"A mézesmadzagként lógatott boldog-gondtalan öregkor képe csak átverés volt!" -- kesergett
Halászkirály az Index internetes folyóirat politikai fórumán, a Már megint átverték a 20--45 éveseket! című
topic vitaindítójában. Azzal ugyanis, vélekedik, hogy a kormány a bruttó bér 6 százalékában befagyasztani
javasolja az Országgyűlésnek a magán-nyugdíjpénztári tagdíj mértékét, "ismét arcul csapta fiatal
adófizetőit". A hatályos, még az előző kormány által elfogadott törvény szerint ugyanis annak 2000-ben 8
százalékra kellett volna emelkednie, sőt már az idén is 7 százaléknak kellett volna lennie.
A kormány a befagyasztást azzal indokolja, hogy a számított 1,3 millió fő helyett közel kétmillió átlépő
miatt a költségvetés jelenlegi helyzetében nem tartja lehetségesnek a nyugdíj-biztosítási alap megnövekvő
hiányának pótlását, vagyis a kifogás nem elvi, hanem gyakorlati: a 8 százalékra ugrást az ország teherbíró
képessége egyelőre nem teszi lehetővé. Az ellenzék szerint ez nem elfogadható érv, s szerződésszegést
emleget. Az SZDSZ egyenesen arra szólítja fel a polgárokat, hogy pereljék a magyar államot, bírói ítélettel
kényszerítve ki a 8 százalékot. A kérdéssel az Alkotmánybíróság is kénytelen lesz foglalkozni.
Azzal, hogy marad a 6 százalék, valóban veszteség éri a polgárokat. Azonban a mai ellenzék
nyugdíjreformját keresztülvivő kormányoldalként többszörösen nagyobb veszteséget okozott azoknak,
akiket most védelmébe vesz, a befagyasztás ennek szerény folytatása. Hogy mi is történt valójában, amiatt
is szükséges tudni, mert nagyon erős érdekek fűződnek ahhoz, hogy politikusok és polgárok fejében
egyaránt tévképzetek éljenek.
A nyugdíjreform két dolgot jelentett: 1. a meglévő, úgynevezett felosztó-kirovó (a továbbiakban: f+k)
nyugdíjrendszer kettéhasítását, melynek eredményeként a nyugdíjjárulék kisebbik része az újonnan
létrehozandó tőkefedezeti (a továbbiakban: tf) nyugdíjrendszert (második pillér) alkotó nyugdíjpénztárak
valamelyikébe kerül, valamint 2. az immár első pillérnek nevezett f+k rendszer "modernizációját". A kettő
közül -- s ez talán sokakat meglep - az volt az igazán fontos, ami az első pillérrel történt: a
"modernizáció" szinte kizárólag nagyon erőteljes szigorítást jelent. Ez bizonyos határig feltétlenül indokolt
volt, amin azonban az akkori kormány jóval túlment, ráadásul nagyon keveset tett az első pillér strukturális
bajainak korrigálásáért. A továbbiakban kizárólag a második pillérrel foglalkozunk.
A nyugdíjrendszer első és második pillére, szól a mainstream vélekedés, homlokegyenest különböző elven
működik. Az f+k rendszerű első pillér az aktívak járulékait azonnal kifizeti nyugdíjként, tartalékot nem
képez, de ha mégis, az esetleges és csekély. Ezzel szemben a tf rendszerű második pillérbe fizetendő,
tagdíjnak nevezett járulékot befektetik, s az így halmozódó pénzek képezik a majdan fizetendő nyugdíjak
fedezetét. Tehát míg az első pillérben nem képződik megtakarítás, a másodikban igen, s ez az, ami miatt a
tf rendszer előnyösebb az f+k-nál. Ezért azon országoknak, melyek f+k rendszert alkalmaznak, tanácsos
tőkefedezetivé alakítaniuk azt, legalább részben.
Csakhogy mindez roppant szakszerűtlen. Hazánknak érett f+k rendszere van, mely az állam azon
kötelezettségét testesíti meg, hogy a már nyugdíjasoknak halálukig nyugdíjat folyósít, a járulékfizetőknek
pedig bizonyos feltételek teljesülése esetén és szabályok szerint nyugdíjat állapít meg, s azt halálukig fizetni
fogja. Ezen kötelezettségek jelenértéke az implicit (ún. nyugdíj-) államadósság, mely az explicit adóssággal
együtt képezi az állam teljes adósságát. A f+k rendszer felfogható úgy is, hogy a járulékfizetők speciális
(implicit) államkötvényt vásárolnak, melyet az állam azért bocsát ki, hogy eleget tudjon tenni
(nyugdíjfizetési) kötelezettségének. S e speciális államkötvény kamata - ha az első pillér hatályos
szabályai szerint nem is számítható ki pontosan - becsülhető. Ez a kamat a f+k rendszer úgynevezett
belső (vagy virtuális) kamata. Így a két pillér között mindössze két elhanyagolhatóan csekély különbség
található: az egyik, hogy az első pillér implicit államadósságot testesít meg, míg a második explicitet; a
másik pedig, hogy a második pillérnek nem kötelező kizárólag állampapírt tartani portfóliójában. A
különbség ennyi, és nem több.
A második pillér létrehozásával kevesebb járulék folyik be az elsőbe, csökken az implicit
államkötvény-"eladás", viszont a nyugdíjakat változatlanul fizetni kell, ami az implicit államadósság
csökkentését jelenti. Amennyivel csökken az első pillérben megtestesülő implicit államadósság, annyival nő
a másodikban megtestesülő explicit. Vagyis a második pillér az implicit államadósságot explicitté
konvertálja át. Azonban nem megengedhető, hogy az explicit államadósság nőjön. Ezért az állam, hogy
helyet csináljon az "új", az implicitből explicitté konvertált államadósságnak, törleszti a "régit", méghozzá
gyorsabb ütemben, mint ahogy az "új" keletkezik. A teljes (explicit + implicit) államadósság tehát
mérséklődik, méghozzá úgy, hogy csökken az explicit, de az implicit is.
E ponton érdemes felidézni az előző kormánynak a második pillér létrehozása melletti érveit! Amennyiben
a második pillér implicit államadósságot konvertál explicitté, akkor nevetséges az előző kormány fő érve,
mely szerint a második pillér növeli a megtakarításokat (aminek hitük szerint a második pillér hozama és az
első hiánya miatt kibocsátott kamata közötti résben kellett volna létrejönnie), a több megtakarítás pedig
több beruházást jelent, ami a gyorsabb növekedéssel egyenlő. Az akkori kormány gondolkodását talán a
következő, 1997 elejéről származó kormánydokumentum-idézet jellemezi leginkább:
"A tőkefedezeti finanszírozású nyugdíjelem sajátja, hogy hosszú távon reálhozamot produkál. A pozitív
reálkamat olyan helyzeti előny, amely a vegyes finanszírozású rendszer adottságából származik. A
megtakarítási többlet megjelenik a tőkepiacon és generálja a gazdasági növekedést, és így valamennyi
korosztály életszínvonalára kedvezően hat: a már nyugdíjas népességére is. Ez az a pont, ahol és amiért az
előterjesztők a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer bevezetését preferálják. A jelenlegi
finanszírozhatóságát ugyanis önmagában is, pusztán a rendszer szigorításával is elő lehet segíteni: a
korhatáremeléssel, a vegyes indexálással és a járulékfizetéssel elismert szolgálati évekkel. Ez a szigorítás
azonban a következő évtizedekben nyugdíjba kerülőkre hárítja a terheket, s az átmenet gazdaságához nem
ad belső impulzust, a tartósan befektethető lakossági megtakarítások nélkül az ország lehetséges fejlődését
akadályozzuk meg." Szinte minden szófordulat mögött közgazdasági félreértés, tévedés, illúzió rejtőzik!
A másik fő érv az f+k rendszerünk a népesség öregedése miatti demográfiai csapdából való (részleges)
kiszabadítása volt. Ez a csapda azonban nem létezik. Aki úgy gondolja, hogy az aktuális nyugdíjakat
kizárólag az aktuálisan befolyó járulékokból lehet kifizetni, annak valóban létezik, de a második pillér csak
oly értelemben szabadulás e csapdából, hogy ott "elfelejtődik" számon kérni a pillanatnyi pénzügyi
egyensúlyt, mondván, hogy amit nem látunk, az nincs! Azonban a tisztességes f+k rendszernek nem a
pillanatnyi, hanem a generációs egyensúlynak kell megfelelnie.
Az olyan érvekre pedig nem is érdemes szót vesztegetni, mint hogy a második pillér élénkíti a tőkepiacot,
diverzifikálja a kockázatokat (ugyanis mindkét kosárban ugyanazok a tojások vannak!), állami
gondoskodás helyett öngondoskodást jelent stb. Az 1997. évi magyar nyugdíjreform a legek könyvébe
kívánkozik: aligha volt még egy olyan kormány, melynek összes érve ilyen távol állt a közgazdasági
valóságtól.
A nyugdíjreform előtti és utáni helyzetet a nyugdíjrendszerek belső kamatozásával jellemezhetjük. A fejlett
világ f+k rendszereinek fő problémája a "túlígérés" volt, vagyis belső kamatozásuk meghaladta a
mindenkori állampapírok kamatát. (E kamat azért bír kitüntetett szereppel, mert ez teszi
összehasonlíthatóvá az első és második pillért. A teljes biztonságra törekvő nyugdíjpénztár kizárólag
állampapírt vásárol, vagyis éppúgy az államot hitelezi, ahogy az első pillér járulékfizetője.) E probléma a
belső kamatozásnak a mindenkori állampapírok kamatszintjére való leszállításával oldható meg. Ezt a
kamatszintet egy tf rendszer "sui generis" tudja, vagyis automatikusan biztosítja a generációs egyensúlyt
(minden generáció annyit kap vissza, amennyit befizetett, a be- és kifizetés között a megfelelő
kamatokkal), ellenben az f+k rendszereket minderre meg lehet tanítani. A második pillér egyetlen
(potenciális) előnye, hogy tartalmaz egy sajátos opciót: nem kényszerül kizárólag állampapírt vásárolni,
kiléphet a pénz- és tőkepiacra az állampapíroknál magasabb hozamot ígérő, bár kockázatosabb
értékpapírokért. Ez valóban növelheti a majdani nyugdíjakat, de csak más megtakarítók rovására,
makroszinten ez nullösszegű játék. A második pillér teljes működési költsége (az opció ára) a piacon
elérhető hozam és az állampapírok hozama közti különbség megszerzésre fordítódik.
Az előző kormány azonban az első pillér kamatozását mélyen a generációs egyensúlyt biztosító szint alá
nyomta, ami tisztességtelen saját polgáraival szemben. Emiatt a második pillér nem pusztán e sajátos opció
lehívása, szerencsepróbálás a pénz- és tőkepiacon, hanem mint veszteségminimalizálás értelmeződik. Az
átlépők legtöbbje erre szavaz a lábával, még ha nem is tudja. A kisebbség esetén a magyarázat
pszichológiai.
A nyugdíjreform, mint említettük, a teljes államadósság mérséklését jelenti, méghozzá úgy, hogy az explicit
és az implicit egyaránt csökken. Ez az adósságcsökkentési erőfeszítések kormány által felvállalt
meghatározott mértékét jelenti. Kérdés, vajon a legszerencsésebb megoldás-e az, ha az explicit adósság
kisebb mértékben csökken annál, mint akkor csökkenhetne, ha nem kellene a "frissen" implicitből
konvertáltat is eltüntetni? A válasz nem: az ország jövője, gazdasági fejlődése szempontjából az lett volna
legelőnyösebb, ha az adósságcsökkentő erőfeszítés kizárólag az explicit államadósság leszorítására irányul.
Például azért, mert ettől remélhető az állampapírok hozamesése, ami nem csak a központi költségvetés
terhein enyhítene, hanem az implicit államadósság virtuális kamatozását is csökkentené. A második pillér
mesterséges akadály ezen az úton. Nagyon sok érdek szól amellett, hogy megmaradjon a központi
költségvetés "kamatgyár"-szerepe.
Változnak az idők. A PM már nem nagyon mer előhozakodni a második pillér megtakarítást növelő
szerepével, a demográfiai csapda érve is halványodik. Marad az öngondoskodás felemlegetése, ami
ideológia, nem közgazdaságtan. De jönnek új, eddig sosem látott-halott érvek: a nyugdíjpénztárak
hajlandók olyan hosszú futamidejű állampapírokat is megvásárolni, melyeket mások nem, s ezzel
csökkentik az államháztartás finanszírozási költségét. A tagdíjemelés elmaradásának pedig majdan
inflációgerjesztő hatása lesz, s az különben sem okoz gondot a költségvetésnek, mert a befolyt tagdíjak 80
százaléka hiányt finanszíroz. Mindez komolytalan, erőltetett, utóvédharc szakmai köntösben.
Azonban van, aki még képes meglepetést okozni. Deutsch Antal, a PM kanadai illetőségű
nyugdíjtanácsadója legújabban arról értekezik, hogy a nyugdíjreform lényege az implicit államadósság
csökkentése, mert annak mértékéről tudomással bírnak a piacok, s azt magasabb kamatokkal
"jutalmazzák". Ha el is ismerjük, hogy az állampapírok kamatára hatással van az implicit államadósság
nagysága (ami nem túl erős feltételezés), akkor mennyivel inkább igaz ez az explicit államadósság esetén!
De ez az érv, ismerjük el, legalább szellemes.
Ami nyugdíjreform címén történt, az egy jelentős államadósság-leírás volt, valamint a járulékba egy implicit
államadósság-törlesztő adó beépítése. Az egyik félnek sincs morális joga elmarasztalni a másikat, míg nem
programozza a nyugdíjrendszerbe a generációs egyensúly követelményét. Az lesz majd a nyugdíjreform.
Ha lesz.
A szerző BKE Gazdaságpolitika Tanszékének oktatója
Halászkirály! Idézték a nevedet és a száladat a Világgazdaság szept.28. keddi számában. 12. oldal. Hosszú cikk és csak akkor emészthető, ha tisztában vagy néhány közgazdasági alapfogalommal. Ha gondolod, nézd meg. Nincs időm belinkelni, nem is tudom fenn van-e a neten. Belinkelné valaki, ha mégis fenn van? Németh György: Nyugdíjreform és közgazdaságtan
Hazugsag az egesz!/speaker/
Coclib agyrem!/rezso/
Jellemzo a nepatbaszasra ez a stilus!/Melnyikov/
Csoda?50 ev kommunista szemet utan?/OliApa/
Rohadt komcsi szemet!/Netboy/
De piszkosul igazuk van/misimisi/
"... A fiatalok közül sokakat a Fideszből való kiábrándulás vitt az ifjú szocialisták soraiba. Solymári Gabriella, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola elsőéves hallgatója szívesen elmenne a Fidesz szervezte továbbképzésekre is, csakhogy – állítása szerint – a fiatal demokraták kormányra kerülésük után egyszerűen elfelejtkeztek azokról, akik a hatalomba segítették őket. „A választások pillanatáig kihasználták a fiatalokat, aztán ejtették őket. Új stílust ígértek, és most még arrogánsabbak, mint a régiek. Ráadásul be is csapták a fiatalokat. Vagy volt olyan fiatal demokrata, aki Torgyánra vagy a levitézlett MDF-esekre szavazott volna? És hová lett a vitatkozó, liberális szellemű, kritikus Fidesz? Ma a párt tagjai ugyanazokat a fáradt szlogeneket szajkózzák, mint vezetőik odafönt. De mára már annyira kiéleződtek az ellentétek a valamilyen párthoz tartozó vagy azzal szimpatizáló fiatalok között, hogy gyakorlatilag nincs is párbeszéd közöttünk.”
„Nem lehet igazán vitatkozni a más pártokhoz tartozókkal – erősíti meg Bartyik Anita szegedi joghallgató is. – Az érvelésre nem ellenérvekkel, hanem ellentámadással válaszolnak, vagy egyszerűen országárulónak neveznek mindenkit, akik nincsenek egy véleményen velük. Ha szakmailag valamiben nem értünk egyet, máris a Kádár-rendszerrel azonosítanak bennünket.” ..."
Nos, Kedves Rozek, baromi bonyolult, ezért kénytelen vagyok a szakirodalomhoz utasítani.
Olvastad Augusztinovics Mária tanulmányát a Közgazdasági Szemle legfrissebb számábam? Nem? Ejnye.
Egyébként ez a topoic - mint általában - nem bonyolult szakkérdések megvitatására való, hanem az indulatok kiöntésére. Feladom. Legalábbis egy időre visszavonulok.
Búcsúzóul még annyit, ha olyan zseniális volt a magyar nyugdíjreform, miért nem sietnek a fejlett országokban utánozni? Persze, tudom, nekünk több az eszünk, s kullognak utánunk, még évekig eltart, mire szellemi fölényünket felfogják.
Kedves Arthur! Az 50%-os adókedvezmény miatt jobban jársz, ha önkéntesbe fizetsz be és nem a magánba, ahol csak 25% a kedvezmény. Mivel a legmagasabb SZJA-kulcs 40%, itt már nem is adóról, hanem 'kapó'-ról van szó.
Kedves Rozek! Nem tudom, hány éves vagy, de a korod abból a szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy az életpályád melyik szakaszán vagy. Egy pályakezdő gyakorlatilag semmiről nem mond le az örökölhetőségért és az egyéb előnyökért, de egy 30-40 éves már igen. Tőlük már elég sok nyugdíjjárulékot vontak le életük során, de soha egy fia kivonatot nem kaptak arról, hogyan is áll az egyenlegük az 'állami' nyugdíjpénztárnál. Ez volt a felosztó-kirovó rendszer. A befizetéseiket kifizették az előző nemzedéknek.
Ha jól tudom, akkor jelenleg 6% magán és 1% állami a befizetés. Ha felemelik 7-8 %-ra a magán befizetést, az állami megmarad 1%-on akkor összesen kevesebb jövedelemem marad.De 10%-ra egénileg bárki kipótolhatja a befizetést, ha olyan fontos neki. Nem értem a SzDSz-t miért nem erre kéri fel az embereket?
Kedves Tappancs
Én ezt tudtam már az átlépésem előtt, ezt "adtam" az örökölhetőségért, a több formában történő felvehtőségért "cserébe". Erre - többek között - az a nyugdíjpénztár "figyelemeztett" ahová beléptem. Ezek szerint van tisztességesen tájékotató NYP-is.
Rozek
Kedves Rozek és misimisi ! Ott vagyunk átvágva, hogy amikor átléptünk a magánnyugdíjpénztárba, akkor lemondtunk az 'állami' nyugdíjunk 25%-áról. Ha viszont te vagy az 'állam' vagy a költségvetés (bármily furcsa te is vagy), akkor jól jártál. Ezeket a 25%-okat nem kell kifizetned.
Kedves barco! Tényleg kihagytam a pénzügyi befektetőket, de szándékosan.
A régi felosztó-kirovó rendszernél ugyanis szó sincs arról, hogy befektetnék a befizetett nyugdíjjárulékot. Amit beszednek az aktív nemzedéktől, azt lényegében ki is fizetik az előző nemzedéknek. Itt nemzedékek közötti kölcsönről van szó. Az áttérés idején a mostani nemzedékról tényleg két bőrt húznak le: egyrészt 'eltartja' az előző nemzedéket, másrészt meg a nem várja a következő nemzedéktől, hogy őt is 'eltartsa', hanem magáról gondoskodik a befizetéseivel és a befektetett járulékok hazamaival.
T.kAvar!
1.Mar megint egyik bunt a masikkal mentsz!
2.Meg mindig nem tudom,hol lettem anno atvagva!
3.Telleg fel vagyok haborodvan!
4.eleg almos most misimisi,igy nem erti ezt a Kurazsi mama fele asszociaciot!
Esetleg felvilagositanal?
Kosz:misimisi
Az egyik bűnt nem lehet a másikkal mentegetni, így igaz.
De nem csak most vagy átvágva Orbán-Torgyánéktól, hanem ennél jobban átvágott a Horn-Kuncze. Csak nem vetted észre, mert nem mondta el sokszor a média, mert amelyik mondaná, abban nem hírdetnének a nyugdíjpénztárak a te nyugdíjforintjaidért.
Márnak az az üzleti érdek, hogy te nagyon, de nagyon felháborodj, s az egészből az a legjobb, hogy igazad is van.
Apropos, emlékszel még Kurázsi mamára?
T.kAvar!
Nem kivanlak megcafolni,mert nem ertem,amit irsz,ki hol lett atvagva.
DE!
1.Ezt tessek mar megerteni,hogy egyik bunt nem lehet egy masikkal mentegetni.
2.Kulonosebben nem az egy-ket szazalakkal van gond,nem egy jelentekeny osszeg.A legfobb baj a kovetkezo:
SZERZODESSZEGES!
En es allam bacsi valamiben magallapodtunk,leirtuk,alairtuk,lepecse-
teltuk,iktattuk.Ezt allambacsi megszegte!Innentol kezdve szegeny misimisi hogy bizzon allambacsiban!?
Udv:szegeny atvagott misimisi
Szavamon fogtál.
Sokan úgy gondolják, hogy az Orbán-kormány átverte őket. Igazuk van.
Azt viszont nem tudják, hogy a Horn-kormány is átverte őket, de nagyon. Sokal nagyobban. Csak nem veszik észre a hülyére manipuláltak.
Mert, elvtikéim (hajdani főtörzsőrmesterem kedvenc szava járása), tudjátok ti, hogy miért léptek oly sokan nyugdíjpénztárba? Hát azért, mert kibabráltak velük az első pillérben. S számol a sok istenadta. A következőre jut: ha átlépek, kisebb mértékben leszek átvágva - gyerünk. Ez a nyugdíjreform melletti 'lábbal szavazás' fő oka.
Mondok egy példát: kormányunk és pártjaink úgy átvágnak, hogy nyugdíjjáradékodért semmit nem kapsz, viszont még nyugdíj előtt egy hónappal is beléphetsz a nyugdíjpénztárba. Nos hány átlépő lesz akkor? Mindenki átlép. Ennyien szavaznak lábukkal a nyugdíjreform mellett. Minnél nagyobb az átverés, annál fergetegesebb a (látszat)siker.
Kedves Rezső, szerinted lesz olyan balfék, aki megcáfol?
Kedves Rozek! Azt szeretném, ha szaporodnának a fórumban az 'egyrészt-másrészt' hozzászólások az 'egyrészt-egyrészt' illetve a 'másrészt-másrészt' vélemények rovására. Itt egész egyszerűen a kisebbik rossz a kérdés. A mindenkori kormányok ilyenek: érdekeket sértenek. Te most érzed magad rosszabbul én pedig az előző ciklusban.
Kedves Phoeniixx, bocs, de ezek szerint félreértettelek.
Tovább gondolva, ha valóban az általad említett indkokkal történne a megosztási arány ideiglenes "befagyasztása", akkor engem sem idegesítene ez ennyire, "tanuló pénzként" megfizethetőnek tartanám. Csak az a gondom a dologgal, hogy azokat félelmeimet amiket a Tappancsnak mondottakban említettem semi nem gyengítette eddig, sőtt a kormány pézügyi központosítási törekvései erősítik, hogy nem a bevezetés átmeneti gondjairól van szó. Ehez tartozik, hogy szvsz az-az indok, mely szerint az állami nyugdíjalapból igy hiányzó összeg veszélyezteti a folyó nyugdíjak kifizetését, keresetlen egyszerűséggel fogalmazva, nem igaz. A hiány egyébként is fentáll, mert a folyó befizetések most sem fedezik a folyó kifizetéseket. A befizetések csökkenése - a kötelező pótlás miatt - legfeljebb az állami költségvetés hiányát növelik. A nyugdíjpénztárak kötelező befektetéseire tekintettel - ezek jelentős része például a költségvetési hiány fedezésére is kibocsátott állampapír, - azok "kívülről" finanszirozzák a költségvetést igaz a kamtok miatt "keményebb" forintokkal mint a kötelezően az állam részére befizetett forintok.
A félreértésért mégegyszer elnézést, az én hibám volt.
Rozek
Kedves Tappancs
Akkor, remélem az AB ezt is megsemmisíti.
Számomra az eddig általam írtakon kívül meg azt is "üzente" ez a változtatás, hogy "tökmindegy akarsz-e a - lehetőségeken belül - gondoskodni magadról, mi a kormány akkor is ott teszünk alád ahol akarunk".
Off topic
A Bokros csomagban is volt elég amitől hátast fogtam, szvsz de akkor legalább valamit elkezdtek tenni a nagy, tehetelen és pénzfaló állami elosztorendszerek lebontásának érdekében. Azután jött a TB vissza államosítása, a járulékok PM és APEH "kezelésbe" adása, az itt vita tárgyát képező megosztási arány "befagyasztása". Ezek után nem tudom, hogy mi a következő lépést, félek, hogy a TB járulékoknak az állami költségvetésbe "olvasztása". Remélem nem így lessz, de félek ettől.
Ontopic
Rozek
Kihagytad a a mondat elejét = a pénzügyi befektetők számára. Ha ezt is hozzávennéd, és megnéznéd a gazdaság alakulását az AB-s megsemmisítések után/óta, láthatnád, hogy nem mondasz igazat.
Visszavágásodnak akkor lenne értelme/alapja, ha azt mondanád hogy az" ország állampolgárainak jelentős része számára nem pozitív üzenet, hogy a kormány rövidtávú, kötségvetési érdekei miatt egyoldalúan felrúg egy az ország állampolgárainak jelentős részét érintő szerződést."
Kedves Rozek, ne erts felre, engem is felhaborit a "megoldas", de az elve es nem ez a 0 osszeg+ kamatos kamatai. Egy ilyen rendszer inditasa, igen nehez, nezd meg az EU-t, meg ottani allamokban is ORIASI problema ez. Ennyi rossz elokalkulacio es ideidglenes modositas belefer a bevezetes nehezsegeibe.
Tehat csak azt mondom, a fontos hogy megvan, ha ennek csak ennyi a penzugyi ara, hat legyen. Ha ez a penz+hozadek hianyozni fog, akkor ugysem ez lesz a legnagyobb bajunk.
Kedves Rozek! "nem pozitív üzenet, hogy a kormány rövidtávú, kötségvetési érdekei miatt egyoldalúan felrúg egy az ország állampolgárainak jelentős részét érintő szerződést". Ez bizony igaz. Ez ugyanígy volt a Bokros-Horn-Kuncze-csomag alkotmányellenes részeinél, amiket az AB meg is semmisített.
