Zétényi levezetése tagadhatatlanul logikus. Csak szerintem kiindulási alapja helytelen (idejétmúlt), így törvényszerű a félrecsúszás.
Honnan is indul ki?
"A középkorban elterjedt felfogás az ókor görög, majd római filozófusai , mint Cicero, a híres köztársaságpárti politikus, majd Pál apostol tanításai, Aquinói Szent Tamás XIII. századbeli nézetei és követőik nyomán az egyházat, illetve az államot élő organikus emberi szervezetként szemlélte és írta le.
Szent Tamás szerint az összes emberek, akik egy közülethez tartoznak, testnek tekintetnek, és az egész közület embernek. Az egyháznak és az államnak ilyen organikus felfogása már a XIII. század végén ismert volt hazánkban, s a XV. századi felfogás azokat tekintette az ország tagjainak, akik az ország ügyeinek intézésében részt vettek.
Ebben az értelemben a Szent Koronához tartoztak az országot irányító személyek, a XV. század végén a rendek, mint a Szent Korona tagjai, míg más tekintetben az ország testét alkották a Magyar Szent Koronaház tartozó területek, amelyen belül tagok voltak az egyes tartományok, országrészek, mint Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Erdély és más területek, mint pl. Raguza. Az ország, tehát egyúttal a Szent Korona tagja minden nemes, a városok és más közületek."
Hát szerintem ez a "a középkorban elterjedt felfogás" (amiből aztán levezeti a Tan indokoltságát) az, ami ma nem helytálló.
Aki egy emberi test mintájára képzeli el az államot, az kimondja, hogy az törvényszerűen úgy épül fel, ahogy, és törvényszerűen az a feje, a karja, a lába, aki, valamint erősen hierarchikus, elitista szemléletű: hiszen nyilvánvaló, hogy a Fej előrébbvaló mint a Kar, a Láb.
Ez a párhuzam az egyháznál helyes lehet: ott ugyanis egy "felülről" elrendelt, örök berendezkedésről van szó, ahol egyértelműek az alá-felérendeltségi viszonyok.
Az államot azonban ma nem így képzelem: az állam az emberek, a polgárok által létrehozott közösség, amit azért alkottak, hogy az bizonyos szolgáltatásokat nyújtson nekik (tehát nem az Állam a cél, és az Egyén az eszköz (a kar, a láb), hanem fordítva). Ha nem nyújtja ezeket a szolgáltatásokat, akkor meg kell változtatni a felépítését, vagy leváltani a veztőit, stb.
Tehát a példánál maradva: a Láb (az egyszerű ember, a polgár) előrébbvaló vagy legalábbis egyenrangú, mint a Fej (az őáltala választott és az ő szolgálatára szerződött vezetők)
Aki ennek ellenkezőjét próbálja bármilyen maszatolással elhitetni velünk, az a mi szabadságunkra tör.
Ha viszont nem áll az Állam=Emberi test párhumam, értelmetlenné válik a "Mindannyian a Szent Korona tagjai vagyunk" szlogen is.
Micsoda baromság ez: "Az is igen passzol a korona szentségéhez, hogy az ősmagyar képviselő kiszambáz a büféből kezében egy sonkás zsemlével, és lazán rágva elhúz mellette."
Mióta vezet az út a büféből a kupolacsarnokon át? És melyik képviselő olyan paraszt, hogy zsemlét zabálva slattyog a parlamentben? (Esetleg egy MSZP-s.)
Valamelyik hülye pitbull elvakkantja magát és az összes többi ugatja utána a marhaságokat. Mint a cigánysoron.
Figyelték a Hölgyek, Urak, hogy a korona mai helyén lehet vakuzni? (Hiradóban láttam.)
Megaztán nem olyan félhomályos helyen van, mint a Nemzeti Múzeumban.
Korona , mondom a jelszót a Parlament előtti sorompó szigorú őrének. Ő erre komolyan rábólint. Csak mindig előre, a lánckorlát mentén, az 56-os mécsesig, ott majd megtalálom a kollégáját.
Ez a játék kezdete. Az első mezőre lépünk.
Tétova nyugdíjasokkal a nyomomban kerülöm nagy ívben a teret, tényleg olyanok vagyunk, mint egy társasjáték figurái, hiszen csak a tábla kijelölt részén haladhatunk. De nem merünk kockáztatni, a lánckorláton átlépni, és egyszerűen keresztülvágni. Akkor biztosan kimaradnánk egyszer a dobásból.
A X-es kapunál gondterhelt kormányőr csóválja jöttünkre a fejét.
Nem maguk az elsők szögezi le , sajnálom, de ma nincs koronanézés. A házban dolgoznak, nem lehet csak úgy össze-vissza mászkálni bent.
Azaz délben esetleg, talán, mégis bemehetünk a rendszeres napi egy, magyar állampolgároknak szervezett Országháznéző csoporttal, teszi hozzá némi tűnődés után, reménykeltően. A csoport séta közben vélhetően elhalad majd a korona mellett is. Csak ezért az idegenvezetés miatt fizetni kell.
Mégis mennyit? firtatjuk, erre zavart hümmögés a válasz. Hetven vagy nyolcvan forintot, százat? A kormányőr lelkesen találgat. A nyugdíjasok viszont azonnal sarkon fordulnak. Annyit nem ér az egész, mondják, szombaton, meg vasárnap a szomszédok ingyen voltak bent. És addig bámulták a koronát, ameddig csak akarták.
Délelőtt tíz óra. Megint én jövök, újra dobok, és az Országgyűlés idegenforgalmi irodájának mezőjére lépek.
A telefon túlsó végén fásult hang üdvözöl: Igen, mégis lesz ma koronanézés, meggondoltuk, mert akkora az érdeklődés. Akkor melyik csoporthoz szeretne csatlakozni: egy órakor, háromkor, vagy ötkor menne be?
Egy órában maradunk biztos, ami biztos , diktálom a nevem, a számítógép nyilvántartásba vesz. Megnyugszom, hiszen végre sínen vagyok, legalább két mezőt előre léptem
Azért nem árt az óvatosság. Dél után nem sokkal, már ott ácsorgok a X-es kapunál. Átverekszem magam az embereken, hiszen szeretném megtudni a bejutás pontos részleteit is. A tömeget felügyelő délutános kormányőr lassan, tagoltan magyaráz. Nyilván én vagyok az ezeregyszáztizennyolcadik ma, aki ugyanezt kérdezte tőle. Megrendülten értesülök róla, közben változtak a játékszabályok.
Na, most az engem egyáltalán nem érdekel, hogy magát hol vették telefonon nyilvántartásba, itt ugye a következő történik mondja már őszinte beleéléssel, miszerint végre megmutathatja valakinek. Beáll a sor végére, aztán félóránként leszámolunk száz embert, majd ha befér a keretbe, bemehet.
Nincs mit tenni, hátrakullogok, már megint visszaléptem két mezőt.
Most aztán ráérek szép lassan körbenézni, lesem a sorstársaimat. Ki bundában, ki susogó melegítőben, netán talpig atillában, mentében, öltönyben vagy hajléktalannak álcázva, esetleg aranysállal a nyakában, bevásárlószatyrot cipelve, gyereket vonszolva, botra támaszkodva, filmfelvevőt, elemózsiás zacskót szorongatva.
Jó érzés, hogy összeköt minket az elszánt kitartás, sem a hideg, sem a várakozás unalma nem rettenthet el: látni fogjuk a koronát!
Valaki ekkor szkeptikusan felveti nyilván kiképzett, beépített tömegbomlasztóról van szó , hogy ugyanezt éveken át megtehettük volna, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb módon, csak egy belépőjegyet kellett volna váltanunk a Nemzeti Múzeumba.
Ám az önérzetesek és jól értesültek, azonnal lecsapnak rá:
Mit gondol, hát ezért vettem ki szabadságot mára, a koronát itt és most kell látni. Millennium van. Ennyivel tartozunk a magyarságunknak.
Maradjon már, mi vidékről jöttünk, persze fontos a korona, de bejuthatunk az ország házába, és ott lehetünk, ahol a miniszterek meg a politikusok fontos kérdésekben döntenek. Nagyot néznek majd a szomszédok, ha ezt elmeséljük nekik.
Elhoztuk a gyerekeket, majd úgyis tanulnak róla.
Mi kérem, több mint negyven éve Amerikában élünk, nekünk ott ez az épület, és a korona jelenti a hazánkat. Még egyszer látni szerettük volna mindkettőt.
Én csak erre jártam, nyugdíjas vagyok, ráérek, legalább eltelik a napom. A múzeumi belépőt amúgy sem tudnám kifizetni.
És így tovább sorakoznak az érvek a koronanézés mellett. Engem azonban ekkor már az a fehér cetli köt le inkább, amit a többség a kezében szorongat.
Ez mi? teszem fel a kérdést gyanakodva a hozzám legközelebb álló várakozónak.
Jegy néz vissza rám értetlenül, mintha legalábbis azt kérdeztem volna: milyen nap van ma.
Azt látom, de honnan szerezte? firtatom tovább elveszve, már megint kimaradtam egy dobásból.
Ott bent kell venni magyarázzák többen is készségesen. Kérje meg a kormányőrt, hogy külön engedje be magát a X-es kapu bejártához.
Így is történik. Átvágok a téren, bent az irodában jegypénztár üzemel, kérdezik, mikor akarok bemenni. Most rögtön, ha lehetne. Akkor legközelebb húsz perc múlva, egykor, bólintanak rá a hölgyek. A számítógép közben dolgozik, kezemben a jegy, rajta a felirat: 1 Magyar állampolgár. Fizetve: 0,00 forint.
Egy óra hat perckor kormányőrök hada érkezik, leszámolnak százunkat, és végre szezám tárulj, bent vagyunk. Azaz.
Előbb még a biztonsági ellenőrzés. A táskák egymás után tűnnek el az átvilágító berendezésben. Egy kislány ijedten felsikít: Anya nézd, elnyelte, pedig benne volt a pénzünk is!
Asszonyom kivenné azt a flakont a táskájából?! hangzik az udvarias, ám határozott felszólítás. Az előttem álló nercbundás hölgy bólint, és turkálni kezd.
Mégis milyen spray ez?
Milyen lenne, gázspay.
(Ez aztán a közeli kukában köt ki. Tízezer forint volt, dohogja a nő.)
De már csak kilencvenhat vörös szőnyeges márványlépcső választ el minket. És igen, itt vagyunk az utolsó mezőnél, a koronánál. A játék végére értünk.
Valami különlegeset kéne érezni, felemelőt, meghatót. Büszkeséget, hogy sikerült. Némán, kimerülten gyönyörködünk. Két percig. Akkor a kormányőrök kétfelől támadnak:
Igyekezzünk, tovább kérem, itt a következő csoport.
Amikor kilépünk az Országházból, a várakozó tömegre siklik a tekintetünk. Aztán összenézünk, mi, akik bentről jöttünk. Na igen, mi már...
Féderer Ágnes"
Népszabadság, 58. évfolyam, 2. szám 2000. január 4., kedd
Eltelt a szilveszter, van 4 halott és félszáz beteg, és január 3.ától van járvány is! Megvárták a beismeréssel a szinpompás Korona ünnepségek végét.
Vajon tisztában voltak-e közegészségügyünk és egyben egészségügyünk felelős vezetői a veszély nagyságával 2 héttel ez elött? Ha nem, akkor
szakmailag alkalmatlanok azokra a feladatokra (posztokra) amit ellátanak.
Vagy pontosan tudták, csak nem akárták negativ PR üzenettel elrontani a Korona ünnepségek fényét és pompáját? Ha igen akkor emberileg, erkölcsileg
hullák. A legsötétebb kommunista éveket idézik amikor a fontos évfordulók, születésnapok elött minden rosz hír, ami árnyat vetett volna a szocializmus
építésének sikereire tilos volt! Itt fiatal emberéletekről van szó, szinte hihetetlen hogy a XXI. században Magyarországon ismét itt tartunk.
Eltelt a szilveszter, van 4 halott és félszáz beteg, és január 3.ától van járvány is! Megvárták a beismeréssel a szinpompás Korona ünnepségek végét.
Vajon tisztában voltak-e közegészségügyünk és egyben egészségügyünk felelős vezetői a veszély nagyságával 2 héttel ez elött? Ha nem, akkor
szakmailag alkalmatlanok azokra a feladatokra (posztokra) amit ellátanak.
Vagy pontosan tudták, csak nem akárták negativ PR üzenettel elrontani a Korona ünnepségek fényét és pompáját? Ha igen akkor emberileg, erkölcsileg
hullák. A legsötétebb kommunista éveket idézik amikor a fontos évfordulók, születésnapok elött minden rosz hír, ami árnyat vetett volna a szocializmus
építésének sikereire tilos volt! Itt fiatal emberéletekről van szó, szinte hihetetlen hogy a XXI. században Magyarországon ismét itt tartunk.
Nem pont ezekkel a kérdésekkel, de ugyanez a demagóg szemlélet és kérdéskör
(akkor éhező gyerekekkel) már többször elhangzott. Érdekes módon a Szent
Korona áthelyezésének 50-80 millió (?) forint bekerülési költségével
kapcsolatban, és nem a 70 milliárdos CW-banki vagy 150 milliárdos Postabankos
veszteséggel kapcsolatban, hogy a többiről ne is beszéljek.
Igazad van, ezek is, meg sok más probléma is van. De esetleg annak a szemléletnek
is van ehhez köze, ami az elmúlt 50 évben úrrá lett ebben az országban. A "kaparj
kurta, nked is jut". És mindenki a husosfazékhoz tolakszik a politikában, hogy nála
lobbizzanak (neki juttassanak ezt azt közpénzből, vagy a közpénzért cserébe). Az I.
vh. után az az átkos Horthy rendszer sokkal nagyobb csapás, súlyosabb veszteség
után mind oktatás mind gazdaság területén sokkal dinamikusabb fejlődést ért el,
mint mostani "szakértőink". Mert ne felejtsd el, hogy a II. vh. 1945-ben ért véget,
és azóta külvilág szempontjából békés, töretlen viszonyok között lavírozunk.
De akkor többen voltak, akik nem uralkodni, hanem szolgálni akarták ezt az
országot, a Szent Koronát. Nem eszményíteni akarom azt a kort, mert az valóban
nem lenne igaz, de korunk pld. a mai napig nem teremtette meg a maga Teleki
Pálját, Bethlen Istvánját, vagy Klebelsberg Kunóját. Akkor voltak államférfiak is,
ma pedig csak politikusok.
A Szent Korona történetét, a szentkorona-tant ismerem, a MÁV viszonyait nem.
Nem tudom, hogy ki mit lopott el az elmúlt 10 évben, vagy mit fizetett ki
"szakmailag" megalapozottan, de ténylegesen haveri alapon tanulmányra, felügyelő
bizottsági, igzagatósági tiszteletdíjra, ténylegesen felesleges "szakmai
továbbképzésre" meg hasonlóra. De ha mindazt bérre fordították volna, most nem
lenne sztrájk. Legalábbis nehezebb lenne felsorakoztatni a dolgozókat a
sztrájkkövetelések mögé. Ha 6,5-7 %-ra prognosztizált inflációra 8,5 %
keresetnövekedést ígérnek, az - igaz, hogy csekély, stagnálásnak érzékelt - de
mégiscsak reálbérnövekedést jelent. Lehet, hogy rosszul tudom, de évek óta
először.
"A legtekintélyesebb amerikai lap ugyanakkor megszólaltatja a kisgazda Pokol Bélát is, aki szerint az SZDSZ ezt a jelenlegi alkalmat is arra használja fel, hogy a nemzeti értékekkel szembe forduljon, és ebben megint támogatja a szabaddemokratákat az elfogult média is."
Kár, hogy ott ez borzasztó keveseket érdekel, azok közül is ezt már egészen kevesen értik, és ezek közül végképp nagyon kevesek hiszik el. Az amerikaiak bugyutácskák, na de azért nem ennyire!
Drága Istenem,
hova jutottunk.(és most ide mit tegyek?)
Csak jeleztem, hogy a
tárgyilagosság..
Nyissak egy topicot
magamról?
Hogy venné az ki magát?:))
Nehogy elnémuljon
irányomban, mert tudja
itt a neten az ignorálás
Halál!
Bocsánat kedves hajnalpír, hogy meg mertem szólítani kiskegyedet, ez volt az első és az utolsó eset is egyben, lelkemre nem venném, hogy ez ilyen mély törést okozzon az Ön oly fennkölt lelkében. Semmiképp nem akartam politikai mezaliance-ra kényszeríteni, távol álljon tőlem, ha esetleg nyitna egy topocot saját magáról, amiben le van tiltva a válasz erre? Remélem sokat segítettem, de ha nem akkor elnézést ismételten kecsességed megszólításáért.
Nekem nem aggályos, hogy ingyenes a belépő, hogy újdonság, hogy erre van lóvé, de MÁV dolgozókat meghallgatni nincs, merthogy az Ország minden részéről a vonat is ingyenben van.
Kedves jdr,
én csak leírtam
valamit, aminek
a szemtanúja voltam.
Bizonyára Önnek
könnyebb
volt így, mint az új
hozzászólásra klikkelni.
Ez az idézet nálam azért
nem jön be, mert akik
képesek egy disztökből
akkora nemzeti ünnepet
csinálni, amekkorát, s a
többi hülyeségükről nem is
beszélek, az Nekem ne
minősítse a mi
"érthetetlen szokásainkat"
Szerintetek a Parlament elé direkt oda szervezték azt a sok népet, vagy eddig Ők tényleg nem tudták, hogy már 21 éve szabadon meg lehet tekinteni a Nemzeti Múzeumban?
Számomra olyan fura emberkék nyilatkoztak a TV-ben : Pl:
"Most jól megmutattuk annak az SZDSZ nevű csoportnak, hogy milyen fontos is a SZENT KORONA", vagy
"Végre hála istennek és ennek a drága fiatal kormányunknak mi is láthassuk nem csak a komenisták tronolhatnak felette..."
A mai Magyar Hírlapban megszólaltatták azt a volt USA nagykövetet, aki akkor volt nagykövet hazánkban, amikor Carter visszadta a koronát. Szegény baromira nem értette, hogy minek kellett átvinni a koronát a parlamentbe és különösen azt nem értette, hogy hogyan lehet egy történelmi ereklyének közjogi méltóságot tulajdonítani, de hát hülye amerikaji, mit szólnak az ilyenek bele:)))
"A korona-gate ügy butaság Cikk a New York Times-ben a korona áthelyezéséről
"A korona-gate ügy valójában butaság, olyan belterjes vita, amely csak a budapesti körgyűrűn belüli bennfenteseket foglalkoztatja." A New York Times Hankiss Elemér szociológus álláspontját összegzi így a cikkben, amely tablót rajzol a magyar múltról és jelenről. A cikk szerzője idézi azokat, akik antidemokratikus tendenciák erősödésétől tartanak. Példaként a lap megemlíti a tavaly februári Vár-béli nyilas és SS megmozdulást csakúgy, mint az Ötvenhatos Intézet költségvetésének megszorítását, vagy a Kurír című lap megszüntetését. A legtekintélyesebb amerikai lap ugyanakkor megszólaltatja a kisgazda Pokol Bélát is, aki szerint az SZDSZ ezt a jelenlegi alkalmat is arra használja fel, hogy a nemzeti értékekkel szembe forduljon, és ebben megint támogatja a szabaddemokratákat az elfogult média is. (Krónika)
Érdekes, hogy milyen erős a média hatása. Éveken át a múzeumban lanyha volt az érdeklődés
a korona iránt, most pedig ezrek vártak a hidegben, hogy megnézhessék. Nem furcsa?
A ma reggeli Krónikában és az Index Politika forumában egyaránt arról biztosítottak, hogy hazám legnagyobb problémája, hogy mi van a koronával.
(Ehhez képest az egyre terjedő agyhártyagyulladás járvány, a közlekedési dolgozok januári 60-órás sztrájkja, a főváros összeomlás előtt álló közlekedési problémái, a belviz, ami miatt az alföldön ezreknek téglára kell tenni az ágyaikat, a totálkáros egészségügy nem politikai kérdés.)
Mivel Árpibácsi mandátuma a nyáron lejár igazán ráférne az országra agusztusban (mondjuk 20.-án) egy jó kis koronázás, az idő sürget ideje elkezdeni a szervezést Ibolya asszonynak!
