezek, de van egy rész (bár ha jobban meggondolom, több is), amit nem értek a Halkirálynő és a kommandó-ban. Amikor főhőseink a nagy összeveszés után próbálnak kibékülni, elmennek étterembe, majd felmennek Denisahoz... Szép rész, hogy hogyan fedezik fel egymást újra és újra, valamint hogy hogyan vetkőzik le gátlásaikat. A régi kiadásban a 375. oldalon, az újban talán a 275.-en van. Szóval amit nem értek: megveregetik picit egymást, vagy mi? Vagy annyira hevesen űzik az ipart, hogy attól fog felsebződni a szájuk pl.? Tényleg nem tiszta, de ez nekem nem illik a képbe :)
Én is nagy rajongója vagyok! hogy mennyire régi abba ne menjünk bele mert az én 19 évemhez képest ez az 5 év régi!! :D azt kell neked mondanom hogy talán azért nem olyan már a stílus mint volt mert minden ember változik. Még Molnár Éva is. és mivel ő változik ezért változik a stílusa és a szereplői is!! sajnos ez van! nekem tetszik ez a stílusa is! jóó bevallom a régi fanyar, szabályokat felrúgó stílusa jobban. de tudod van az a mondás: Megszoksz vagy megszöksz!! hát azt hiszem ez erre is érvényes!!
Sziasztok! Én régi Fable-rajongó vagyok, és most hétvégén olvastam ki a Csontfuvolát. Hát, mit is mondjak....sajnos már megint csalódnom kellett. Ezt is, mint az elmúlt években minden könyvét reménykedve és bizakodva vettem meg, hátha visszatér az egykori színvonal, de még mindig nyomába se ér a régi műveinek. Olyan érzésem volt, miközben olvastam, mintha egy túlbuzgó Fable-rajongó írta volna, aki annyit tett magáévá az írónő stílusából, hogy zsúfoljuk tele minél jobban akciójelenetekkel, és használjunk rengeteg, évszázadokkal ezelőtt elfeledett kifejezést. A főhösök gyakorlatilag csak a nevükben emlékeztetnek az első négy (jóindulattal öt) könyvben megismert és megszeretett, összetéveszthetetlenül eredeti személyiségvonásokkal rendelkező karakterekre. Csak mászkálnak fel-alá a történetben, vagyis inkább rohannak, mert többnyire üldöznek valakit, és sokkal élettelenebbek, mint korábban. Különösen igaz ez pl Martinra, aki az egyik kedvenc szereplőm volt, de ebben a részben egyetlen emlékezetes mondat sem hagyja el a száját. Azt sem értem, miért kell minden könyvben egyre hányingerkeltőbb bűnesetekről írni. Mintha az Álomhajsza filmes részében fejtegetett, az írónő által akkoriban mélyen megvetett sikerfilm(könyv)gyártási mechanizmus szerint készülnének, azzal a céllal, hogy minél jobban feltornásszák az olvasó ingerküszöbét. Mert ha csak úgy simán megölnek valakit, az már a kutyát sem érdekli, ugye. (Az meg más kérdés, de szintén érthetetlen, hogy Denisa eleinte a szervezett bűnözés ellen harcoló über nyomozó volt, az utóbbi időben meg csak pedofilok és elmebeteg gyilkosok jutnak neki.) Az elviselhetőnél több benne az írók és rajongók viszonyáról szóló, szájbarágós fejtegetés is, amelyet nagyjából úgy kell értelmezni, hogy ha nem tetszik, amit írok, akkor hülye és/vagy sznob vagy. Lehet, hogy én is hülye és/vagy sznob vagyok, bevállalom. De nekem hiányzik belőle a keresetlenül frappáns humor, az a visszaadhatatlan hangulat, amely miatt újra lehet olvasni a régi könyveit százszor meg ezerszer; az az egyszerű öröm és életszeretet, amelytől az ember kicsit fogékonyabbá vált az élet apró szépségeire;vagy azok a szívmelengető szerelmek, amelyekről olvasván újra hinni lehet benne, hogy igen, tényleg létezhet ilyen.... Az az örökbecsű latin mondás jut erről eszembe, hogy: Sic transit gloria mundi. :( Végkövetkeztetés: Csontfuvola felkerül a polcra az utóbbi években megjelent társai közé, és nem valószínű, hogy valaha kedvem lesz érte nyúlni. Inkább majd leveszem újra a rongyosra olvasott Jégtáncot, Sárkánykönnyet, Álomhajszát, My fair lordot, vagy mondjuk az első négy Halkirálynőt, ha egy kicsit ki akarok szakadni ebből a világból...
Nekem tetszett, rengeteg a javulás azokhoz képest, amik nem jöttek be... csak az elején az a szokásos hányinger fórumválogatás nem kellett volna. megkockáztatom, hogy ha még csak a halkirálynő sorozatot nézzük, abban is jobb, mint az előző. AA :)
Köszi. Mennyire van jelen az utóbbi (utóbbi mondjuk úgy értendő, hogy az utolsó 2-3 könyvet már el se olvastam) művekre jellemző "nyomjuk le az olvasó tornkán" típusú hittérítős, moralizáló alternatív világnézet fejtegetés?
Kiolvastam a Csontfuvolát. 24 óra alatt, péntek esétől szombat estig tartott.
Véleményem: én Fabient 1991 körül kezdtem olvasni, az akkori (és korábbi) műviet csodáltam, de az elmúlt évtizedben nekem nem tudott adni már semmi újat.
Ennek ellenére mindig várom az új könyvét.
Nos, a 37.-ik könyve, a Csontfuvola szerintem eléggé felemás lett:
SPOILER ON
A könyve eleje igen erősen kezd, a közepéig nincs is semmi gond, Fable az életéből merít, Fertő City helyett "falusi" helyszínen, tanya-tó-quad-lovak-cicák-nyugalom szigete, ezt kombinálja a ma "divatos" bűncselekményekkel, pártvezér, elit hobbivadászok, stb.
Hozza a szokásos fabienes-dumákat, ha elszalad vele a ló, pár oldalon keresztül visszacseng az a Fabien, akit anno megszerettem.
De sajnos, a könyv második felére elfogy a szusz, teljesen érdektelen lesz az egész mű, a bűnbandák nem izgalmasak, nincs bennük már annyi, mint régen volt, a jellemábrázolások nagymesterjnője az eleji poénokat félredobva semmit sem ad a könyv közepétől. Nagy hiba (és kiaknázatlan poénok tára lehetett volna) Daniel és Denise babájának jóval nagyobb szerephez jutása, mégha oly pici is még (na ja, Fabiennek régen volt ilyen pici gyermeke, így nem tud a saját napi életéből meríteni ebből a témából, bezzeg a kiscicák anyatejjel etetése az igen jól megy).
Szóval, a könyv második fele inkább szenvedés, legyen már vége, igazából nincs a vége előtt sem nagy balhé (zsarus könyv lenne vagy mi), így az utolsó odalak is érdektelenk maradnak.
SPOLILER OFF
Szóval, jó, hogy Fable még mindig ír, ad ki újabb műveket, de hiába az elmúlt 2-3 könyv "javulása" az azt megelőző évtizedes gyengébb könyvekért, ez sem lett olyan, amire azt mondom, na igen, végre, erre vártam.
Nem lett olvashatatlanul rossz, de a "régi" szintet ez sem üti meg sajnos.
Lesz még jobb is?
Ezt kérdeztem, amikor elolvastam az utolsó oldalt is.
Összefoglalva, akik "régi" rajongók, mint én, annak 10-ből 4 csillag, aki fiatalabb,és ismerkedik Fabien eddigi 37 művével, annak 10-ből 7 csillag a könyv szerintem.
én egyébként nem rég óta olvasok Vavyant. április elején kezdtem el az első könyvét ami nálam a Kedves mint egy kéjgyilkos volt.
aztán jött a Mesemaraton
most a Mesemaraton emlékfutamot olvasom:)
eztán a Szennyből az angyalt szeretném, de ha valami csoda folytán előbb még valahol rábukkannék az Álmok tengerére biztos azt olvasnám.
sajna még nincs meg túl sok könyv de igyekszem. ráadásul a vis major sorozat sem és a halkirálynő sorozat sem teljes:( így viszont nem akarok azokba belekezdeni, hogy nincs meg elejétől a végéig.
"az utóbbi évek próbálkozásai enyhén szólva is gyengének voltak mondhatóak" Nagyon szép megfogalmazás és sajnos igaz...... 100.oldal környékén járok,hosszú évek óta először éreztem késztetést Fable könyv olvastán hogy éjszaka kiolvasom....Nem tettem,ma munka van...
Olvasta már valaki? Érdemes megvenni? Elsősorban olyantól várnék véleményt aki egyetért, hogy az utóbbi évek próbálkozásai enyhén szólva is gyengének voltak mondhatóak. :)
Szennyből az angyal volt anno az első, amit olvastam Meseanyótól :) és könnyesre röhögtem magam rajta :D ááá... megfilmesíthetnék már valamelyik könyvét tényleg... :D
